Boost

A Boost volt a törzshelyünk, szinte az egész évfolyam idejárt lazítani. A falak skarlát vörösek voltak nagyon meghatározták a hely hangulatát. A hátsó részen egy színpad magasodott, fadeszkákból tákolták össze és nagyon jól mutatott. A bár rész hatalmas, tele rengeteg alkohollal. Mögötte volt a konyha ahol Beni készítette a finomnál finomabb hamburgereket.

A hely már eléggé megtelt pedig még csak tizenegy óra lehetett. Emily a pultnak támaszkodva beszélgetett egy sráccal aki egy évfolyamra járt velünk. Oda léptem hozzájuk és átöleltem Emi nyakát.

Hirtelen megpördült ,majdnem leesett a székről, aztán nyugtázta hogy én vagyok . Elnevettem magam.

-Szia. –köszöntem cukin miközben puszit nyomtam a homlokára. Gesztusomon elmosolyodott és

megölelt, majd azt mondta :

-Szia. Te ,jössz velem konyha most. –jelentette ki és magával húzott. Nem voltam túl jó magyarból de ez a mondat sértette a fülemet. Emi csak akkor beszélt így ha valami halaszthatatlanról kellett dumálnunk. A karomnál fogva becipelt a pulton túli ajtón és megállt majd körül nézett. Mikor látta hogy egy árva lélek sem  jön velünk szembe megszólalt.

-Tegnap vissza mentem a házba miután haza vittelek. A srácok akkor kezdtek ébredezni ,de láttam hogy Theo már kint van az udvaron és telefonál nagyon zaklatottnak tűnt. Mikor bejött kérdezte hogy merre vagy ,megmondtam neki hogy haza vittelek. Erre teljesen kiakadt rám, azt mondat szeretett

volna megbeszélni veled valamit, de azt nem mondta hogy mit. Mikor kérdeztem hogy mi baja van akkor rávágta hogy szakított a barátnőjével ,majd felkapta a kulcsát és elrohant.

Az agyamat megtöltötték a furcsa jelenet képei, lehet hogy tényleg tettünk valamit és Theo a bűntudat miatt szakított a barátnőjével. Ezt nagyon elszúrtam, rettenetesen szégyelltem magam.

-Emi ezt nagyon elszúrtam.

-Jajj ,nem azért mondtam ezt el neked hogy bűn tudatod legyen hanem azért hogy tisztában legyél a dolgokkal. Biztos vagyok benne hogy Theo beszélni akar majd veled bármi legyen is az ami köztetek történt. Kérlek beszélj vele, hogy tisztázzátok a helyzetet.

Ekkor eszembe jutott a telefon hívása. Gyorsan megfogadtam hogy ma valamikor felhívom a nap

folyamán.

-De azért is akartam találkozni veled mert, lenne egy szabad állás a bárban reggeli műszakban. És akkor dolgozhatnánk és bulizhatnánk egyszerre.

Az ötlet jónak tűnt.

-Tetszik az ötlet, de nincsen ezen a téren semmi tapasztalatom.

-Az nem gond , majd én beszélek a főnökkel este pedig be is mutatlak neki, szóval kérlek gyere el velem este bulizni. –kölyök kutya szemeinek nem tudtam nemet mondani. Ezért lazán bólintottam.

-Egyébként azóta nem beszéltél Theoval??

-Nem fogalmam sincs mi van vele. Lehet hogy neked elmondja majd ha felhívod.

Vissza araszoltunk a bárhoz és leültünk. Beszélgetni kezdtünk:

-Előre figyelmeztetlek hogy a főnök eléggé …hát hogy mondjam.

-Nyögd már ki. –kérleltem.

-Nos egy perverz egoista disznó. És nagyon finom voltam. Az irodája valóságos nemi betegség elosztó központ de most komolyan. Nagyon undi.

Elszörnyedt ahogy maga előtt megjelenített néhány szörnyű jelenetet. Reakcióját látva, ahogy kidugta a nyelvét és bandzsított, elnevettem magam. Mikor már nem folyt a könnyem a nevetéstől megkérdeztem :

-És mit csinálunk a buliig.

Mosolya kiszélesedett, elérte a szemét is .Ez a vigyor vásárlást ígért, túlságosan jól ismertem. Ezért felugrottam a székről és még mielőtt bármit mondhatott volna kijelentettem :

-Akkor irány a pláza. –először meglepődött hogy kitaláltam amire gondolt ,majd megingatta a fejét és felállt.

-Hihetetlen mennyire ismersz.

Felszabadult nevetés közben távoztunk a bár ajtaján. A pláza talán három utcányira lehetett a Boosttól. Az igazat megvallva nem volt nagy durranás. Néhány ruha üzlet,egy mozi, és két darab kínai étterem. Szóval nem sok minden de a célnak megfelelt. Ami jelen esetben a kikapcsolódást jelentette. Emivel bementünk egy márkásabb ruha boltba. Végig sétáltunk az üzletben. Barátnőm megállt a fehér

nemüknél és nézegetni kezdte a szexibbnél szexibb darabokat. Egy kettő felkeltette az én figyelmemet is. A kezem megakadt egy tűzpiros, csipkés összeállításon. A hozzá tartozó bugyi hihetetlenül kicsi volt de maga az egész nagyon szexinek hatott.

Emily bukkant ekkor elő a vállam felett.

-Próbáld fel. –suttogta csábosan.

-Na nem ...- vissza raktam a falatnyi anyagokat a polcra és elhátráltam. De ez nem állította meg, felkapta és utánam hozta.

-Kérlek próbáld fel. Láttam hogy milyen tekintettel bámultad. Látok én mindent. –vonta fel kihívóan a szemöldökét. Az ő érdekében reméltem hogy ez nem igaz.

Ebből nem fogom kihúzni magam, azt tuti. Megengedtem magamnak egy lemondó sóhajt és a kezéből kivett piros anyaggal együtt elindultam a próba fülkék felé. Emi győzelemtől átitatódva követett.

-Vigyázok a cuccaidra. –odaadtam neki a táskám és behúztam a függönyt. Egy darabig tétováztam majd felkaptam az alsó neműt. –Na hogy állsz?? Meg nézhetem??

-Persze gyere. –bekukucskált. A tükörből láttam ahogy leesett az álla. Ez a fehér nemű mindent ott emelt ki ahol kellett. Egészen csinosnak éreztem magam benne.

-Ezt meg kell venned.

Néztem a lányt a tükörben aki vadítóan festett ,de nem hittem el hogy ez valóban én vagyok.

-Lehet hogy igazad van .

-Még szép hogy igazam van. Na öltözz és mennyünk.

Miután eltűnt elkezdtem felöltözni, mikor meghallottam a telefonom csengő hangját, amit a táskámban hagytam. Kidugtam a fejem a függöny mögül , ekkor láttam meg ahogy Emily elő veszi a telefont és megnézi a hívót.

-Theo az. –megnyomta a fogadás gombot és a füléhez emelte. A szemem tányér nagyságura nyílt a döbbenettől. Szent ég ,ezt a telefon hívást szándékosan halogattam, mert fogalmam sem volt hogy mit mondjak neki. Nos ezt a problémát Emi épp most oldotta meg.

-Szia Theo. Igen vele vagyok. Ja, éppen a plázában. Fehérneműt nézegetünk. Most nem tudom adni de amint tud felhív. Igen Theo, gondoskodom róla. Szia.

Nem mozdultam a függöny mellől, ledermedtem.

-Theo nagyon feszültnek tűnt ,nagyon szeretne veled megbeszélni valamit. De nem volt hajlandó elárulni hogy mi is az. És kérte hogy hívd fel.

A fejemet csóváltam. Theo estében az volt a gond, hogy nagyon megkedveltem és igen szerettem volna találkozni vele,de most szakított a barátnőjével. Nem akartam én lenni a lány akivel felejteni akar. A másik variáció amit eltudok képzelni az az hogy azért akar beszélni velem mert történt köztünk valami akkor éjjel, és ezt szeretné tisztázni. Valamilyen módon tönkre tettem a kapcsolatát és ez bűntudattal töltött el. Nem biztos hogy a szemébe tudtam volna nézni. Már pedig nem vonulhatok egy föld alatti rejtekhelyre és vackolhatom el magam ,mint egy remete. Habár….

-Beszélek vele ,amint megvan az állás. –taktikáztam.

-Lehetetlen eset vagy, remélem tudod. –hunyorított.

A vásárlás után beültünk egy kis étterembe, teletömtem magam sült krumplival. Hamar eljutottam, arra a szintre amikor  már mozdulni is alig tudtam. Kiröhögött. Igaza lehetett viccesen festettem. A nap hamar elrepült. Mire észbe kaptam,már a bár felé tartottunk.

