A változás szele

Egy égő épületen rohantam keresztül. Mindenhol füst szag terjengett és a gyár szűk folyosói kezdtek elszenesedni. Köhögtem, viszont nem tudtam megállni. A melkhasom feszített attól féltem mindjárt felrobbanok. De nem álltam meg. Emberfeletti gyorsasággal vettem be egy jobb, majd egy bal kanyart. Nem tudtam mit keresek ,de tudtam ,hogy merre kell mennem. A hőmérséklet egyre égetőbb volt az épületben. Úgy éreztem ,mintha olvadna a testem. Megláttam a kijáratot jelző „Exit” feliratot.

Még jobban futottam. Ekkor egy váratlan dolog történt. Kilencven kilónyi súlyt éreztem a hátamon. A hirtelen tömeg változástól arccal estem a padlóra és a lendületem miatt nagyjából még három métert csúsztam. Ennek tuti nyoma marad ,gondoltam. A ruháim és az arcom csupa hamu lett. A kilencven kiló tulajdonosa nem tétlenkedett felemelte a felső testemet a hajamnál fogva és erőből a padlónak csapta. Fájdalom nyílalt mindenhova, főleg az orromba. A csapásra hangos sikítással feleltem. Rángatózni kezdtem.

Előre cibáltam a kezeimet és úgy helyezkedtem ,hogy a törzsemet feltudjam emelni mintha nyújtanék. Nos ennél sokkal gyorsabb voltam. Gyors mozdulattal megfejeltem a kilencven kilós akárkit, mire az felállt rólam és azzal a lendülettel hátra esett. Nevettem volna ,de nagyon nem voltam abban a helyzetben.

Hamar talpra ugrottam és egy jól irányzott rúgást mértem a hapsi állkapcsára. Hallottam ahogy valamelyik része nagyot reccsen és ismét a padlóra került. Összedörzsöltem a kezemet. Azonban ekkor a pasi körvonalai elmosódtak és egy fekete árnyék maradt helyette. Szent Isten. Az árnyék lebegni kezdett, mint egy fekete felhő és felém kúszott a levegőben. Lefagytam, még sosem láttam ehhez foghatót. Mikor a bőrömhöz ért velőt rázó sikoly tört fel a torkomból. Ilyen erős kínt még sosem éreztem . A csontomba mart és úgy éreztem mintha egyesével tépné fel az ereimet. Végül feladtam. Elájultam.

Verítékben fürödve ébredtem. A saját ágyamban voltam, otthon. Biztonságban. Mély levegőt vettem és próbáltam megnyugodni. Csak egy rémálom volt. Vissza zuhantam a párnáim közé és felkaptam a telefonomat az éjjeliszekrényemről. Először kisé megvakított, de aztán láthatóvá váltak a számok. Még csak hajnali négy óra volt. Még rengeteg időm volt hatig. Szívesen aludtam volna még,de nem jött álom a szememre. Felkeltem és felöltöztem. Kezdenem kellett magammal valamit. Sajnos egyedül voltam itthon. Így arra az elhatározásra jutottam ,hogy sétálok egyet.

Felkaptam a táskámat és gondosan bezártam az ajtót. Néhány utcai lámpa még világított, így halvány fénnyel árasztva el az utcát. Nagyot szívtam a friss levegőből. Majd eszembe jutott, hogy hallgathatnék egy kis zenét. Kotorászni kezdtem a táskámban a telefonom és a fülhallgatóm után. Észre sem vettem ,hogy közben már a járdán sétálok. Csak akkor mikor valaki nekem ütközött és rám esett. Nem ütöttem meg magam ,ő pedig puhára esett.

-Jajj istenem!! Ne haragudj. –segített fel .- Nem figyeltem néha annyira belemerülök a futásba.

-Semmi gond. –mosolyogtam és megdörzsöltem a könyökömet amivel felfogtam az ütközést.

-Biztos??

Bólogattam, hogy higgye el minden rendben. A lány velem egykorú lehetett. Fekete derékig érő haja alól kandikált ki a fülhallgatója. Fekete és szürke futó ruhát viselt. Ahhoz képest ,hogy futott egyáltalán nem látszott fáradtnak ,még csak nem is lihegett.

            Félénken mosolygott ,minek következtében egy cuki kis gödröcske jelent meg a szája sarkában. Pisze orra és hegyes manó füle miatt csingilinre emlékeztetett kivéve persze a haját. A szemei mélyen ültek hosszú szempillái alatt. Ajkai teltek és pirosak voltak. Határozottság sugárzott belőle emellett pedig barátságosnak tűnt. Kicsit elpirult.

-Szia, az én nevem Haidy. –nyújtott kezet.

-Szia, én Sophie vagyok.

-Tudom. Láttalak már egy párszor ,de még nem volt alkalmam bemutatkozni. –mosolygott.

-Te is a környéken laksz??- döbbentem le. 

-Igen. Az utca másik felén. Egyébként te miért nem alszol??

-Egyszerűen nem tudtam elaludni. –feleltem .

-Rossz álmok??

-Igen, valami olyasmi. És te miért nem alszol?? –túl számon kérőnek hangzott ez a kérdés ,reméltem nem bántottam meg.

-Én ...,nos mindig ilyen korán kelő típus voltam. Imádok ilyenkor futni. Minden olyan nyugodt.

-Valóban az. –ismertem be. –Hogy lehet ,hogy még nem találkoztam veled??

-Nem tudom. Tényleg. Amúgy merre indultál??

-Fogalmam sincs. Igazából.

-Akkor elkísérhetlek??- kérdezte kölyök kutya szemekkel .Kedves lánynak tűnt ,így azt feleltem :

-Persze.

-Júúhúúúúú. –mondta és ugrált örömében. A reakcióján elnevettem magam, még a könnyem is kicsordult.  –Nincs sok barátom. –mondta kevésbé lelkesen.

-Nyugi egy most már van. –mondtam kedvesen. Vissza mosolygott és ismét ugrálni kezdett. Mikor abba hagyta mind a ketten elnevettük magunkat.

            Majd sétáltunk egyet a környéken. Aranyos lánynak bizonyult, pont mint gondoltam. Kiderült ,hogy van egy sárkány tetoválása a tarkóján és ,hogy imádja a rockot. Még az exeiről is mesélt. Minden esetre több tapasztalattal rendelkezik ,mint én.

            Haidyben az tetszett, hogy képtelen csendben maradni, folyamatosan dőlt belőle a hülyeség .Nem nagyon kedvelem a szómenéses embereket ,de szó ami szó ez a lány bolond méghozzá a szó legjobb értelmében. Hat óra fele haza kísért majd elköszönt és mondta ,hogy lehet még beköszön nekem a Boostban. Búcsút intettem neki. Ideje volt összekapnom magam. Összeszedtem  a munka ruhámat és kiálltam a ház elé.

Mire kiértem Emily már ott várt rám a kocsijában. Behuppantam mellé. Átöleltem barátnőm nyakát, mire kuncogni kezdett.

-Jó reggelt hercegnő. –nem tudom,hogy miért hívott ,így az évek során csak hozzá szoktam.

-Jó reggelt Liliom. –én azért hívtam így mert imádta a liliomokat,de allergiás volt rájuk. Pech.

-Ha ha. –nevetett tetetett sértettséggel. –Visszanyalt a fagyi.

Rákacsintottam. Beindította a motort és kilőttünk. Hamar a bárnál voltunk.

-Semmi kedvem ma dolgozni. –siránkozott Emi. Elég nyúzottnak látszott.

-Nekem sincs sok kedvem ,elhiheted. De ha már itt vagyunk, cipeljük be a fenekünket és tegyük a dolgunkat. Lassan álmosan bólintott.

            Csendesen telt a délelőtt. Emi faggatott a randimról. Elmeséltem neki egy két részletet. Nem volt odáig Neroért. Minden ízében Theo pártján állt. Akkor sem tudtam volna eltántorítani  ha bebizonyítom ,hogy Theo egy űrlény, méghozzá a gonosz fajta. A randi történetét hallgatva néha közbenyögte „Tipikus” „Jajj ne már” „Biztos apuci szeme fénye” „Láttad milyen undi pattanás van a bal füle mögött”. A felénél csak a szememet forgattam. Igen Emily nagyon határozott egy jelenség és kitart a véleménye mellett a végsőkig.

