2016. január 18., hétfő

Szívdobbanás: Taktika


Daemon

Egy hét telt el a fogadás óta, de meghúztam magam a háttérben. Mivel Camille nem hasonlít azokhoz a csajokhoz akiket se perc alatt felszoktam szedni, így kénytelen vagyok taktikát váltani. 
Mindent tökéletesen fordítva csinálok, mint általában. 
Azaz, nem foglalkozom vele, mintha nem is létezne. A dolgot azonban nehezíti a formás feneke és a hihetetlen combjai. 
Ma lesz az utolsó elzárásunk, szóval ideje cselekedni. 

Ezért állok most a parkolóban. El sem hiszem ,hogy az a dilis tanár elhitte ,hogy a mosdóba mentem. Na mindegy. Hamar megtalálom Camille Fordját. Ráférne egy kis kipofozás, talán ha kedves lesz akkor segítek neki. 
Felnyitom a motorháztetőt és babrálok egy kicsit. Biztos ami biztos mindent megbabrálok egy kicsit. a cél szentesíti az eszközt vagy mi. Elégedetten megdörgölöm a kezem és visszacsukom a motorháztetőt majd visszaslisszolok az órára. 

Az órák rettentően lassan vánszorognak. Végül elérkezik az idő. Lazán sétálok az igazgatói iroda elé. Cam várakozik az ajtóban. Szexi keresztbe tett combjait fekete bőrnadrág fedi, komolyan elgondolkodtató ,hogy csak ilyen cuccai vannak-e. Fehér rövid ujjas pólót visel, így láthatóvá válnak a tetoválások a karján. 
Szívesen megnézném ,hogy meddig folytatódnak azok a jelek. 

Egy szem forgatással üdvözöl.
-Csak nekem tartogatod ezt az édes gesztust?? -kérdezem. 
-Van még egy gesztus amit csak számodra tartogatok. -közli. 
-És pedig?? -utánozom a beállását. Beint. Megcsóválom a fejem, erre számítanom kellett volna. 
-Azt hiszem kedvellek. -szakad ki belőlem. 
-Na persze. 
-Tényleg. 
-Nem hiszek neked. -mondja. 
-Pedig elhiheted. És tudom ,hogy te is kedvelsz. 
-Kedvellek ,de nem úgy. 
-Ezalatt mit értesz?? -közelebb lépek hozzá. Látom ahogy elakad a lélegzete, a teste pedig megfeszül. Kíván, helyes. 
Egy pillanatnyi meghökkentség után azonban nyugalmat erőltet magára és támadásba lendül. A kezét a mellkasomra teszi. Az érintése letaglóz. Kacéran végig simít a pólómon és rebegteti a szempilláit. Kemény játékos. 

Nagyon nagy mákja van ,hogy az iskola folyosóján vagyunk, különben már levettem volna a lábáról és olyan dolgokat tettem volna vele amiről jobb ha nem tud.  
Nem hagyja abba a szexi kézmozdulatokat amitől kezd felmenni a pulzusom. Kacéran beharapja az ajkát. Na jó, most rögtön keresek egy takarító szertárat,  a vállamra dobom és becipelem a felmosók közé. 

A fantasztikus tervemet egy kinyíló ajtó szakítja félbe amin az igazgató helyettes lép ki. Camille elhátrál. 
-A mai feladatotok is a könyvtárban lesz. Pontosan egy óra múlva itt kell lejelentkeznetek. -ezzel eltűnik. 

Camille

Jó érzés volt ütést mérni Daemon egójára,  ráfért egy komoly klopfolás. És beismerem jó volt látni ,hogy nem teljesen érzéketlen. Bár teljesen tisztában vagyok vele ,hogy csak azért vagyok érdekes számára amíg meg nem kap. Utána eldob és elfelejt, mintha sosem lettem volna. Ehhez pedig semmi kedvem. 

A könyvtárban egy idős néni fogad minket és elmondja mi lesz a feladatunk. A kiszedett könyvek visszapakolásánál adrenalin dúsabb elfoglaltságot nem is tudok elképzelni. Felnyalábolok egy halom könyvet és a terem hátulja felé cipelem. 
Daemon nem tétovázik, követ. 
-Elmondod ,hogy mi annak az oka ,hogy nem csípsz?? - kérdezi miközben nekidől az egyik könyves szekrénynek. Lassan elkezdem felpakolni a könyveket a helyükre. Nem válaszolok. 
-Ne csináld már Carol. -háttal állok neki. Ráférne egy tökön rúgás. 
-A nevem még mindig Camille te pöcs. - haragosan pillantok felé. Felnevet ,mint aki remekül szórakozik rajtam. 
Ez a délután is jól kezdődik. 

Daemon

A délután folyamán próbára tettem a kis asszony tűrőképességét. Az ,hogy a kiakadásig bosszantom nem jött be. Bánatomra.
A könyv pakolás közepette megfogalmazódott bennem egy remek terv a meghódítására.

A délutáni zárka lejár, ideje lelépni. Camille előttem lépkedve, táskáját a karjára vetve igyekszik. Pedig ha tudná ,hogy a menekülésnek semmi esélye ebben az esetben. 
Az autója mellett áll meg, a már igencsak kiürült parkolóban és elkezdi áttúrni a táskáját.  Gondolom a kocsikulcsot keresi. A bújócska nevezetű játékban eddig a kulcs áll nyerésre. A végeredményre várva nekidőlök a karosszériának. 
-Nincs valami dolgod?? -szól be. Ezen elmosolyodom. 
-Momentán nincs. -jelentem ki és karba fonom a kezemet. Előhúzza a kulcsait és behuppan, de mielőtt beindítaná a masinát még oda szól nekem. 
-Nem akarlak elütni, arrébb fáradnál?? 
-Érted nem fáradtság szívi. -odébb húzódok. A motor felbőg ,de nem indul. Mikor három egymást követő alkalommal is lefullad kiszáll ,hogy megnézze mi a gond. 
Felnyitja motorháztetőt és beletúr szexi fekete 
hajába. Fellobbantva bennem a vágyat. 

Mikor rám pillant és összeszorítja kék szemeit már tudom ,hogy bajban vagyok. Indulattal teli szemei miatt megugrik a pulzusom, nem tudom megállni, a pimasz mosoly kiül az arcomra. Lebuktam. 

-Te megbabráltad a kocsimat?? -kérdezi felháborodással és meglepetéssel vegyes hangszínnel. 

Ó igen baby, ha tudnád mennyire szeretek babrálni, főleg ha rólad van szó.

Lazán megvonom a vállam, nincs értelme titkolnom a nyilvánvalót. 
-Hozd helyre!! -parancsol rám és ő is összefonja a karjait. 
-Azért ennél szebben kellene kérned. -vágok vissza. Haragosan kifújja a levegőt, majd mindent bevetve rám mosolyog. Édes amikor mosolyog, csak kár ,hogy nem őszinte. 
-Kérlek hozd helyre a kocsimat, szeretnék valahogy hazajutni. Te pöcs.

-Az utolsó szó nem kellett volna. Na akkor majd találkozunk. -megfordulok és a vállam felett hátraintek neki. Nagyából hat métert haladok mikor megszólal: 
-Várj!!!! -már megint ez a pimasz mosoly. Mi van velem??
-Segíts, kérlek. -mondja. 
-Na jó. -oda sétálok hozzá. 
-Ez egy rohadék húzás volt. -mondja.
-Valóban, de elértem vele amit akarok. 
-Ezt nem értem.-dönti oldalra a fejét. 
-Egy feltétellel javítom meg az autódat... 
-Nyögd már ki!! -kezdi elveszíteni a türelmét. 
-Eljössz velem kajálni. -jelentem be. 
-Inkább eszem kaktuszt. -vágja rá gyorsan. 
-Gyere jó móka lesz. -úgy teszek mintha meg sem hallottam volna a beszólását. 
-A francba. De utána megjavítod a kocsimat ugye??
-Hiszen megígértem. -biccentek. 
-Legyen. -egyezik bele. A számban érzem a győzelem ízét. Az enyém vagy ,vagyis leszel cica. 

A motorhoz sétálunk. 
-Te most viccelsz. 
-Nem. Élvezni fogod. -tudom ,hogy így lesz. Komoran néz rám miközben felpattanok a fekete szörnyetegre.  

Camille

-Nézd cica, nem foglak megharapni. -mondja Daemon, miközben megpaskolja a helyet maga mögött, a motoron. -Bár bevallom ,hogy nagyon szeretném. -szexi mosolyt villant felém és felvonja a szemöldökét. Ezt a kihívást nem szabad kihagyni.
-Ha meghalunk, megöllek. -vetem oda. Győztes mosolya miatt elolvadna egy jégpálya is. Hunyorogva nézek rá, vehetné a lapot.
-Azt csinálsz velem amit akarsz cica. -nevet rám. Képtelen vagyok megállni szemforgatás nélkül.
-Add a sisakod.
-Nem félsz ,hogy tönkre teszi a hajadat??
-Veled egy motoron a hajam a legutolsó amit féltenem kell. -felkapom a sisakot és felugrok mögé. Felnevet teli torokból.
-Van benne valami.. -rázza meg a fejét lemondóan.
-Miért hívsz cicának ??
-Mert hozzád fogható szexi és idegesítő, fekete macskát még sosem láttam. - kacsint rám. 

-Az idegesítővel nem egyezem ki. -felugrok mögé miközben és átkarolom a derekát. Még mögüle is látom ,hogy erotikusan az ajkába harap. Még nekem is be kell ismernem ,hogy eszméletlenül dögös 
-A szerényt kihagytam. -javítja ki magát, belebokszolok a vállába, 
-Senki sem lehet tökéletes. -ismerem be. 
-Azt majd meglátjuk. -beindítja a motort és elindulunk kitudja merre. A szél az arcomat nyaldossa, de ugyanakkor megnyugtat ,hogy Daemonbe kapaszkodok, akibe valami rejtélyes oknál fogva megbízom. 


2016. január 17., vasárnap

Szívdobbanás :Ballépés


Daemon

Azt tettem amit bárki az én koromban, bulizni mentem. Biztos voltam benne ,hogy ennek még meg lesz a böjtje. De nem nagyon érdekelt.
Hogy ne legyen gubanc, suli után Aaron házához mentem. Szerényebb körülmények között éltek ,mint mi és a látvány üdítő volt. Múzeumban élni rendkívül unalmas, és szívás egy magamfajtának.
-Hello haver. - intek Aaronnek aki az ajtóból figyel. Felém biccent, majd kitárja nekem az ajtót.
-Na készen állsz a bulira?? -tudakolja miközben beveti magát egy piros,bőr fotelbe.
Hasonló képpen teszek. 

-Na ná. Milyen bulira számítsak ??
-Csajok, pia és zene. Szerintem más nem is kell. -két tenyerét egymásnak dörgöli. -És ha már a csajoknál tartunk, már lassan egy hónapja nem...
-Ha ezt a mondatot befejezed garantálom ,hogy még egy jó darabig nem fogod hasznát venni annak a húsdarabnak. - egy vöröses hajú, szuper modell alkatú csaj sétált le a lépcsőn.
Tapadós fekete nadrágot, halvány rózsaszín blúzt viselt amely V alakú kivágása rá látást engedett a bájai egy részére. Kevés esély volt rá ,de magamban könyörögtem ,hogy a huga legyen.
Pontosan Aaron és köztem állt meg, csípőre tett kézzel. 

-Ki a barátod Aaron??
-Mi az, hogy Aaron?? - vonja fel szemöldökét kérdőn a megszólított. A lány fel nevet.
-Nem érdemelsz becenevet a seggfejen kívül.
-Ne csináld baby tudod ,hogy csak vicceltem... -a lány egy egyszerű mozdulattal leinti. Nyilvánvalóvá téve ,hogy a kapcsolatban ki is a főnök. A jelenetük láttán elkapott a nevethetnék.
-Szia az én nevem Amara. Ennek a pöcsnek a barátnője vagyok. -mutat Aaronre. Már csak nekem kell bemutatkoznom.
-Szia, én Daemon vagyok. Új a környéken.
-Ez esetben üdv a mi furcsa városunkban. -Köszi. -mosolygokrá.
-Kérsz valamit inni vagy ?
-Elfogadom ,köszi. -kicsit bólint majd elindul a ház hátsó felébe. 
-Cola jó lesz ?? -kérdezi.
-Tökély. -felelek.
-Én is kérek. -kiabálja Aaron.
-Van két lábad. -jön a válasz, Aaron arckifejezésén elnevetem magam. Ezek ketten igazán szórakoztató párost alkotnak.

-Várj egy percet. -böki oda nekem Aaron ,majd eltűnik ott ahol Amara.
-Na ide figyelj asszony.. -ezt a mondatot egy felkiálltás követi. A hang alapján Aaron éppen egy serpenyővel vagy mivel találkozott. Majd nevetés szűrődött ki, a pár végül megjelent. Amara egy poharat szorongatott és elégedett mosoly játszott az arcán , Aaron pedig a fejét simogatta.
-Köszi. -mondom Amaranak.
-Na skacok én megyek készülődni. Daemon érezd otthon magad. És ha A mégegyszer valami csajok megdöntögetésére tesz említést csapd fejbe a nevemben.
-Meg lesz. -kacsintok rá.
- Gracias!! -ezzel el is tűnik.
-Nem tudtam ,hogy papucs vagy. -állapítom meg.
-Az ágy kivételével ,minden hol ő az úr. Habár... ha jobban bele gondolok...
-Aha.
-És mindenről tud ami a házban történik.
-Na persze. -vágok vissza. Alig várom ,hogy be bizonyítsa ,hogy tévedek.
-Nem is gondolta komolyan amikor azt állította ,hogy más lányok megdöntögetésèt tervezem. -jelentette ki kicsit hangosabban.
-Azt te csak hiszed. -jött a válasz az emeletről. Aaron elnevette magát. Veszélyesek.
-És neked van már kiszemelted??
- Igen. Kinéztem magamnak egy fekete párducot.

Camille

-Cami jönnöd kell!!! -győzköd Alice a vonal túloldaláról.
-Semmi kedvem. -motyogom.
-Nem. Ezt hallani sem akarom. Felkapsz valami szexit és beugrassz a kocsimba pontosan 15perc múlva.
-Ali, nem vagyok túl jó formádban... -meghallottam a sípolást a telefonból. Lerakta. Magamban szitkozódva dobtam a készüléket az ágyra és mellé ültem.
Megérintettem a számat. Még mindig fájt, de már legalább nem vérzett. A suli első napján este inni nem szerencsés ,de nálunk ez így megy.
Nem volt időm tétovázni, találnom kell valami göncöt amit felvehetek.
A választásom egy csinos,szexi bőr nadrágra esett. Már csak egy vadító felső kellett hozzá. Maradtam egy fehér V nyakúnál. 

Összerendeztem a fejemet, majd éppen felvettem a magassarkú csizmámat amikor dudát hallottam. Itt a fuvarom. Rose későn fog haza érni mivel valami üzleti tárgyalásra kellett mennie. Szóval, akkor jövök amikor akarok.
Kisiettem és bezártam az ajtót. Megérzésemhez híven Alice Cabriója állt a felhajtón és vadul integetett nekem. 

-Dögös vagy!! -kacsint rám elismerően.
-Te is. -kacsintok vissza.
-Ha továbbra is ilyen szexin fogsz öltözni akkor szűzen fogok meghalni. -siránkozik.
-Nagyon vicces vagy. -mondom szigorúan. Szerintem pont fordítva.
Tízperces autókázással később leparkoltunk Emett háza előtt.Az egyszintes téglaházból dübörgött a hangos zene. 

-Alice, Cami!!! -kiabált Szamanta, Emett barátnője. Aranyos szőkeségnek ismertem. A többiek körében tündéri vigyoráról és márkás cuccairól volt híres. Összességében remek lány volt. De sosem tudnék a "szupcsi-örcsi-barcsia" lenni. Szerintem ezzel mindent elmondtam.
-Szia Szamanta. -üdvözöljük egyszerre.
-Milyen a buli?? -tudakolom.
-Eddig eszméletlen, de csak jobb lesz. -ujjong mint egy ötéves. A lelkesedése emlékeztet az öcsémére. De nem szabad most erre gondolnom.
Lélekben összeszedem magam.
-Mennyünk be. -mondja ki Szamanta a végszót. Ezzel belépünk.
A ház belsejében olyan forróság fogad ,mintha beültem volna a 180 fokos sütőbe, tíz percre. Na és az a szag. 

Megpróbálom elemezni:
Rohadt zokni rózsa kölnibe áztatva, leöntve egy vödör alkohollal és izzadtsággal.
Szerintem árulni kéne. Buli-aroma lenne a neve. Nyami.
-A pultnál találtok italt. Jó mulatást majd találkozunk. -ezzel eltűnik az idegen vezetőnk.
-Muszáj innom valamit. -motyogja Alice.-És te pedig koccintasz velem. -felvont szemöldökkel meredek rá. 
-Legyen már egy kis humorod Cami.
-Van humorom. -és valóban volt csak tavaly elvették a jogsimat spicces vezetés miatt, a humorom pedig vele ment ,de ezt valahogy nem meséltem el Alicenek.
Egy hónapnyi közmunka után kaptam csak vissza és nem eresztem. De nem akartam elrontani a jó kedvét azt mondtam: 

-Ha te vezetsz akkor nem bánom.
-Remek. - utánozta Szamanta lelkesedését. A gyerekes hülyeségei ellenére vagány csaj volt, ezért lettünk jóban.
A legjobbbarát zónába két éve kerültünk, amikor az egyik discoban Alicre nagyon nyomult egy pasi akiból dőlt a pia szag. A zene elnyomta a hangját amikor a pasira ordított. Szóval senki nem segített neki. Aztán megláttam és mikor ráeszméltem ,hogy bajban van azonnal segítettem neki.
A pasi tudtára adtuk ,hogy menjen a francba, végűl elment. Azóta maximálisan számíthatunk egymásra. És a legjobb barátok vagyunk. Belebokszol a vállamba és vissza hoz a révületemből.
A pult felé ismerős arcok után kutatok a tömegben. Találok is. Aztán meglátom Amarát. Mikor ő is észre vesz, rám mosolyog. 

Négy éven keresztül volt a szomszédom, majd évfolyamtársak lettünk. A kapcsolatunk lazult az évek során ,de még mindig nagyon kedvelem.
-Szia Cam.
-Szia Am. -kedvesen megölelget. -Hogy vagy??
-Egész remekül hiszen bulizunk. És te ?? Hallottam mi történt. -mondja szomorúan. -Részvétem.
-Köszönöm Amara. Akkor bulizunk ?? -igyekszem elterelni a figyelmem, Amara pedig nem bánja mert kedvesen rámmosolyog és összehúzza a szemeit.
-Hallottam a bunyódról. Örülök ,hogy seggbe rugtad Heathert. Rettentően bánom ,hogy nem lehettem ott. -kacsint elismerően, mire felkacagok.
Érzem a sebet, úgyhogy rögtön abbahagyom. Amarának feltűnik a reakcióm.
-Egy Tequilával azért elbírsz ??- kérdezi csábosan. 
-A tequila egy visszautasíthatatlan ajánlat. -kacagok rá és a pult felé tarunk. A bár mögött egy helyes szőke srác áll és poharakba töltögeti a tűzes vizet. Mikor észre vesz kacér mosolyt küld felém.
Jó estének ígérkezik.



Szívdobbanás: Fejfájás


Camille

A tegnapi buli túl jól sikerült. A hatodik pohár tequila után már forgott a világ, aztán emlékszem ahogy a szőke srác a pultból táncolni hívott. A tánccal sosem volt problémám, de most túltettem magamon. A 7.tequilát pedig sötétség követte.

Iszonyatos fejfájásra ébredtem. Mintha kis manók ütögetnék belülről a koponyám. A fejfájás hatására elkapott a szédülés is.
Megpróbálok felkelni, de nem aratok sok sikert. A lila párnákra meredve tudatosul bennem ,hogy a saját ágyamban vagyok. De mégis ,hogy a viharba kerültem haza??
-Camille!!! -ijeszt meg egy éles hang az ajtó túloldaláról. Rose az, azthiszem számíthatok egy alapos fejmosásra. Nincs is jobb egy másnapos tini számára mint a szülői szigor. -Nyisd ki az ajtód !!
Nagyot fújtatok. Az izmaim olyanok ,mintha gumicukorból lennének, de képes vagyok mozogni. Ernyedt testemet az ajtóhoz vonszolom és elfordítom ,hogy bejöhessen. 

-Camille. -a szája elé kapja a kezét. -Igazán pocsékul festesz.
-Akkor úgy nézek ki ahogy érzem magam. -motyogom. A nénikém felméri a ruházatom, kíváncsi leszem mennyi időbe telik mire összerakja a sztorit.
-Te másnapos vagy?? -igazából még aznapos ,de ezt nem kell tudnia.
-Igen.
-Pedig már beszéltünk a felelősségteljes viselkedésről. Többet nem akarlak részegen látni!! Ne forduljon elő többet. Értetted?? -szigorúan mered rám. Őszintén megvallva tuti ,hogy lesz még ilyen, de mire legközelebb elkövetem ezt a "főbejáró bűnt" addigra elfelejti az ígéretem.
-Értettem Rose. -és gúnyolódás képpen
szalutálok. 

-Készülj. Aztán nyomás a suliba.
-Igen is kapitány!! -kiálltok fel, lelkesesedést színlelve. Válaszul szemforgatva elhagyja a szobámat.
Hatalmasat ásítok és öltözni kezdek. A telefonom pittyegni kezd. Figyelmeztet ,hogy délután elzárás miatt a suliban kell maradnom.

Daemon

Megropogtattam a nyakamat, piszkosul fájt. Emették házában aludtam. A buli durvábbra sikerült mint vártam.
Annyira készen voltam ,hogy a lépcsőn aludtam. A helyzet felmérése után nagynehezen előkotortam a telefonomat a farzsebemből. Az digitális óra szerint 10 percem van beérni a suliba.
-Na ne szívass. -felkászálódok és közben cifra káromkodás hagyja el a számat.
A félkómás Aaront a kanapén találom kiterülve. Össze szűkült szemmel néz rám, nyilván érzékeny a fényre. A másnaposság egyik ismertető jele. 

-Haver, indulnunk kell. -lököm meg a vállát.
-Mmmhhhh. -nyöszörög. A szenvedését röhelyesnek találtam, de semmi kedvem nem elkésni. Csak az hiányzik ,hogy még több időt kelljen a suliban tőltenem tanítás után.
Azt hiszem jó gyerekre ittam magam és más körülmények között ez zavart volna ,de túlságosan fájt a fejem ahhoz ezen gondolkozzak. Felkell keltenem ezt a marhát.
-Ugye nem akarsz még több órát tölteni Heatherrel óra után?? -kérdezem. Erre rögtön felkapja a fejét és elkeseredett fejet vág. Ez bejött. Ezek szerint nem csípi a csajt. Annál jobb.
-Mennyi időnk van?? -tudakolja és talpra ugrik. Keresni kezd valamit. Megráncigálja a ruháját.
-Megvan. -emeli fel a kulcsot. -Indulhatunk.
-Amara?? -keresem a lányt.
-Egy órája hazament.
-Jó. -mondom semlegesen. Az autó felé vesszük az irányt. A tegnap estéhez képest kevés autó parkol a udvaron. Beugrunk Aaron Jeepjébe és elindulunk.
A száguldás ellenére tíz perc késéssel értünk be Mr. Benett órájára.
A bajuszos pasas, borzas szemöldökét felhúzza a haja vonaláig. Már ami van neki. Még elnézést sem tudunk kérni máris az ajtóra mutat. 

Azonban mielőtt elhagyom a termet végig pásztázom az osztályt.
Simán letudom olvasni ,hogy kik vettek részt a tegnap esti bulin. Az egyik srác az utolsó padban támasztja a fejét. A szeme csukva, a nyála pedig folyik. De ez csak egy a sok közül.
Aaron nyakon ragad és kisétálunk a teremből.
-Egyszer akarok valahova időben odaérni, akkor pedig kizavarnak. -csóválom a fejem.
-Hát ez ilyen. Annyira nem akarom látni a dirit. -prüszköli. 
-Ebben egyet értek veled A.
Egy fájdalmas félórával később, hagyjuk el az irodát. Megkaptuk a késéssel kapcsolatos felvilágosítást. 

Nekem elnézték mert ,hogy új vagyok. Aaronnak már nem volt ekkora mázlija.
-Ez rohadtúl nem fair, tesó. -panaszkodik.
-Csak plusz két órát kaptál. Nem olyan gáz.
-Na ja. Halálra fogom unni magam.
-Szar ügy. -vetem oda poénosan. -bele boxol a vállamba.
-Igazából hálásnak kellene lennem, mivel ha nem keltesz fel akkor sokkal többet kaptam volna. Amara pedig letépné a fejemet és tekézne vele.
Az arckifejezéséből ítélve elképzelte a jelenetet. Módfelett vicces volt. Legalábbis nekem.
A nap többi része elvánszorgott, de szó szerint. 

Kémián majdnem bealudtam, irodalmon viszont sikerült is. Egy órán keresztül ott volt a spirál füzet nyoma az arcomon. De annyira nem érdekelt.
Négy órakor szolgálat készen álltam a diri irodája előtt. Igaz ,hogy fél négyet mondott, de talán annyira nem számít. Keresztbe tett lábakkal és karokkal támaszkodtam az ajtófélfának. Néhány csaj sétált el mellettem. Mind a kettő alaposan végigmért és rám mosolyogtak. 

Én is végig mértem őket. Pont olyanok mint a korábbi barátnőim, már ha az egy randis csajok annak számítanak.  
Elővettem a legszexibb mosolyom és rájuk kacsintottam. Az egyik felkuncogott a másik pedig beharapta az ajkát. Mégis van élet ebben az iskolában.
Normális esetben utánuk mentem volna, de a második napon még meghagyom a "titokzatos új srác" imidzsemet. Majd később bevetem.
Éppen a bugyijuk fajtáját próbálom kisilabizálni a popsiuk alakja alapján amikor feltűnik a fekete macska a folyosó végén. 

Ő lesz a bünti-partnerem. A neve valami C betűvel kezdődik. Ha jól emlékszem.
Hosszú lábait fekete farmer fedi, kék pólót visel dzsekivel. Az ruha ujját feltűrte így kilátszik a karon lévő színes tetoválása. A szemem feljebb siklik a testén és megáll a feszűlős póló dekoltázsánál. Fekete fürtjei a vállára omlanak, a tekintete pedig tüzes.
Összességében a bal herémet odaadnám azért ,hogy láthassam a ruhái nélkül.
A fegyverzetem hadba állt, szóval ideje levennem róla a szemem. 

-Helo. -köszön közönyösen.
-Hello. -nézek rá még mindig keresztbe tett végtagokkal.
-Daemon ugye?? -kérdezi még mindig színtelen hangon.
-Ja. Te pedig C..?
-Camille. -veti oda. Nem vagyok hozzá szokva ,hogy a lányok így beszélnek velem. Ennél a csajnál mindent be kell vetnem. Addig fixirozom amíg azt nem kérdezi:
-Mi van??
-Mit kellene tennem azért ,hogy rám mosolyogj??
-Elmenned. -szól. Ez a visszavágás a torkomon akad. Lány még nem küldött el, sőt inkább könyörögni szoktak ,hogy maradjanak, én pedig könyörületes vagyok. Egyre kíváncsibb leszek. Ami neki rossz hír ha tényleg megakar szabadulni tőlem.
Éppen visszavágnék valami zaftos megjegyzéssel, de ekkor kinyílik az ajtó. A szó pedig a torkomra forr.

Aaron és Heather másznak ki. Aaron mormol valamit, ami köszönésnek hangzik. Majd eltűnnek.
-Mr. Agenta és Ms. Williams maguk az úszodába mennek. Felmósók a raktárban jó szórakozást. Pontosan egy óra múlva ugyan itt jelentkeznek.  -intett a kezével. A gesztikulációjából azt szűrtem le ,hogy nem teljesen százas a nő.
Camille-t követem egy kisebb hangár szerűséghez. A terem közepén egy hatalmas medence van. Keresztül megyünk a helyiségen és bemegyünk egy kis terembe amely tele van sport szerekkel meg mindennel. Ott vannak a felmosók is. 

Call odadob egyet nekem is. Majd elsétál mellettem.
Véget vetek ennek a kussolósdinak.
-Ha már itt vagyunk elmondanád ,hogy mégis miért verekedtél össze azzal a csajjal?? -elkezdi felmosni a termet én pedig támasztom a felmosót.
-Nem. -közli. Kemény dió, de megfogom törni ,ha kell akkor addig idegesítem amíg nem robban ki. Ebben gyakorlatilag verhetetlen vagyok.
-Nos??
-Dumálás helyett inkább segíts. -bök a fejével a felmosó felé.
-Amint elmomdod. -mosolygok rá. Összehúzza a szemeit. Kezd ideges lenni. És perverz módon én élvezem. Megrázza a fejét.
-Ennyivel tartozol. -mondom.
-Miért is??
-Megvédtelek.
-Nem ,őt védted meg tőlem. Le kellett volna tépnem a fejét.
-Aminek az oka....??
-Nem szállsz le a témáról mi??
-Mindig megkapom amit akarok szivi. -kacsintok rá. Forgatja a szemét és folytatja a munkát.
-Volt már dolgom a fajtáddal. -a hangjából kihallom a keserűséget.
-Fogalmad sincs ,hogy milyen vagyok. -mondom határozottan. Azt nem kell tudnia ,hogy honnan jöttem és milyen volt az életem.
-De. Egy felfuvalkodott "minden csajt medugtam a városban" csávó vagy aki apuci pénzén él. -ez a beszólás háborúért kiállt. De inkább higgye azt ,hogy ilyen vagyok ,minthogy megtudja a teljes igazságot.
Közelebb sétálok hozzá úgy ,hogy a fülébe súghassam.
-Te még nem voltál meg cica. -vágom vissza pimaszul. Azonban nem mértem fel a területi előnyeit. A kezében megáll a felmosó. Ez az, a kis cica dühös. Én meg egy idióta állat vagyok, de már késő visszacsinálni.

