Idegen érzés: Rejtély tálalva

Ami hihetetlenül tetszett ebben a szállodában az a wellness részleg volt. A maga hatalmas élmény medencéivel, na meg a szaunával, a masszázs részleggel, de nem is sorolom tovább mert a végén még elélvezek. És nem, nem túlzok. Ez maga volt a folyékony paradicsom.

                Amikor már biztos voltam abban, hogy az ujjlenyomataim is leáztak kimásztam a medencéből. A női zuhanyzók felé vettem az irányt, hogy a gyógyvíz után lemossam magam. Itt sorakoztak a zuhanykabinok, de szerintem darabja annyit érhetett, mint a házam. Fekete márványból volt majdnem minden. Ez a hotel orgazmikus.

-Egyetértek. – szólalt meg egy férfias hang a hátam mögül. Bakker lehet, hogy az utolsó mondatot hangosan is kimondtam?

-Igen. – nevetett fel a hang mögöttem, na már megint. Lassan megfordultam és kit fújt ide a szél. Becsukta maga mögött az ajtót szóval egy négyzet méternyi helyen rekedtem egy rakás szexi izomköteggel amik ahhoz a pasihoz tartoztak aki az éjszaka folyamán bűnös szavakat suttogott a fülembe miközben egymás után éltem át az orgazmusokat.

-Te. – elmés nyitás Hannah. Szép munka.

-Én ? – a szeme vidáman csillogott. Ez a rohadék még élvezi is, hogy bolondot csinálok magamból a közelében.

-Hogy kerülsz ide?

-Most itt lakom. – nézett rám nevetve. A szememet forgattam, azonban próbáltam visszafojtani  nevetésemet.

-Úgy értem, hogy kerülsz ide, a női zuhanyzóba? – ekkor veszem észre, hogy csupán egy törölköző takarja a derekát. Összefut a nyál a számban.

-Megláttalak és képtelen voltam ellenállni. – felém lépett és teljesen sarokba szorított.

-Minek is ? –kérdeztem incselkedve, közben pedig finoman megérintettem a mellkasát.

-Mondjam vagy mutassam? – vette fel a fonalat és már majdnem megcsókolt amikor hirtelen beszélgetés foszlányok szakítottak meg minket. Néhány nő, a hangok alapján körülbelül három lépett be. Hangosan beszélgettek valamit, de nem értettem pontosan.

-Attól tartok itt ragadtál. – kacsintottam rá.

-Lehet, hogy tetszik a helyzet. – vonta fel az egyik szemöldökét.

-Nem szeretem a közönséget. – biggyesztettem le az ajkam.

-Csendben leszek. – ígérte meg csábító mosolyával, amitől esküdni mertem volna, hogy megremegtek a lábaim.

-Te lehet. – mondtam nyomatékosan utalva arra, hogy én nem biztos. Elértem a kívánt hatást mert beleharapott az alsó ajkába.

-Látlak este? – kérdezi reménnyel a hangjában.

-Még az is lehet. – kacsintottam és ott hagytam egy szál törölközőben a világtörténelem legszexibb pasiát. Már az öltözőknél jártam amikor kijött, ezt onnan tudom, hogy elismerő női sikításokat hallottam a zuhanyzók felől. Valahogy megtudtam érteni a női társaimat, azonban én talán tudtam valamit amit ők nem, hogy ez a férfi pont olyan szép belül, mint kívül.

***

Nagyon nagy mákom van, hogy magammal hoztam a kedvenc egybe ruhámat. Imádtam a színét, sötét bordó volt a dekoltázsa elég szolid, de a háta kompenzálta. Az ujjai csipkében végződtek és eléggé elegánsnak tűnt, hogy felmerjem venni egy vacsorához.

A magas sarkú cipőmmel már nagyon csábosan néztem ki, de nem lett volna teljes a szettem néhány ékszer nélkül. A nagymamámtól kapott ezüst fülbevalót viseltem amit mindig is nagy becsben tartottam. A hallon keresztül sétáltam egyenesen az étterem részbe, amikor összetalálkoztam a kedvenc és talán egyetlen recepciósommal.

-Miss Fox, ha szabad megjegyeznem fantasztikusan néz ki. –mosolygott rám kedvesen. Viszonoztam.

-Nagyon köszönöm Miss Kelly. – biccentettem neki, majd én is megdicsértem a kosztümjét.

-Tán randevúja lesz ? – érdeklődött kedvesen.

-Attól tatok. – néztem le a ruhámra kétségbe esve.

-Majd szóljon hová küldjem a mentősöket. – mondta, de mikor látta rajtam, hogy nem értem folytatta. – A partnerének minden bizonnyal eláll majd a lélegzete, ugyanis fantasztikusan néz ki.

Megköszöntem a bókot kisé elpirulva, majd folytattam az utam az étterembe. A hely tele volt, én pedig pár perc nézelődés után megtaláltam akit kerestem.

                Mint mindig most is fantasztikusan nézett ki, ám ezúttal fekete szmokingot viselt csokor nyakkendővel. Jó volt így távolról szemlélni, azt hiszem ez lett az egyik kedvenc elfoglaltságom. Az asztalához sétált egy idős férfi aki a pincér lehetett. A lovagom felállt és kezet fogott vele, majd mondott valamit a férfinek és próbált neki titkon pénzt csúsztatni, ez senkinek nem tűnt fel. Engem kivéve, elfogott a bűntudat, kukkolónak éreztem magam, de képtelen voltam abba hagyni.