            Mesélés közben neki álltam letakarítani a pultot mikor kinyílt az ajtó. Theo lépett be rajta. A haj a még mindig rövidre volt vágva, laza koptatott farmert és fekete inget viselt, ami kiemelte a felsőteste minden centiméterét. Kezében egy szál vörös rózsát tartott, a másik kezével pedig a kulcsát pörgette. Ahogy közelebb ért halkan dudorászott egy lágy dallamot. Csak ekkor vettem észre ,hogy törlő rongyot tartok a kezemben még mindig és szájtátva figyelem a felém sétáló elbűvölő és öntelt fiatalembert. A tekintete az enyémbe mélyedt, azt érzékeltette ,hogy pontosan tudja milyen hatással van rám. Én pedig eközben minden méltóságomat elhajítva szájtátva figyeltem amint telt, csókolni való ajka huncut félmosolyra húzódik. Megállt közvetlenül velem szemben a pult ellenkező oldalán.

            Felrakta a kezét rá és felém hajolt.

-Szia. –nyögte ki bársonyosan férfias hangján.

-Szia Theo.

-Jól áll neked ez az egyen ruha kiemeli a ....szépségeidet. –bökött a pólóm felé ami megfeszült csekély kebleimen. Majd kacsintott.

-Látom már temeted a randinkat. –mutattam a inge felé, visszavágás képen.

-Most mélyen megsebeztél. –kapta a szívéhez a kezét ,mint akit eltaláltak. Szem forgatva fontam karba a kezem és csóváltam a fejem.

-Annyira lökött vagy. És perverz.

-Még a felét sem láttad bogaram. De ha akarod akkor tarthatok neked bemutatót...

-Látod erről beszéltem. Perverz egy alak vagy.

-De neked így is tetszem. –jelentette ki. Teljesen áthajolt a pult fölött és az ajka csupán néhány centire volt az enyémtől .Egyik részem sóvárgott az ajka érintése után a másik pedig legszívesebben páros lábbal rugta volna ki a bárból.

-Mégis mi a nyavalyáért vagy itt??

-Veled randizom, gondoltam nem illene késnem. –mosolyodott el kisfiúsan. Egy pillanatig édes volt.

-Ez .... igazán figyelmes tőled. –nyögtem ki. Elfelejtettem a randit.

-És ezt is neked hoztam. –emelte át a rózsát a pulton és felém nyújtotta. Óvatosan, mintha felrobbanhatna úgy vettem el tőle. Láthatta a gyanút a szememben ,mert hozzá tette.

-Ezzel most tényleg nincs hátsó szándékom csak kedves akartam lenni.

Elvettem tőle a virágot. A kezét a zsebébe temette és úgy nézett rám, mintha megütöttem volna. A szemében kétségbeesést és félelmet láttam. Olyan elveszettnek tűnt, legszívesebben odarohantam volna hozzá ,hogy megvigasztaljam.

-Hé, nem akartalak megbántani vagy ilyesmi.....

-Engem?? megbántani ?? Csak szeretnéd. –és vissza tért az a tahó Theo akit ismerek. De felkeltette az érdeklődésemet ez a másik Theo akit az előbb csak pár pillanatra láttam. Furcsa módon többet akartam belőle.

-Na akkor szépen öltözz át és gyere. Elég lucskosnak látszol. –ekkor vettem észre ,hogy makacsul a mellemhez szorítom a vizes rongyot ,így a ruhám már átitatódott vízzel. Hogy lehet ,hogy egészen eddig fel sem tűnt. Most ismét fejbe akartam csapni a srácot, hogy képes ennyire elvonni a figyelmemet mindenről.

            Lazán a fejéhez vágtam a ruha darabot, majd magabiztosan elsétáltam. A személyzeti ajtót kinyitottam ,hogy pont átférjek rajta. Ám mielőtt elhagytam volna a pultot visszanéztem. Theo éppen a fejéről szedte le a mocskos rongyot, eközben undor ült ki az arcára mitől nevetnem kellett. Utoljára még annyit mondtam neki:

-Aztán fel ne szívódj mire átöltözöm.

-Ettől nem kell félned. Ezer évig is várnék rád ,ha kellene. –kacsintott. Ettől a mondattól elöntött a pír. Gyorsan bemenekültem az öltözőbe és éreztem ,hogy a szívem szaporábban vert. Tudnám szeretni Theot ha az idő nagy részében nem lenne pöcs, de sajnos így áll a helyzet. Majd meglátjuk mit hoz a ma este.