Szívdobbanás: Pár baj

Camille

Még hogy a sorsnak nincs humora. Nálam most bizonyosodott be ,hogy van, hiszen az exem itt áll velem szemben.
Pontosabban ül.
-Nem hittem volna ,hogy újra látlak. -ismerem be.
-Azt gondoltam. Hibát követtem el.
-De még mennyire. -karba fonom a kezem a kis bőr székben. Elrángatott valami étterembe. Mondanom sem kell, hogy semmi kedvem nem volt hozzá, de jól esett látni ahogy sajnálkozik.
-Az elmúlt időben sok változáson mentem keresztül.
-Hiszem ha látom.
-Nehéz volt nélküled. -a mókás válasz hallatán felnevetek. -Szeretném jóvátenni a dolgokat köztünk.
-Tisztázzuk Glenn. Csak a biológia projekt miatt vagyok hajlandó szóbaállni veled.
-Tudom, de ez kezdetnek nem rossz.

Ezután beszállunk a kocsiba és megkérem ,hogy vigyen haza. Készségesen megteszi. A nyalizásnak mindig is a mestere volt. 

-Akkor mi lesz a házi dolgozattal ??
-Holnap gyere át, hat körül. -sóhajtok.
-Itt leszek. -felém hajol és gyengéd csókot nyom az arcomra.
Ajkai érintése régi emlékeket hoz a felszínre, de ettől még haragszom rá. Nagyon.

A hazafelé vezető úton már besötétedett így most a sötétben kell botorkálnom az ajtó után. Végig tapogatom a falat és ekkor egy reflektor világít bele a szemembe. Mozgásérzékelős lámpa, számítanom kellett volna valami ilyesmire.
Lenyomom a kilincset és már bent is vagyok. Az itt-ott égő villany arról árulkodik, hogy Daemon már itthon van.

Beszállingózok a konyhába és a táskámat a pultra dobom és iszom egy kis hideg narancslevet.
A pohárral a kezemben elindulok a szobám felé át a nappalin. De megtorpanok.

A padlón ruhák hevernek, kis kupacokban. Ezt követik a furcsa hangok. Mint például a kuncogás, nyikorgás és hasonlók.
Aztán a kanapén meglátom a hiányosan öltözött Daemont, de hál 'istennek alsó volt rajta és egy vörös hajú nőt ölelget, mintha muszály lenne.

Valami sokk szerűségbe kerülhettem mert a lábaim nem engedelmeskedtek a parancsnak, hogy mozduljanak.
Néhány nagyon hosszú másodperc után Daemon végre felnéz a kanapéról, nem feszéjezi a jelenlétem. 

- Szia Cam. -lihegi és élesen az ajkába harap, mintha provokálni akarna. Egy, csak egyetlen ártatlan másodpercre fordul meg a fejemben ,hogy hogyan tekeredne rá az én testemre. És akkor mi történne.

-Nem vagyok biztos benne ,hogy ezt látni akartam. -motyogom. Szent Isten.
-Tuti ,hogy láttál már hasonlót. -vonja fel a szemöldökét.
-Láttam ,sőt jobbat is. -az ajkamba harapok, hogy nyomatékot adjak az állításomnak, de közben csak Daemon szexi testének látványára tudok gondolni.
-Nálam?? Kizárt. -pimasz vigyort villant és megrázza a fejét, legszívesebben lerugnám. A csaj is bekapcsolódik és felül Daemon alatt. Vörös fürtjei alatt láthatóan élvezi a helyzetet ,hogy engem meg a hányinger kerülget.

-Mi van már bébi?? -kacérkodik és Daemonhoz dörgöli a testét. Ekkor villámként vág belém a felismerés ,hogy ezt a csajt láttam múltkor az ebédlőben.
-Az van te ribi, hogy Daemonnel ellentétben engem nem érdekel a gyakorlott tornamutatványod.
-Minek neveztél?? -háborodik fel a szuka.
-A hallásoddal is gond van?? - mondtam. Daemon felnevet, de rögtön abba is hagyja. Azonban látszik rajta ,hogy jól mulat.
-Te büdös rib...

Úgy fújtat mintha muszály lenne és lelki szemeim előtt látom ahogy az ökölbe szorul a keze.
-Virginia, ezt a csatát nem nyernéd meg. -szakítja félbe szexpajtiját Daemon. A lány hitetlenkedve mered rá, majd vállat von.
-Akkor folytassuk a szobádban... -mondja szexin és végig simít a srác mellkasán.
-Benne vagyok. -Mr. Cascanova felpattan felnyalábolja a holmikat a földről majd mindketten nevetve felcsattognak a szobába. Legalább nem lesznek szem előtt.

Magamhoz vettem még egy kis narancslevet hányinger ellen és egy kis harapni valót.
A szobám előtti folyosón hallani lehetett ,hogy mennyire élvezik egymás társaságát. A csaj beleadott mindent. Szánalmas.
Bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót.

Hogy jó legyen a hangulatom bedugtam a fülesem a hangerőt pedig maxra csavartam. Ez segített abban is, hogy ne halljam a lepedőakrobatákat. Mellesleg.

Daemon

Virginia tökéletes volt arra amire kellett. Nem akart sziveket, meg virágokat csak néha szexelni. Nekem pedig ez megfelelt így.
És különösen mókás volt a jelenet amit Cami rendezett. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne röhögjek ,olyan hangosan.

Az akció után Virginia hazament, én pedig letusoltam.

 Felkapok egy melegítő nadrágot és a konyhába indulok, hogy magamhoz vegyek valami ihatót. A házban súlyos a csend, a régi személyzet is távozott apámmal együtt, szóval kripta csend van.

Már órák óta nemláttam Camillet és ez kíváncsivá tett. Tudtam ,hogy nagyjából mit gondolhat rólam. Valószínűleg egy mocskos disznónak tart, ami nem is áll olyan messze a valóságtól. Pont azt akartam elérni ,hogy távolmaradjon tőlem ,de akkor miért zavar ennyire ,hogy megtörténhet???

Visszamászok az emeletre és bekopogok az ajtaján. Semmi válasz. Újra megismétlem ,de semmi.

 
Így csak lazán benyitok. Megmondom őszintén arra számítottam ,hogy zárva lesz. De nem volt.

