A szemem felpattant, végig pásztáztam a
barátságtalan szobát. Kórházi szoba lévén fehérre volt meszelve. A halk hang
amit hallottam egy szívmonitortól származott amely rám volt kötve. Az ággyal
szemben egy kis műanyag szék állt ,egy angyali teremtés ült rajta. Szőkére
festett hajkoronája a válláig ért, kedves arcán fáradt,nyugtalan kifejezés ült.
Aggódott.
Mocorogni kezdtem az ágyon, az ágy
recsegni kezdett alattam. Édes anyám szeme kipattant és rám nézett. Az arcán
megkönnyebbülést láttam.
- Kincsem! - szólt,miközben felpattant a székről és hozzám
lépett .- Jobban vagy ??
- Megvagyok, legalábbis azt hiszem. De miért vagyok itt ???
- Baleseted volt. Az orvosok szerint csoda , hogy túl élted. Két
hétig tartottak kómában. Te és az egyik barátod Ty, motorbalesetet
szenvedtetek. Sajnálom ami történt igazán, tudom hogy közel álltatok egymáshoz
…
Eszembe villant valami, Ty jó barátom volt
már általános óta, szinte a testvéremnek tekintettem. Suli után felajánlotta
hogy haza fuvaroz én pedig elfogadtam, ekkor jött a baj.
-A hídon történt a baleset. Egy részeg
sofőr hibája volt az egész. Lesodródtatok és neki csapódtatok a korlátnak . Te
túl élted de Ty ……. három napja halt meg. Részvétem kincsem.
Nem akartam hinni a fülemnek, Ty nem lehet
halott, az nem lehet. Folyni kezdtek a könnyeim, megállíthatatlanul törtek fel
bennem az érzések, főleg a bánat és a gyász. Elvesztettem a testvéremet akkor
is ha nem volt egy a vérünk. Anya mellém lépett és átkarolta a vállamat és
magához húzott. Hónapokig gyászoltam elvesztett barátomat, de nem lett
könnyebb.
Azóta eltelt két teljes év. A gimnáziumi tanulmányaimat
ezzel a nappal befejeztem. Idő közben betöltöttem a tizennyolcat és
büszkén mondhatom hogy leérettségizem. Nem volt egyszerű de végül nem hasaltam
el.
Terveim szerint a nyár végén édesapámhoz költözöm, mivel a
nagyvárosban nagyobb valószínűséggel találok állást mint szerkesztő. De még vár
rám egy teljes nyár a komoly munka előtt. Azonban nyárra is kellene valami
munka, majd keresek valamit.
Június végén a barátnőim meghívtak egy
végzős évünk tiszteletére rendezett buliba. Eleinte semmi kedvem nem volt
elmenni de annyit erősködtek hogy végül beadtam a derekamat. A buli egy igaz
parti díva rendezte, Nora. Ígéretesnek tűnt. Mikor oda értünk a kétemeletes
társasházhoz már mindenki teljesen készen volt. Valóságos alkohol tenger folyt
a házból. Ránézetem két barátnőmre. Emily állt közvetlenül mellettem. Sötét
barna haja lágy hullámokban ereszkedett a vállára, barna szeméből
sugárzott az izgatottság. Egy laza farmer póló kombót viselt, és még ebben is
hihetetlenül csinos volt. A pólóján egy számomra ismeretlen együttes neve
díszelgett. Lexi kicsit távolabb állt tőlünk, fekete csizmát viselt rövid,
fodros fekete szoknyával és egy egyszerű toppal. Ő is remekül nézett ki, szőkés
barna haja, cuki loknikban volt begöndörödve és egy hirtelen elhatározásból
oldalt levágva viselte . Sajátos stílusa volt , ez meg kell hagyni.
Én elbújhattam mellettük, egyszerű szőkés
barna hajam a hátam közepéig ért, a buli előtt begöndörítettem de a természet
tű egyenesnek szánta és nem engedett ebből, bánatomra. Egyszerű farmerszoknyát
viseltem ami a combom közepéig ért, hozzá egy kék nyakba akasztós felsőt vettem
fel. Sima egyszerű.
-Na csajok akkor bemegyünk?? – kérdezte Lexi teljes izgalommal a
hangjában.