                Az idős férfi visszautasította a pénzt és megrázta a fejét, de mosolygott majd a lovagom vállára tette a kezét. Ő nevetett valamin amit az öreg mondott, majd magára mutatott. Ezt a mozdulatot először nem értettem, aztán hirtelen értelmet nyert. A pincér megigazította a lovagom nyakkendőjét és elismerően bólintott. Izgult. Talán ez volt az a pillanat amikor valami megolvadt mélyen a mellkasomban eziránt a különleges férfi iránt.

                Nem bírtam tovább oda kellett mennem hozzá, két asztalnyi távolságra lehettem tőle amikor végre észre vett. Azonnal felállt és kihúzta nekem a széket, majd alám is tolta. Mielőtt azonban a helyére ült volna a fülembe súgta.

-Örülök, hogy eljöttél Szépségem. – majd visszasétált a helyére és leült.

-Ki nem hagytam volna. – kacsintottam. –Alig várom, hogy megtudjam a lovagom nevét.

Ekkor érkezett a pincérünk, ahogy vártam az idős férfi. Steaket kértünk, a férfi mosolyogva vette fel az én rendelésemet is és mintha valami olyasmit mondott volna, hogy „végre”. Ebben azonban nem voltam biztos.

-Kimondhatatlanul boldoggá tettél azzal, hogy nem salátát rendeltél remélem tudod.

-Örülök, hogy ilyen egyszerűen sikerült a kedvedben járnom. – mondtam kacérkodva.

-Mit kell tudnom az én titokzatos szépségemről? –kérdezte kedvesen, a tekintete pedig azt sugallta, hogy minden apró információ morzsa érdekli.

-Mit szeretnél tudni? – teszem fel a kérdést ugyanis fogalmam sincs, hogy hol kezdjem.

-Mindent.

-Nos lássuk csak igyekszem rövid lenni. New York egyik kevésbé ismeret részén születtem, a szüleim kis polgár...

-Nem az önéletrajzodra vagyok kíváncsi bébi, hanem az igazi énedre. – szakít félbe. –A meztelen igazságra. – nyalta meg az ajkait. Ha ez kell akkor legyen, lavina indul 3 2 1.

-Az első házi állatom egy aranyhal volt akit nagyon kreatívan Buboréknak neveztem el. Rettenetesen imádom a fahéjas zabpelyhet annak dacára, hogy allergiás vagyok rá. A szüzességemet tizenhét évesen vesztettem el a barátom kocsijának hátsó ülésén. Énekelni szoktam a zuhany alatt, a szomszédom szerint gyakrabban, mint kellene. A lábam mindig a takaró alatt van éjjel nehogy a szörnyek megegyék. Mindig a bal lábamra húzom a jobbos zoknit csak, hogy összezavarjam a zokni manókat és amikor nem sikerül valami akkor úgy káromkodok, mint egy gyármunkás. Nagyából ennyi. – fontam magam előtt karba a kezeimet és mosolyogtam.

A reakció amire számítottam nem sokat váratott magára, ugyanis a lovagom hátravetette a fejét és hangosan, megállíthatatlanul nevetni kezdett. Én pedig belül bizseregni kezdtem, örültem, hogy sikerült megnevettetnem. 

-Régen nevettem ilyen jót.- törölte meg a szemét majd jókedvűen nézett rám. –De azt hiszem most rajtam a sor.

-Pontosan. – bólintottam mosolyogva.

-Szeretem a romantikus regényeket és a képregényeket. Félek a porszívó hangjától. Négy éves koromban volt egy képzeletbeli barátom. Egyenesen rosszul vagyok a spenóttól, mert a tehénlepényre emlékeztet. Tizennyolc voltam mikor elvesztettem a szüzességemet. Néha nem veszek fel alsó nadrágot. A húgom kotonjait mindig kibontom és becsilizem, hogy nehogy rámásszon valami idióta seggfej és emiatt rettenetesen rossz testvérnek érzem magam.

Most rajtam volt a sor, hogy felnevessek. Minden szavával egyre erősebben érzem a mellkasomban a szorítást. Kezdek beleszeretni ebbe a férfiba aki talán pillanatok alatt képes lenne darabokra zúzni a szívemet. Látom magam előtt kisfiúként amint a képzeletbeli barátjával társalog és ahogy menekül miközben valaki porszívózik a szobában.

A húga iránti féltés pedig azt jelenti, hogy nagyon szereti és mindent hajlandó megtenni azért, hogy biztonságban tudhassa. A családja iránti aggódás megbizsergeti a petefészkeimet. Ekkor megérkezik a vacsoránk. Leteszik elénk a tányérokat és töltenek nekünk egy egy pohár bort. Amikor a pincérünk távozik, összetalálkozik a tekintetünk. A szája előtt összeilleszti a mutatóujjait, mintha nagyon türtőztetnie kellene magát.

-Sebastian Malik.

Kell egy kis idő mire eljut a tudatomig amit mondott. Ízlelgettem a nevet.

-Sebastian. – ejtettem ki, próbálgattam. Ő behunyta a szemét és fel is nyögött. Ez a név határozottan illett hozzá. -Hannah. Hannah Fox.