Az ajtó nyikotogva tárul ki. A szobát halványan derengő fény uralja. A szoba végében találok rá.
Az asztala fölé hajol, amin rengeteg  könyv terült el. Halkan közelebb osonok és megállok mögötte. Hallom egyenletes lélegzését. Arcát a tenyerében tartja, szeme pedig lágyan összezárva.

Elaludt. Tanulás közben. Igazán vicces kompozíció, de elfojtottam a röhöghetnékemet.
Vajon mennyi ideje van így?? Teljesen elfog gémberedni. És engem ez eggyáltalán mióta érdekel??

Minden esetre nem fogom hagyni ,hogy így aludjon. Óvatosan elfordítom a székkel együtt és fogást keresek rajta. Átnyúlok a karjai alatt és a térdhajlatán. Finoman nehogy felébresszem felemelem. Mocorogni kezd, de nem ébred fel. Motyog néhány szót angolul. Valami ilyesmit tanulhatott utoljára.

Kimért léptekkel az ágyához viszem. És a pléd tetejére helyezem nőies testét. Olyan törékenynek tűnik és nagyon kiszolgáltatottnak. Fekete haja szétterül a párnán, de az egyik kósza tincs az arcába hull. Gyengéden arrébb simítom. Cam ismét mozogni kezd. Be kellene fektetnem az ágyba.

De azt ruhában nem lehet. Ezért holnap rettentő módon fog utálni és ettől muszály volt mosolyognom. Imádom ha a kis cica dühös.
Először a papucsát, majd a nadrágját távolítottam el. Puha bőre miatt tovább időztem a csipője szélénél ,mint illett volna. 

Aranyos rózsaszín pöttyös fehér bugyit visel amitől a Túró rudira emlékeztet, amit imádok. A pólóját is lehúzom róla, a feje némi gondot jelent, de megoldom.

Ekkor már fehérneműben fekszik az ágyon és nagyon étvágy gerjesztő. De annyira perverz azért nem vagyok. 

Egy határozott mozdulattal megpróbálom kihúzni alóla a plédet ,de nem sikerül. Viszont ,ha erősebben próbálom akkor lerepül róla ,azt pedig nem szeretném.

Ismét felemeltem, ő pedig félálomban átölelte a nyakamat.  Finom narancs illata van, de ennél égetőbb gondolatok is foglalkoztatnak ,mivel szinte fedetlen teste hozzám simul. Ezzel lángra lobbantja az egész testemet, na meg a fantáziámat.

Elhelyezem az ágyban és betakarom,majd megcsodálom a művemet. Emelkedő mellkasát figyelve, azon töprengek ,hogy valami nem stimmel. Hiszen ilyet még sosem csináltam egyetlen lánnyal sem. Fölé hajolok és megcsókolom a homlokát.

-Jó éjt szépségem.

Ott álldogálok emellett a lány mellett elmerengve ,hogy mégis mi benne olyan különleges amiért képtelen vagyok kiverni őt a fejemből.

Camille

Nem rémlett ,hogy levetkőztem az éjjel, de reggel mégis úgy térek magamhoz, mint egy Victoria Secret's model. Valami nem stimmel. 
Az órára pillantok és rá kell jönnöm ,hogy elaludtam. Felugrok és a szekrényemhez sietek. Elfogok késni.

Ki sietek a szobából, de a lépcső előtt megtorpanok. Erősen kivehető férfias horkolás hallatszik a folyosó felől. Ez a tökfej is elaludt ,ennek mennyi az esélye. Mióta itt lakom folyton elalszok.
Egy pillanatig őrlődök ,hogy otthagyom vagy pedig visszamegyek és a lábánál fogva húzom ki az ágyból. Tökéletes bosszú amiért levetkőztetett az este.

Végül az angyali énem győz és megfordulok. Minden illedelmet mellőzve bevágódok az ajtón és megpillantom Daemon takaróba csavarodott, félmeztelen testét. A látvány hatására elmúlik a késztető érzés ,hogy kirántsam a takarót alóla, amit valószínűleg megmozdítani sem tudnék.

Közelebb araszolok hozzá és meglököm a vállát. A feje átgurul a másik oldalára és csak hitkant eggyet.
-Most komolyan ?? -mérgelődök.
Letelepszem az ágy szélére és megragadom mindkét vállát, megrázom. 

Semmi. Megrázom ezúttal erősebben és belebeszélek a fülébe:
-Felemelnéd végre a segged az ágyról ???!!

Határozott mozdulattal megrántom a kezét mire elengedi a takarót. Elégedett mosolyra húzom a számat ,de aztán elképedek amikor magához ránt. Átkarolja a nyakamat és a derekamat és leránt.
Átdobja rajtam a lábát, hangosan szuszog. A teljes testemmel az övéhez simulok, az arcom pedig a mellkasának préselődik.
Érzem ahogy a szívem gyorsabban ver, dübörög a mellkasomban. A tenyerem izzadni kezd és mintha egy szaunában lennék.

Próbálok mocorogni, de semmi értelme. A kezemet a mellkasához nyomom és eltolom magamtól. 

Kinyílik barna szeme. Értetlenkedő kifejezés fut át az arcán, amit meglepődés követ.
-Cam?? -kérdezi zavarodottan. Kapok az alkalmon és felülök.
-Elfogunk késni. -világosítom fel.
-Honnan ??
-Az iskolából te majom!! Iparkodj!!

-Cam ezzel csak egy gond van.
-És pedig ?? -méregetem.
-Az ,hogy szombat van. -vigyorog rám mint a vadalma.
-Mi ??
Felkapja a telefonját és elém tolja. A pokolba. Hitetlenkedve meredek a szerkentyüre.

-Elvagyok tájolva. -rázom meg a fejem. Mi ütött belém. 

-Úgy fest ,hacsak ....
-Hacsak mi ???
-Hacsak nem azért jöttél ,hogy bebujj mellém ,mert ebben az esetben....... -végig mér, lassan érzékien. Vállba boxolom, mire felül.
-Az sosem fog megtörténni Daemon.
-Sose mond ,hogy soha. Föleg ,hogy fogalmad sincs mire gondoltam.

