Első randi

                Sikerült megszárítkoznom. Fel sem fogtam ,hogy igent mondtam Theo randevú ajánlatára, de nem volt mit tennem. Lehet ,hogy majd rájön ,hogy nem vagyok hozzá illő akkor leszáll rólam. Ezen a gondolaton mosolyognom kellett ,de el is szomorodtam. Egyenlőre egy váll vonogatással intéztem el ezt az ügyet ,ráérek még emiatt aggódni. De most Neroval lesz randim.

                Hamar megszárítkoztam és felöltöztem. Frissnek éreztem magamat, ami még jól jöhet. Pár percig tollászkodtam a tükörben ,majd mikor már nem tudtam többet kihozni magamból elindultam az öltöző kijárata felé. A hajamat kiengedtem, így az finom hullámokban omlott a vállamra. Az edző ruhámat pedig fekete rövid ujjasra és koptatott farmerre cseréltem. nem a leg trendibb cucc , de  így jártam ,fogalmam sem volt ,hogy este randizni megyek. Feldobtam kipirosodott arcomat egy kis szemfestékkel és vörös rúzzsal. A végén már mondhatni dögösnek néztem ki.

                Az ajtón kifele menet Emilybe ütköztem.  Meg izzadt az edzés miatt és elég idegesnek tűnt. Összeakadt a tekintetünk ,de egyikünk sem szólalt meg.

-Minden oké?? –kérdeztem.

-Igen. –vágta tá túl gyorsan. –Csak elfáradtam. Tényleg randizol Neroval??

-Kitalálom. Beszéltél Theoval. –fontam karba a kezemet.

-Eltaláltad. –nyögte ki. Óvatosan méregetett, mintha egy veszett, kiszámíthatatlan párduc lennék.

-Értem . De gondolom azt nem mondta el neked ,hogy holnap vele megyek randizni ,igaz ??- tátott szájjal meredt rám. Erre a reakcióra számítottam. Bevallom jól esett meghökkenteni egy kicsit.  Sajnos ezt leplezni sem tudtam, a szám mosolyba fordult.

-Randizom vele. Így talán rájön ,hogy nem vagyok hozzá való és leszáll rólam. –nem voltam teljesen biztos benne ,hogy ezt is akarom. – De most mennem kell. Holnap beszélünk??

-Pe..Persze. Biztos ezt akarod?? –szemeivel kérlelt ,hogy ne tegyem. Minden különösebb tétovázás nélkül bólintottam. Elhatároztam magam, most már nincs vissza út. Ezzel a gondolattal hagytam ott Emilyt és az öltözőt. Magabiztosan sétáltam a pultnál várakozó Nero felé ,aki kedvesen biccentett felém. Mikor oda értem a karjába zárt. Levendula és marcipán illata volt. Érdekes kombináció. Meg nyugodtam. Amikor elengedett észrevettem ,hogy nem a korábbi ruháját viseli hanem zakóban van. Mellette elég silányan néztem ki. A haja be volt nyalva, tökéletesen laposra.

-Hát itt vagy. –mondta melegen mosolyogva és átadta a virágcsokrot

-Bizony és köszönöm. Remélem így jó leszek. –mutattam hétköznapi viseletemre. Komor grimaszt vágott.

-Az a helyzet ,hogy változott a terv. Apám nem rég szólt ,hogy vacsorára vár ,mert be akarja mutatni nekem az új barátnőjét. –a barátnő szónál erőteljesen forgatta a szemét amitől nevetnem kellett. Talán mégsem lesz olyan rossz ez az este.

-Apropó ruha. Hoztam neked egy alkalmi ruhát. –ekkor a pult mögül elővarázsolt egy rózsaszín nyári ruhát rengeteg rémes fodorral.

-Remek. –ennyit tudtam kinyögni. Tényleg ebbe kellene belemásznom?? Az ennyire fodros ruhákat sosem csíptem. Hamiskás mosolyt kényszerítettem az arcomra és elvettem a ruhát.