Feleltem, időt sem hagytam magamnak, hogy átgondoljam a dolgokat. Rettenetesen ismerős volt a neve, de nem tudtam, hogy pontosan honnan. Nagyot nyelt majd intett a pincérnek, aki azonnal az asztalunknál termett.

-Uram.

-Kérem küldesse fel a szobámba az ételeket. – felelte Sebastian, majd megköszörülte a torkát. Lassan felállt én pedig követtem a példáját.

-Arra gondoltam folytassuk ezt a beszélgetést a lakosztályomban, ha nem gond. – hajolt közelebb hozzám és belesúgta a fülembe. Kirázott a hideg, a hangjában rejlő erotikus ígéretektől. Hirtelen elöntött a forróság és azt hiszem el is pirultam. Lehajoltam az asztal alá és megigazítottam a cipőmet.

Megráztam a fejem, ezzel próbáltam jelezni, hogy nem bánom a váratlan fordulatot, sőt. Felálltam és hagytam a pincérnek, hogy kényelmesen letudja szedni az asztalt. Közben lányos zavaromban az ajkamba haraptam és elkövettem azt a hibát, hogy Sebastian szemébe néztem.

Elköszöntünk az idős férfitől aki villám gyorsan leszedte az asztalunkat, rám nézett majd kedvesen biccentett és eltűnt az étellel a konyha irányába. Furcsa. Sebastiannal keresztül sétáltunk a hallon egészen a liftekig, ezen a rövid úton végig a derekamon tartotta a kezét és szorosan magához húzott. Csak akkor engedett el amikor beléptünk a liftbe. Megköszörültem a torkomat.

-Nem fogok elszökni. – jegyeztem meg a keze felé biccentve. Rám mosolygott majd kicsit közelebb húzott magához egy pillanatra.

-Sosem lehet tudni. – kacsintott rám, amikor becsukódtak az ajtók.

-Adok neked valamit amitől biztosan elhiszed majd, hogy nem akarok lelépni. – kérdően nézett rám, én pedig elé léptem és ölelést imitáltam miközben bele raktam egy aprócska ruha darabot az öltönynadrágjának a hátsó zsebébe. Pontosan tudtam, hogy mikor esett le neki a dolog ugyanis lehunyta a szemét és beleharapott az alsó ajkába. Mikor ismét kinyitotta a szemét olyan volt, mint egy ugrásra kész tigris. 

Nem sokkal később már a lakosztályában voltunk, a hotel személyzete villámgyorsan összedobott egy hangulatos kis asztalt az erkélyen ami igazság szerint akkora volt, mint a lakásom. Nagyon romantikusra sikerült, volt egy szál rózsa is az asztal közepén egy dekoratív kristály vázában. Mikor odaértem az asztalhoz Sebastian lovagiasan kihúzta nekem a széket. 

-Azt hittem a lovagiasságnak eme formája már régen kihalt. – jegyeztem meg, miközben helyet foglalt velem szemben. Az ajkain halvány mosoly játszott.

-Sajnos kihaló félben van ez a nemes gesztus, de nem onnan ahonnan én jövök. – kacsintott rám, amitől egy kisé elpirultam. Hozzá láttunk a vacsorához, ami egyszerűen mennyei volt. Az ízlelő bimbóim valóságos táncot jártak, miközben egyik falatot ettem a másik után. Egy kis idő elteltével a tekintetem átvándorolt az asztal túloldalára és meglepetten vettem észre, hogy Sebasztian érdeklődve figyelte minden mozdulatomat. Ahogyan a villára szúrom az ínycsiklandó húst és ahogy az pillanatok alatt elveszik az ajkaim között. Óriási örömmel tölt el amikor látom, ahogy vágyakozva nyel egyet. Boldog mosollyal adom tudtára az elégedettségemet.

-Ki vagy te pontosan ? – kérdeztem meg hirtelen. Már megint előbb beszélek minthogy gondolkoznék. Basszus. A tekintete megvillant, de hamar visszatért a jókedve.

-Mire gondolsz? – emelte fel kihívóan az egyik szemöldökét.

-Mond mivel foglalkozol?

Erre elnevette magát, én pedig hirtelen rájöttem, hogy mennyire abszurd ez a kérdés a mi helyzetünkben. Hiszen úgy fest fordítva járjuk végig az utat egy kapcsolatig, már ha ebből az lesz. Én is elnevettem magam.

-Amolyan szabadúszó üzletkötő vagyok, néha ingatlanokba is befektetek. A családom vállalkozását vezetem ezek mellett és igen jövedelmezőnek találom. Emiatt a munka miatt igen sokat kell utaznom és gondolom kitalálod, hogy most is ezért vagyok itt.

-Családi vállalkozást? – vontam fel az egyik szemöldökömet. Ez kicsit úgy hangzott, mintha a maffia főnök fiával vacsoráznék. Egy pillanatra azt hittem, hogy hallotta a gondolataimat, mert ravaszul elmosolyodott.

-Igen, apáról fiúra száll. Elég klisés, tudom, de ez jutott nekem. – vonta meg a vállát. Maffia.

-Ez nem hangzott valami lelkesnek. – néztem rá kedvesen és próbáltam folytatásra biztatni.