-Van néhány tippem.
- Arra gondoltam ,hogy ide is fekhetnél. Mivel te vagy az első lány aki nem lepedő gyűrésért van itt. És ez valahogy üdítően hat. -visszafekszik az ágyán. Nagyot sóhajtok és mellé fekszem. Nem erre a mondatra számítottam.
-Köszönöm. Azt hiszem.
-Én köszönöm ezt a változatosságot. Szükségem van rá. Meg persze imádok neked ellent mondani.

-Miért ?? -komolyan érdekel a kérdés.
-Az emberek nem nagyom szólnak vissza nekem, és édes amikor összevont szemmel nézel rám. 

-Édesnek tartod?? -vonom fel a szemöldököm.
-Ha bárkinek elmondod letagadom ,hogy ilyet mondtam volna. -nevet.
-Titokban kedves is tudsz lenni?? -mosolygok a felismerés miatt.
-Pssszzttt. Ne mond el senkinek. Rontaná a híremet. -teszi az ujját a szája elé, de hallom ,hogy ő is vigyorog.

-Hallgatok ,mint kukorica a moziban.
-Ennek semmi értelme.
-De jól hangzott. -mind a ketten felnevetünk.

Egy idejig csendben fekszünk, majd megszólal.
-Együnk. -felpattan és felhúz a kezemnél fogva.

Szívdobbanás:Ismerős idegen

Camille

A szobám még mindig kész katasztrófa, rengeteg dolgom lesz még vele, hogy otthonos legyen. Szerencsére a bútorok nagy része már össze van rakva, így nem kell Daemon segítségét kérnem a továbbiakban.

Az össze-gyűrött ágyneműmre dobálok néhány ruhát és akaratlanul is eszembe jut ahogy Daemon izmos teste kiterült rajta tegnap. Nem tudom ,hogy képes leszek e valaha megérteni ezt a srácot. A hangulata olyan változékony mint az időjárás. Pillanatnyilag nemkedvelem. De holnap, kitudja?

Áttúrom a gardróbom és felkapok egy kék kapucnis felsőt és egy farmert. Kifésülöm a hajamat és felteszek egy kis sminket. Nem a legjobb ,de megfelel szerény elvárásaimnak. 

A vállamra veszem a táskámat és lemegyek a földszintre. Emlékeim szerint a kocsim kulcsát valahova a pultra raktam tegnap. De a pulton egy porszem sincs. Ne már, vágok kétségbe esett arcot. Felforgatom az egész konyhát, de semmi.
-Ezt nem hiszem el!! -fortyogok magamban, amikor lépéseket hallok a lépcső felől. Megfordulok és meglátom Daemont.

Laza fekete melegítőt visel, szexin a csípőjére eresztve, de felül a bőrén kívül nincs semmi. Az izmai kirajzolódnak fedetlen, barna mellkasán ami a legtöbb nőből nyálcsorgatást váltana ki. Mondom a legtöbből, belőlem nem. Említettem már ,hogy szörnyen rosszul hazudok? 
Egy vékony szőrcsík indul felfelé a köldökéig és magára vonzza a teljes figyelmemet. 

A haja kusza, szeme a lépcsőt pásztázza, és közben pedig zenét hallgat. Leugrik az utolsó lépcsőfokról és meglát, kiveszi az egyik fülest, persze rám villantja szexi mosolyát.  

-'reggelt.
-Neked is. Láttad a kulcsaimat?? -elsétál mellettem és tölt magának egy pohár vizet, magába dönti.
-Bocs, nem értettem. -fordul felém, miközben letörli a vízcseppeket a szájáról.
-A kulcsaimat keresem.

Neki támaszkodik a mosogató szélének, a teste megfeszül és magára vonja a figyelmem egy jelentős részét.
-Hát cica, nem láttam. -vakarja meg a fejét. -De ha gondolod én elvihetlek.
-Még sehol sem állsz. -mutatok felé.
-Gyorsan öltözök. -kacsint. -Csak letusolok.
-Most akarsz tusolni?? -döbbenek meg.
-Igen. -úgy néz rám mintha félkegyelmű lennék.
-Daemon tizenöt percünk van beérni a suliba!! -tájékoztatom.

-Nyugi cica rendkívül gyorsan is vetkőzöm. -mondja kacéran miközben rám kacsint.
Válaszképpen csak rámeredek.
-Húzz a francba!!
-Igen is kapitány. -vigyorogva távozik a konyhából.
Idegesítő egy személyisége van, amiért legszívesebben lecsapnám egy lapáttal.

Daemon

Nem siettem el a zuhanyzást, persze szándékosan. Beteges viselkedésre vall ,hogy ennyire élvezem ha kiboríthatom Camillet. De ez a helyzet.
Tudtam ,hogy elfogunk késni és ,hogy miss Jó-diák miattam késik el, felvillanyozott.

Cami szinte füstölt mikor odaértem hozzá. Kamaszos félmosoly ragyogott az arcomon még akkor is amikor bemegyünk a garázsba. Felkapok két bukósisakot az egyik közeli polcról és oda adtam a lánynak. A másikat pedig magamra csatolom.

-Kész vagy?? -kérdezem. Felpattanok a motorra és várom ,hogy csatlakozzon.
-Nem teljesen. -a csattal szerencsétlenkedik, mert a hajától nem látja a csatot. Felnevetek és megcsóválom a fejem.
-Gyere, segítek.
-Nem kell. -makacskodik.
-Még jobban elfogsz késni. -világítok rá a nyilvánvalóra. Odasétál hozzám, de látom a szemében, hogy ez az utolsó dolog amit tenni szeretne. Vicces.

-Miért kell ilyen rohadt makacsnak lenned cica. -megkeresem a kicsiny csatot a fekete hajzuhatag alatt és becsatolom.
Egy kis ideig csendben nézzük egymást amikor megszólal.
-Ilyen a természetem.

Erre nem tudtam mit felelni.
-Pattanj fel. -felül mögém és elindítom a motort. -Karolj át. -kérem. Tudja ,hogy miért van rá szükség, de azért képtelen ellenállni a lehetőségnek ,hogy megjegyezze.
-Élvezed a helyzetet mi?? -átkarol. Az érintése következtében, beindultak bennem a kémiai folyamatok.
Az esetek többségében lehet ,hogy nem jövünk ki jól Camillel, de attól még csinos, nagyon is. Én pedig férfiból vagyok.