-Na ná hogy be. Készen állsz Sophie??
-Amennyire lehet.- feleltem óvatosan. Nem nagyon buliztam de ha
igen akkor nagyon. Amolyan csendben-elüldögélek-a- sarokban lány voltam mindig
is .Persze barátnőim rendszeresen elhívtak bulizni és néha mentem is. Ezeknek
mindig az lett a vége hogy más emberektől kellett megtudnom hogy félóra
leforgása alatt megtanultam brékelni és nép táncolni ,egyszerre. Fogalmam nincs
hogy hogyan csináltam, a jelentős mennyiségű vodka volt a hibás. És nem nagyon
bírtam a piát.
Emilynek feltűnt a tétovázásom és azért hogy meggátolja ha ne
talán-tán elakarnék futni ,belém karolt. Most már tényleg nincs menekvés.
Elindultunk a bejárathoz. A ház nagyobb volt mint első ránézésre tűnt.
Belül dübörgött a zene, éreztem ahogy a basszustól berezonál a padló.
Kortársaink alkoholtól meglazultan vonaglottak a táncparkettnek kinevezett
nappaliban. A levegőben izzadság és női parfüm keveredett, nem a legkellemesebb
illat mit ne mondjak. Sok fiatal egymásba gabalyodva állt vagy éppen ült a
házban néhányan a kanapén, a lépcsőn, illetve a falnak támasztva falták
egymást. Enélkül is képes lettem volna leélni az életem ,de már késő.
-Sophie , most pedig bemutatlak valakinek.-
közölte Emily ellentmondást nem tűrő hangon. Emi a fejébe vette hogy bemutat az
egyik régi haverjának aki nyárra ide látogatott a rokonaihoz. Nem értettem hogy
pontosan mi volt a szándéka ezzel a bemutatással ,de volt egy olyan sejtésem
hogy ennek köze volt ahhoz hogy vele ellentétben szingli voltam. Nem akartam
csak azért járni valakivel hogy ne legyek szingli. Akkor lesz pasim ha valakibe
beleszeretek és fordítva. Emilynek is említettem hogy ne legyen szomorú ha
mégsem jövünk össze a sráccal ,mire ő csak annyit mondott hogy a legjobbat
szeretné nekünk. És szerinte mi voltunk egymás számára a legjobbak.
Lexi találkozott az egyik haverjával és
bocsánatkérő mosollyal eltűnt a tomboló tömegben. Emi az izzadt emberek tömegén
keresztül a ház túlsó végébe húzott. Majd egy üveg ajtó felé vette az irányt.
Az ajtón kiérve magamba szívtam a friss ,hónaljszag mentes levegőt. A kert is
hatalmas volt, dús pázsit borította, már amennyire láttam a gyér fényben. Egy
kisebb csapat beszélgetett a kert végében lévő kerítésnél. Elindultunk feléjük.
Nagyjából tízen lehettek, főleg lányok. ez rossz jel.
A lányok kuncogtak valamin amikor odaértünk.
-Sziasztok.- köszönt Emily kedvesen.
-Em?? – hallottam a kérdést. A hang mély volt, és bársonyosnak
hatott.
-Theo!!! –kiáltott fel Emi, boldogan és oda sétált az egyik
sráchoz akit még mindig nem tudtam kivenni mert árnyékba burkolózott. Emily
gyorsan megölelte majd hátrébb lépett hogy jobban szemügyre vehesse a srácot.
-Annyira régen láttalak, mi van veled?? – tette fel a kérdést
barátnőm. A csapat lány tagjai úgy tűnt megunták a műsor mert elkezdtek szét
széledni.
-Semmi új. Megvagyok .- ekkor lépett elő a sötétből, lehetőséget
adva rá hogy feltérképezzem. Szemmértékre 170 centi körül lehetett, kopott
farmert, edző cipőt és piros rövid ujjú pólót viselt. Keze lazán nyugodott a
zsebében miközben figyelte ahogy Emi faggatja. Néha válaszolt néha csak
rándított egyet a vállán. Nagyon lazának tűnt. Az arcát nem tudtam teljesen
kivenni a homály miatt.
-Szeretnék neked bemutatni valakit .- ez volt a végszavam.
Elindultam feléjük és megálltam Emi mellett ,úgy hogy szembe nézhessek az
ismeretlennel.
