A kezdet

                Gyorsan magamra kaptam az utcai ruhámat. Farmer és egy piros, virágos, pántos felső. Megnéztem magam az öltöző tükrében. Úgy festettem ,mint Drakula menyasszonya. Hulla fehér voltam. Kotorászni kezdtem a táskámban, míg meg nem találtam a sminkes cuccaimat. Kihúztam a szememet és feltettem egy kevés ajakfényt.

                Nem lett jobb. Az utolsó simítás képen az arc pirosítóhoz fordultam. Idegen méregettem magam a tükörben. Próbáltam kézzel kibontani a hajamban keletkezett gubancok nagy részét. Ekkor kuncogást hallottam a hátam mögül, gyorsan megfordultam. Emi állt ott és keze elé emelt kézzel nevetett, méghozzá rajtam. Elpirultam. Pedig semmi cikit nem csináltam.

-Hagyd abba Emi. Komolyan. –mordultam rá. Még jobban nevetett. Hozzá vágtam egy törülközőt és metszően néztem rá.

-Nem tehetek róla, olyan édes vagy amikor ideges vagy. –kacagott. –Na had nézzelek meg.

                Odalépett hozzám, kimérten körbe sétált ,hogy minden oldalról megnézhessen. Feszengeni kezdtem, ő meg csak sétált és dörzsölgette az állát.

-Ühümm. Ahamm. Igen. –motyogta.

-Ha még egyszer azt mondod ,hogy ühümm esküszöm fejbe csaplak.

-Milyen harapós lett valaki. –kacsintott. –Látom azért mégis ideges vagy a randi miatt. Minden a legnagyobb rendben lesz. De minden esetre...

                Kotorászni kezdett a táskájában. Majd átnyújtott egy kicsi fóliát és a tenyerembe csúsztatta. Megnéztem közelebbről. A döbbenettől tátva maradt a szám, a szívem kihagyott egy ütemet. A kezemben egy óvszert tartottam, gondosan becsomagolt tasakban.

-Emi!!

-Sophie, mielőtt még felháborodnál, mentségemre szóljon én csak szeretném ,ha tényleg teljes biztonságban lennél. Theo erős meg minden ,de nem szeretnék kis Theokat meg Sophiekat ,ha érted. És szerintem te sem.

-Emi ...én még nem akarok lefeküdni Theoval, most lesz az első randink.

-Hallott ám azt a még szót. –kiáltott fel.

Basszus, lakatot kellene tennem arra a lepcses nagy számra.

-Emi én nem úgy értettem...... –próbáltam menteni a helyzetet.

-Bukta. Ebből már nem jössz ki jól Hercegnő. –tudtam ,hogy igaza van. És a helyzet az ,hogy igaza van. Összeszorítottam az öklömet. Az apró csomagolás recsegni kezdett. A kezem felé kaptam a tekintetemet akaratlanul is elképzeltem ahogy Theo teste az enyém fölé tornyosul. A gondolatra bizseregni kezdtem. Észrevehetően beharaptam az ajkamat, vajon milyen íze lehet az ő ajkának.

                Éreztem ahogy Emily megfogja a vállamat és megráz.

-Szedd össze magad, ideje menned és vigyázz Theo ne ragadtassa el magát túlságosan.

-Köszi a tanácsot. Szia majd hívlak. –megöleltem.

-Szia Hercegnő.

-Mond csak mégis honnan jön ez a név??

-Olyan akaratos vagy ,mint egy hercegnő és persze törékenynek tűnsz ,de tudom, hogy erős vagy. Meg imádom ahogy a szemedet forgatod amikor meghallod ezt a becenevet. –kacsintott.

Megráztam a fejemet és kiléptem az öltözőből. Kinéztem a párpult fölött. Theo az egyik asztalnál ült karba tett kézzel és kinyújtott lábakkal. Mellette egy kacér fekete ácsorgott. Csavargatta göndör haját a mutató ujja körül miközben úgy nevetett ,mint egy szülni készülő orangután. Így jobban belegondolva azt a széped manikűrözött ujjait olyan szépen beletudtam volna állítani a nagy hátsójába ,hogy onnan csak műtéttel lehetett volna kiszedni.