Egy ötlet formálódott meg a fejemben, tudtam ,hogy ettől még nagyobb seggfej leszek. Azonban ha Camille elég okos akkor távol fogja tartani magát egy olyan sráctól, mint én. Én csak tönkre tenném, de ha elég bunkó vagyok azzal elriaszthatom. Mert ellenkező esetben nem biztos ,hogy visszatudom fogni magam.

A kezemet az övére tetszem és egy határozott mozdulattal az ágyékomhoz húzom, ahol tökéletesen kitapintható növekvő férfiasságom. Az érintése olyan erővel hat rám ,mint egy tökön rugás, de nem a rossz értelemben.

Camille

Először nem jöttem rá ,hogy mire készül. Pedig simán rájöhettem volna. Amint megérintettem, elkaptam a kezem.
-Hogy lehetsz ennyire...!! Ennyire.... érzéketlen!!!
-Cica, te kérdezted ,hogy élvezem-e a helyzetet.
-De nem kértem ,hogy mutasd is meg!!!!
-Nem jártatom feleslegesen a számat. Lépjünk túl a dolgon. -biztosra vettem ,hogy vigyorog.

-Egy tuskó vagy Daemon.
-Tudom. Akkor mehetünk??
-Számíthatok még hasonló húzásra??
-Nem, hacsak nem akarsz. Ha pedig igen, akkor... -lelki szemeim előtt látom azt a kis gúnyos mosolyt az arcán.
-Nem. -vágom rá.
Gyanakvóan öleltem át ismét. Bizonytalan érintésem végett felnevet.

A motor végül felmordul és elindulunk. A sebesség miatt muszáj erősebben kapaszkodnom belé.
Végül csekély húsz perces késéssel érünk a parkolóba. Levesszük a sisakokat, én pedig leszállok a motorról.
-Szerintem már nemérdemes sietned. -szól.
-Akkor van jobb ötleted ?? -kérdezem gúnyosan.
-Aha. Reggelizzünk.
-Reggeli??

-Igen. Ismerek egy remek kajáldát a közelben.
-Elhagytad az agyad útközben?? Órán kellene lennünk vagy büntetést kapunk késésért.
-Késésért igen, de ha igazolást hozunk az első óráról akkor nincs gond. -vállat von. Összehúzott szemmel veszem számba a lehetőségeket. Van valami abban amit mond.
-Utálom ezt beismerni ,de igazad van. -sóhajtom.
-Ezt kérhetném még egyszer??
-Ő...nem. -vágom rá.

-Akkor együnk. -dörzsöli össze a kezeit én pedig visszaülök mögé. Egy közeli plázába megyünk, aminek a harmadik emelete tele volt kisebb éttermekkel. Az asztalok egy része már foglalt volt, így mi az egyik hátsó asztalhoz sétálunk.
-Mit hozhatok neked ?? -kérdezi.
-Valami édeset. -bólint majd elindul a pult felé.

A szememmel követem ruganyos mozgását és rá kell jönnöm ,hogy nem csak én teszem ezt. Néhány lány a szomszédos asztalnál hasonlóképpen tesz és közben idegesítő, nevetésre csak nyomokban emlékeztető hangot hallatnak, olyanok ,mint a hiénák.

Amikor Daemon elindul visszafelé az egyik csaj oda siet hozzá. Majd finoman meglöki a vállát. Mind ketten megállnak. A dögkeselyű bocsánatot kér, Daemon pedig készségesen elvarázsolja "szexelünk egyet?" mosolyával. Hányingerem lesz, de most komolyan. A csaj végig húzza frissen élezett körmeit Daemon vállain és apró köröket rajzol rá.

A vörös tincseit hátra dobja a vállán, amitől egy rókára emlékeztet. A zsebéből előhúz egy nagyon pink tollat és Daemon karjára firkál valamit. Alighanem a telefonszámát.
Daemon még egyszer rámosolyog amitől a róka alighanem rózsaszín tócsává olvad. Gáz.
A hódító végül csatlakozik hozzám és elém tesz egy tál gofrit. Csokoládé sziruppal.

A kedvencem.

-Remélem Aices. -nyögöm ki és remélem ,hogy elég halkan mondtam.
-Hogy?? -Daemon zavarodott arckifejezéséről azt olvasom le ,hogy nincs tisztában vele ,hogy mit mondtam.
-Remekül néz ki. Tökéletes választás. Köszi.
-Nincs mit. Ennyivel tartoztam.
-Igaz. -értek egyet.

-És sikerült berendezkedned ?? -kérdezi.
-Még nem teljesen, de alakul.
-Hiányzik ??
-Kicsoda??
-Rose, a nagynénéd.
-Igen. Csak ő van nekem. -csúszik ki a számon. Kíváncsi szemekkel néz rám, arra bátorít ,hogy folytassam. Végül is előbb utóbb úgyis megtudná, akár túl is eshetek rajta.

-Meghaltak. Egy tűz esetben. Nem olyan régen, szóval még friss a seb. -abbahagytam az evést. A sírás kerülgetett, de nem fogok sírni előtte meg pláne.
-Részvétem. Tudom milyen érzés. -a kezét az enyémre tette. Erre felkaptam a fejem.
-Én az édes anyámat vesztettem el, ezért költöztem apámhoz.

-Ezt... nem tudtam. Ne haragudj. Olyan gorombán viselkedtem...
-Nem gond. Apám nem foglalkozott velünk csak magunk voltunk. Aztán anyám talált egy másik hapsit és terhes lett. De a gyereket nem ismerem, mert elvették anyámtól.
-Te jó ég.
-Igen, elég nagy szívás. Most pedig megint lelépett. -rázza meg a fejét.

Daemon

Az iskolának hamar vége lett. Különösebben nem izgatott ,mert még mindig a Camillel töltött reggelin járt az eszem.
A parkolóban a motoromnak dőlve vártam rá, mivel ha nincs kocsija akkor valakinek haza kell vinnie. Ekkor feltűnik Aaron és mellém lép.
-Csá. -köszön.
-Neked is. -mosolygok rá. Karba teszem a kezem.
-Mi a helyzet ?? Látom újra csajozol. -mutat a karomon lévő feliratra, ami már kissé elkenődött.
-Igyekszik az ember.

