Fölösleges harmadik

Hatalmas lendülettel orra estem.  A pasas pedig a hátamon landolt, úgy csináltam mint bárki más a helyemben sikítani és ordítani kezdetem.  Sajnálatomra  senki nem volt a környéken ,miért is lett volna. A hapsi hanyatt fordított, és rám feküdt. Dőlt belőle a pia szag, egyszerűen undorító volt, hányni tudtam volna. A fogai hiányosnak tűntek, én pedig éppen azon gondolkodtam hogy hogyan ritkíthatnám tovább. Folytattam a kiabálást és a küzdelmet ez ellen az idióta ellen. A csávó minimum száz kiló lehetett, meg sem mozdult. Majd lehajolt hozzám és elkezdte csókolgatni a nyakamat, visszataszító szájával. Még erősebben kezdtem kapálózni,de hiába, a hangom pedig kezdett berekedni.  A háttérben álló pasik pedig röhögni kezdtek. Könnyek csípték a szememet, a félelem pedig eluralkodott rajtam. Még utoljára torkom szakadtából fel síkoltottam, ezt követően elhalt a hangom. Az ellenkezést továbbra sem hagytam abba , hogyan is tehettem volna. Az a szemét végigsimított a testemen, akkor már folytak a könnyeim.

Lépteket hallottam. Valaki futott felénk. A léptek egyre közeledtek, majd meghallottam a kiabálást. Valaki ráordított a részeg seggfejre, a társai futásnak eredtek, a káromkodásokat és csattogó cipőket hallva. A következő pillanatban pedig valaki tarkón ragadta a támadómat és lerántotta rólam.  A melkhasamba szökött az áhított levegő. Amilyen gyorsan csak felültem és figyeltem a történteket. A megmentőm egy erőteljes ütést mért a seggfej arcára, aki ettől a földre terült. Aztán amikor megpróbált feltápászkodni kapott még egy erős pofont. Ettől viszont már elterült a földön és ott is maradt. Az arca több sebből vérzett. Rohadék, egy kicsit sem sajnáltam. Undorító féreg. Ekkor a megmentőm megrázta a kezét  és felém indult. Lassan felemelt kézzel letérdelt hozzám. Nyilván azért mert nem tudta hogy milyen lelki állapotban vagyok. Mikor látta hogy nem menekülök el sikítva Kedvesen megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Erre csak bólintani tudtam .

-Ki vagy te ??- kérdezte. A hangja megnyugtatóan hatott. Rendeztem a légzésemet, és rávettem magam hogy jobban ránézzek. A szeme eszelősen kék volt, mint a zafír. A mosolya megnyugtatott,kedvesnek tűnt. Fehér rövid ujjú felsőt viselt, Farmer nadrággal és torna csukával. A haja barna hullámokban lógott a szemébe. A tartása feszült, ugrásra kész. A srác rendkívül kimértnek nézett ki. Az arcán megjelent a felismerés apró jele. Amitől tátva maradt a szája.

-Sophie, te vagy az ??? –tette fel. Rajtam is átsuhant a felismerés. A srácot még alsóból ismerem. Nagyon sokáig haverok voltunk, aztán bepróbálkozott. Végül tisztáztuk hogy barátok leszünk, erre rá két hónapra elköltözött. Megesik.

-Szia Nero. –mondtam meglepődésemet kicsit sem palástolva, tátott szájjal és kigúvadt szemekkel. Nem szívesen ismertem be, de a jó irányba fejlődött és egész helyes  lett. A meglepődésem valószínűleg elégé kiült az arcomra, mert az abszurd helyzet ellenére elnevette magát. Majd megragadta a kezemet, segített feltápászkodni. Elengedett és végigmért. Nagyon reméltem hogy csak sérüléseket keres ,egy ilyen erőszakos támadás után még csak az hiányzik hogy az egyik haverom stíröljön. Na az már tényleg sok. De nagyon hálás voltam Nero-nak amiért megmentett. Kedvesen rám mosolygott mikor a tekintete újra találkozott az enyémmel. A fejét oldalra fordította hogy felmérje a reakciómat. Mikor viszonoztam a gesztusát, előre hajolt és átölet. Kicsit felemelt amin meglepődtem.