-Tudod, mindennek megvan a maga árnyoldala is. Az előnyök mellet ugyanis rengeteg felelősséget is aggattak a nyakamba, de inkább beszéljünk rólad. Te mivel foglalkozol?

-Mondanám, hogy világmegváltó dolgokat viszek véghez minden áldott nap, de sajnos nem. Hacsak nem lehet megváltani a világot kávéval. – vontam meg a vállam, mire elmosolyodott. –Egy kis belvárosi kávázóban dolgozom New Yorkban.

-Ne becsüld alá a munkád. Szerintem százak napját váltod meg minden nap amikor kávét készítesz. Hidd el. – a bókja mosolyt csalt az arcomra és zavaromban a hajammal kezdtem babrálni. –Legalább is az én világomat biztosan.

-De hiszen neked még nem is főztem kávét. – világosítottam fel.

-Én a mosolyodra gondoltam.

-Ez beszokott jönni a nőknél? – kérdeztem incselkedve.

-Ezt még senkinek sem mondtam.

-Ó drága vendéglátóm, kérlek bocsásd meg feltételezésem, mely szerint egy ilyen sablon szöveggel próbálnál levenni a lábamról és ezúton szeretném közölni, hogy mint azt már te is tudod ez már megtörtént. –feleltem kisé szarkasztikusan, de ugyanakkor mókásra vettem a figurát.

-Hölgyem, eme választékos válaszában a szarkazmus halvány nyomait vélem felfedezni, bár sejtelmem szerint ez csupán a véletlen műve lehet. Ugyanakkor örömömre szolgál, hogy igen MÉLY nyomot hagyott benned az elmúlt éjszaka.

-Sokáig gondolkodtam, hogy eljöjjek-e a vacsorára, de végső soron örülök, hogy megtettem.

-Ha nem tévedek viszonylag gyorsan rájöttél, hogy nem én voltam az akit aznap este vártál, de remélem nem okoztam csalódást. – halvány mosolya arról árulkodott, hogy biztosan tudta, hogy nem okozott csalódást.

-Elég rossz a memóriám, talán ha felfrissítenéd. – magam se hittem el, hogy ezt mondtam  az imént. 

Felállt és lassan oda sétált hozzám. Megfogta a csuklómat és felhúzott a székről.

-Ezen könnyen segíthetek.

Az ajkaink forrón összeforrtak, én pedig abban a pillanatban éreztem, hogy elvesztem. Éreztem az ajkain a bor ízét ami tökéletesen keveredett a férfi ízével és csak még feljebb korbácsolta bennem a vágyat. Átöleltem a nyakát és még közelebb húztam magamhoz. Ő is így tett, hozzám simult. Szinte éreztem magamon a heves szívverését. Kicsit eltávolodtam tőle, de csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. A tekintete elszánt volt és ködös a vágytól. A keze felkúszott a gerincem mentén és megállapodott a nyakamon. Finoman megsimított. Gyengéden nézett rám, annyival másabb volt most.

-Még sosem...- rázta meg a fejét halvány mosollyal, minthogyha őt magát is meglepné, hogy belekezdett.

-Mit még sosem ? –kérdeztem.

-Még sosem éreztem ilyet. – a szemembe nézett majd azt mondta: - A csókod elfelejtette velem a múltamat és a jövőmet  is, csak a jelent hagyta meg amiben viszont menthetetlenül elvesztem.

A lélegzetem is elakadt. A keze az arcomra siklott, a pillantása szinte perzselt. Az ajkamba haraptam és halványan elmosolyodtam.

-Akkor lássuk mit tudunk kihozni a jelenből. – felvonta az egyik szemöldökét miközben szexi félmosolyra húzta a száját. Forró csókot lehelt a fülem mögötti lüktető pontra amitől végig futott rajtam a hideg, jól eső borzongást hagyva maga után.

A keze elvándorolt a nyakamnak arra a részére ahol a ruhám cipzárja kezdődött.

-Mondj igent! – lihegte a fülembe miközben a keze már a kis fémdarabon pihent tettre készen.

-Igen. – nyögtem ki, szó szerint.  A keze elindult a cipzárral együtt, a tekintetünk pedig találkozott. Felém hajolt és édesen megcsókolt. Ajkai lágyan kényeztették az enyémeket, bársonyos érintésében szinte a nevemet is elfelejtettem. A vágy villámként cikázott keresztül a testemen addig a részemig ami mindennél jobban őt akarta.

Minden idegszálam megfeszült amikor megéreztem a hűvös fuvallatot a hátamon ami azt jelentette, hogy a ruhám teljesen szétnyílt. Sebastian keze pedig a fenekemen pihent, mintha hallaná a gondolataimat, rámarkolt. Az ágyéka nekem feszült, így megéreztem egyre növekvő férfiasságát.

Éreztem a mosolyát miközben csókolt és én ennek hatására én is elmosolyodtam.

-Így nem egyenlőek a viszonyok. –jegyeztem meg miközben egy kicsit elszakadtam a szájától.

-Tedd azzá. – mondta csukott szemmel és újra megcsókolt.  Kicsit oldalra fordított, hogy jobban hozzá férjen a ruhám elejéhez. A keze a mellkasom felé kalandozott majd határozottan kézbe vette a mellemet. Mind a ketten felnyögtünk. Édes istenem.