Camille lép ki az épületből egy magas, bőrjackies hapsival a nyomában. A lépcső alján a srác elkapja a karját és maga felé fordítja. Felzselézett hajú külsejénél csak a jelleme lehet idiótább. Mekkora egy dísz fasz.

Egy fekete Hammerhez tereli a lányt. Aki látszólag veszekszik vele. A srác megfogja a két karját és a kocsihoz nyomja, beszél hozzá. Cami látszólag megnyugszik mert már nem kalimpál. Majd hangosan felnevet, a srác pedig vele együtt mosolyog.
Úgy érzem mintha hátulról egy láthatatlan erő lökdösne ,hogy menjek oda és tépjem le a fejét, függőlegesre tupírozott hajával együtt.

-Ki az a díszhuszár?? -bökök felé az állammal.
-Camille exe, Glenn. Ha jól tudom nem rég tért vissza a városba.
-Mit ehet rajta??
-Hát nem az eszét. Egy szemetes zsákban több agysejt van ,mint abban a gyökérben.
-Nem kedvelem. -nyögöm ki.
-Akárcsak az itteni hímek nagy része sem. Velem az élen. Na megyek, majd összefutunk.
-Ja.

Figyelem ahogy Camille beszáll Glenn kocsijának anyósülésére. Itt már nincs rám szükség. Felszállok a motoromra és ekkor tűnik fel az írás a karomon. Előkapom a mobilom és tárcsázom a számot.
Amíg a telefon kicsöng ,csak Camille mondata jár a fejemben.
-Találkozzunk. -szólok bele.

Szívdobbanás: Kezdetek

Camille

Magunkhoz vettük egy üveg tequilát és felmásztunk az emeletre. Az egyik szobából nyílt egy hatalmas erkély. Barna csempe padlóját egy fekete szőnyeg takarta itt ott. Továbbá állt rajta egy fa asztal és hozzátartozó négy szék és persze párnák.

-Hölgyem. -bök az állával a székek felé. A hangjából kihallok némi egoizmust és éreztem a szó élét. Kihúzza nekem az egyik széket. Csessze meg.

Lehuppantam a másik székre és dacos pillantást küldök felé. Erre felkacag.

-Miért nevetsz ki folyton ?? -tudakolom.
-Mert mindig megnevettetsz, szórakoztató vagy.
-Ez az első mondat amivel nem bántottál meg. Fejlődsz. -kacsintok rá.
-Ne szívd mellre. -legyint lazán.
-Persze. -hitetlenkedek.

Az üvegért nyúlok és töltök magamnak a tüzes vízből. Meglötybölöm az italt és Daemonre pillantok. Ő is tölt magának.
Felé emelem a poharam és várom ,hogy ő is ezt tegye.
-Nem is koccintasz velem ??
-De . Csak nem tudom ,hogy mire igyunk.

-Nincs ötletem. -vallom be.
-Igyunk a kezdetekre.
-Rendben igyunk a kezdetekre. -bólintok rá és koccintunk. A folyadék marja a torkomat ,de tetszik. 

Szükségem van rá, hiszen az életem dobott egy Leszurtfetrenbergert (szaltóféle ha jól tudom).

Még három pohár lecsúszik majd Daemon feláll és kinyújtóztatja a végtagjait. A pólója túl rövidnek bizonyul mivel kivillan kockás hasa.

Próbálom nem figyelni ,de mintha oda ragasztózták volna a szemgolyómat. Daemonnel testileg semmi probléma nem lenne ,sőt.
De a csajos ügyei miatt nem biztos ,hogy a legjobb választás.

-Na emeld fel a feneked és rakjuk össze az ágyad. - veti oda, összehúzott szemem láttán azt mondja -Vagy alhatsz az én ágyamban is ha gondolod. -kacsint. Elkap az a furcsa érzés, hogy vele egy ágyban nem tudnék aludni, a gondolatot gyorsan száműzöm a fejemből.

-Meglepődnél ha igent mondanék?? -teszem fel.
-Igen. Tekintve ,hogy meztelenül alszom.- felvonja a szemöldökét, úgy várja a reakciómat.
Szórakozik velem és fogadok ,hogy magában szétveti a nevetés. Nem futamodhatok meg.

Mellé sétálok és mielőtt elmegyek mellette belesúgom a fülébe.
-Én is.
Az álla hallhatóan koppan a padlón. Ez a csata az enyém szívi. Győzelmem hevében indulok az emeletre.

Daemon

Ezt most nem hallottam. Bárcsak ne hallottam volna. A nehéz fegyverzet támadásra készen állt ,majdnem el is sül amikor Camille hátat fordít  és rálátást enged arra a formás fenekére.
Annyira szerettem volna ebben a pillanatban bekamerázni a szobáját. Ha ez így megy tovább szakember segítségére lesz szükségem.

Zsebre vágtam a kezeimet és utána indultam. Éppen a szobájába riszált be.
-Akkor kezdjük az ággyal. - mutat egy csomó deszkára. A kupac láttán egy francia ágy lehet.
Feltűrtem a ruha ujját és odamentem a kupachoz.

 
-Ebben a sarokban jó lesz??
-Aha. Mondjuk. -egyezik bele.

Szétszedjük a dobozt és összerakjuk a keretet és a lábakat.
A végére egész ágyformája lesz. A matrac az egyik falnak van támasztva. Együtt felkapjuk és az ágyba illesztjük.
-Szerintem jó lett. - dicsérem meg magunkat.
-Királyok vagyunk.

Bólintok és rávetem magam az ágyra. A rugók reccsennek a súlyom alatt. 

-Te meg mit művelsz?? -merevedik le Camille.
-Csak tesztelem. -vonok vállat. -Akarsz segíteni?? -vonom fel a szemöldököm sokat sejtetően.
-Dugd fel magadnak az ajánlatodat.

Kitör belőlem a röhögés. Ez a csaj nem semmi. Felkelek az ágyról.
Összeraktunk még két szekrényt és egy asztalt. Záporoztak a szitok szavak. Perverz módon élveztem, de nagyon. 

Miután végzünk az ajtófélfának dőlve figyelem ahogy ágyneműt húz.