-Mindjárt jövök. –az egyik mosdó felé indultam. Theo nem sokkal odébb támasztotta a falat. Valószínűleg tanúja volt fancsali arcomnak ,mert majd megfulladt a nevetéstől. Össze szűkült szemeimmel próbáltam rávenni ,hogy duguljon el. De ezzel csak olajat öntöttem a tűzre. Végül be vonultam a mosdóba. Felrángattam magamra a rózsaszín tejszínhab ruhát. Lehet ,hogy inkább vattacukor. A másik ruhámat, összehajtogatva belegyömöszöltem a táskámba.

                Nehéz másodpercekkel később már kint voltam az ajtón. Nem volt annyira gáz a ruha mint ahogy gondoltam. Tetetett magabiztossággal sétáltam vissza Nerohoz. Remélem ,tetszeni fog neki. Az első reakciót Theotól kaptam. A szeme végig siklott a ruhán ami a combom közepéig ért. A pillantása perzselt, ettől a gyomrom gombóccá ugrott össze. Mikor ismét a szemembe nézett a tekintete már ködös volt, az ajkát pedig beharapta. Rá mosolyogtam és tovább mentem. Nero tekintete is elismerő volt.

-Szép hölgyem. –nyújtotta a karját ,hogy belekarolhassak. Elfogadtam a felajánlást és ettől a régimódi gesztustól nevetni kezdtem. Ajtót nyitott nekem és kiléptünk az éjszakába. Megesküdtem volna, hogy Theo tekintete éppen keresztül akar szúrni. Égette a hátamat.

                Megpróbáltam szabadulni a gondolattól miközben beültem Nero mellé egy  fehér sport kocsiba. A bőr ülés kényelmes volt és hihetetlenül hideg. De Nero meleg mosolya rögtön felolvasztott.  Lehet ,hogy el is pirultam.

-Tehát ….akkor most bemutatsz az apádnak??

-Úgy tűnik. Kedvelni fogod. Afféle megrögzött üzletember.

-Bizonyára kedvelni fogom. –biztatóan mosolyogtam, inkább magam miatt ,mint miatta.

-Remélem. –az út viszonylag rövid volt. Egy nagyon puccos étterem előtt álltunk meg. Még parkoló fiú is volt. Ajtót nyitottak nekem. Mégsem halt ki az udvariasság. Megilletődve szálltam ki a kocsiból és újból belekaroltam Neroba. Jól esett kiesni a minden napi megszokott rutinból.

                Az épület hatalmas volt .A bejáratot  hatalmas faragott oszlopok szegélyezték, mindegyiknek homokszínben pompázott. Apró lámpákkal világították meg. Néhány növény is tarkította a környezetet. Valahogy Ókori hangulat fogott el, és az a furcsa Deja vu érzés, mintha már jártam volna itt. Elhessegettem ezt a homályos gondolatot. Az építmény belülről egy kastélyra emlékeztetett. Hatalmas kristály csillárok lógtak a fejünk fölött na meg a vörös szőnyeg, és a gyertya tartók. Maga a megtestesült romantika. Az ajkam kislányos mosolyra húzódott, mint amikor egy kislány életében először jár Disney Landben. Ez a kifejezés az arcomra fagyott és félő volt ,hogy ott is ragad. Az étterem előterében  egy elegáns recepciós pult állt ,mögötte egy jól öltözött ,fess ,bajszos fiatal emberrel. Messziről kiszagoltam ,hogy francia. A kellemes, dallamos akcentusa végül teljesen leleplezte. Fekete haját lelapítva viselte, szmokingja feszült nyurga testén. A bajsza röhejes volt, de tényleg nehezen tudtam megállni röhögés nélkül. Az orra legalább kilenc centit kilógott az arcából és még ráadásul lefele görbült.  Nem szoktam ilyen bunkó lenni ,de ezt a fáradságom rovására írtam.

                Nero bediktálta a vezeték nevét, mire a bajszos ki lépett a pult mögül és beállt elénk.