-Köszönöm Nero, megmentettél. –mikor megszólaltam letett, a hangom erősen rekedt volt- De mit keresel itt?? Haza jöttél???

Kérdően vonta fel a szemöldökét, persze hiszen nyilván hazajött mert itt állt előttem. Mikor látta hogy megérttetem hogy mi van, lemondóan felszaladt az ajka széle és megcsóválta a fejét.

-Hát te nem változtál semmit. Egyébként csak egy hétig maradok. Édesanyám születés napjára tértem vissza. De örülök hogy összefutottam veled.

-Értem. És még egyszer köszönöm. –mikor körülnéztem rájöttem hogy amíg mi beszélgettünk a támadóm kereket oldott. Nero is körül nézet, halkan káromkodott, aztán újfent rám nézett. Megvakarta a tarkóját.

-Jobb lesz ha hazakísérlek, nem lenne jó ha megint bajba kerülnél. – nem volt rossz gondolat. Örültem neki hogy felajánlotta. Az otthonom felé biccentettem, mire elindultunk. Közepes tempóban sétáltunk, örömmel töltött el hogy nem vagyok egyedül és hogy láthatom a régi haveromat. Hamar a házhoz értünk. A kocsi beálló elején megálltunk és szembe fordultam vele. Láttam rajta hogy gondterheltnek tűnik, ezért megkérdeztem:

-MI a baj Nero??

-Bánom hogy nem leszek itt többet, de csak egy hétig tudok maradni. Viszont szeretnék még találkozni veled, ha lehet.

-Persze Nero. – nyugtattam meg. –Mikor érsz rá??

-Arra gondoltam hogy holnap elmehetnénk vacsorázni  valahová, ha neked megfelel. –lehajtotta a fejét és éjfekete,félig lehunyt szempillái alól nézett fel rám.

-Részemről rendben. Egyebként a Boostban dolgozom, benézhetnél ha van kedved. Este pedig találkozhatnánk ugyan itt??

-Itt leszek. –kacsintott, felém hajolt és arcon csókolt. –Most megyek,akkor holnap. –Ezzel elviharzott. Én pedig bementem a házba. Másra sem vártam mint egy forró zuhanyra.

A ház összes meleg vizét sikerült elhasználnom, amikorra befejeztem a tisztálkodást. De egyetlen cseppet sem bántam, szükségem volt rá.  Átöltözés után az ágyamba zuhantam és megnéztem az sms eketet amik Emitől jöttek. Kérte hogy ne haragudjak rá, és kérdőre vont hogy hol vagyok, nagyjából tizenöt példányban. Küldtem neki egy üzenetet hogy holnap mindent elmondok neki. Majd kikapcsoltam a készüléket, fejemre húztam a takarót és álomba merültem.

Másnap korán keltem és becipeltem magam a munkahelyemre. Nem volt egyszerű, mit ne mondjak. A főnök irodájában kezdtem, megkaptam az egyenruhámat és megbeszéltük a fizetésemet, a munka beosztásomat is. A névtáblám feltűzése közben botorkáltam ki a kis helységből ,és tökéletesen belefutottam Emilybe. Arcán érzések széles skálája futott végig, a haragtól egészen a megkönnyebbülésig. Végül pedig magához vont egy jó mackós ölelésre. Kicsit tétováztam hogy mit tegyek de végül félve, mintha attól tartanék hogy felrobban, megöleltem. Mikor eltolt magától kitört belőle egy igencsak furcsa mondtad.:

-Sajnálom hogy tegnap hagytam hogy Theo elvigyen,de a legjobbat akartam neked, ti ketten nagyon jók lennétek együtt  csak adnod kellene magatoknak egy esélyt.