-Ha már együtt kell élnünk szeretném tudni ,hogy ki vagy.
-Pontosan miért is?? -tudakolja.
-Azért ,hogy ne kelljen aggódnom azon ,hogy elvágod-e a torkomat amíg alszom vagy sem.
-Úgysem fogsz békén hagyni, szóval miért ne.
-Gyorsan tanulsz. -keresztbe teszem a karjaimat magam előtt.
-Ki vele ,mit akarsz tudni??

-Rose a nagynénéd igaz??
-Igen, eltaláltad.
-Tudom kényes téma ,de mi történt a családoddal?? 

A kérdés hallatán megrándul a teste. A franc essen a kíváncsi énembe. Mikor nem válaszol az egyik kezemmel megérintem a saját vállamat.

-Ne haragudj, nem kell elmondanod. -megvakarom a fejem.
-Beszéljünk másról ,oké?? -kérdezi.
-Rendben. Együnk valamit.
-Na ez egy remek ötlet.

Ledobja a párnát és együtt elindulunk a konyha felé. Feltúrtam a hűtőt és megtaláltam mindent ami kellett. 

Gyorsan kipakoltam őket a pultra.
-Mi lesz ebből??
-Palacsinta. -nézek rá úgy mintha ő lenne Pumukli.

Kitör belőle a nevetés. Ezt mire véljem??
-Mi a gond?? -értetlenkedek. Mellém sétál és felkapja a tejes dobozt.
-Ez nem kell a palacsintába. -szögezi le mire úgy nézek rá mintha két feje nőtt volna.
-Figyelek mester. Miért nem?? -édes mosoly jelenik meg az ajkain.
-Mert..  -megfordítja a dobozt és a szemem elé tolja. Ha a hatalmas barack nem szúrja ki a szemem akkor a Gyümölcslé feliratnak ki kellett volna. Bassza meg. Jobban kellene figyelnem, de nehezemre esik, ennek az okára pedig inkább gondolni sem akarok. 

Ennél még az is jobb lenne ha az lenne tetoválva a seggemre ,hogy belépés előtt lyukassz.

-Na menny arrébb hagyd ezt a profikra.- int és magára mutat. Megadóan felemelem a kezem és leülök a pulthoz. Egy pont a fekete szépségnek. 

 
-Na akkor kérdezhetek??
-Az attól függ mennyire intim.
-Nem annyira. -ó dehogy nem.
-Majd eldöntöm.

-Van barátod?? -kérdezem mire felnevet.
-Nincs. Neked barátnőd??
-Igen. Fogjuk rá.
-Hogy sikerült rabul ejtenie a szívedet?? -mondta érezhető gúnnyal.
-Ki mondta ,hogy a szívemet ejtette rabul??

-Perverz.
-Ha tudnád mennyire. -kacsintok rá. -És gondolom volt már pasid.
-Volt. Amint mondtam volt már dolgom a fajtáddal.
-Mesélj.
-Volt egy srác, beleszerettem, nem működött majd megcsalt. Vége.
-Elég szűkszavú vagy.
-Nem méltó az említésre.
-Jogos. - ha látnám a csávót szarrá verném. És ez a reakció ijesztő.

-És mond csak szűz vagy?? -a keverő kanál kiesett a kezéből.

Camille

Ennyi erővel akár fel is pakolhatna az asztalra ,hogy megnézze.
-Semmi közöd hozzá te hólyag!!! -rivallok rá.
- A kelleténél kíváncsibb vagyok.

 -Én inkább a bunkó szót használnám rád.

Felkel a székéről és elindul felém. Lassan, kimérten.
-Ez nem újdonság. Egy páran már mondták.

-Már én is mondtam. Legalábbis rémlik valami. -ütögetem meg az állam mintha gondolkodnék a dolgon. 

-Beismerem nem vagyok egy tökéletes mintapéldány, legalábbis modorilag. -megáll előttem és lehajol. 

-Sikerült ebből az elsőre ártalmatlannak tűnő mondatból egy egóista mondatot kreálnod. Szép volt. 

Felemelkedik és a kezembe adja a keverő kanalat. 

-A viselkedésem a szexepilem és nemáll szándékomban változtatni rajta. Pláne ,hogy tudom ,hogy neked bejön. 

-Na ne nevettes. -érzem ahogy elpirulok, miközben az aurámba mászik. 

-Szerintem pedig igazam van. -pimasz vigyor terjed szét az arcán, amiért legszívesebben megütném. 

-Ámíts mást Daemon. Valakinek biztos bejön. 

-Bebizony. 

Hátrálok és nekimegyek a hűtőnek. Csapdába esek. Daemon a karjait két oldalt a fejem mellett támasztja le és felém hajol. Olyan közel van ,hogy érzem a lélegzetvételét az arcomon. A tekintete az arcomat fürkészi. Mindenhol elidőzik egy darabig, így én is megengedek magamnak egy kis feltérképezést. 

Felmérem vastag szemöldökét, mély, barna szemét, hegyes férfias állát és telt, csókolnivaló ajkait. 

A tekintetem az ajkán állapodik meg és azon kapom magam ,hogy elképzelem amint az ajkunk összeér. Nagyot nyelek. Nem kellene ilyenekre gondolnom.

Beleharap az ajkába és elmosolyodik. Még mindig vigyorog mikor hátralép és megcsóválja a fejét. 

-Kár is tagadnod cica. Vonzódsz hozzám. És ha egy kis perverzségre vágysz a szobám ajtaja nyitva áll. 

Lehengerlően rám kacsint.

-Hogy te mekkora egy idegesítő, felfújt, barom vagy.....egy..... 

-Ez az cica fényezz még. -dob egy csókot és jókedvű nevetés közepedte elhagyja a konyhát. 

Ezzel a mondattal elszállt minden kellemes érzésem vele kapcsolatban. De itt maradt az a szurkáló érzés a gyomromban és jobb ha bele sem gondolom ,hogy mi az és mit jelenthet. 

Szívdobbanás: új lakó

Daemon

Az életem jól haladt, eddig. Hangsúlyozom eddig. A ház pedig csak az enyém lett volna, ha a fateromék lelépnek. Persze nincs szerencsém.
Amikor apám azt mondta ,hogy a kolléga nőjének a lánya költözik be hozzánk, majd kiugrottam a gatyámból. Aztán kiderült ,hogy az áldozat Camille. A hódítási taktikám egyetlen kudarca. Pont ennek kell beköltöznie.