A bárban most többen voltak mint nappal, kezdetem sajnálni az éjszakai műszakosokat, nehéz lehet

bírni ennyi részeg pasassal. Emily odaintett a két pultban álldogáló csajnak. Mind a ketten szőkék voltak és a bárnevét viselő egyen pólót viseltek. Én is mosolyogva intettem nekik, viszonozták a mosolyt és integettek. Követtem Emit a bár mögé, végül egy kis folyosón lyukadtunk ki. A padlót fehér csempe borította amin állt a sár és a kosz. A falakat fehérre festették valamikor az ötvenes években mivel most halvány sárga színű volt. Dohos szag keveredett a mosószerrel és némi zsír szagot is éreztem. Emi megállított egy fa ajtó előtt amire a „főnök” szót  vésték nagyon eredeti. Hangosan kopogtunk mire bentről kiabálás hallatszott.

-Gyere be.!!!

A hang tulajdonosa halál lazának tűnt, mind a ketten beléptünk. A helyiség kicsinek hatott, a falait könyves polcok takarták el. Ezeken tökéletes rendetlenségben könyvek hevertek. Az iroda éke a közepén terpeszkedő fából készült íróasztal volt. A lapját eltakarták a rá hányt könyv kupacok ezek is ahogy esik úgy puffan alapon. Az asztal mögött egy harmincas éveiben járható férfi ücsörgött, lábát felrakta az asztallapra és úgy dőlt hátra kényelmesnek tűnő karos székében. Mint mondtam halál lazán. Haja kuszán állt a feje tetején, ha jól láttam barna színű volt. Szájában, égő cigarettát tartott. Kezében pedig egy könyvet fogott amit láthatóan olvasott amíg meg nem zavartuk. A könyv címe majd kiszúrta a szememet. Nagy fekete betűkkel állt a barna borítón.

„Félórás gyönyör” – majdnem felnevettem. Lerakta a könyvet és teljes figyelmét nekünk szentelte. Kézfejeit összekulcsolta majd azon nyugtatta borostás állát és ránk mosolygott. Pozitívum a fogai tényleg hibátlanok voltak.

-Hölgyeim miben segíthetek ?? –kérdezte nyájasan.

-Tudtommal megüresedett egy állás a nappali műszakban és arra gondoltam hogy Sophie lehetne az új pincér.

-Nos Sophie, mit kell tudni rólad ?? Amiért megfontolandó hogy felvegyelek.

- Ami azt illeti alig pár utcányira lakom a bártól, elmúltam tizennyolc és rengeteget voltam ebben a bárban . Szinte a teljes étlapot tudom.

-Nos ez igazán meggyőző volt, kishölgy. – biccentett felém. Nem szóltam semmit vártam hogy elrendezze magában amit az imént  mondtam. A kezével dörzsölgetni kezdte az állát, jelezve hogy gondolkodik a dolgon. Feszült csöndben vártam az ítéletet.

-Rendben, kell egy ember a nappali műszakhoz, szóval felvagy véve. Holnap reggel nyolckor találkozunk itt és megbeszéljük a szerződést meg minden. Te pedig- nézett barátnőmre – ugyan úgy nyolcra jössz holnap.

-Kösz főnők. –mondta Emi kedves mosollyal.

-Köszönöm. –feleltem.

-Szeretnék egy percet beszélni Emilyvel ,ha nem gond.

megráztam a fejem és elhagytam a szobát. Emi párperc múlva csatlakozott.

-Na ez is kipipálva .- Dörzsölte össze a tenyerét. –Most pedig bulizni fogunk.

Megcsóváltam a fejemet,és mosolyogtam. Ekkor Emi telefonja rezegni kezdett. Nehezen de sikerült elő halászni a készüléket. Ahogy a képernyőre bámult az arcát elfutotta egy ördögi vigyor. Nem gyakran láttam őt így mosolyogni, de meg voltam győződve hogy nekem annyi.

Ekkor  a szemembe nézett és még szélesebben mosolygott rám. Esküszöm éreztem a végemet, lehet éppen most adott el a szerv kereskedőknek vagy nyert a lottón. Reméltem hogy az utóbbi.

-Lelépünk. –közölte és tuszkolt is le a parkettről. Mire megtudtam szólalni már a kijárat előtt álltunk.

-Hová viszel Emi??? –kérdeztem rémülten.

-Megmutatom az egyik kedvenc helyemet. –vigyorgott és sétálni kezdtünk miközben nyomkodott valamit a telefonján. Sötét utcák és sikátorok mellett mentünk el. Nagyon ijesztő volt, nem voltam teljesen biztos benne hogy jó ötlet e itt császkálni.

            Emi hirtelen megtorpant, de annyira hogy neki csapódtam a hátának mert én pedig elbambultam, mint jó gyerek a suliban. A szemem elé tárult egy másik világ. Mit világ univerzum. Az utca megtelt hiányosan öltözött emberekkel, motorosokkal, autó versenyzőkkel. Minden kategória képviseltette magát. Az állam egészen a talajig zuhant és koppant a betonon. Emi boldogan grimaszolt amikor meglátta az ábrázatomat.