-Sophie, bemutatom Theot, Theo ő itt Sophie. Theo felém nyújtotta
a kezét én pedig megfogtam. Az érintése gyengéd volt de magabiztosság sugárzott
belőle. A tekintete találkozott az enyémmel. Barna szeme, kedvesnek tűnt amikor
az enyémbe nézett. Végig nézett rajtam de úgy hogy belepirultam, adtam
magamnak egy percet hogy jobban megnézzem.
Arca piros volt, a meleg levegőtől. Haja barnás színű lehetett, de
most teljesen le volt vágva, állát gyenge borosta borította, de meglehetősen
jól állt neki. Szeme gyengéden simogatott. Ekkor vettem észre hogy már egy
ideje fogom a kezét de nem szóltam semmit mint aki megnémult. Végül erőt vettem
magamon és megszólaltam.
-Örülök hogy megismertelek .- mondtam mosolyogva és kissé
elpirultam.
-Én is nagyon örülök.
Miután elengedte, mind a ketten Emilyhez fordultunk aki vigyorgott
mint a vadalma. Irreálisan boldog arcát látva Theo és én összenéztünk. Emily
megfogat barátja kezét akit eddig nem is vettem észre .A srác egy fejjel
magasabb volt mint Emi, volt néhány nagyon menő tetoválása és barátnőm
esküdözött rá hogy a teste pontosan olyan mint amilyen csak filmekben van,
kockás meg minden. Amikor régebben pasija testi adottságait akarta kifejteni
leállítottam, jobb ha nem tudom a részleteket. Minden esetre nem volt az
esetem. A srácot Kylenak hívták.
-Na mi megyünk is.- mondta Emi miközben taszított egyet barátján,
mire az ránézett.
-Igen??- kérdő és meglepődött tekintetétől rám tört a nevetési
roham de szerencsére sikerült türtőztetnem magam. Emi sokat sejtetően felém
intett a fejével, az egyértelmű mozdulat láttán Kyle hirtelen megvilágosodott,
mint mindenki a környezetünkben Theot is beleértve.
Emi cukin, csábosan mosolygott rám én pedig „ezért egyszer még
megfojtalak” pillantást lövelltem felé mire kidugta a nyelvét és elsétált. A
csapat többi tagja pedig követte. Néztem amint eltűnnek a nyüzsgő
tömegben. Lemondóan ráztam a fejem.
-Kérlek mond hogy ez most nem történt meg .- néztem kérlelően
Theora. Felnevetett .
-De. Azonban ha tovább marad szerintem összeadott volna minket.
-Viccelsz?? Fogadok hogy most éppen a közös gyermekeinket
tervezgeti valamelyik helyiségben. -
ezen mindketten nevetni kezdtünk. Értékeltem barátnőm kedves
gesztusát, de egy sima bemutatás is elég lett volna. Minden esetre Theo jó
fejnek látszott.
-Szóval te lettél Emi legjobb barátnője??- tette fel a kérdést és
a kerítéshez támaszkodva.
-Valahogy úgy .- vontam meg a vállam. Emi és én nagyon sokat
lógtunk együtt és a legjobb barátnőjének vallottam magam.
-Te mióta ismered ???
-Egy buliban találkoztunk, még mikor általános iskolába járt. Egy
haverom szeretett volna megismerkedni vele de gyáva volt, így én mentem oda
hozzá hogy beszéljek vele és bemutassam a haveromnak. Em mondta hogy a srác nem
az esete. Jót beszélgettünk, megismertem a baráti körét és össze haverkodtam
velük. Sok közös témánk volt. A srác persze leszáll Emiről én pedig az egyik
legjobb barátja lettem.
-Jó kis történet .- mondtam mosolyogva.
Beszéltünk a tanulmányainkról,a hobbinkról és még jó néhány
egyszerű témáról. A társalgás könnyen ment, főleg néhány pohár bor után.
Néhányszor Emi is feltűnt hogy megnézze nem öltük-e meg egymást ,ami nyilván
nem következett be. Theo remek társaság volt ,az este csak úgy elröppent.
Sétálgattunk a ház körül majd egy óra elteltével visszamentünk ,hogy
megkeressük a többieket.