Egy nyugodt mozdulattal felém lendíti a karját és belelök a medencébe. Nagy mázli ,hogy számítottam erre a lehetőségre ezért kivettem a zsebemből a telefonom. Kimondhatatlanul bölcsnek érzem magam miközben teljesen elázok.  
Mikor a felszínre bukkanok megszólítom:
-Ez egy nagyon rossz lépés volt. -egy édes grimasszal az arcán beint nekem. Nembírom ki felnevetek.
Elindul a szertár felé. Kipattanok a vízből és utána sietek. Még bent van a szertárban amikor meglátom a két kulcsot a zárban. 

Gyorsan kulcsra zárom az ajtót, de az egyik kulcsot bedobom a kis helyiségbe hozzá. Az én kulcsomat viszont a zárban hagyom. Így nem tudja kinyitni.
Dörömbölni kezd az ajtón mikor ráeszmél ,hogy mit csináltam.
-Ez nem vicces!! -kiabál velem.
-A magad nevében beszélj. Én remekül mulatok. Hát nem édes a bosszú??
-Nekem lesz az ha kijutok innen!!
-Bedobtam egy másik kulcsot neked. De előbb ki kell piszkálnod a másikat amit szívesen a zárban hagyok neked. 

-Ne merészeld Daemon!! -úgy mondja a nevem mintha szitokszó lenne.
-Fogod még más hangsúllyal mondani a nevem.
-Szeretnéd!!!! -eltalálta.
-Na jó mulatást szépségem.
-Ó ,hogy a büdös....  -a többi kifejezés nem publikus.
20 percig szenved. A terem ajtajában megvárom amíg végez, de eltűnök még mielőtt észrevehetné, hogy mégsem mentem el.
Még senki nem volt velem ennyire ellenszenves. Tudni akarom miért ilyen. Megfogom tudni. És az agyam egy kis része tisztában van vele ,hogy még élvezni is fogom. 


2016. január 15., péntek

Szívdobbanás:Új esély


(www.pinterest.com

Camille

Igazán dögösen festettem újonnan előkotort fekete farmeremben amihez egy fehér csőtoppot és egy farmer dzsekit választottam. A tükörbe nézve hullámos hollófekete hajam szexin omlott a vállamra. A sminkeléshez sosem konyítottam túlzottan, így csak egy kis tussal húztam ki halvány kék szememet. Szerettem ezt a szempárt, édes anyám mindig azt állította ,hogy olyan mint egy kristály. Ezen mindig mosolyogtam, akárcsak ő.

Kedves szeretettel teli mosolyát sosem fogom elfelejteni. Istenem mit megadnék ha még egyszer láthatnám. Elmondanám neki ,hogy mennyire szeretem és hogy nagyon hiányzik.
A családom négy hónapja halt meg egy tűzesetben. A mai napig rejtély ,hogy hogyan. Én szinte ideg összeroppanást kaptam mikor megtudtam.
Aztán jött az újabb csapás, a gimi miatt a nagynénémhez kellett költöznöm, hogy befejezhessem a sulit. Hát nem remek??

Ha lehet, a szüleim balesete őt még jobban megviselte mint engem. Alig beszéltünk egymással az elmúlt hónapokban. De a helyzet javulni látszik.
Sosem voltam egy minta gyerek. Testemet több tetkó is díszíti amit csak azért varrattam magamra ,hogy bosszantsam a nagyimat, na jó meg azért tetszettek is. Nyilván.
Telitalpú cipőmben kopogtam le a lépcsőn és szembe találtam magam Rose-sal. Fekete haja ami az enyémre emlékeztetett, elegáns kontyban állt a fején. Ceruza szoknyája és fehér blúza sokat megmutatott abból a szép barna bőréből. A nagynéném mindig is elegáns volt, kifinomult divat érzékkel és remek idomokkal. Az ügyvéd karrierjének jót tesz, ha belép a terembe minden szem rá szegeződik, bár ez nem mindig jó. Nézzük csak a nemlétező magán életét.

- Camille Williams, jó hogy felébredtél. -szól mosolyogva. A mániája ,hogy a teljes nevemen szólít, fogalmam sincs ,hogy miért. Lehet ,hogy túl sok gyereknevelési könyvet olvas. Nem mintha kisgyerek lennék a tizennyolc évemmel.
- Jó reggelt Rose. -puszit nyomok az arcára. Ijedt arckifejezését látva kuncogni kezdek.
- Cami, tönkre teszed a sminkem. -lágy nevetéséből tudom ,hogy csak ugrat. Szem forgatva jelzem ,hogy hagyja abba.
-Anélkül is szép vagy. -vetem oda. Felkapom a táskámat és kiviharzok az ajtón.
Egy szürke Ford vár rám az udvaron és szinte könyörög ,hogy vezessem. Nincs kifogástalan állapotban ,de ez nem zavar. Amióta meg van a jogsim csak egy mozgó négykerekes dobozra vágytam. Utálom a buszokat túlzsúfoltak és néha túl közeli ismeretségbe kerülhetünk másokkal. Bleee.
A zsebemben rezegni kezd a mobilom. Amikor sikerül kihalásznom a készüléket meglátom Alice fényképét. Ez a lány a legjobb barátnőm. Együtt megyünk fejjel a falnak, nagyon sok mindent köszönhetek neki, többnyire az átlagom felét.

-Szia csajszi. - dorombolja a telefonba.
-Szia Ali. Merre vagy??
-A suli előtt várlak ,mint mindig. Te merre vagy??
-Úton. -mondom.
-Ha ha ha. Remélem még nem felejtetted el az idevezető utat. -gúnyolódik, bele megyek a játékba.
-Hasznos eszköz a GPS. -vágok vissza.
-Hogy is van a mondás "Akinek nincs esze legyen GPS-e". -kacag bele a telefonba. Én pedig hasonló képen teszek. Hobby számba megy ,hogy szívjuk egymás vérét ,de ezt másoknak nem engedjük meg. Kiállunk egymásért.
-Ne mozdulj, fél perc és ott vagyok.
-Helyes. -és leteszi.
Vörös Cabriója mellett parkolok le közvetlenül a suli fala mellett szorosan.
Pillanatokon belül elkezdem a végzős évemet  és fogalmam sincs ,hogy mihez akarok kezdeni.
A jegyeim nem voltak a legjobbak tavaly ,de ezen még alakíthatok. Azonban parázok a rám váró érettségitől. Rettentően. De ezen még lesz időm aggódni bőven. 

Átölelem vanília illatú barátnőmet, mikor kiszállok a sulinál. Barna haja teljesen beborítja az arcomat. Mikor eltávolodok tőle végig mérem. Farmert és lila kardigánt visel. Élénk zöld szeme kíváncsian méreget, akár csak én őt.
-Hiányoztál. -motyogja. Nem bírom ki újra megölelem. A hangulatom rémes volt az elmúlt hónapokban ,de ő végig mellettem volt és hallgatta ahogy sírtam. Kedvességétől most is könnyek szöktek a szemembe.
-Nincs még egy ilyen remek barát, mint te. -szorítom meg.
-Gyere ,ideje bemenni. -kormányoz a bejárat felé.
Erősebb vagyok ,mint valaha gondoltam. Itt állok a suli kapujában és úgy érzem ,hogy megtudom csinálni.

Daemon

Az ébresztő óra elcseszte a napomat. Pedig már nyolcadszorra nyomtam ki. Lehet inkább beteget tettetek. Miért is ne??
Ekkor kopogást hallok.
-Hagyjál!! -dünnyögöm a hangnak válaszul a párnáim alól.
-Daemon. Elfogsz késni. -apám kemény hangját hallom.
-Nem érdekel.
-Szégyent hozol a nevedre! -morogja dühösen.
-Nem leszek a tökéletes gyereked, mikor fogod már fel?? -ledobom magamról a takarót és a szekrényhez megyek. Tekintetét még mindig a hátamban érzem.
-Mi van?? -fordulok felé.
-Este üzleti vacsora lesz. Ott kell lenned. -közli szárazon. Na az kivan csukva ,hogy nagy fejesekkel vacsorázzak. Jó pofizzon a halál.
-Kizárt.
-Nem kérdés volt. Vagy ez vagy felejtsd el a kulcsaidat. -a motorom a mindenem ezen a földön. Motorolajban gürizve, vért izzadva dolgoztam meg érte. Nem veheti el tőlem.
-Jelenj meg. -ezzel elmegy. Nagyot sóhajtok és beleöklözök a szekrénybe.
Sosem fogom megbocsájtani az apámnak. Anyámat folyamatosan csalta, az egyik kurváját aztán teher be is ejtette. Így lett egy féltestvérem. A minden lében kanál elkényeztetett Ashley hercegnő.
Anyámmal éltem amíg egy éve meg nem halt. Apám magához vett és most a ideköltöztetett az új családjához. Hál'istennek Ashley már bentlakásos suliban tanul ezért nem kell látnom.
Apám pedig vagy átnéz rajtam vagy lecsesz valami miatt. A barátnője szemében pedig szálka vagyok.

Az élet célommá vált ,hogy kilógjak ebből a környezetből. Három iskolából már kirúgattam magam, most jön a negyedik próba. Apa szerint részt kellene vennem a családi bizniszben. Ezért kell este vacsorázni mennem. Esélytelen.

Magamra kapok egy kék felsőt és egy farmert. A táskámba rejtek egy kis balhéhoz szükséges holmit és elindulok. Imádott motorom ott van ahol hagytam. A garázsban. Felkapom a sisakom és átvágok az udvaron. Próbálok nem figyelni arra ,hogy apa barátnője Rebecca a kertésszel flörtöl. Mindenkivel leáll akinek farka van. Micsoda egy remek, kiegyensúlyozott kapcsolat. Ha csak ilyenek léteznek maradok a pornónál.