-Madam. –biccentett felém. Felkuncogtam. Követtük az étterem hátsó részébe. Mindenhol gazdag üzletemberek és flancos ruhákba öltözött hölgyek. Nagyon jól néztek ki, unalmasnak éreztem magam köztük. Egy fekete asztal mellett álltunk meg, amit fehér terítő takart, továbbá gyertyatartók és virágok tarkították. Az ott ülő férfi öltönyt viselt ami kiemelte széles vállát. Feszes tartása tiszteletet követelt, a rolexe pedig üvöltött arról ,hogy jó a szakmájában. Felénk fordította a fejét, szemével először  a fiát mérte fel utána engem. Szemei igéző zöldjétől és annak súlyától eltudtam volna süllyedni. A vele szemben ülő nő kedvesebbnek bizonyult és fele annyi idősnek. Szőke haja laza kontyban állt a feje tetején, mosolya meleg és szeretetteljesnek hatott. Apró, fitos nózival és telt ajkakkal. A bőre sima, porcelánnak látszott. Manikűrözött kezét az arcán nyugtatta. Megmozdította, keresztbe tette a lábait ,ettől ibolya színű hosszú ruhája középen egy vágásnál szét nyílt és láttatni engedte feszes combját. Bajusz távozott, mikor az öltönyös úriember felállt és kezet fogott Neroval aki biccentett felé. Aztán mindketten felém fordultak.

-Apa , ő egy kedves barátom Sophie .Sophie ,ő az épes apám Nickolas.

-Nagyon örvendek uram. –mondtam és kezet nyújtottam.

-Én is örvendek hölgyem. –elfogadta a kezemet ,de nem rázta meg hanem a szájához emelte és kezet csókolt. Nagyon zavarba jöttem, a szám elé kaptam a másik kezem.

-Kérlek, foglaljatok helyet. Sophia, fiam, ő a barátnőm. – mutatott a szőke hajú nő felé. –Amy. Drágám, a fiam Nero és a barátja Sophie.

Kezet ráztunk vele. A kézfogása puha volt és kicsit furcsa. Amikor hozzá értem megrázott. Majd ügy helyezkedtünk ,hogy Amy a barátja mellé kerüljön, én pedig Nero mellé.

-Nos Sophie, kérlek mesélj magadról valamit. –ujjait összekulcsolta az asztalon.

-Nem igazán tudom ,hogy hol kezdjem. A társalgás ezek után unalmas lett, bár továbbra is feszengtem ezeknek az embereknek a társaságában. Meséltem az életemről. Aztán én voltam soron.

-És te mivel foglalkozol Nick??- kérdeztem felbátorodva.

-Főként cégeket veszek és adok el jó pénzért. Már nagyon régóta foglalkozom ezzel. Ez afféle családi vállalkozás, így remélem ,hogy ha eljön az ideje a fiam is csatlakozik majd a céghez. –Nerora néztem, aki egy kicsit megfeszült. Ebből azt szűrtem le ,hogy semmi kedve hozzá. A fiuk társalgásba merültek. Majd Amy felállt és félém fordult:

-Sophie, nem bánnád ha elrabolnálak egy pár pillanatra??

-Nem ,dehogy. –válaszoltam. Cseppet sem bántam. Egy kicsiny folyosó felé mentünk ahol a mosdók voltak. Beléptünk egy faragott fa ajtón. A helyiség belül szebb volt ,mint a házunk. Hatalmas tükrök, bordó falak és gyertyatartók. Gyönyörű volt. Amy megállta a tükörrel szemben, elővarázsolt egy kis sminkes táskát miközben a tükörhöz lépett. Ajakfényt kent fel, bár szerintem semmi szüksége nem volt rá. Most, ebben a megvilágításba nem tűnt sokkal idősebbnek nálam.

-Hány éves vagy?? –bukott ki belőle. Rám nézett a tükrön keresztül, majd elnevette magát. Kuncogása édes volt.

-Jajj ,de aranyos vagy. Nos a múlt hónapban lettem 22.

-Ne haragudj.- nyögtem ki zavaromban.

-Nem téma. –felelte lazán. Erre nem számítottam.

-Nem ismerlek én téged valahonnan? –kérdeztem ,mert megint rám jött ez a Deja vu érzés.