A ház belsejében egyre vadabb volt a buli, mindenki nagyon jól
mulatott.
-Elugrok valami piáért, mit kérsz?? – kérdezte mikor beértünk.
-Lepj meg. –vontam meg a vállam. Kajánul vigyorgott miközben
eltűnt a vonagló testek között.
Magam sem hittem hogy erre vetemedek de bevettem magam az izzadt
testek tengerébe ,hogy megkeressem a barátaimat. Egy ebédlő asztalnál álltam meg
végül, amit hatalmas tömeg állt körbe. Oda furakodtam és ekkor megpillantottam
Lexit az asztal tetején egy fakanalat szorongatott és mély átéléssel énekelte a
Guns’n Roses egyik számát, miközben a mellette álló srác léggitárral kísérte a
dalt. Az asztal mellett sokan nevetésben törtek ki akárcsak én. Szívből
felnevettem. Lexinek fantasztikus hangja volt, még részegen is . Ilyenkor még
bátrabb lett mint általában.
Éppen azon gondolkoztam hogy hogyan szedhetném le a rögtönzött
színpadáról mielőtt telibe rókázza lelkes közönségét, amikor egy kéz ért a
vállamhoz. Meglepődve fordultam hátra, Emi állt mögöttem.
-Na eddig milyen ??? – kérdezte izgatott,ködös mosollyal. Már
rajta is látszott az a pár pohár valami.
-Jó kis buli nagyon tetszik, rengetegen vagyunk.
-Örülök hogy jól érzed magad. És mit szólsz Theohoz ??
-Nagyon zavarba hoztál azzal hogy ott hagytatok. Levágta hogy mi
volt a szándékod. – közöltem.
Egy fél percig eltartott míg felfogta hogy pontosan mire célzok,
mire pimaszul elmosolyodott.
-Egyébként meg van barátnője.
-Akivel eléggé összevesztek. – hozta fel mentségére.
-Tudod semmi kedvem belegázolni egy kapcsolatba. – mondtam
ingerülten.
-A barátnője nem egy szent, tudom hogy nem szereti úgy Theot ,
ahogy megérdemli….
Erre tényleg nem tudtam mit mondani. Ekkor Lexi leugrott
mellém az asztalról és átölelte a nyakamat.
-Én annyiraaa szeretleeek. – mondta miközben belelehelt a
nyakamba. Óvatosan megtámasztottam hogy nehogy elessen. Bele nevetett a
nyakamba, részeg nevetésétől kirázott a hideg. Oda támogattam a kanapé széléhez
és leültettem . Néhány smároló pár arrébb húzódott hogy helyet adjon részeg
barátnőmnek. Lexi lerogyott a megüresedett helyre. Mikor meggyőződtem róla hogy
nem esik arccal a szőnyegre , hátrébb léptem. Megálltam amellett a srác mellett
aki vele hülyült az asztalon és együtt néztük elázott barátnőnket.
Ezalatt Emi eltűnt a tömegben, a keresésére indultam amikor
megláttam Theot. Csak remélni tudtam hogy Emi nem haragudott meg rám. Theo
hamar odaért hozzám és a kezembe nyomott egy pohár valamit, a színe alapján
bornak tűnt. Kedves mosollyal fogadtam el az italt és egy nagyot kortyoltam
belőle , újdonsült ismerősöm követte a példámat. A pohár szája fölött rám
mosolygott majd megkérdezte:
-Em nagyon furcsának tűnt, nem tudod mi lelte??
A fejemet rázva jeleztem hogy nem, pedig pontosan tudtam hogy mi a
baja. De ezt nem akartam most kivesézni, főleg nem Theoval. Megvonta a vállát
és ivott még egy kortyot.
Később az emeleten belekeveredtünk valami ivós játékba. A harmadig
pohár vodka után végem volt.