Hunyorítani kezdtem, ez nem éppen volt bocsánat kérés inkább megállapításnak hangzott,a vége pedig már egészen dühös volt. Hirtelen úgy éreztem magam mint egy kölyök akit leszid a mamája mert lopott a pogácsából. Pedig semmi okom ne volt hogy így érezzek és ennek hangot is adtam :

-Leszálnál már végre erről a témáról, mert már tényleg sok. Kedvelem Theot és talán lehetne is valami, de ettől a sok dumától egyre kevésbé van kedvem hozzá.

Csak pislogott, mikor befejeztem, elgondolkozott azon amit az imént mondtam , majd felsóhajtott.

-Többet nem hozom fel, ígérem. –mondta a hanghordozásából tudtam hogy komolyan gondolja.  Felé hajoltam és átöleltem. Ingattam a fejem és forgattam a szemem , nem tudtam túl sokáig haragudni rá. Ez sosem ment. Miután kibékültünk, ment a csacsogás a nyereményéről és a tegnapi versenyről ,én pedig elmeséltem neki hogy találkoztam Neroval, és hogy vele vacsorázom. Persze szándékosan kihagytam azt a részletet, hogy csak pár napig marad és hogy nem randizunk. Hoppsz. Arra a kérdésére hogy randizunk-e pedig csak annyit feleltem hogy :”lehet”.

Diadal ittasan vonultam, hogy felvegyek néhány rendelést amikor a bár ajtaja kitárult. Theo sétált be rajta, lazán. Kezét koptatott farmerében nyugtatta, nyár lévén strand papucsot viselt és kék rövid ujjú felsőt, amely tökéletesen kihangsúlyozta hasizmait,széles csípőjét és hátát. Egyenesen a pulthoz ment, így háttal állt nekem. A farmere ráfeszült a teste minden négyzetcentijére amiért egyszerre kezdtem utálni és imádni ezt a ruhadarabot, maradjunk annyiban hogy szexi volt. Csak nagy nehezen tűnt fel hogy már percek óta bámulom őt, teljesen leplezetlenül. Az egyik vendég köhintett rám, ez hozott vissza a révületből. Theo egyre nagyobb hatással volt rám ami nem tetszett túlságosan. A vendégről ismét a pultra tévedt a tekintetem és láttam amint Theo elégedett mosolyt lövellt felém jelezve hogy tudja hogy bámultam. Félhangosan szentségeltem egy sort majd ismét a munkámra koncentráltam. Leadtam a rendelést a konyhán , mikor visszatértem Emilyhez láttam Theo savanyú ábrázatát ahogy engem nézett. Valami történt.

Megpillantottam hogy Emi éppen egy másik vendéggel beszélget aki éppen a pultot támasztja. Ez a srác Nero volt,személyesen. Közelebb léptem és intettem Theonak majd odaléptem Nerohoz és a pulton áthajolva puszit adtam neki. Kisé elpirult ahogy láttam. Nem kellett Theora néznem, éreztem a belőle áradó feszültséget. Tesztoszteron szagot érzek.

Theo komoran méregette, a haveromat és esküszöm ettől nevethetnékem támadt. Nem sokkal Nero az érkezése után távozott,de átölelt és megpuszilt. Emlékeztetett az esti programunkra és elment. Theo füstölgött a bárszéken. Vártam mikor gyullad meg, szerencsére a poroltó közel volt.

-Ki ez a majom?? –bökött a fejével az ajtó felé.

-Nem, majom. Neronak hívják és a haverom.

-Haver ,na persze. Tudod a haver akkor is haver ha…- belé fojtottam a szót mert hozzá vágtam egy törlőrongyot. Nevetni kezdett,de annyira hogy már vártam mikor esik le végre a székről.  De akár én is lelökhetném. Ezen elmerengtem egy picit.