Nem örülök annak ,hogy nem egy agyatlan tyúk jön ide, azokkal tudok bánni. Camille más. A kérdés csak az ,hogy jó vagy rossz értelemben. Talán végre lesz alkalmam kideríteni mit rejt ez a szexi páncél.

Szeretem a kihívásokat, ez Camillenek szívás. Nekem erekció.

Felmegyek az emeletre. A folyosó tele van kartondobozokkal. Apám már szinte mindent összepakolt amire feltétlenül szüksége lehet.

 
-Daemon!! -kiállt ki Rebecca az egyik szobából. A rikácsolása miatt elillan a jó kedvem.
-Nem. -felelem flegmán.
-Nézd meg a vendég szobát, a lány holnap érkezik. Szeretném ha addigra beköltözhető lenne.

Mintha elfelejtettem volna Camille érkezését. A szoba nem messze volt az enyémtől, elég tágas, ablakokkal és parkettázott padlóval. Holnap nekem kell segíteni a kicsomagolásban.

A hely egyenlőre igen kopárnak hatott, de csak holnapig marad így.
Becsukom az ajtót és visszamegyek a szobám irányába. 

-Daemon, beszélhetnénk?? -hallom Rebecca hangját.
-Miről lenne szó?? -tudakolom, bár nem nagyon izgat a válasz. Megállok vele szemben. Apró női alakja köré tekeri vézna karjait és rám emeli a céltudatos tekintetét.

-Tudom mennyire szereted a lányokat és ugye nemsokára lesz itt egy aki...
-Ha bele fogsz egy felvilágosításba kiugrok az ablakon majd kilapítom a rózsabokraidat.
-Ez fontos Daemon...!!
-Mindig használjak gumit. Vettem. -tisztelgek.
-A nőkkel tisztelettel kell bánni.
-Ha lesz olyan nő akit tisztelhetek akkor meglesz, ne aggódj. A gond csak az ,hogy eddig egy sem akadt aki megérdemelte volna a tiszteletemet.
-Lesz olyan Daemon, lesz. -ezzel kimegy a szobából.

Nem szeretem ha kioktatnak, pláne az ilyenek. Tönkre tett egy családot és ő papol tisztességről. Na ne. Lehet ez az ügy az agyamra ment ,de hogy miatta kellett anyámnak szenvednie azt nehezen viselem el.

Szombat lévén semmi dolgom nem volt így ledobtam magam az ágyra és bedugtam a fülest. Remélem a hangos zene kinyírja a dobhártyámat.

Camille

Rose nyilván tudta ,hogy mit fogok felelni a költözésre ,mert már két napja eladta a házat valami idős párnak.
Szóval most itt ülök szombat este hat óra fele és csomagolok.
Éppen lezárom az egyik doboz tetejét amikor kopogást hallok.
-Gyere. -szólok halkan. Rose lép be, most korántsem egy elegáns titkárnő látszatát kelti, inkább hasonlít egy anyára.
-Nem gond. -bök a mellettem lévő üres helyre a földön. Megrázom a fejem és leül.
-Sajnálom drágám. -öleli át a vállam. Hozzábújok.
-Hiányozni fogsz.
-Te is virágom. De a szünetet nálam töltheted majd.
-Megbeszéltük.

-Ezt pakolás közben találtam. -felém nyújt egy kis fakeretes képet. Apu, anyu az öcsém és én vagyunk rajta. Könnyek gyűlnek a szemembe.
-Nagyon hiányoznak. -hüppögöm kevésbé nőiesen.
-Ne is mond. Nincs olyan nap ,hogy ne jutna eszbe. - vigasztal.

***

Eljött a vasárnap. Sokkal hamarabb keltem ,mint szoktam. Rossz ómen. Magamra kaptam egy laza "izomtrikót" és egy farmert. Az ujjaimmal beletúrtam a hajba ,hogy meglegyen a szélfútta frizura amit a csajok imádnak, asszem.

Lerohanok a konyhába és szembe találom magam Elzával. Őszülő haját összefogva viselte, a tekintete barátságos volt. Tökéletes nagymama képében tetszelgett és olyan is volt. Kék kötényt és fekete ruhát viselt.

-Reggelt Daemon. -biccent mikor észrevesz.
-Reggelt. Elza néni. -mosolygok rá, és a pulthoz lépve felkapok egy almát.
-Reggeli??
-Aha. De megcsinálom,hagyja csak. -legyintek. Utálom ha kiszolgálnak.
Bólint és neki lát a mosogatásnak.

-Hallom hamarosan új lakó érkezik.
-Igen. Jól tetszett hallani. -belevetem magam a hűtőbe. -Van majonéz??
-Legfelső polc.
-Kösz. Á meg van.

-Próbáld meg nem megőrjíteni. -tanácsolja szigorúan.
-Miért hiszi mindenki azt ,hogy bántani fogom??
-Ismerünk.
-Annyira mégsem. -rázom meg a fejem.

Éppen rákérdeznék ,hogy mégis miért jutott erre a következtetésre, bár a választ tudtam, szerettem volna ha kifejti a dolgot. Apám lépett be a konyhába. Szürke kosztümöt viselt, a megrögzött üzletember.
-Jó reggelt. -biccent. -Lassan jön értünk a taxi, a költöztető autó pedig holnap jön.

-Remek. Majd keress meg mielőtt leléptek. -vetem oda. Átvágok a házon és felveszem a kabátom és a cipőm. 

Muszáj szívnom egy kis friss levegőt. Motorozni nem akarok, inkább maradok a sétánál.
Keresztül sétálok a pázsiton be a közeli erdőbe. A kezemet zsebre teszem.

Nemrégen találtam egy érdekes fát az erdőben. A hatalmas gyökerei alatt egy barlangnyi hely van. Simán elférek benne, állva. A közelében van egy kis tavacska is, természetesnek tűnik az élő világa eddig mindössze egy béka meg néhány szúnyog.

Mákomra az idő elég száraz ,így nem kell attól félnem ,hogy vizes lesz a gatyám amikor felülök a fa egyik alsó ágára. Eddig nem szakadt le szóval strapabíró.