²²²
Egy narancssárga színű szobában ébredtem fel. A fejem lüktetett a
hihetetlen mennyiségű elfogyasztott alkoholtól. Szédültem és hányingerem volt,
a végtagjaim zsibbadtak , a látásom pedig homályos volt. Elvesztettem a fonalat
valahol Theo 4. pohár boros kólájánál , ami nagyon finomra sikerült. Lassan
felültem hogy végig pásztázzam a környezetemet. Egy kék ágytakaróval fedett
francia ágyon feküdtem, azonban nem egyedül. Theo feküdt mellettem még mindig
kábultan. Ekkor vettem észre egy nagyon is szembetűnő dolgot , hogy egy szál
fekete alsónadrágban van. Végig pásztáztam az elém táruló figyelemre méltó
férfi példány izmos testén. Izmos lábak, erős kidolgozott vádli, széles,csontos
csípő. A szemem felvándorolt a teste felső részére. Magamba szívtam a látványát.
Tekintetem megállapodott a telt,csókolni való ajkain, egy pillanatra
elképzeltem ahogy megcsókol. A számhoz emeltem a kezem. Ekkor feltűnt még egy
dolog, nem volt rajtam semmi más csak az alsóneműm. Mégis mi történt a múlt
éjjel ?? Túl sokat ittam, a francba. Lassan felkeltem az ágyról, ügyelve arra
hogy a békésen nyugvó Theot ne keltsem fel. Meglehetősen nehéz művelet volt,
majdnem arcra estem. Felszedtem a ruháimat a földről és magamra kaptam .A
szobában nem voltunk kettesben, a padlón még néhány srác és csaj feküdt.
Kisöpörtem a fejemből a felbukkanó erotikus képeket és kislisszoltam a
szobából. Lelépdeltem a meredek lépcsőn és megláttam Emilyt amint átszeli a
nappalit, elég nyúzottnak tűnt ő is . Bement a konyhába én pedig utána indultam
nem emlékeztem hogy múlt éjjel beszéltem e vele. Utána mentem, éppen vizet
töltött magának amikor odaléptem hozzá.
-Szia –köszöntem lazán.
-Szia csajszi . –köszönt fáradt mosollyal. –Hogy vagy ??
-Azt hiszem jól csak fáj mindenem és másnapos vagyok. Ja és az
este felére nem emlékszem.
-Basszus.
Valóban az volt ,ekkor eszembe jutott hogy hol ébredtem.
-Theo mellett ébredtem fel. –mondtam miközben a mosogatónak dőltem
és összefontam a karjaimat magam előtt. –Fogalmam sincs hogy mi történt, de
alig volt rajtunk ruha.
-Sophie!! –nézett rám leplezetlen meglepetéssel. Belepirultam a
gondolatba ,hogy lehet hogy lefeküdtem Theoval. A gondolatnál még jobban
zavart a tudat hogy barátnője van. Ha tényleg megtettük akkor aljas egy ember
vagyok. Nem tudtam volna Theo szemébe nézni, most nem. Bűntudatom támadt egy
dolog miatta amit talán el sem követtem.
-Emi hazatudnál vinni ??
-Persze, ha szeretnéd. –vonta meg a vállát . –Most akarsz menni??
Bólintottam.
-Akkor megkeresem a kulcsomat. –nagyot sóhajtott és távozott. Pár
perc elteltével a holminkkal együtt távoztunk. Csendben autóztunk egészen
hazáig.
A házunk egy kisvárosban volt Savannahban. Egy sima kertvárosi
narancssárga ház, barna fa kerítéssel. Kétszintes felépítésű volt, a hálószobák
az emeleten foglaltak helyet. Alul a konyha a nappali és egy fürdő kapott
helyet. Egész otthonos.
Emi leállította az autót a bejárón és felém fordult az ülésben.
-Bocsi hogy olyan erőszakos voltam az este, csak szerettem volna
ha megismeritek egymást. Mind a ketten nagyon fontosak vagytok nekem, szerettem
volna ha jól kijöttök.
Erre a tündérre egyszerűen nem lehet haragudni. Megráztam a fejem,
és halvány megértő mosoly ült ki az arcomra. Leeresztett szempillái alól nézett
fel rám. Felé hajoltam és átöleltem. Viszonozta a gyengéd gesztust. Mikor elhúzódtam
csak annyit mondtam :
-Szerintem eléggé megismertem. –mosolyogtunk, majd integetve
kiszálltam a kocsiból, ő pedig elhajtott.
Belépve az ismerős környezetbe megcsapott édesanyám isteni
carbonara spagettiének illata. Levettem a cipőmet és bebotorkáltam a konyhába.