-Lehetséges. De nem tudom. –nyújtózkodott egyet és felém fordult háttal a tükörnek. Ekkor tűnt fel egy kis tetoválás. Egy aprócska fekete pillangó, éppen ,hogy csak kilátszott a ruhából.

-Nos Sophie, bocsi ,hogy elrángattalak ,de egy idő után megunom ezt a sok üzleti dumát. Szörnyen unalmas tud lenni. – ezt megtudtam érteni.

-Semmi gond. Egyet értek. –meglepett ,hogy milyen jó fej. –Én sem bírám sokáig.

-Na látod, meg ennél vadabb bulikhoz szoktam. Viszont elegem lett a sok kamasz pasiból és az egyik parti alkalmával ismertem meg Nicket. Nagyon jó fej és eszméletlenül helyes. Ezért vagyok most itt. És mi a te sztorid ??

-Az én sztorim ??

-Igen . Mi van közted és Nero között?? Nyugi köztünk marad amit mondasz. –kacsintott.

-Nem tudom .Kedves srác, érzékeny és helyes ,de ….

-De….?? Van más is??

-Egy másik srác, aki túlságosan rámenős .Nem akarok egy újabb strigula lenni a noteszében ugye érted??

-Persze. Azt nem is szabad. Hagyd ,hogy küzdjön érted egy kicsit. Így megláthatod meddig megy el érted. Aztán ha úgy ítéled meg ,hogy érdemes a szerelmedre akkor hajrá..

-És mit tegyek ha egy elképzelt szerelem hajszolása közben elvesztek egy másik férfit aki képes lenne úgy szeretni ahogy megérdemlem ??

-Ez egy remek kérdés. Hogy fogsz dönteni??

-Randizom mindkettőjükkel ??- tettem fel óvatosan.

-Ravasz. Aztán döntesz, nem is rossz. Vagány csaj vagy. –kacsintott. Elpirultam. –Kedvellek.

-Én is kedvellek. –mosolyogtam.

-Lenne kedved valamikor összefutni velem??

-Persze, megbeszélhető.

-Akkor kérem a telefonodat. –nyújtotta a kezét.

Oda adtam neki. Pötyögni kezdett a képernyőn aztán visszaadta, majd sugárzóan elmosolyodott.

- Ezen a számon elérsz. –mondta .Bólintottam . –Na mennyünk vissza.

A randi további része már nem volt olyan unalmas és szert tettem egy új barátra. A vacsora végén elbúcsúztunk a pártól. Ölelés közben Amy megígértette velem ,hogy még beszélünk. Én is megadtam neki a számomat. Neroval integetve hagytunk el az éttermet. Összességében egész jó este volt. Nero kocsival egészen a kocsibejárómig hajtott. Leállította a motort.

-Látom egész jól összebarátkoztál Amyvel.

-Igen, igazán kedves.

-Remélem jól érezted magad.

-Remek este volt, köszönöm. –mosolyogtam a szemébe.

-Máskor is megismételhetnénk ,ha van kedved .

-Meglátjuk. –közelhajolt hozzám.

-Rendben.

Nyeltem egyet. Még közelebb hajolt. az ajkunk már csak pár centire volt egymástól. Éreztem a leheletét az ajkamon. Felgyorsult a pulzusom és lehunytam a szemem. Vártam.

Aztán a szemem kipattant és Nero ajkait kikerülve csókot nyomtam az arcára. Bánatos sóhaj hagyta el Nero ajkát.

-Sajnálom. – motyogtam.

-Semmi gond. Tényleg. Én bocs.

-Szia Nero. –kiszálltam a kocsiból.

-Szia Sophie. Még beszélünk. Apropó kicsit tovább maradok.

-Ez jó hír. Még beszélünk. Szia.

Becsuktam az ajtót. Felsétáltam és beléptem a bejárati ajtón. Majd megálltam. Holnap is randizom, fogalmam sincs ,hogy mire számíthatok Theotól. De van egy olyan érzésem ,hogy semmi hétköznapira. Remek lesz.