Az ingéhez nyúltam és elkezdtem kigombolni, nem ment valami gyorsan. A harmadik gombnál jártam amikor állatias morgás szakadt fel belőle. Hátrébb lépett majd egy hirtelen, erős mozdulattal letépte magáról az inget. A gombok megadták magukat és szanaszét repültek a szobában.

A fehér ruhadarab pedig a szmoking felsővel együtt a földre hullott. Sebastian gyorsan ismét a karjaiba vett. A ruhám lecsúszott a kezemen, így az is a földön kötött ki.

-Szegény ing. – mondtam vigyorogva.

-Az ő hibája. Rossz helyen volt. – vont vállat nevetve, miközben levette a nadrágját. Kisfiús nevetése totál levett a lábamról. Ott álltam előtte fehérneműben, őt pedig csupán egy fekete alsónadrág takarta, ami elől igencsak dudorodott.

-Na gyere.- mondta és ezzel a lendülettel szó szerint levett a lábamról. Felkapott a vállára és az ágyhoz cipelt.

-Hé tegyél le. – csaptam nevetve a hátára.

-Csitt asszony. – felelte majd ledobott az ágyra. –Hagyd, hogy teljesítsem férfiúi kötelességeimet.

-Mi is lenne az ? – kérdeztem az ajkamba harapva.

-Inkább megmutatom. – felelte mély, rekedt hangon. A tekintete az ágyhoz szegezett és valószínűleg akkor sem keltem volna fel innen ha valaki kiabálva rohan be, hogy ég az épület.

Izmos, szálkás testével fölém emelkedett, a karjait pedig a fejem két oldalán nyugtatta. A tenyerei a párnába süppedtek, az izmai pedig megfeszültek én pedig azt hiszem vizuális orgazmust éltem át az imént. Teljesen betakart a testével, melynek minden egyes négyzetmilliméterét jól éreztem. Forróság öntötte el a testemet. A testem önálló életre kelt és felemeltem a csípőmet, hogy hozzá dörgölhessem meredező férfiasságához. Hangosan felnyögött. A tekintete ködös lett.

-Istenem bébi. – ismét felemelkedett. – De ezzel még várnod kell.

Benyúlt a hátam mögé és egy gyakorlott mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. Lassan levette rólam, majd ledobta földre. Éhesen pásztázta a meztelenül maradt felsőtestemet. Majd a kezébe vette az egyiket és habozás nélkül a szájba vette a mellbimbómat. Nyögés szakadt fel belőlem a hátam pedig ívbe feszült az ágyon.

A nyelve varázslatos dolgokat művelt az érzékeny bimbóval. Ezzel pedig csak még feljebb korbácsolta a vágyamat. Egyre szaporábban vettem a levegőt, amikor áttért a másik mellemre. A testem megvonaglott, de ő erősen tartott. Szájával apró csókokkal borította be a melleim közötti részt és elindult lefelé. Minden egyes csókjától úgy éreztem szikrák pattognak a bőrömön.

Már azt hittem nem bírok el több ilyen érzéki csókot amikor Sebastian elérte a szemérem dombomat, kis híján felkiáltottam. Majd a lábaim közé feküdt és onnan nézett fel rám. Az a bűnre csábító tekintet teljesen begerjesztett. Felvonta a szemöldökét, amitől kisé elpirultam.

-Ne feszülj. – mondta gyengéden, én pedig egészen eddig nem is vettem észre, hogy feszítettem az egész testemet. Ellazultam amit ő egy lehengerlő mosollyal jutalmazott.

-Jó kislány. – már éppen tiltakoztam volna amikor a száját a nőiességemre tapasztotta. A forróság hullámokban árasztott el és teljesen betöltötte az gondolataimat. A csípőm önkéntelenül együtt emelkedett az erotikus ritmussal amit a nyelve diktált. A szám kiszáradt a zihálástól, de képtelen voltam abbahagyni. Egyre magasabbra korbácsolta a vágyamat, egészen addig amíg csillagokat láttam. Felgyorsult a légzésem, a belsőm összerándult én hangosan felnyögtem miközben szétáradt bennem az orgazmus. Minden idegvégződésem beleremegett. Csak ekkor hagyta abba, elhúzódott tőlem és felkapott valamit az éjjeli szekrényről. Amikor a fogával feltépte a kis fólia csomagot akkor jöttem rá, hogy mi az.

A két lábam közé helyezkedett és lehajolt hozzám. A száját az ajkamra tapasztotta. Belevesztem a csókjába. A nyelvünk érzéki táncot járt. Megéreztem a nyomást odalent ő pedig a szemembe nézett. Láthatóan engedélyt kért, én pedig felfelé mozdítottam a csípőmet amivel nyilvánvalóan megadtam neki. Egyé váltunk a szemei pedig fennakadtak egy pillanatra, majd teljes testsúlyával rám nehezedett. A matrachoz szegezett és a számba nyögte a nevemet, miközben beljebb hatolt. Teljesen kitöltött ettől pedig újra elöntött a gyönyör.

                A lábaink egymásba gabalyodtak. Ez volt életem legforróbb tánca, melynek ritmusára azt hiszem örökké emlékezi fogok. Együtt mozogtunk, éreztem a szíve erőteljes dobogását a mellkasomon. A nyögéseibe pedig beleremegett a testem. Egyre gyorsabb tempót diktált és hamarosan mind a kettőnket elöntött a gyönyör. A számba nyögött miközben elélvezett.