A sebesség korlátozásra nem is gondolva hajtok végig a luxus negyeden. Már nagyon elegem van az itteni emberekből. Sosem illettem ide.
Az iskolától nem félek, mivel a nyáron összefutottam néhány sráccal akik oda járnak. A viselkedésükből azt szűrtem le ,hogy rájuk majd számíthatok, ha felvesznek a végzős osztályba. Nos, felvettek.
Egy vörös Cabrió mellett sikerült parkolóhelyet találnom. Leveszem a sisakot, ekkor tűnik fel Aaron. Laza bőr dzseki és farmer borítja. Szőkés barna haja miatt egy szörfösre emlékeztet.
Zsebre vágott kézzel egyenesen felém tart.
-Csá. - szól. És a kezét nyújtja.
-Hello. -köszöntöm. 
-Ismerősnek tűnsz. -mondja felhúzott szemöldökkel ,mintha éppen azon tanakodna ,hogy honnan ismerhet.
-Nagyon humoros Aaron. -nagyjából negyvenszer buliztam már vele a nyáron, de lehet ,hogy a rengeteg pia már felszámolta a maradék egy-agysejtét is.
-Csak viccelek D. -vigyorog ,mint egy idióta.  -Este év nyitó buli lesz Emettnél. Gyere el.
-Meglátom. -adom a lazát. Szívesebben lógnék vele ,mint apám üzlettársaival lehet ,hogy meg is teszem.
-Szuper.
Egymás mellett haladva megyünk be az unalom templomába. Csak éljem túl ezt a napot. Szükségem lenne egy nagy adag kávéra vagy egy jó kis balhéra.

Camille

Ennyire unalmas napom még nem igen volt. Matekon valósággal bealudtam. Alice szólt rám, hogy ne horkoljak. Negyedik óra végén fél kómásan igyekeztem elhagyni a termet amikor Heather nekem jött. A szőke ribi kiverte a kezemből a táskámat. Szándékosan csinálta ,láttam a szemében.
- Néha azért figyelhetnél. -rivall rám. Egy pillanatra elképzelem ahogy beletúrok az egyenes barna hajába és úgy megtépem ,hogy leszakad a póthaja. De nem szólok semmit csak nagyot sóhajtok.
- Szerinted anyukád mit szólna ehhez a viselkedéshez Camille?? Ja már nem szól semmit, hiszem meghalt.

Na jó. Az agyamat elfutotta a méreg. Megfordultam és teljes erőmből a falnak löktem. Feltett szándékom volt ,hogy ezután annyiban hagyom a dolgot és elhagyom a termet. De a csaj utánam jött és ellökött. Arcal estem a padlóra.
A háttérből hallottam a kiáltásokat:
-Cica harccccc.
-Gyerünk Cam adj neki!!!
Mikor felkeltem a szemeim valószínűleg szikrát szórtak. A testem minden izma megfeszült ,szinte könyörgött a levezetésért.
Nagy önuralomra volt szükségem, de megfordultam.
-Szállj le rólam Heather.
-Arra nem gondoltál ,hogy ha ott lettél volna megmenthetted volna legalább az öcsédet. -suttogja a fülembe ,hogy csak én hallhassam. Könnyek szöknek a szemembe. Nem egyszer jutott már az eszembe.
Letöröltem a könnyeket.
-Ennyire nem bírsz magaddal?? -vetem oda. Kihívóan felhúzza a szemöldökét.
-Ez felhívás keringőre?? -arca elszánt vigyorba torzul.
-Akkor táncoljunk. - robban ki belőlem és már nem érdekel semmi.

Daemon

Ez az iskola sem jobb ,mint a többi. Rémesen unalmas lenne itt Aaron nélkül. Igaz ,hogy láttam csinos csajokat ,de mindegyik elszálltnak tűnt, olyanokkal pedig nem kezdek. Egy rátermett csajt akarok.. De a választékot elnézve, lehet ,hogy a beképzeltekkel kell beérnem.

Végszóra egy barna és egy fekete hajú vadmacska esett ki az egyik terem ajtaján. Rendesen egymásba voltak gabalyodva. A fekete cica szája fel volt repedve, de rettentően dögösen festett. Beindulok a harcias lányoktól. Orvosi eset vagyok tudom, de rosszabb is lehetne. A barna lány sem volt csúnya ,de a fekete cica megfogott.

A verekedés közben egyre nagyobb tömeg gyűlt a csajok köré. Mindenki szurkolt valamelyiknek. Két nevet hallottam: Heather és Cami.
Amikor a fekete került alulra úgy éreztem segítenem kell neki. Átvágtam a tömegen és szét szedtem őket. Talpra ugrottak, én pedig közéjük álltam, a barna felé néztem. Aztán megpördültem. A fekete vadmacska ökle fogadott és állon vágott. Meg kell hagyni, van benne erő. Az állkapcsom zsibbadni kezdett, de nem törődtem vele. A következő ütésnél elkaptam csöppnyi öklét. Kiabálni kezdett velem. Rettentően dühösnek tűnt.

Segítség kérés gyanánt Aaront kerestem a tömegben. Meglátott és bólintott, majd eltűnt a tömegben. Perceken belül megszólalt a tűz jelző.
Szét széledtek az emberek ,mert megjelent a diri. A nő oda parádézott és végig mutatott rajtunk négyünkön.
-Azonnal kövessenek!!!! -kiabált ránk.
Remek már az első napon az igazgatóiban végzem. Új rekord.
Mindenki elmondta a saját verzióját a történtekről. Nem hatotta meg az ,hogy azt mondtam, hogy nem voltam benne. Mindannyian elzárást kaptunk holnap suli után.
-Ilyen magatartást nem tűrök el az iskolában. Hogy eszükbe jusson a házirend ,négy napon keresztül bennt maradnak délután. Az elzárást párokban fogjátok letölteni. Daemon Agenta a maga párja Camille Williams lesz. -mutatott a fekete cicára, aki a vérző száját tapogatta. -Heather maga Aaron Colins társaságában fogja tölteni a büntetést. -Heather szem forgatva nézett Aaronra.
-Most pedig kifelé. -intett a kezével a nő. Mind leléptünk. Aaron vállon veregetett.
-Hát haver üdv a gimiben. - arcán megint megjelent az az idióta vigyor. -Vigyázz a csajjal -mutat Camille felé. - nem ugat ,de harap.

Mintha meghallotta volna ,amit kétlek mert több méterre ment előttünk, hátra pillantott a válla felett és rám szegezte világos kék szemét. 
Adtam magamnak egy kis időt és tetőtől talpig végig mértem. Ilyen jó feneket még sosem láttam. Olyan képek villantak be, amiért a felnőtt film forgatók könyörögnének. Csak ő és én. 

A nadrágomat hirtelen túl kicsinek éreztem. Magamat is meglepve jöttem rá ,hogy alig várom  a holnapi elzárást amit ezzel a dögös macskával kell töltenem. 

Tartozom egy vallomással

Az a helyzet ,hogy amint írtam egy új sztorin dolgozom éppen. És tartozom egy bocsánat kéréssel a Lendület olvasóinak, mivel egy kicsit lemaradtam azzal a történettel. Így jövőhéten dupla részt fogok feltenni. És arra gondoltam ,hogy kárpótlásul hamarabb indítanám az oldal következő sorozatát a Szívdobbanást.

Ha tetszett nektek a Lendület vagány Theo-ja akkor imádni fogjátok Daemon Agenta karakterét, aki egy született rossz fiú és nőcsábász.
A történet váltott szemszögű és egy hétköznapi helyszínen játszódik,hol máshol ,mint egy középiskolában.
A fő karakterek hasonlítanak egymáshoz, ebből pedig rengeteg konfliktus születik.  

2016. január 9., szombat

Újdonság várható

Kedves olvasó!
Az Indokolatlan szerkesztőségeként úgy döntöttünk ,hogy 2016.01.22-én indítunk egy teljesen új sorozatot amelynek a címe Szívdobbanás lesz. A részek egyenlőre péntekenként fognak majd felkerülni.

A szokásos tini téma :pasik, bulizás, romantika és kavarodás minden mennyiségben. És semmi természetfeletti.

Egy kis ízelítől:

-Nézd cica, nem foglak megharapni. -mondta Daemon, miközben megpaskolta a helyet maga mögött, a motoron. -Bár bevallom ,hogy nagyon szeretném. -szexi mosolyt villantott felém és felvonta a szemöldökét. Ezt a kihívást nem szabad kihagyni.
-Ha meghalunk, megöllek. -vetettem oda. Győztes mosolya miatt elolvadna egy jégpálya is. Összeszűkült szemekkel néztem rá.
-Azt csinálsz velem amit akarsz cica. -nevetett rám. Képtelen voltam megállni szemforgatás nélkül.
-Add a sisakod.
-Nem félsz ,hogy tönkre teszi a hajadat??
-Veled egy motoron a hajam a legutolsó amit féltenem kell. -felkapom a sisakot és felugrok mögé. Felnevet teli torokból.
-Van benne valami.. -rázza meg a fejét lemomdóan.
-Miért hívsz cicának ??
-Mert hozzád hasonló fekete párducot, azaz nagymacskát  még sosem láttam.

2016. január 8., péntek

Tizennyolcas karika


Miután elköszöntem Emitől egyenesen a házba mentem. Örültem a barátnőm megjelenésének, de ez az örökös mizéria nem hiányzott. Még mindig képtelen vagyok feldolgozni azt ami vagyok.
Régebben rengeteget gondolkoztam a jövőn ,hogy mit fogok csinálni. Minél hamarabb dolgozni akartam, pénzt keresni, hogy segítsek a családomnak erre most egy idegen házban élek távol tőlük.
A sikátorban történt támadás óta nem találkoztam a családommal. Egyszer beszéltem velük telefonon, megnyugtatásul, hogy minden rendben velem ami persze nem volt igaz.
Minden a feje tetejére állt. A valaha normális lányból szörnyeteggé váltam. A srác aki korábban tetszett most paraszt velem. Nem tudom pontosan mit érzek ,de az biztos ,hogy azon az estén minden gondolkodás nélkül bele mentem volna a játékba.

Sokat gondolkodtam ,hogy mi történt és arra rájöttem ,hogy Theo képességei közé a tűz manipulását is besorolhatom. Ebben biztos vagyok. És valószínűleg a fivérek közé tartozik.
De nem fogok odamenni hozzá azzal a szöveggel ,hogy tudom hogy nem bírsz, de te lehetsz az egyik fivér szóval végig kellene tapogatnom a hátadat ,hogy megtudjam van e rajta valamilyen jel. Megengeded ???
Na ezt biztos,hogy nem.