Hamarosan végre lejárt az első munka napom. Utcai ruhában mondtam ágyőt a bort szürcsölgető Theonak miközben kivágódtam az ajtón .  

Egyenesen hazamentem és készülődni kezdtem, az estére. Na jó, igazából egy doboz csoki fagyi társaságában húztam meg magam a kanapén és Született feleségeket néztem. Valahol azonban sikerült bealudnom, erről is a reklám tehet. Fél hétkor tértem magamhoz. A telefonom pityegése ébresztett. Nero egy üzenetben azt írta hogy nyolc, fél kilenc fele fog ideérni hozzám. Vissza ereszkedtem a kanapéra és folytattam az információ begyűjtést a főszereplők szexuális életéről. Ismeret terjesztő film ,nyami.

Nyolc után egy kicsivel csöngettek. Az ajtóhoz sétáltam és kitártam. Nem az történt mint amire számítottam. Az elképzelés Nero lett volna, indulásra és vacsorára készen de ehelyett, Theo volt az teljesen elázva. Ahogy kitártam az ajtót, kiterült a padlón mint egy zsák krumpli. Olyan puffanással ért földet hogy nekem fáj. Majd meg sem mozdult. Fejcsóválva mellé guggoltam és ujjamat az oldalába fúrtam. Felhorkant.

-Mégis mi a csudának kellett így leinnod magad, pont ma este?? –förmedtem rá. Felemelte bágyadt fejé és komásan azt motyogta.

-Ne haragudj…- majd ismét belenyalt a padlóba. Elő vettem a mobilomat és felhívtam Nerot.

-Szia Nero, itt Sophie. Szerintem fújjuk le a programot. Bocsi, de valami közbe jött.

Letettem a telefont, és a lábammal meglökdöstem Theo hátát.

-Remélem tudod hogy ritka nagy barom vagy. –erre csak dünnyögött valami. –Fel kell kelned innen nem aludhatsz a küszöbömön. Legalább a nappaliba gyere be. - Lassan és nagyon bénán felkönyökölt, én pedig átkaroltam a derekát és próbáltam felsegíteni.

-Remélem tudod hogy nagyon élvezem a helyzetet. –motyogta miközben a kanapéhoz támogattam és ledobtam rá. –Csak kár hogy erre holnap nem fogok emlékezni. –igyekeztem nem haragudni rá, amiatt amit mondott így inkább az állapota okára kezdtem koncentrálni.

-Mégis miért ittad le magad ennyire??- tettem fel.

-Sosem volt problémám azzal hogy barátnőt szerezzek, mindig akadt valaki akinek bejöttem. Erre kifogok egy csajt aki tetszik ő viszont nem érdeklődik irántam.

-Hallod mit mondasz??? Bár melyiket megkaphatnád, na szép. Egy tanács nem így kell csajozni. A lányok nagy részénél ez nem jön be.  

-Nem így értettem……. Én……

-Figyelj inkább feküdj le és aludj. –böktem a kanapé felé, majd hátat fordítottam hogy elsétáljak. 

Előkotortam egy plédet a gardróbból, majd vissza indultam Theo felé. Mikor beálltam a kanapé elé ,végig nézetem a rajta fekvő ernyedt alakon. A lábai szanaszét álltak egyik a kanapé karfáján, a másik pedig a földön pihent. Az egyik keze a talajt érte,míg a másik a hasán nyugodott. A fejét a karfa tartotta meg, de így is természet ellenes szögben állt. Légzése egyenletes volt.  A karja kisé feltűrte a  pólója alját és láttatni engedett egy keveset finom bőréből. Az összhatás valójában aranyosnak hatott ,de ezt az ég világért sem vallottam volna be senkinek. Arca már szinte gyermeki volt mégis iszonyúan helyes. Éppen azon gondolkoztam hogy letelepszem mellé és simogatni kezdem a feje búbját, amikor rájöttem hogy pontosan miért is van itt. Azért jött hogy tönkre tegye az estémet Neroval, mert azt hitte randizunk. Csóváltam a fejemet, pedig ha tudná hogy ez nem így van. Viszont megérdemelt egy kis leckét, nem tesszük tönkre mások magánéletét. Az eszembe ötlött egy furfangos azonban alattomos terv, csak beszélnem kell Neroval.  A takarót Theora terítettem, majd a szobámba mentem és felhívtam Nerot, ismét.

-Szia Nero, megint én vagyok. Holnap munka után elmegyünk Emivel a konditerembe, arra gondoltam nincs-e kedved velünk jönni. –pár perc csend volt a vonalban majd egy erő teljes „természetes” –ent hallottam. Majd vonakodva feltettem egy kínos kérdést. Amibe de vonakodva de belement.

-Akkor holnap, a konditeremben. Jó éjt Sophie .

-Jó éjt ,Theo. Köszönöm. –leraktam és átöltözés után ágyba bújtam. Szerencsém volt hogy anyuék elutaztak egy hétre a nagyiékhoz, mert különben kaptam volna a kényelmetlen kérdéseket Theo miatt.  Még mindig nyugtalanított,hogy egy házban van velem de nem tudtam eldönteni, hogy a helyzet nagyon is tetszik vagy sem. Ilyen hülyeségeken töprengtem amikor elnyomott az álom.

000

Halk horkolásra keltem fel, majdnem biztos voltam benne hogy nem én vagyok. Az oldalamon feküdtem, egy fehér hálóing és egy francia bugyi borította a testemet, össz-vissz. A nyakam eléggé elzsibbadt, akárcsak a lábaim. Ritka idiótán tudok aludni. Nyújtózkodni kezdtem amikor  nekiütköztem valaminek illetve inkább, mint később rájöttem valakinek.  Ledermedtem, teljes testem egy másik testhez préselődött.  A karja mozgásba lendült és levándorolt a derekam és átölelt, magához húzott. De olyan szorosan hogy egy fogpiszkáló sem fért volna el kettőnk között. Mindenhol, de mindenhol hozzám préselődött. A bőre égette az enyémet. Boldogan nyugtáztam hogy legalább alsógatyát visel, ha mást nem is. Ennek ellenére fellángolt a haragom, aminek hangot is adtam. Felültem és leráztam magamról a kezét.

-Mégis mi a jó nyavalyát keresel az ágyamban??- rivalltam rá. A szemei hírtelen kipattantak és nagyot nyújtózott. A mozdulat hatására minden izma táncot járt, én pedig nem tudtam elszakítani tőle a tekintetemet. Így csak bámultam mint egy idióta. Remélem a nyálam nem folyt. Mikor újra rám nézett, az arcomon már harag uralkodott.

-Neked is jó reggelt. –köszönt csábosan. Felém nyúlt ,ami karizmaira is felhívta a figyelmemet. Ó hogy én mennyire ………..,kitaposom a belét. Már éppen visszahúzott volna maga mellé amikor taktikát váltottam. Legjobb védekezés a támadás. Át karoltam a nyakát és egyenesen az ajka felé hajoltam, amikor meglátta mit akarok lehunyta a szemét és várt. Nehéz volt megállnom a röhögést. Olyan édes volt ahogy várt. Elengedtem a nyakát és a vállára csúsztattam a kezemet. Kifutott belőle a levegő. Hirtelen átgondoltam a tervemet, megakartam érinteni az ajkait,de a bosszú szomjam sajnos erősebbnek bizonyult. Meglöktem a vállánál fogva, ennek hatására legurult az ágyamról és koppanva ért földet. Kikúsztam az ágyam szélére hogy megnézzem hogy ért földet. Hanyatt feküdt, szemeit lehunyta, és csókolni való ajkait gunyorosan szorította össze.

-Játszhatunk, így is ….- mondta ,a következő pillanatban a szemei kipattantak. Tele voltak örömmel, és kihívással. Az az érzésem támadt mintha most húztam volna ujjat egy szamurájjal. Megijesztett. Felugrottam az ágyamra. De ekkor már ő is talpon volt ugrásra készen. Ördögi vigyor terült szét az arcán ahogy az ajtómat becsukta, elzárva a menekülési útvonalamat. Azt hiszem bajba kerültem. Leugrottam az ágyról hogy szembe kerüljek vele. Meg akartam mutatni hogy nem félek tőle, a szemei  végig futtatta alig fedett testemen, de úgy hogy én teljesen zavarba jöttem. Nyilván ezt ő is ,nekem rontott.  Kitértem és teljes sebességgel rohantam az ajtó felé. Megfogtam a kilincset, azonban karok kulcsolódtak a derekam köré. Elrántottak az ajtótól. Theo felemelt és rádobott az ágyra. Szegény bútor csak úgy nyekkent. Már javában azért küzdöttem hogy feltudjak kelni, amikor fölém került. A karjaimat a felem fölé szorította. A hirtelen erőfitogtatástól gyorsan szedtem a levegőt.

-Na mi van kis csaj elfáradtál??- kérdezte nevetve. Nem éreztem magamat veszélyben úgy mint tegnap. Valamilyen ismeretlen okból teljesen megbíztam ebben a férfiban.  Tiltakozásul megráztam a fejemet. A mozdulattól az összes hajam az arcomba került. Bársonyos kezek kezdték el eltávolítani a sok hajat, mikor végre kitisztult a látásom, megláttam Theo barátságos mosolyát ahogy engem nézett. Lehet hogy rosszul láttam ,de mintha lett volna benne egy szemernyi csodálat is. Persze ezt hamar át vette a játékosság. A karjait behajlítva teljesen közelkerült hozzám. Én ezt egy nyeléssel nyugtáztam ,ami akár nyögésnek is elmehetett volna. A szeme az enyémbe mélyedt. Istenem azok a szemek.  Amikor teljesen rám feküdt kihasználtam az alkalmat és pozíciót váltottam. Theo került alulra, én pedig fölé magasodtam. Összehúzta a szemeit és karba fonta a kezeit maga előtt. Durcás arcát látva, elvesztettem a kontrolt és nevetni kezdtem. Mentségemre szóljon  hihetetlenül mókásnak hatott.  Szem forgatva leszálltam az ágyról.

-Attól még haragszom rád, lekellett mondanom miattad a találkozómat!! És befurakodtál az ágyamba!!

-Amiatt a majom miatt haragszol rám??? Ne már.. És az utóbbit tudom hogy élvezted. –mondta miközben felhúzott szemöldökkel és szexi fél mosollyal. Tátott szájjal reagáltam le amit az imént mondott. Hiába ez volt az igazság, de nyilván nem fogom beismerni. Ezek az ellentmondásos érzések idegesítőek.

-Csak szeretnéd.

-Te fogod. –megint rángatta a szemöldökét. Már komolyan kezdett idegesíteni. Eddig is ilyen bolond volt vagy túl nagyot esett. Lehet hogy mindkettő .

-Szerintem ideje lenne menned. –böktem az ajtóra. Legörbült a szája. De nem adta fel.

-Pedig olyan kényelmes itt, veled….- simított végig a lepedőn.

-Most!- mondtam határozottan. –erre már vette a lapot és felkelt, magára kapta a ruháit. A bejárati ajtóig kísértem. A küszöbön megtorpant.

-Akkor találkozunk, a konditeremben. –kacsintott rám, majd adott egy puszit az arcomra. Ezzel elhagyta a házat. A kezemet az arcomhoz kaptam. Eltartott egy ideig mire le esett hogy mit mondott. Feltéptem az ajtót és utána kiáltottam :

-Ne merészeld!!!- hangos nevetést hallottam ahogy távolodott. A francba. Utána kellet volna rohannom, hogy lecsapjam de nem tettem. Én marha.