                Úgy éreztem mintha lángolna a testem. Sebastian lassan még megcsókolt majd legördült rólam és elintézte az óvszert. Majd visszatért és mellém feküdt. Egymással szemben terültünk el a hatalmas ágyon. Egy óvatos mozdulattal a fülem mögé tűrt egy elszabadult tincset. Tudtam, hogy szanaszét áll a hajam, de nem volt erőm ahhoz, hogy megigazítsam.

-Gyönyörű vagy. – mondta Sebastian, gyengéd mosollyal az arcán.

 A látásom elhomályosodott, totál elálmosodtam. Hozzábújtam ő pedig szorosan magához ölelt. Simogatta a fejem én pedig mélyen belélegeztem a férfias, fűszeres illatát. Becsuktam a szemem, de még mielőtt elaludtam, mintha hallottam volna, hogy azt mondja.

-Pihenj szerelmem.

Aztán elnyelt az álom édes örvénye.

Idegen Érzés : Volt egyszer egy hotel

 

-Mi az, hogy nem jössz? – szegezem Averynek a kérdést miközben a bőröndömmel álldogálok a hotel előtt korántsem barátságos ábrázattal. Nagyából úgy nézhetek ki, mint akin keresztül rongyolt egy rinocérosz csorda. Csúnya látvány.

-Hannah tudom, hogy nem a legjobb az időzítés, de tudod Rob.. – az nem kifejezés, hogy mennyire rosz az időzítés. Rob nem más, mint a drága barátnőm link pasija, aki még a befőttesüveg kinyitásához is tűzoltót hív.

-Ez lett volna a búfelejtő hétvégém. – mondtam szomorúan. A pasim megcsalt ami nem is lenne olyan egyedi, ha nem egy másik pasival tette volna. Azt mondta képtelen volt elmondani a szüleinek ezért engem használt alibinek két éven át. Nem esett jól, na.

De az élet megy tovább szóval két nap sírással és két csomag százas zsebkendővel később úgy éreztem sikerült lezárnom ezt a két éves időszakot. Ennyi kettes, te jó ég.

-Tudom Hannah, de egyedül is jól érezheted magad.

-Köszi a tippet. – zártam le a beszélgetést.

Nos akkor lássuk miből élünk. Nincs barátnőm, nincs pasim ellenben van egy ötcsillagos hotelszobám, egy doboz óvszerem és reményeim szerint egy csurig töltött minibár amiben az alkoholok sorban várják, hogy a szervezetembe kerüljenek. Összességében nem is ígérkezik olyan rossznak az este.

                Szerencsémre a recepciós kedves volt és készséges, gyorsan odaadta a mágnes kártyámat és röviden útba is igazított. Az ötvenedik emeleten olyan luxus tárult elém amivel életem eddig 25 éve alatt nem találkoztam. A vörös padlószőnyegekről majdhogynem enni lehetett, az élő virágok illata valósággal betöltötte a helyiséget és akkor a falon lógó csodálatos festményekről még nem is beszéltem.

                Oda sétáltam a 214-es szobához és lehúztam a mágnes kártyámat, a csippannást követően beléptem a szobába. Az állam három emeletnyit zuhant. Ebben a hatalmas lakosztályban tökéletesen keveredett a modern világ letisztultsága és rendezettsége a barokk stílus hangulatával. Vagy valami ilyesmi. Aztán nem bírtam magammal, neki futottam és beleugrottam a habkönnyű párnák tengerébe. Megmertem volna esküdni, hogy elcsöppentem a puha selyem ágytakaró érintésére. A szobához tartozott egy plazma tv és reményeimnek megfelelően a minibár tele volt az új legjobb barátaimmal.

Három órával később már eléggé spicces voltam ahhoz, hogy ne tudjam kimondani a spicces szót. Ekkor jött a hirtelen ötlet valahonnan az agyamnak a rossz ötletekért felelős részéből, hogy be kéne pasiznom. Azonban az ismerkedéshez most semmi kedvem nem volt. Az internetet hívtam segítségül és a folyékony bátorságnak köszönhetően rendeltem magamnak egy selyemfiút. Amint rányomtam a küldés gombra már mégis bántam. Mégis mi a jó fenét műveltem? Talán ez az eset egy kicsit ki is józanított. Csipogni kezdett a telefonom, az üzenetben az állt, hogy hagyjam nyitva a szobám ajtaját és nemsokára küldenek valakit. Így is tettem, aztán vissza ültem az ágyam szélére és a tenyerembe temettem az arcom. Én marha.

Nem tudom meddig ülhettem így, de egyszer csak hallottam ahogy lenyomódik a kilincs. Felkaptam a fejem és egy alakot pillantottam meg. Egyenlőre csak a hátát láttam amin feszült a valószínűleg méretre szabott zakó. Lassan fordult meg, pont eléggé ahhoz, hogy alaposan szemügyre vehessem. Sötét kisé hosszabb fürtjei szexi kuszaságban keretezték az arcát. A zakó alatt fehér inget viselt. Lassan a nyakához nyúlt és meglazította a nyakkendőjét, majd egy határozott mozdulattal le is vette. Nyeltem egy nagyot.