Anya a tűzhely előtt szorgoskodott, piros, fehér virágos nyári ruhát viselt.
Szőke vállig érő haja most hanyag kontyban tornyosodott a feje tetején. Egy fél
fejjel kisebb volt nálam ,amit voltam olyan kedves gyakran megemlíteni, mire
melegebb éghajlatra küldött. Kicsit erősebb testalkattal bírt. De én nagyon
szeretem. Melegszívű, kedves, segítőkész és figyelmes. A lépteimet hallva
megfordult és tündéri mosolyával ajándékozott meg.
-Szia kincsem, lassan kész az ebéd. –lassan végigmért .- Jó
későn jöttél haza.
-Igen, tudom. Hosszúra nyúlt az este. Lehet hogy ebéd után
lefekszem egy kicsit.
Bólintott és vissza fordult az étel felé. Másnapos gyomrom nem
nagyon kívánta az ételt ,de tudatában voltam annak hogy ennem kell.
-Katie hol van a telefonom nem láttad .- szólt Matthew. Matthew
anyum barátja volt. Az ötvenes éveiben járhatott és egy építkezési vállalatot
vezetett. Pontosan nem tudtam hogy mivel foglalkozik de mindegy. Külsőre elég
magas,szálkás volt , feje javarészt kopasz, arcát körszakáll színezte. Szeme
olíva barna lehetett. Minden estre bírtam a fickót aki ekkor csoszogott be .A
lába gipszben volt, egy öregfiúk mérkőzésen vett részt a múlt hétvégén. Pasik
meg a foci.
-Szia Sophie. –köszönt. Kedvesen válaszoltam neki és tovább
haladtam a házban. Felértem az emeletre. Az öcsém Keleb ekkor lépett ki a
baloldali szobából és megállt előttem.
-Szasz nővérkém. –üdvözölt. Keleb ha nem tévedek tíz éves
lehetett. Hosszabbra hagyott barna haja követte a mostani „három kiló zselét a
hajba” divatot. Barna szeme volt pont olyan mint még valaki másé, ennél
pontosabb megfogalmazás nem jutott az eszembe.
A pólóján valami kék dinoszaurusz virított és éppen egy autót
igyekezett a szájába gyűrni. Ez a póló kitűnően árulkodik a drogfogyasztás
árnyoldalairól.
-Szia öcsi . –mosolyogtam rá és beletúrtam ragacsos hajába.
Bosszús arckifejezésétől nevetni kezdtem. A nevetésem csak fokozódott mikor
elkezdte helyrehozni a haj apokalipszist amit az imént okoztam. Végül mint aki
jól végezte dolgát bevonultam a szobámba.
A falaim moha zöld színben pompáztak, a helyiség ékessége a
baldachinos puha franciaágy volt amit úgy szerettem. A bútorok nagy része a fa
különböző árnyalatait viselte, így három szekrény, egy íróasztal és egy éjjeli
szekrény tarkította a menedékemet. A falakat képek és poszterek
díszítették. Imádtam ezt a szobát, itt töltöttem a szabadidőm nagy részét.
Olvastam, rajzolás gyanánt firkáltam a lapokra, zenét hallgattam vagy csak
éppen bámultam a falat.
Most egy dolog járt az eszemben hogy aludjak. Ugyanis hulla
voltam. Ledobáltam magamról a ruhát és fehérneműben bedőltem az ágyba. Az
megrogyott hirtelen súlyom alatt. Befészkeltem magam a takaró alá és elnyomott
az álom. Az utolsó éber gondolataim a buli körül jártak. Theo nagyon helyes
volt és eléggé megkedveltem .Ha nem lenne barátnője talán még lehetne köztünk
valami,de így ,nem hiszem. A zavaró az volt hogy az este talán történt valami,
amire nem emlékszem. Ez hihetetlenül idegesített. Mivel arra emlékeztettem hogy
néhány mámoros pillanatban akartam őt barátnő ide vagy oda.
²²²
Mikor végül felszáradtam az első ami feltűnt ,az volt hogy sötét
volt. Basszus átaludtam a napot, a jó hír hogy a fejem most már csak kellemesen
zsibbadt. A végtagjaim most már csak a szerencsétlenül megválasztott alvó
pozícióm miatt fájtak. Halleluja.