Te jó ég, hogy lehetek már most féltékeny ,hiszen a srác nem is a pasim. De akkor is most vele randizom ,szóval a kis csaj levehetné róla a szemeit.

Elindultam a asztal felé. Theo még mindig a kis csajjal beszélgetett, első ránézésre nem nagyon érdekelte a dolog. Mikor hallótávolságon belülre értem már azt is hallottam ,hogy mit beszélgetnek. A lány próbálta elhívni valahova Theot ,de ő azt mondta:

-Figyelj ,tényleg nem érek rá. És már mondtam ,hogy foglalt vagyok. –mondta erélyesen.

-Na, ugyan szivi, nem hiszem ,hogy olyan csinos lenne az a csaj.

-Nem a te dolgod, hogy hogyan néz ki. –morogta.

Ekkorra értem oda. Köhintettem ,hogy felhívjam magamra a figyelmüket.

-Khhmm.. .- mind a ketten rám pillantottak. Theo szemében a lelkesedés szikrája ragyogott fel ,majd hamar kámforrá is vált. Helyét a lazaság vette át. Kedvesen rám mosolygott, viszonoztam a gesztust.

                Lassan felállt és odalépett hozzám, gyengéden a derekam köré fonta a karját és csókot nyomott a homlokomra. Az érintése selymes volt és perzselte a bőrömet. Megint eszembe ötlött a kép amikor elképzeltem kettőnket amint éppen..... Nem, nem csinálhatom ezt. Megint elpirultam, remélem ezt a csókja számlájára írta.

                A velünk szemben álló lány arcáról döbbenet sütött, ahogy tetőtől talpig végigmért.

-Akkor megyünk??

-Persze, vártam ,hogy végre végezz. –kacsintott. A keze lejjebb vándorolt a derekamról és bele akadt az öv tartómba. Á, szóval így akar játszani. rajtam ne múljon. A kezemet egy laza, megfontolt mozdulattal a farzsebébe csúsztattam. Éreztem ahogy meghökkent egy másodpercre. Egész teste megfeszült és valami elégedett morgás hagyta el a száját. Rám villantotta máskor metsző tekintetét amely most szinte égetett , a benne felizzó vágytól. Meg sem próbálta elrejteni. Nagyot nyeltem. Forróság gyűlt az alhasamban.  Eddig ezzel az érzéssel még nem találkoztam. Kívántam őt, minden sejtemmel. Beleharaptam az ajkamba.

                Tekintete még mindig az enyémbe fúródott. Nem tudom ,hogy mi vezérelt ,de belemarkoltam a feszes fenekébe. Lehunyta a szemét és nem fújta ki a levegőt.

                -Indulás. –jelentette ki, de nem nyitotta ki a szemét amikor kifelé húzott az épületből. A kezemet kihalászta a zsebéből és megfogta. Intettem Emilynek aki éppen akkor lépett be a bárba amikor mi kimentünk az ajtón. Az arcáról döbbenet sütött.

                Theoval kiléptünk a friss levegőre. Az ég borúsnak tűnt, fekete volt lehet, hogy vihar készül.  A srác még mindig a kezemet fogta az épület mentén húzott végig. Nem szólt egy szót sem. Amikor vége lett az épületnek megláttam egy kis rést a két ház között. Nagyjából két méter széles lehetett.

-Theo ?? –kezdett megijeszteni. Attól féltem ,hogy ott fog megölni és elásni. Még mindig nem felelt. Behúzott a sikátorba és a rántással egyidejűleg neki nyomott a falnak. Koppantam a tégla falnak. 

                A karjait a fejem mellett két oldalt támasztotta meg. Csak egy pár centire volt tőlem. Hangosan zihált. Éreztem a teste melegét és a lehengerlő illatát.

-Édes Istenem. –nyögte. Elfúlt a hangja. –Nem tehetem. –rázta meg a fejét.

-Miről beszélsz??? –fogtam meg az állát és kényszerítettem ,hogy a szemembe nézzen. Megsimogatta az arcomat, óvatos volt.