Valószínűleg meghallotta, mert felém kapta a pillantását. A jég kék szempár hatására teljesen lefagytam. Nyíltan végigmért és a domborulataimon talán kisé túl sokáig is időzött  a tekintete. Mély levegőt vettem, mert azt hiszem időközben elfelejtettem levegőt venni.

-Szia. – kezdtem volna bele a mondandómba amikor a szemei az ajkamra tapadtak és ezzel valósággal belém fojtotta a szót.

Kérdőn felvonta az egyik szemöldökét, én pedig elfordultam, hogy összetudjak rakni egy értelmes mondatot. Rettenetesen zavarban voltam, a szavak pedig cenzúra nélkül csúsztak ki a számon.

-Nem tudom, hogy ez pontosan hogyan szokott működni, mert még sosem csináltam ilyet. Előtte vagy utána kell odaadnom a pénzt?

Magam sem akartam elhinni, hogy ezt hangosan is kimondtam. Egy pillanatra a meglepődés és a jó kedv egy különös egyvelege suhant át az arcán, mintha fura módon mulattatta volna a dolog. A szája veszélyes ugyanakkor szexi mosolyra húzódott, eddig nem értettem a bugyi leolvasztós mosoly kifejezést, na most már értem. Kimérten elindult felém én pedig  már annyiszor mértem végig, hogy úgy nézhettem ki, mint azok a bólogatós kutyák a kocsik a kocsik hátsó ablakában.

Megállt velem szemben, olyan közel, hogy éreztem a leheletét a halántékomon. Férfias fűszeres illata teljesen elvarázsolta az érzékeimet és forróság kezdett gyülekezni a nőiességem táján. Éreztem a karjában az erőt amikor egy határozott mozdulattal megfogta a derekamat és magához rántott. A testem teljesen az övéhez préselődött, éreztem a keménységét minden téren és boldogan nyugtáztam, hogy a lélegzete is akadozik. Nekem feszítette a csípőjét én pedig, mint egy szende szűz az ajkamba haraptam. Éreztem a vastag férfiasságát és kicsit talán meg is ijedtem.

-Semmit nem szoktam kicsiben csinálni. – mosolygott rám miközben bársonyos hangja hallatán kis híján elolvadtam.

-Isten is erre gondolhatott amikor téged teremtett. – mondtam ki teljesen meggondolatlanul. Kitört belőle a nevetés ami hatására szabályos hullámokban söpört rajtam végig a vágy. Fogalmam sem volt, hogy az alkohol mennyiség miatt vagy a lehengerlő kisugárzása hatására, de őrülten kívántam annak dacára, hogy még a nevét sem tudtam. 

-Ha jól teljesítesz akkor nem adom olyan drágán magam. – kacsintott rám, időm sem volt reagálni, mert a következő percben a tarkómra fonta a kezét és magához húzott. Az ajkai az enyémre forrtak én pedig tudtam, hogy talán ez lesz életem legnagyobb hibája, de képtelen voltam kihátrálni belőle. Szorosan magamhoz húztam és alig két perccel később már az ágyon feküdtünk. Egész pontosan én az ágyon ő pedig rajtam. A ruháimat lassan érzékien varázsolta le rólam, úgy éreztem magam, mint egy kívánatos karácsonyi ajándék.

                Nem tudom, hogy az ilyen találkozók pontosan, hogy szoktak zajlani, de valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem egészen így. Túlságosan gyengéd és figyelmes volt, nem mintha bántam volna. Végig járta a szájával azt az érzéki utat ami a fülem tövétől a forró ölemig vezetett, lassú megfontolt mozgásával pedig az őrületbe kergetett. Amikor nyelve céltudatos mozgásának hatására kéjesen felnyögtem felnézett rám. Furcsa, de ugyanakkor izgató látvány volt őt a lábaim között látni, miközben ördögi és vággyal teli vigyor terült szét a száján.

Alig vártam, hogy viszonozhassam a szívességet, felé kerekedtem és én is pontosan azt az ösvényt jártam végig amit ő az előbb. A teste fantasztikus volt, én pedig még nedvesebb lettem ha ez egyáltalán lehetséges. Kezembe vettem meredező hímtagját lassan végig nyaltam, belőle pedig reszketeg nyögés szakadt fel. Már majdnem bekaptam amikor hirtelen felült és leállított.

-Ne. Nem biztos, hogy kibírnám. – láttam a szemében, hogy őt is meglepi a saját kijelentése.

-Azt hittem az ilyen selyemfiúk sokkal jobban bírják. – vontam fel az egyik szemöldökömet és ezzel felhívtam keringőre.

-Jobban szoktam bírni. –kezdte miközben maga alá temetett. –Ha nem olyan lányoknak kell felajánlanom magam pénzért akik akár ingyen is megkaphatnának. Sőt talán még fizetnék is érte.

Megnyalta a száját, a szemeivel pedig majdnem felfalt. Feltépett a fogával egy csomag óvszert amit az éjjeli szekrényemen talált.

-Most pedig megduglak. –közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

-Meddig dumálsz még. – megfogtam a tarkóját és magamhoz húztam, azzal a lendülettel pedig belém is temetkezett. Az nap éjjel először.