-Na gyere hercegnő, megmutatom mi itt a pálya. –kacsintott.

Elindultunk a tömegen keresztül. Testrészek préselődtek hozzám, nem volt valami kellemes. Főleg amikor egy pasi rácsapott a seggemre és közölte hogy csini a lökhárítóm. Éppen visszafordultam volna hogy elmondjam a magamét ,persze cifrán amikor Emi megállt. Egy húszas éveiben járó srácot kezdett el nézni aki a motor háztetőn ült és az őt körülállókkal beszélgetett. Emi megveregette a vállát , a pasi felpillantott .A tekintete ellágyult ahogy a barátnőmre nézett és rögtön neki szentelte teljes figyelmét.

-Emily !! – pattant fel és átkarolta a lányt.

-Csáo Charlos. –viszonozta az ölelést és hátba veregette .

-Régláttalak erre felé. Mi van veled? –keresztbe font karral kérdezte miközben a kocsijának dőlt.

-Rengeteg dolgom akadt, de most már itt vagyok és nyerni jöttem.

A szám ekkor még szélesebb Ó-t formált. Nem akartam hinni a fülemnek.

-Ez a beszéd. Kire és mennyit szivi ??

-Egy új srácra, tíz lepedőt. –jelentette be határozottan.

-Rendszám.??

A háttérben sikítozás tört ki így semmit nem hallottam. Megkötötték az üzletet és kezet ráztak.

-Apropó ,ő a barátnőm Sophie. –mutatott rám amitől rögtön észhez tértem megráztam a fejem és odaléptem.

-Sophie. –nyújtottam a jobbomat.

-Charlos. –a srác végigmért de úgy hogy egy pillanatra azt hittem hogy röntgen szeme van. Végül elismerően bólintott és elfogadta a kezemet.

-Örülök .- mondtam kisé elpirulva. A pasas alapvetően jól nézett ki. Aranybarna haja kócos kupacban állt a fején,szeme smaragd zöld, arca formás és nagyon helyes, a teste pedig meg ér egy misét.

-Én is rettentően örülök. –huncut vigyort mért rám, nyugtázva hogy felmértem.

-Nos most megyünk megnézni a befektetésem. Igaz Sophie ?? Na ná. –megválaszolta saját kérdését és tolakodni kezdett én pedig követtem. Semmi kedvem nem volt elveszni ebben a tömegben.

Át küzdöttük magunkat az utca túl oldalára. Mire oda értünk már háromszor megizzadtam és teljesen hulla lettem.  Egy kicsi lezárt utca szakasz szélén álltunk meg. A rajtnál két motoros állt teljes felszerelésben .Az egyiküknek kék motorja volt a másik egy piros endúron ült. Mind a két sofőr bukóban várta az indulást.

-Éppen időben .- sóhajtott hálásan. A pálya legelső sorába siettünk.

-Melyikre fogadtál ??

-A kékre. –biccentett feléjük. –Nyernem kell.

Abban a pillanatban egy mini szoknyás kifutólány sétált be a két motoros elé, a kezében pedig egy kendőt lobogtatott. Mikor eldobta a pici zsebkendőt, a motorok felmordultak és füst felhő kíséretében indultak el. A lányok sikongatni kezdtek, bekellett fognom a fülemet. Kedvem lett volna lerugni valamelyiket de nyugton maradtam. A motorversenyzők végül hatalmas üdvrivalgás közben visszatértek a rajthoz. Csak fél méterre álltam a befutótól,aki a kék motoros lett. Elkanyarodott és leírt egy tiszteletkört. Azonban arra nem számítottam hogy amikor hozzám ér megáll. Pedig így lett. Át karolta a derekamat és felültetett magamögé a motorra. Elfogott a halál félelem. Utoljára a balesetem éjszakáján ültem motoron, és hirtelen minden rég eltemetett érzés a felszínre került.

Barátnőm pedig nem próbálta megállítani, csak figyelte hogy mi történik. Az emlékek elárasztottak, láttam Ty arcát,éreztem a fájdalmat, a történtek facsarták a szívemet. A motoros ekkor gázt adott én pedig ösztönösen a derekára fontam a karomat. Száguldottunk. A szemeim azonban megteltek könnyekkel, féltem. Nem sokkal később a motor lassulni kezdett. Mikor felnéztem láttam hogy egy sikátorban vagyunk. Leállította a gépet és levette a sisakját felém fordult. Egy ismerős arc bámult rám. A felismerés szinte arcon vágott.