-Nem erre esküdtem fel. –a levegő észrevehetően lehűl, feltámadta a szél és port kavart fel a földről.

-Nem értelek.

-Addig jó. Minden esetre tudnod kell ,hogy nagyon kívánlak. És bármit megadnék , hogy....- nem bírtam tovább a kezemet a tarkójára tapasztottam és magamhoz húztam. Az ajka az enyémre tapadt. Puha volt és forró. Az ajkunk összeforrt. Eleinte finoman csókolt majd váltott. A keze felcsúszott a derekamra, nekem nyomta a csípőjét. Éreztem ,hogy tényleg kíván.

                Elkínzott nyögés hagyta el a szám, ő pedig felmordult. A nyelvét a számba nyomta és még jobban felhúzott. Kezdtem azt hinni ,hogy fel fogok robbanni. Keze rátalált a fenekemre és felemelt. A lábamat a teste köré fontam, de nem hagytam abba a csókot. Könnyedén tartott mintha semmi súlyom nem lenne. El szakította magát az ajkamtól és fejét a nyakamba fúrta. Csókokkal borította be a nyakamat. 

                Ekkor csattanás hallatszott a háta mögül. Mint amikor egy kuka eldől. Theo felkapta a fejét és emberfeletti gyorsasággal megpördült. Kikukucskáltam a háta mögül és három megtermett férfit láttam. Az egyik szőke volt a másik kettő pedig fekete hajú, mindegyik fekete cuccokban volt és valami hegyeset szorongattak. Nem jó jel. Az arckifejezésük vészjósló volt.

-Ne tégy semmit. –mondta Theo. A hangja ellentmondást nem tűrően hangzott.

-Kik ezek???

A következő pár percben sok minden történt. A három férfi egyszerre mozgott, tökéletes összhangban támadtak, a körvonalaik elmosódtak. Fekete árnyékot húztak maguk után. Theo is ugyan olyan gyorsan mozgott . Könnyed mozdulattal hasba rúgta az egyik fekete hajút aki ettől a földre esett. Aztán a szőke következett az ő kezét kicsavarta és hozzá vágta a másik hapsihoz. Mind ketten a szemközti falnak csapódtak. Majd pedig hangos csattanás közepette értek földet.

Theo szilárdan cövekelt le előttem és támadó testtartást vett fel, ugrásra készen. Morgó hangot hallatott. A támadók közül kettő felugrott és egyenesen a Theora vetették magukat, mind annyian a földre estek. A harmadik pedig velem szemben állt. Barna haja volt, ami kissé az arcába lógott ,de nem takarta el élénk sárga szemét, amivel úgy méregetett mint egy darab hús szeletet. Szája ördögi grimaszba torzult és felém indult.

Nem bírtam rávenni magam ,hogy megmozduljak. Féltem ,de nem akartam itt hagyni Theot ezekkel az izékkel. Megvetettem a lábam ,de nem sokat értem el vele. A hapsi kinyújtotta a karját és megragadta  a torkomat. A falnak szorultam és alig kaptam levegőt.

-Hát végre megtaláltunk. Az Úrnő elégedett lesz. –krákogta. Rekedt hangja bántotta a fülemet, mintha egy horror filmből lépett volna ki. Ekkor egy füstös fényű valami villant a fickó kezében. Így közelebbről egy tizenöt centis vadászkésnek tűnt. Lassan felemelte a kést egyenesen a szívem fölé. Oldalról robbanás hallatszott, megrázta a sikátort. Az ereje megdöbbentett volna ha nem repülök arrébb három métert. Mindenki a földre esett kivéve egy alakot a sikátor végében. A srácot fekete köd vette körül. Lebegett. Arca csillogott az izzadtságtól és áradt belőle a harag. Tapintható lett a feszültség.

Egyre közelebb került hozzám ,de még mindig túl messze volt. A szőke férfi felkapta a kését és megvágta a csuklóját ,melyből kibuggyant a vörös folyadék. Lehullott a porba. Hozzám ugrott. Én éppen csak kezdtem magamhoz térni, a fejem iszonyúan fájt, bevertem a fejemet és még mindig nehezen vettem a levegőt.