***

A hátam kilógott a lepedő alól, ez volt az első dolog  ami feltűnt aznap reggel. A fejem zsongott az alkohol miatt a testem pedig, basszus lefeküdtem egy vadidegennel és nem is egyszer. Felülök és felmérem a helyzetet. Az éjjeli szekrényen látok néhány kotonos zacskót és két mandzsetta gombot. Megnézem közelebbről és mind a kettőn egy kicsi aranyozott M betű van. Még a nevét sem tudom. Már nevetek a saját ostobaságomon és könnyelműségemen. Ekkor tűnik fel a kis levél az ágyon, férfias kézírással ez áll rajta.

„Köszönöm a fantasztikus estét szépségem, eleinte csak egy éjszakát akartam. Úgy érzem veled megkaptam a szabadságot egy éjszakára amire mindig is vágytam. Engedd meg, hogy megháláljam vacsorázz velem. A hotel éttermében leszek este 6kor. Ha kell egész éjjel várok rád, mert tudom, hogy megéri. „

A levél alján pedig csak egy árva betű volt aláírásként, egy S. Tehát ha megakarom tudni, hogy hogyan is hívják az én titokzatos Casanovámat akkor vele kell vacsoráznom. Valamiért imponált a gondolat, talán van köze ahhoz, hogy az éjjel belevette magát a gondolataimba, is. Ha csak egy hétvégére is, de el kell engednem a gátlásaimat. A vállamon ülő kis ördög azt szajkózta: ez az csináld lássuk mi lesz belőle.

Felkaptam a telefonomat a szekrényről és megnéztem az üzeneteimet. Az egyik hajnalban érkezett, gyorsan megnyitom és a szemeim leveses tányér nagyságúra tágultak.

„Kedves ügyfél, sajnálom, hogy meghiúsult a találkozó.” – ez attól a számtól jött amin én tegnap a lovagomat rendeltem. Basszus úgy beszélek róla, mintha könyvet rendeltem volna. Gyorsan vissza keresem a tegnapi üzenetemet és elképedek. A 215ös szobába kértem a „rendelésemet”, pedig az én szobám a 214es. Így már értem az üzenetet, de ekkor villámként csap belém a felismerés, hogy ha nem az eszkortfiúval voltam este, akkor mégis kivel? Újra a levélre emeltem a tekintetem, csak úgy tudhattam meg ha elfogadom a vacsora meghívását. Szerencsére estig még volt időm kitalálni, szóval hanyatt dőltem és beletemetkeztem a lepedőbe ami hűségesen őrizte a lovagom illatát.

Két órával később, meg szólalt a gyomrom így ideje volt valami kaját kerítenem. Emlékeim szerint a földszinten kell lennie valamilyen étkezőnek és asszem szükségem lesz némi kávéra is, ha ismét szeretném felölteni emberi alakomat, ugyanis úgy néztem ki, mint egy zombi akin átment egy úthenger. Megvártam a liftet és hamar le is értem a hallba.

Intettem a recepciósnak aki kedvesen mosolygott rám, majd pedig azt tettem amit minden jó vadász kutya tett volna, követtem a szagokat. Egész pontosan a kávé illatát, azt amit ezer közül is kitudok szűrni, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül.  

                Megtalálom a büfét ahol egy kedves fiatal srác áll a pultban. Kérek tőle egy tejes kávét és amíg elkészíti kicsit körbe nézek. A hallban van a recepciós pult egy foteles rész ami szerintem a kávézóhoz tartozik. A piros bársonyos fotelek ismét azt a hatást keltik bennem, hogy nem igazán tartozom ide. Ezt az utat egy barista versenyen nyertem New Yorkban, nem voltam gazdag emberek gyermeke, sem felesége egyszerűen csak jókor voltam jó helyen és mázlim volt. Szóval nem voltam hozzászokva ehhez a pompához. De kikapcsolódásnak igazán remek volt.

Körbenéztem a teremben a kávézó közelében két nőt fedeztem fel amint élénken gesztikulálva beszélgetnek. Aztán megpillantottam két férfit fekete öltönyben, olyanok voltak, mint a sötét zsaruk. Majd láttam a hordárt amint néhány csomagot cipel több kevesebb sikerrel. Rendesen feltornyozta magát, csoda ha egyáltalán kilátott a cuccok mögül. A léptei bizonytalanok voltak és csak idő kérdés volt, hogy elesik. Már indultam volna, hogy segítsek neki amikor megtörtént a baj. Megcsúszott a frissen fényezett padlón és előre esett a csomagok pedig szanaszét szóródtak, ő pedig elterült a földön.

Ekkor hirtelen egy világos kék öltönybe öltözött férfi jelent meg és felsegítette a hordárt a földről. A srác gyorsan összekapkodta a holmikat és alig akarta engedni, hogy a másik segítsen neki. Mikor végül az összes csomagot összeszedte a másik férfi a kezét a srác vállára helyezte a biztatás jeléül. Ekkor megláttam az arcát. Nagyot nyeltem ugyanis a kék öltönyös férfi a lovagom volt.

                Gyorsan elfordultam és reménykedtem, hogy nem látott meg. Elbújtam egy páfrány mögé és szerencsémre a növényzet és a sötétbarna hajam eléggé eltakart így a lovagom mit sem sejtve kisétált az ajtón. Nem tudtam pontosan kicsoda az én lovagom, de egy dolgot már biztosan tudtam, hogy a szíve a helyén van és ez talán elég is nekem. Na ebből mi lesz?