-Szia Sophie. Szerintem beszélnünk kellene. - ledermedtem. A könnyeim elapadtak ,a félelem helyét harag vette át.

-Theo. Mégis mi a francért kellett ezt tenned velem. Meséltem neked arról a rohadt balesetről!!. Látom nem jöttél rá hogy én ott majd nem meghaltam. Elvesztettem a legjobb barátomat. Érted ??? –leszálltunk a motorról, a mutató ujjamat a melkhasához  nyomtam.

-Hé, nyugi. Én csak beszélni akartam veled. De téged nem lehet elérni, szeretném tisztázni a dolgokat.

-Nincs mit tisztázni!! Elmondtam neked mitől félek a világon a legjobban te pedig felültetsz rá??

 Nem vagyok rád kíváncsi.

-Nézd sajnálom, nem akartam.. fájdalmat okozni…én csak..

-Félek Theo, még mindig annyi év után. –újra könnyek csípték a szememet. Theo hozzám lépett és bugyután átfont a karjával. Zokogni kezdtem,de hagytam hogy öleljen. A karjai megnyugtattak,biztonságot adtak. Csitítani kezdett ami végül ringatássá vált.

-Kérlek ne haragudj rám. Nem akartam felszakítani a sebeket…. Hallod?? –két kezébe vette az arcomat és letörölte utolsó könnyeimet. Gyengéden rám mosolygott és félre fordította a fejét. Mély levegőt vett:

-Gyere had vigyelek vissza.

-Inkább sétálnék de köszi. –ezzel el is indultam visszafelé. Hamar beért, maga mellett tolva a járművét. Megráztam a fejem, de kicsit elmosolyodtam. Ez a pasi egy rejtély. Mire vissza értünk már teljesen felvidított, ritka sok baromságot képes összehordani.            

Megálltunk egy kicsit messzebb a tömegtől.

-Megyek megkeresem Emit. –mondtam.

-Még mindig haragszol?? –kérdezte bűnbánóan, olyan volt mint egy kisgyerek akitől elvettem a nyalókáját.

-Már jobban vagyok. –bólintottam. Aztán hogy ezt nyomatékosítsam oda léptem hozzá és puszit nyomtam az arcára. Megkövült majd ugyan olyan gyorsan fel is engedett. Mikor elhúzódtam, láttam hogy elpirult, a szemét pedig lehunyta. A győzelem ízét éreztem a számban amikor hátat fordítottam hogy távozzak. Egy tenyér szorult a fenekemre, és erősen meg is markolta. Megpördültem, rácsaptam a kézre. Theo mélyen felnevetett a reakciómon én pedig morcos „keresztüldöflek” pillantást lövelltem felé. Gondolkoztam hogy megütöm de az nagy valószínűséggel nekem jobban fájt volna mint neki, ezért elvetettem az ötletet. Csak az ég felé fordítottam a tekintetem, majd elvegyültem a tömegben. Theot pedig közrefogták nőnemű rajongói. Valami érthetetlen okból elfogott a féltékenység. A lehetőségtől forgatnom kellett a szememet, amitől végül elkapott a nevetés. Lehet hogy elment a józan eszem.  

            Húsz percig bolyongtam, végül ráakadtam a barátnőmre. Charossal beszélgetett a kocsik oldalához dőlve. Haragos pillantást küldtem felé, de nem vett észre. Megálltam és csak figyeltem. Haragudtam rá amiért nem próbált leszedni arról a motorról, pedig tudja hogy mennyire félek. Szerintem ennek köze volt ahhoz hogy még mindig összeakar hozni Theoval.

            Jobbnak láttam ha lelépek. Küldtem egy sms-t Eminek és eltűntem. Hamar kiértem a zajos utcából. Zsebre vágtam a kezem. Az éjszaka félelmetes volt egyedül egy elhagyatott utcában. Kezdtem megbánni, hogy otthagytam Emilyt.

            Már csak egy utcányira voltam azt otthonomtól, amikor valaki utánam kiáltott.

-Hova hova bébi. –egy mély ismeretlen férfi hangot hallottam. Majd egy öblös nevetést. Azonban a férfi nem volt egyedül,  megütötte a fülemet a csoszogások zaja. A szívem kihagyott egy ütemet, és minden lelassult körülöttem. Sietni kezdtem ,de nem futottam. A léptek egyre közeledtek, nagyot nyeltem. A pasas elkapta a karomat és rám kiabált:

-Mit gondolsz hová mész csinibaba ????? –dőlt belőle az alkohol szag és tudtam hogy hogy most végem van. Sikítani akartam de az a szörnyeteg rám vetette magát.