A fickó ,vérző csuklóját a számra tapasztotta. A dolog sokk ként ért. Levegő helyett vér csorgott végig a torkomon. Öklendezni akartam, de nem eresztett. A fémes íz egyre erősebb lett.

Halványan emlékszem még egy robbanásra. Az előttem térdelő fickó lángra lobbant majd hamuvá vált. A látásom egyre homályosabb lett, ólmos fáradtságot éreztem. A fekete köd egyre közelebb ért. A srác mellém térdelt és megfogta a kezem.

Érintése megégette a bőrömet. A köd kezdett eloszlani mögüle ,így felfedeztem az emberi vonásait. A teste körvonalát és aztán az arcát.  Theo volt az. Lehunyt szemmel térdelt.

-Elkéstem. Röstellem magam. Nem védtelek meg. –hivatalos hangon beszélt.

-Mégis mi a franc történt az előbb??? Hogy lehet ,hogy még életben vagyunk?? Mi vagy te valami szuperhős??? És mégis ki azaz Úrnő ??- harsogtam. Sóhajtott.

-ígérem ,hogy mindent elmagyarázok.

-Miért nem nézel rám?? –kérdeztem gyengéden. –Aggódtam miattad. –felkapta a fejét. A szeme felpattant. Vérvörös volt a szivárvány hártyája. A tekintete felperzselt.

-Fogalmad sincs ,hogy kivagyok és mire vagyok képes. Nem kell aggódnod értem, én aggódom miattad.

-Félnem kellene ,de valahogy nem félek. De nem fér a fejembe ,hogy az a pasi mégis miért erőltette le a torkomon a vérét.

-Megitatott?? Akkor azonnal el kell tűnnünk innen. –felugrott és beletúrt a zsebébe. Kihalászta a telefonját és tárcsázott. Miközben segített felkelnem már adta is az utasításokat a vonal túl oldalán lévő akárkinek.

-Tom most azonnal vonszold oda a segged!!  Nem, nem érdekel!! Akkor hozd őt is magaddal. Szólj a többieknek is húsz perc múlva  a házban találkozunk. Nem érdekelnek a kifogások. Aki nem jön az megnézheti magát. –ezzel letette. Látszott rajta ,hogy majd szétveti az aggodalom és a harag egy különös keveréke.

-Figyelj nyugodj meg. Hallod ,nézz rám semmi bajom. – mutattam magamra. Hirtelen előttem termett. Kezét a derekamra rakta.

                A tenyere alatt vér szivárgott a pólómból. Észre sem vettem ,hogy megvágott az az alak. Óvatosan felhúzta a pólóm szélét ,hogy megnézze a sebet.  Még mindig vérzett, nagyon. Elég csúnya volt, körülötte az erek feketére változtak és behálózták a testem egy részét a seb körül.

-Elfertőződőt. – mondtam.

-Meg mérgeztek. Azonnal el kell mennünk innen. Bármelyik pillanatban.....- nem fejezte be a mondatot. Megszédültem és közeledni kezdtem a föld felé. Hányingerem lett és eszméletlenül gyengének éreztem magam. Azonban Theo karja megállított, átkarolt.

-Csak bírd ki kérlek. Tarts ki!! –kérlelt. A furcsa fáradtság lehengerlő volt. Lecsukódott a szemem. Éreztem ,hogy Theo ölelésébe von. Biztonságban éreztem magam.

                Hallottam ahogy egy kocsi fékez a háttérben, aztán suhogást hallottam. Kezek fogták meg az ernyedt testemet. Felemeltek és betettek egy kocsiba. Legalábbis a légfrissítő és benzin illatából erre tippeltem. Éreztem ahogy felhúzzák a pólómat és valami ruhadarabot szorítanak hozzá. Bele nyílalt a fájdalom, a testem megrázkódott.

-Nem lesz semmi gond. –szólalt meg egy lágyan csengő hang egy nőé lehetett. Feltúrtam az agyam minden zugát ,hogy tudjam honnan ismerős. Mire rájöttem azonban elnyelt a sötétség és a béke.