A tenyeremmel megdörzsölöm az arcomat és hozzá kezdek a tavacska bámulásához.
A tó sivársága emlékeztet arra ,hogy milyen vagyok belül. Az emberek körülöttem vagy meghalnak vagy elhagynak. Ez biztató.
Az apafigura aki fél életemen át szart a fejemre ,most megint itt hagyni készül.

Abban biztos vagyok ,hogy én teljesen más leszek ha egyszer gyerekem lesz.
Ilyen filozofikus dolgokon merengek ,mikor rezegni kezd a zsebem.

Elfelejtettem kikapcsolni azt a nyamvadt készüléket. Ránézek a kijelzőre és egy üzenet fogad. 

"Gyere be, itt van a költöztető autó. "

Hátra hajtom a fejem és hatalmasat sóhajtok. Nem beszéltem Camillel azóta a randi óta. Bár nyilván nem volt tisztában azzal ,hogy mit éreztem akkor. Most már amúgy is mindegy. De ezt ,meg kell oldanom.

Egy kecsesnek nem nevezhető ugrással elhagytam az ágat és a földön landoltam és elindultam ,hogy üdvözölhessem Camillet.
Mi van ha azzal ,hogy ideköltözik olyan lesz ,mintha a húgom lenne.

Kilépek a fák közül, mikor a ház közelébe érek, kinyílik a fehér teherautó ajtaja és töménytelen mennyiségű fekete hajat pillantok meg. 

A hajat egy női test követi. Megállok és nézem a jövendőbeli lakótársamat.

Tekintetünk összeakad és félénken felém int. Én csak biccentek, mire a kezét a levegőben felejti. De egy gyors mozdulattal leereszti és maga köré fonja és megvonja a vállát, majd hátatfordít nekem.

A mozdulatsor láttán szórakozott mosoly rajzolódik ki az arcomon. Nem, ez a lány határozottan ,nem lehetne a nővérem.
Erről árulkodik a nadrágom elején lévő dudor is, ami tudjuk minek a jele. Le kell higgadnom. Egy szexuális ragadozó vagyok. Bakker.

Camille

A házba siettem, magam mögött hagyva Daemon önelégült fejét, nyilván nem rajong az ötletért ,hogy piócásat fogok játszani a territóriumában. De mióta is érdekel engem ,hogy mit gondol Daemon Agenta?? Na ugye ,hogy nem. Annyira.

Akkor ez a ház ,mint egy stadion és ha már itt tarunk akkor nagyjából annyit is érhet. Odasétálok a nyitott ajtóhoz és bekukucskálok. Belül is akkora ,mint egy hotel.
Abban igazam volt ,hogy Daemon egy gazdag srác, de kezdek kételkedni abban ,hogy seggfej is. Egy gyors fejrázással hessegettem el ezt a gondolatot.

Az egyik folyosóról sétál felém egy alak. A férfi a negyvenes éveiben lehet, ami legelőszőr feltűnik az az öltöny amit visel és az őszülő haja. Arca komoly, de a vonásai gyötörtnek tűnnek.
Barna szeme rám villan, a vonásai pedig ellágyulnak. Egyre közelebb ér majd megáll velem szemben.

-Biztosan te vagy Camille.
-Mr. Agenta ha nem tévedek. -mondom, egy mosoly a jutalmam.
-Örülök ,hogy megismerhetlek. -felém nyújtja a kezét.
-Én is hasonlóképpen. -kezet rázunk és megengedek magamnak egy mosolyt.

Mr. Agenta bevezet a házba ,miközben a költöztetők behozzák a cuccaimat.
-A dobozokat a felső emeletre vigyék. -utasítja az embereket.

Mi is felmegyünk az emeletre és kapok egy kis idegen vezetést. Az emeleten hat hálószoba van. Az enyém a folyosó végén lesz ,nem messze a gazdag srácétól.

-Remélem jól fogod itt érezni magad. Érezd otthon magad. - mondja. Bólintok. 

Benézek jövendőbeli hálószobámba. Akkora ,mint a régi nappalink.

-Mi nemsokára elmegyünk szóval ha kell segítség akkor hívd Daemont.

Na persze, pont az ő segítsége kellene ahhoz ,hogy kicsomagoljam a fehér neműimet.
-Megoldom. -de biccentek. Megfordul és távozni készül, de megtorpan.

-Ja és Camille, Daemon jó srác ,de vigyázz vele. Néha nehéz eset tud lenni, de van egy olyan érzésem ,hogy te jó hatással lehetsz majd rá.

Most tényleg az apja figyelmeztetett?? És a második felét mégis ,hogy érti??

Daemon

Két órával Camille érkezése után befutott a nagynénje is, valami Rose. Ha jól emlékszem.
A taxi pedig tíz perce érkezhetett , ha nem több. Most mindannyian körbe álltuk a sárga négykerekűt. Cami Rose nyakába borulva sírt.
Én pedig karba tett kézzel azon gondolkoztam ,hogy most fognak itt hagyni egy szomorú nőszeméllyel. Az ilyenekkel zero a tapasztalatom. Nem akarok zsepitartó állvány lenni. Hacsak nem .... inkább hagyjuk.

Apám odalép hozzám és átölel, mackósan. Eleinte vonakodva, de aztán viszonzom a gesztust. Mi ütött belém?? Megöleltem pedig nem is vagyok beszívva. Még.
-Szeretlek fiam. Rosszul mutatom ki ,de így van.
-Apa. -biccentek. A szeretlek szó nem jönne most ki a számon akkor sem ha egy több tonnás úthenger heverne a hasamon. 

Rebeccanak intenék csupán, de ő odajön és megszorongat majd festett ajkait az arcomra szorítja. Fuuujjj.

Az a némber rajtam hagyta a nyamvadt DNS-ét, ami mellesleg most piros. Reakciómon nevetve pattan be a kocsiba apám mellé. Majd Rose is beszáll.
-Sziasztok!!! -kiabálják kórusban miközben az ajtó becsukódik ,majd elhajt.

A ház felé indulunk. Kinyitom az ajtót Camillenek és udvariasan beengedem.
-Üdv itthon. -poénkodni próbálok és sikerül egy halvány mosolyt kicsikarnom belőle.

-Szerintem igyunk valamit. -jelentem ki a konyhába érve.
-Mid van ??
-Tequila vagy Vodka.
-Tequilát kérek.