Idő közben beléptem a bejárati ajtón és szembe találkoztam Theoval. Egy bőröndöt cipelt éppen az ajtó felé. Még nem vett észre, de ami késik nem múlik. Nutella barna szeme szinte keresztül szúr mikor rám néz. De nem érződik belőle az utálat mint korábban, inkább szomorúnak látom.
-Elmész ?? -bököm ki meggondolatlanul, a hangom pedig szomorúbb mint akartam. Hülyén érzem magam. Itt állok és kérdőre vonok egy pasit akihez semmi közöm.
-Igen. Van egy kis dolgom. -semmi harag vagy közöny sincs a hangjában. Egyszerűen csak bánatos. Olyan elveszettnek tűnik ,mint egy kis gyerek akinek a nyalókája éppen most esett a homokozóba, szeretnék odamenni hozzá és megvigasztalni ,de nem teszem.

Nem tehetem. Bár nagyon szeretném. És mellbe rúgásként ér a felismerés ,hogy hiányozni fog. Nagyot nyeltem, bár így utólag inkább le kellett volna harapnom a nyelvemnek nevezett haszontalan húsdarabot. Valamiért úgy éreztem ,hogy őszintének kell lennem.
-Tudod nagyon kedveltelek mielőtt bunkó lettél. Talán jobban is, mint kellene. De szerintem ezzel tisztában vagy. Nem tudom mit vétettem ellened, de az a helyzet ,hogy nagyon szeretném tudni.
Egy kis ideig még a légzéssel is felhagyott és lehunyta a szemét, pár perc is eltelt ebben a feszült csöndben ,mikor széles vigyor ült ki az arcára. Tekintete még mindig a szemhélya mögött rejtőzött.
-Mindig is tudtam, azt hiszem. És nem csináltál semmit, amiért haragudnom kellene. Egyébként ha már annyira őszinték vagyunk én kedvellek, mindig is kedveltelek. - nem mondhatta azt amit hallani véltem.
-Nem hiszek neked. -kötöm az ebet a karóhoz. Rám nézett.
-Miért is nem ?? -méreget kíváncsian.
-Mert Norával henteregsz. -ajkait összepréseli, á valamiért kellemetlen pontra tapintottam. Ez az.
-Nem érted. -csóválta a fejét.
-Akkor magyarázd el!!! -rivalltam rá, pedig nem kellett volna. Meg is bántam.
-Van róla fogalmad mennyire kívánlak ??
-Nincs. De ennek se... –akarom mondani.
-Had fejezzem be -szakít félbe. -Nagyon nehezemre esik ellenállnom neked. Fogalmad sincs mit akarok tenni veled, de nem tehetem, mert nem akarlak bántani. -szótlanul hallgattam mint jó gyerek a moziban. Beugrott a kanapén lejátszódott jelenet. Szinte perzselt köztünk a levegő.
-Hogy irányítod a tűzet?? -tettem fel, mert éreztem hogy tudni fogja mire gondolok.
Nagy levegőt vesz.
-A részem. Mióta az eszemet tudom képes vagyok rá. Talán én vagyok a fivérek egyike.
-Biztos akarsz lenni benne?? -bólint.
-Megengeded?? -mégis mi a francot csinálok ,nyíltan leakarom tapizni?? Ezt nem akartam. Ekkor ismét bólint és át húzza a pólóját a fején.
Szentséges apró szentek. Miért kell ilyen pompásnak lennie. Elégedett mosolyt villant felém ,ezek szerint teljesen tisztában van a rám gyakorolt hatásával. A rohadék.
-Pöcs. -suttogom magam elé, mire felnevet. Nevetése furcsa remegést gerjesztett a gyomromban, amit nem akarok megmagyarázni.

Felé nyúlok már majdnem megérintem amikor azt mondja: -Csak vigyázz nehogy elolvadj cica. –gúnyolódik. A szememet forgatom ezek szerint még létezik az a Theo akit kedvelek. A gondolat mosolyt csalt az arcomra, úgy helyezkedtem ,hogy ne lássa. –Láttam. –mondja nevetve.
Ez kész, remélem a gondolat olvasás nem tartozik a képességei közé, mert akkor nagy bajban vagyok. Ezzel a sráccal szívesen tölteném a időmet, a csipkelődés cuki a gyökér viselkedés nem. Finoman megérintettem a hátát a lapockája fölött. A bőre szinte égeti a tenyeremet, ami bizseregni kezd. A belőle áradó hő az oka, nem pedig az ,hogy fél meztelenül áll előttem, nyilván. Egy kis ideig rajta tartom a kezem egyszer csak felnyög ,mintha egy kést vágtam volna a hátába. Elrántom a kezemet. Tökéletes arca eltorzul.

-Mi a ...?? –tenném fel a kérdést ,de ekkor fekete vonalak jelennek meg a hátán és egy képet formálnak. Hasonló ,mint amit az én hátamra varrtak. Nem tudom mi volt abban a tintában amivel rám varrták az a szart, de tuti ,hogy valami nem stimmelt vele. A vonalakból két szó is kirajzolódik Mortem és Ignis, nem beszélek sok nyelven, de ez az írás latinul volt. Gondolni sem akartam rá ,hogy mit jelenthetnek.
-Isten hozott a fivérek között. –simogatom meg a hátát. Barna szemeiben megcsillan valami mikor rám irányítja őket, meglepődés és még valami, de azt nem tudom kivenni olyan hamar tova tűnik. Vissza veszi a pólóját, sajnos. Így jobban meggondolva nem bántam volna ha többet van nélküle.
-Amint mondtam el kell mennem. –vakarja meg a fejét ,mint aki nem tudja mit mondjon.
-És mikor jössz vissza?? –kérdezem reménykedően. Mégis ki cserélte ki az agyamat az elmúlt tíz percben?? A bunkóiságai ellenére olyan erővel bír felettem amire gondolni sem merek, elég csak rám néznie. Elhatározásra jutok, ki kell derítenem ,hogy ki ez a srác igazából és mégis miért vonzódom hozzá ennyire.

-Ki mondta ,hogy visszajövök?? –a szava belém verték az ideget és valószínűleg tátott szájjal bámultam rá, annyira megdöbbentem. Az arca komoly volt. Nagyot nyeltem.
-Senki. –nyögöm ki végül. A hangom szomorúbban csengett ,mint akartam. Nem csinálhatom ezt. Most kellene sok sikert kívánnom, lepacsizni vele és eltűnni.
Megfogja a bőröndjeit és az ajtóhoz indul. Visszafordul. –Szia Sophie. –szól és megfogja a kilincset. Nem akarom ,hogy fájjon ,hogy épp most sétál ki egy fontos személy az életemből. Ezek a hülye érzések. Folyamatosan engem bámul várja ,hogy elköszönjek. Nyugodt hangon annyit mondok neki, látva ,hogy semmit sem tehetnék ,hogy maradásra bírjam: -A soha viszont nemlátásra Theo. –vetem oda gúnyosan ,ezzel hátat fordítok és minél hamarabb elakarok tűnni onnan. Nem akarom ,hogy felszínre törjenek az el fojtott könnyek amik égették a szemem.

Lehet ,hogy Theo rémesen viselkedett velem ,de nem akartam ,hogy elmenjen. Egyenesen a szobámba megyek, pontosabban a fürdőbe és a tükörképemre meredek. Gyászolok egy kapcsolatot ami elsem kezdődött. Ennyire még sosem éreztem magam szánalmasnak. Letöröltem egy könnycseppet ami képtelen volt a helyén maradni. A pokolba vele.

Hatalmas csattanást hallok, mint amikor valami keté törik. Megfordulok és látom ahogy Theo viharzik be a szobámon át a fürdőbe. Rettentően dühösnek tűnik, amitől megijedek és azonnal menekülési útvonalat keresek. De egy tetves fürdőszobában vagyok. Amikor megragadja a nyakam és felken a csempézett falra ,felsikoltok.

Aztán az ajkait az enyémre szorítja. A testemen villám gyorsan cikázik keresztül a bizsergés ,fellobantva bennem a vágyat. Válaszul átkarolom a nyakát és magamhoz húzom. A teste teljesen az enyémhez préselődik, kiszorítva belőlem minden gátlást. A pólója alját fogva kezdem lerángatni róla. Ő ezzel nem vesződik szabályosan ketté tépi a ruhámat. A szakadás hangjára felszisszenek, ő pedig egy nyögéssel felel. Azonnal elfelejtem a pólómat ért kárt, lerázom magamról.
Mire eltávolítunk egymásról mindent, már mind a ketten zihálunk. Theo szeme rubint vörösre vált, félnem kellne ,de nem félek. Tudom ,hogy sosem bántana, szádékosan. Elismerően végigméri meztelen testemet, én a karommal próbálom takargani magamat, több kevesebb sikerrel.
-Ne legyél szégyenlős, kérlek. –zihálja a fülem be. Kérésre leengedem a karomat. –A. Zuhanyzóba. Most. –morog rám. Teszem amit mond. Mellém lép és megindítja a vizet a fejünk felett lévő hatalmas rózsából folyni kezd a víz. A vicces az ,hogy a nyakukba zúduló víz hideg, de a fürdőt mégis elárasztja a gőz és se perc alatt olyan lesz , mint egy szauna. Ez a pasi nem kicsit tüzes. Ismét a falhoz nyom és gyengéden megcsókol amitől majdnem cserben hagynak a térdeim. Felnyögök.

-Theo én....- motyogom, abbahagyja a nyakam kényeztetését és rám figyel. –Az a helyzet ,hogy én még... szűz vagyok. –bukik ki belőlem. Úgy éreztem tudnia kell. Rubint szemei elkerekednek.
-Istenem Sophie. –nyögi, bocsánat kérően. –Nem tudtam. Vigyázni fogok ,ígérem.- suttogja a fülembe. Én pedig hiszek neki. Elhúzódik és elmosolyodik.
-Ne mozdulj egy perc és itt vagyok. –elkezd kiszállni.
-Ha nem jössz vissza örök harag. –közlöm vele, egyszer már megtette, hogy otthagyott és ezt még egyszer nem bírná elviselni az egóm.

-Viccelsz?? Szerinted képes lennék itt hagyni egy felizgult szexi, istennőt?? –úgy csinálok ,mintha elgondolkodnék a válaszon. Összeszorítom a számat és merengeni kezdek.
-Igen, képes vagy rá. –fonom össze a karjaimat magam előtt. Beleharap az alsó ajkába majd eltűnik a gőzben. Mikor megjelenik egy fólia csomaggal a kezében megszólal:
-Az egy bunkó dolog volt beismerem. De szeretnélek kárpótolni érte. –felém villantja tanga levarázslós mosolyát és pedig olvadni kezdek. Nem sokat vesződik a kis csomaggal.
Az ölébe kap és a falhoz nyom. Érzem a fájdalmat az alhasamban, rettenetes, de aztán minden megváltozik. Forró karjai körbe ölelnek, olyan szorosan ,mint egy acél pánt. Érzem ajkait a nyakamon, a számon és mindenhol. A keze oldalról tartja a nyakamat és érzékien csókol. Nyelve ingeri az enyémet.

Szeretném ezt a pillanatot örökre megőrizni. Kinyitom a szemem és megrettenve veszem észre ,hogy Theo teste narancssárga színben izzik, a szeme még ijesztőbb lesz. És lehet csak a képzeletem játszik velem ,de mintha szikrák pattognának le a bőréről.
Ekkor utol ér az érzés és megrázkódva köré tekeredek. Már nem érdekel semmi. Kifulladtunk. Ismét talpra állok, ő pedig a vállamba fúrja a fejét. Nedves haja rátapad a bőrömre.
-Azt hiszem sosem tudnék betelni veled.
-Egyet kell értenem veled. –szorosan magamhoz ölelem. –Komolyan mondtad ,hogy el kell menned?? –kérdezem aggódva.      

-Csak miattad akartam. Nem tudnám végig nézni ,hogy mással mész randizni, más ölel át és csókolja ezeket a csodálatos ajkakat. Önző szemétláda vagyok. Norát kihasználtam. De mindig téged akartalak. Csak féltem attól az érzéstől amit kialakulóban van.
-Mindenki attól fél amit nem ismer. –játszom a bölcset.
-Valahogy úgy. Ez esetben féltem tőled. –ismeri be. Én pedig korántsem kedves dolgot teszek felnevetek. Ahogy csak tudok. Ez a nagy és erős férfi fél, tőlem. Hiszen egy izmos fűszál vagyok az isten szerelmére.
Csúnyán néz rám. Amin megint csak elnevetem magam.
-Imádom amikor nevetsz. –teszi hozzá édesen. A szemei ellágyulnak és kis fiús mosolya miatt ismét szeretném a karjaimban tartani.
       

2016. január 1., péntek

Sebhely


Az első dolog ami feltűnt, hogy valami puhán fekszem. Éreztem a virágok illatát ami két dologra utalhat, az egyik ,hogy meghaltam és a mennyben vagyok, a másik pedig az lenne ,hogy az ágyamban fekszem.
Óvatosan felnyitottam a szemhéjam. Valóban a szobámban voltam. Vigyázva emeltem fel a karomat ,hogy felmérjem a károkat. Néhány zúzódás a karomon, a bordám fájtak, a szemem pedig jojozott. De ezzel még nem volt vége a sérüléseim listájának. A trófeáimhoz csaphattam még egy agyrázkódást, egy nyak ficamot, egy szép sebet a hátamon és egy sajgó feneket. Az utóbb említett nem is annyira lényeges.
Lassan mintha egy nyugdíjas lajhár lennék felültem. A takaróm lecsúszott és döbbenten fedeztem fel ,hogy nem a saját pólómban vagyok. A ruhadarab alatt pedig éreztem ,hogy egy kötés féleség öleli a testemet. A póló mérete alapján férfié lehetett, ekkor furcsa dolgot tettem. Megmarkoltam a nyakát és az orrom elé szorítottam. Theo illata volt.
Remek, egy durva támadás után ébredek fel, tele sebekkel, összestoppolva ,mint valami molyrágta asztalterítő ráadásul egy pasi pólójában, aki nem mondható jó haveromnak.  Ennél jobb nem is lehet.

Ekkor kitárult az ajtóm és Haidy lépett be, jobb kezén egy fém tálcát egyensúlyozott. Néhány gyógyszeres fiola állt rajta. Ez igazán remek.
- Jó reggelt!! -csiripelte vidáman.
- Hé!! Szia!! -üdvözöltem barátnőmet.
- Jobban vagy?? -kérdezte az arcomat fürkészve.
- Mint akit megverve és felgyújtva kidobtak egy felhőkarcoló legfelső emeletéről.
- Ez nem valami biztató. De a humorod a régi. -nevetett csilingelő hangon. -Emlékszel, hogy mi történt??
-Igen, a nagy részére. De az hiányzik ,hogy hogyan kerültem ide.
- Nos kaptál egy gyors sebészeti ellátást.
- Gondolom Theotól. -feszítettem ki a pólómat. Fel vonta a szemöldökét és bazsalyogni kezdett. Rögtön tudtam ,hogy igazam van. Letelepedett az ágyam szélére és a tálcát a kis éjjeli szekrényre tette.

- Azt hiszem meg kellene neki köszönöm, hogy meg mentett. -vallottam be. Bár lehet, hogy a rémes modora ellenére csupán csak látni akartam.
- Ahogy gondolod. -mondta semleges hanggal. -Ezt pedig .. -felemelt egy fecskendőt és valami nem túl bizalomgerjesztő színű folyadékot szívott fel vele. A tárgyat utána felém közelítette. Másik karjával lefogott és a vállamba szúrta. Felnyögtem.
- Auu. Ez fájt. -motyogtam a karomat dörzsölve.
- Szerintem túl éled. -kacsintott. -A tegnapit elnézve, rendben leszel. Felállt és az ajtóhoz sétált. - Egy tanács, mielőtt belépsz kopogj. -ezzel eltűnt.

A tűvel való találkozás után kikeltem az ágyból, a hőmérséklet különbség miatt kivert a libabőr. A pólón kívül csak egy bugyi volt rajtam. Csak remélni tudtam ,hogy nem Theo vetkőztetett le.
De mit szégyenlősködök hiszen már látott anyaszült meztelenül is az edző terem zuhanyzójában. Ott még minden ....normális volt, ja mégsem.
A földön találtam egy nadrágot, gyorsan magamra kaptam a meggyötört ruhadarabot. Rosszabb is lehetett volna, vontam meg a vállam és kilibbentem a folyosóra. Hamar elértem Theo szobáját és udvariasan bekopogtam majd hátra léptem. Mikor feltárult az ajtó arra készültem ,hogy elhadarok egy köszönöm-öt és odébb állok, de ekkor megláttam a sátánt fehér neműben, elégedett mosollyal az arcán. Sok durva dolgot láttam már életemben, de Nora kora reggel elkopott sminkkel tényleg brutál volt.

A hátán egy ing terült szét, elől pedig összesen csak egy falat csipke takarta. Még nekem is el kell ismernem ,hogy a teste valóban csinos volt, bár eszembe sem jutott ezt neki is megmondani. Olyan volt ,mint egy kínai váza. Kívül mutatós, belül üres.
- Szia Sophie. - nyikorogta.
- Hello. Zavarok?? -tudakoltam ,bár cseppet sem érdekelt ha igen. Ez nem jó jel.
- Nem. Éppen ...végeztünk. -suttogta, sokat sejtetően. - Szóljak neki ,hogy...?
- Nem kell. Mindegy. -ezzel elkéstem.
- Macikám!!!! -kiabált hátra a válla fölött. A másodperc töredéke alatt arrébb állt az ajtóból és helyet adott Theonak. A srác derekára csupán egy fehér törülköző volt tekerve. A ruhatárában szinte csak törölközők szerepelnek, na ne már.
- Menny be mindjárt megyek. -utasította a lányt, erre a ribi adott egy csókot a nyakára majd felszívódott.
- Igen?? -kérdezte Theo nem törődöm arccal. És karba tette a kezét kidolgozott mellkasa előtt, mint aki nagyon unja a társaságom.
- Gondoltam megköszönöm ,hogy..
- Megmentettelek. -vágott közbe.
- Igen.... -mormoltam.
- Vedd úgy ,hogy megvolt. -ezzel rám csukta az ajtót. A szemöldököm a magasba szökött.
-Seggfej. -jegyeztem meg mialatt odébb sétáltam. Ha így akar játszani legyen. Elegem van ebből a hülye viselkedéséből.


Csinálnom kell valamit. Vagy visszamegyek és kinyírom a hiányosan öltözött nőstényt. Nagyon nem tetszett az az erős mardosó érzés a gyomromban, ami a féltékenység jele.
Egyenesen a szobámhoz indultam. Aztán megláttam egy alakot.

Feszülős farmert és hosszabb szürke kardigánt viselt. Kecses alakja és göndörödő, barna fürtjeit azonnal felismertem.
-Emi?? -szólítottam meg.
-Sophie. -felém kapta a fejét és rám mosolygott. Gondolkodás nélkül a karjaiba vetettem magam. Most jöttem rá igazán ,hogy mennyire hiányzott.
-Hogy vagy?? -tolt el magától ,hogy végig mérhessen. A kezébe fogta az arcomat és fülig ért a szája.
-Remekül. -mondtam érezhető gúnnyal.
-Hallottam hírét. -rázta meg a fejét. -Pihenned kellene. -szidott le.
-Nem ,most a legjobb barátnőmmel kell beszélnem.
-Nekem is beszélnem kellene veled. -motyogta ,de nem tűnt túl lelkesnek.
-Gyere. -nyitottam be a szobámba és be tessékeltem. Leültünk az ágyam tetejére, egymással szemben törökülésben, mint régen. Hiányoztak a csajos beszélgetések és ő maga is. A Theos incidens emléke szertefoszlott.

-Miről akarsz velem beszélni?? -tettem fel.
-Inkább mesélj előbb te valamit. -kérte. Nagyon halogatta a dolgot ,de nem bántam.
Elmeséltem neki az eddig történteket. A Theos részleteket igyekeztem mellőzni. De azért a kanapés esetet ,meg a bunkózását elmeséltem. Emi csak bólogatott. Nagyon furcsán viselkedett, én pedig nem bírtam tovább.
-Kivele. - nagyot sóhajtott. -Emi??
-Velem kellene jönnöd. A Tanács látni akar.
-Az mi?? -ráncoltam össze a szemöldököm. Nagyon kezdett az idegeimre menni ,hogy nem tudtam semmit a természet feletti dolgokról.

-Egy magas szintű társaság. Arkangyalok alkotják őket, a valaha létezett legerősebb angyalok. Az ő feladatuk a Kitaszítottak és más földön élő démonok ellenőrzése. Ők döntenek a bűnösök sorsáról. Ők majd mindent elmagyaráznak neked. -nagyot nyeltem, Emi nem szokott ennyire komoly hangot megütni. Görcsbe rándult a gyomrom. És elkapott a rossz érzés.
-Lassan indulnunk kellene.
-Mit kell tennem??
-Vedd fel ezt. -a semmiből előkerült egy nagy, csuklyás, fehér köpeny. Tétováztam ,de aztán meg fogtam és magamra kaptam a ruhadarabot. Teljesen elfedett. A fejemre húztam a kapucnit.

-Mehetünk. -suttogtam. A szoba közepére álltunk és megfogta a kezemet. Fény öntötte el a szobát, mintha lángra gyúlt volna. Elvakított. Bizsergő érzés futott végig a testemen.

Egy hatalmas bálterem szerű helyen találtam magam. Hatalmas belmagasság, csempézett padló és gyönyörű festmények mindenhol.

-Köszöntelek titeket. -szólt egy dallamos hang. A nő pompás ezüst színű ruhát viselt ,ami kiemelte tökéletes alakját. Tökéletesen illik rá az angyalian szép kifejezés. -Kövessetek. -kérte és elindult.

        Egy újabb terembe vezetett minket, ami egy parlamenti ülés teremre hasonlított ,mintsem egy bálteremre. Bár itt is rengeteg kép díszelgett. A pulpituson ,ha jól számoltam tizenketten foglaltak helyet, hozzám hasonlóan köpenyt viseltek azonban bordó árnyalatban. A legmagasabb emelvénnyel szemben kellett megállnom. Emily eltávolodott a szoba túlsó végébe és onnan figyelte a történéseket. A tekintetemet az előttem ülő alakra szegeztem. Az illető felállt és elcsendesült a terem.

-Sophie Harris. Köszöntelek a Tanács nevében. Törvényeink és mítoszaink szerint a születésünktől számított tízezredik évben ki kell jelölnünk az Örököst. E személy csak akkor lehet méltó a tisztségére ha birtokában van a négy elemnek vagy képes lesz azokat uralni. A te feladatod lesz elsajátítani ezeket, mihelyt meggyőződtünk róla ,hogy te vagy akire vártunk.

Nem volt nagyon bőbeszédű annyi szent. A csend elnyúlt ezért úgy vettem ,hogy befejezte. Ezért megszólaltam.
-Mi szükség van az Örökösre?? -tudakoltam. A kapucni alatti száj elmosolyodott. Nem nézett a szemembe miközben válaszolt.
-A teremtés utáni időkben élt egy nagy hatalmú arkangyal Shella. Az ő feladata volt a négy elem irányítása. Felelőtlenség volt ekkora hatalmat egyetlen személyre bízni. Ezért meghagyták neki, hogy utódokat nemzzen és adja át nekik  erejét. Sajnos a párját nemjelölték ki. Shella Lucifert választotta. Négy gyermekük született. Az Örökös feladata ,hogy megtalálja őket. Amint mind a négyen megvannak ők állnak a tanács élére. Mindegyikük számára párt biztosítunk. Abban a megtiszteltetésben lesz részed ,hogy választhatsz melyikük mellett szeretnéd leélni az életed.

Leesett az állam. Ez sok volt egyszerre. Az agyam megsült és kiírta ,hogy ERROR. Nem akartam hinni a fülemnek. Ahogy Emily meghagyta mélyen meghajoltam és hátrálni kezdtem.
-A vér vizsgálatra Emily kísér el. -közölte a hang.

Mikor végre kiléptem a teremből zsongott a fejem. Lehet ,hogy csupán összekevernek valakivel?? Légyszí. Emi mellettem lépkedett.
-Sajnálom. -bökte oda. Már értettem miért nem lelkesedett az idejövetel miatt. De akkor én mit mondjak?? Velem közölték az imént ,hogy nyomkövető leszek. Megráztam a fejem.
A vér vétel hamar lezajlott és közölték ,hogy valóban én vagyok az Örökös. Hát nem remek? Ezután kaptam egy tetoválást a hátamra. Egy iránytűre hasonlított ,de a négy elem társult hozzá. Még nekem is el kellett ismernem ,hogy lenyűgözően nézett ki. Azonban égetett mint egy sebhely. Áldás és átok.

-Ha úgy érzed ,hogy egy fivér van a közeledben csak annyit kell tenned ,hogy megérinted a bőrét és ha a lapockáján megjelenik egy jel akkor tudni fogod kicsoda az illető.
-Miért én?? -bukott ki belőlem.
-Nem tudom gyermekem. -felelte a nő ,lágyan. Hát belőle sem szedek ki sok mindent.   

Remek most már le kell tapiznom mindenkit ,hogy kiderüljön tagja-e a fivéreknek. Halleluja.
A sebem még lüktetett mikor Emily haza repített,a fejem pedig zsongott az ott hallottaktól.
A nappali közepén jelentünk meg. Körülöttünk a többiek álltak vagy éppen ültek a kanapén.
-Na mi volt?? -hajolt előre Tom és a combjára támasztotta a kezét.     -Én vagyok az Örökös. -jelentettem ki, mintha magamat akarnám erről meggyőzni. Több kevesebb sikerrel.
-És most mi lesz?? -fordultam Emilyhez.
-Elkezdjük a képzésedet. Minél hamarabb meg kell tanulnod irányítani az elemeket.
-Viszont a támadás miatt szerintem el kellene valamilyen szintű harci kiképzés is. -szólt közbe Tom, és én maximálisan egyetértettem a sráccal. Nem akarok továbbra is szánalmas töréstesztbábu lenni.
 
-Mikor kezdhetek?? - fordultam felé kíváncsian.
-Akár holnap, ha nem fájnak a sebeid. -szögezte le és érdeklődve várta a válaszomat.
-Rendben leszek. -biccentettem, hogy megnyugtassam.
-Azért én még megvizsgálnálak ha nem gond?? -közölte Haidy. A bólogatás közepette feltűnt Lexi hiánya. Annyira lefoglalt Theo tahósága és Emily látogatása ,hogy megfeledkeztem róla.
-Haidy? Lexi ,hogy van?? -bukott ki belőlem. Haidy az ölébe tette összekulcsolt kezét és bánkódón nézett fel rám. Nem volt túl biztató.

-Felépül. -mondta egy örökkévalóságig tartó hallgatás után. -Még nem tért magához, de az élet jelei jók. Lassan meglátogathatod. -nem tudtam megszólalni. Cserben hagytak a szavak. A szívem majd kiugrott a mellkasomból ,hogy a barátnőm életben van.
-Gyere Sophie, együnk valamit. -motyogta Emily és a konyha felé húzott. Időm sem maradt ellenkezni. Egyenesen a hűtőhöz kormányzott és elkezdett kipakolni belőle minden ehetőt. A kedve valamennyit javult ebben a környezetben amiért őszintén hálás voltam.

Váltott kézzel lapátolta ki a kaját a pultra, amíg nem talált egy tál lasagnet.
-Erre van most szükségünk.  -állapította meg a tésztát tanulmányozva. Egyenesen a sütőhöz ment és be izzította. A műanyag tálca tartalmát egy tepsibe rakta. Majd felém fordult.
-Ez -bökött a sütő felé- , azt hiszem Theoé. De nem hiszem ,hogy haragudni fog érte. -vonta meg a vállát. -Habár ha igen ,az sem különösebben zavar. -ezzel egyet értettem, sőt ijesztő módon még tetszett is a gondolat. Nem vagyok normális.

-Emi, te tudtad ,hogy Nora a barátnője.?? -kérdeztem érzelemmentes hangon.
-Ezek szerint megtudtad. -nyögte.
-Egy olyan pasival akartál összehozni akinek barátnője van?? -dörrentem rá.
-Nem akkor éppen nem voltak együtt. -lehelte.
-Ezt ,hogy érted??
-Az ő kapcsolatuk meglehetősen különös, hol együtt vannak ,hol külön. De jobban szeretem ha külön vannak. Idegesít az a lány és nem való Theo-hoz.
-És szerinted én igen?? -kicsit élesebben hatott a kérdés ,mint szerettem volna.
-Nos, az igazat meg vallva igen. -felvontam a szemöldököm.
-Hát megint Nora kis Macikája lett, szóval tévedtél. -fontam karba a kezem. -Nem illik hozzám.
-És nem is tetszik?? Egy kicsit sem?? -kérdezte félig lehunyt szempillái alól.

A helyzet az ,hogy kedveltem. A démoni cucc előtt érdekesnek tűnt szexi kihívást jelentett, de mostanra teljesen megváltozott. Kedveltem a macsós oldalát, de a bunkó énje már kevésbé tetszik. Per pillanat haragudtam rá. Nem tudom mivel érdemeltem ki az utálatát ,de most nem is akartam kideríteni. Annyira kiszámíthatatlan és a gond az ,hogy ez valahogy mégis vonzott ami miatt legszívesebben seggbe rúgtam volna magam. Bár tudtam ,hogy hazudni fogok kimondtam:
-Nem. A legkevésbé sem. -ráztam meg a fejem nyomatékosítás képen.

Emily összehúzott szemmel nézett rám, ami azt jelentette ,hogy tudta ,hogy hazudok. Nem firtatta tovább a dolgot. Mesélt az elmúlt néhány hétről. Mindenkit villámcsapásként ért az eltűnésem. Emi volt az aki elintézett mindent. Beszélt a családommal és a főnökömmel. Állítása szerint a főnököm úgy tudja ,hogy megbetegedtem és mivel senki nem jelentkezett a helyemre, így szívesen vissza is vesz. Egy remek lehetőség ,hogy elszabaduljak innen.
Természetesen igent mondtam a lehetőségre. Nemsokára a szüleim is megtudják ,hogy haza tértem, de e-mellé jön majd a hír ,hogy találtam lakást.  Tehát továbbra is itt fogok lakni.              

Emi a finom vacsora után haza indult. Kikísértem. Amint elkanyarodott az utca végén vissza sétáltam. Terveim szerint egyenesen az ágyamba estem volna és három teljes napig ki sem keltem volna. Szép álom.




Idegen érzés: Van amire születni kell

Hannah Meztelenül ébredek a hotelben, azután az eszméletlen éjszaka után. Mindenem fáj, de természetesen jó értelemeben. Nagyon is jó...