Az emlékeim továbbra sem tértek vissza, sajna. Felültem hogy
megnézzem az éjjeli szekrényemre tett készüléket. Drágaságos törött képernyős
Huawaiomon pár üzenet és nem fogadott várt. Főleg Emilytől. Az utolsó
üzenet pedig Lexitől jött. Azt írta :
„Húsz perc múlva ott vagyok.” – ezt írta tíz perce. Na jó, ez tuti
szivat. Biztonság kedvéért felkaptam.
Felkaptam egy könnyű nyári ruhát és
összedobtam az ágyamat hogy úgy nézzen ki mintha rendszerető lennék. Néhány
perc múlva ,Lexi tényleg betoppant. A tegnapi ruháit viselte, haja borzos volt
arcára nyugalom ült ki mikor meglátott. Nagyot sóhajtott.
-Szia Lex. –köszöntem neki kedvesen.
-Hála az égnek jól vagy. –átszelte a
szobát és megölelte a nyakamat. Kisé tétovázva én is átöleltem.
-Mi történt?? –kérdeztem.
-Mikor felkeltem te nem voltál sehol. Majd
összefutottam Emivel aki mondta hogy akadt egy kicsi gond ezért korábban
hazajöttél. Nem akarta elmondani hogy mi történt ezért úgy döntöttem hogy magam
derítem ki. És most itt vagyok. Na ki vele.
A mondandóját befejezve letelepedett a
forgós székembe és árgus szemekkel nézett rám. Egy mély levegő kíséretében
lerogytam az ágyamra és szembe nézetem barátnőmmel.
-Tegnap este lehet hogy lefeküdtem egy a
pasival akinek barátnője van. –szempilláim alól sandítottam fel rá, úgy vártam
a válaszát.
-És jó volt?? –vonta fel a szemöldökét
kihívóan. A kezembe kerülő első tárgyat vágtam hozzá ami szerencsére egy párna
volt.
-Jolvan ne szívd mellre. –mondta nevetve
miközben visszadobta a párnát. –De most komolyan?
-Nem vagyok benne biztos,de elég félre
érthető helyzetben keltünk fel.
Elmeséltem neki mindent, amire nagy
vonalakban emlékeztem. Csendben végig hallgatott. Emlékezett Theora, elvileg
bemutattam neki. Biztosan így van. Pontosabban úgy emlékezett rá hogy „a srác
akinek jó a segge.” Erre is csak Lexi képes. Sok napomat feldobta a
hülyeségeivel és ezért is szerettem.
Egy teljes órát töltött nálam. Elmesélte
hogy miket csinált amikor nem voltam ott. Néhány olyan részt is említett amit
sosem akartam volna tudni, de azért meghallgattam. Távozása után lementem a
konyhába és ettem a spagettiből. Isteni lett ,pont ahogy sejtettem.
Majd ismét a szobámban kötöttem ki egy
kiadós, frissítő zuhany után. Mikor már szinte uszonyom nőtt a sok víztől arra
a döntésre jutottam hogy elég tiszta vagyok. Felkaptam a pizsamám és
lefeküdtem, megint.
Rezegni kezdett a telefonom. Emily küldött
egy SMS-t hogy holnap találkoznunk kell a törzshelyünkön. Ami egy közeli bárban
volt. Nagyon klassz kis hely. Napközben kifőzde este pedig ott vannak a legjobb
bulik a környéken ,és mellesleg Emi ott dolgozott.
Gyorsan vissza Írtam neki hogy rendben.
Alig tettem le a telefont már zörgött. De nem Emi írt ahogy vártam volna.
Theo volt az. Nem emlékeztem hogy megadtam
neki a telefon számomat. A pulzusom az egekbe szökött, vér tolult az arcomba, a
kezem pedig remegni kezdett. Bámultam a kijelzőt és gondolkodtam hogy felvegyem
–e. Végül is elég késő van, talán hihető érv hogy már aludtam. Ezzel majd
holnap foglalkozom. A készüléket lenémítva raktam le a szekrényre ,fejemre
húztam a takarómat hogy elmeneküljek ebből a dimenzióból. Aztán elnyelt az édes
tudatlanság és csak zuhantam a semmibe egy egyszerűbb világba.