Hannah
Meztelenül ébredek a hotelben, azután az eszméletlen éjszaka után. Mindenem fáj, de természetesen jó értelemeben. Nagyon is jó.
Na ideje összeszednem magam, nem lehetek ebben szobában egész nap, sőt már alig várom, hogy kicsit körbe nézzek ebben az ismeretlen világban. Talán az lenne a legjobb, ha egy forró kávéval kezdeném. Gyorsan magamra kapok valamilyen ruhát, hiszen meztelenül nem mehetek le a csarnokba. Egy egyszerű farmert rángatok magamra, meg egy egyszerű zöld pólót. A hajamon végig szántom a fésűmet. Megcsodálom a művemet a tükörben.
Nos a ruháim kissé megviseltek, de lehetne rosszabb is, mondjuk ha lehányt volna egy mosómedve vagy ilyesmi. Viszont most valahogy nem érdekel, csak egy csésze gőzölgő kávéra vágytam.
Az elegáns lifttel megyek le a hallba, amely esküszöm akkora, mint egy vasúti pályaudvar. Ámulva sétálok benne, miközben az emberek kicsit furcsán néznek rám. Ez sosem zavart és ez most sincsen másképpen. Egy nagy bölcs egyszer azt mondta, hogy amit mások gondolnak rólam az nem az én dolgom. Hogy mi igaz a pletykákból azt én döntöm el.
Átsuhanok a kavargó tömegen és egy kis folyosón találom magam ahol lágy zene szól. Követem, hiszen véletlenek nincsenek. Egy kicsi teremben találom magam, ahol a fő szín a bordó. Olyan, mint egy stílusos biliárd terem. A helyiség végében meglátok egy kis bárpultot. A benne álló csaj szájáról éktelen káromkodást olvasok le. Úgy néz ki, mint aki nem egészen tudja eldönteni, hogy mit és hogyan kellene csinálnia.
Előtte pedig áll néhány vendég. Oda lépek én is, hogy rendeljek. Aztán amikor meglát még jobban elsápad. Szegény.
Gyorsan kontyba fogom a hajam és oda állok a pult oldalához. Tíz percnél nem tudok tovább várni.
-Segíthetek ? - kérdezem óvatosan.
-Tudsz? - hallom a reménykedést a hangjában.
-Igen. - ekkor belépek a pultba. Kitudja hány szabályt szegek meg ezzel, de képtelen vagyok nézni a kétségbeesett arcát.
Gyorsan meginterjúvolom a vendégeket, majd a csajra nézek kérdően, hogy ezekhez a dolgokat hol találom. Gyors egymásutánban elhadarja szegény. Nem telik tíz percbe és mindenki megkapta amit kért, szerencsére. Helyre állt a világ egyensúlya, asszem.
-Nagyon köszönöm. - néz rám, felemelt fejjel a csajszi.
Kicsit jobban megnézem magamnak a mellettem álló nőt. Nagyából egyforma magasak vagyunk. A barna haja, laza hullámokban terül szét a vállain, sosem tudtam így kinézni amikor a kávézóban dolgoztam. Látszott rajta, hogy nincsen hozzá szokva a kudarchoz, amolyan ismeretlen terep neki ez az egész.
-Miért segítettél? - kérdezi tőlem kedvesen, miközben figyeli ahogy megmosom a kezem.
-Miért ne tettem volna? Szeretem azt hinni, hogy az emberek segítenek egymásnak csak úgy.
-Hmm. - adja ki ezt a furcsa hangot.
-Ez úgy hangzik, mintha nem igazán hinnél benne, hogy ilyen létezik.
-Mert nem is. Régóta nem hiszek az ilyesmiben.- közli velem kissé nyersen. Lassan leveszi magáról a kötényt ami a hotel logója díszít. Nem telik el két perc és egy fiatal nő jelenik meg a pult oldalánál. A haja copfba van fogva és egy egyszerű fekete trikót visel. Ekkor alkalmam nyílik rá, hogy kicsit jobban szemügyre vegyem őt. Ami első alkalommal feltűnik az, hogy magas sarkú cipőt visel, ami nem igazán illik ehhez a munkához, tapasztalatból mondom.
-Köszönöm, hogy helyettesített asszonyom. - szól a csajszi és elveszi a barnától a kötényt.
-Nem tesz semmit Maria, nyugodtan szólj legközelebb is, ha segítsek.
Ezzel pedig kilép a pultból és elindul. Már a helyiség felénél tart amikor visszafordul felém.
-Nem jössz? - int maga felé, hogy kövessem. Felvonom a szemöldökömet.
Mikor odaérek mellé, bár kicsit összehúzom a szemem. Ekkor esik le neki, hogy miért.
-Ó milyen faragatlan egy nőstény vagyok, még be sem mutatkoztam. Cassandra Carter vagyok. Köszöntelek a hotelemben. Örülnék egy kis társaságnak, ha nincs ellenedre?
Kedvesen elmosolyodik amitől sokkal fiatalabbnak tűnik, mint korábban.
-Csak egy gyors tájékoztatás, ha valakinek elmondod ami köztünk elhangzik egy elegáns kukás zsákban távozol innen. - jelenti ki.
-Nem igazán vagyok oda a fekete színért, szóval inkább passzolnám. - válaszolom.
Erre felnevet, szívből.
-Azt hiszem kedvellek. És mond mi szél hozott erre?
Ez általában tényleg amolyan záró mondat szokott lenni, melynek végén az ember tényleg egy műanyag zsákban végzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése