Szívdobbanás: Felcsavart hangulat

Daemon 

Camille éppen egy hatalmas csoki tortával sétál be a nappaliba. Egy jó kis baráti összejövetelt hoztunk össze a Kölyöknek, meghívtuk Aaront, Amarát, Alicet. Hogy lehet ennyi A-betűs barátunk?? Na mindegy.  

Majd felhangzik a boldog szülinapot című dal. Mindenki énekel miközben körbeálljuk az ünnepeltet. Camille átadja neki a tortát. Testvérem meghatódva nézi ezt az egyszerű, kedves gesztust. Én pedig jó testvér módjára hátba veregetem. 

-Nyugi öcskös, el ne bőgd magad. 

-Seggfej. -néz rám. 

-Én is szeretlek. -kacsintok rá. -Na fújt el azt a tortát, mert remekül néz ki és viszketnek az ízlelő bimbóim. 

-A gyertyára gondoltál?? -kérdez vissza pimasz vigyorral az arcán. 

-A lényeg ,hogy ehessek belőle. -villantom ki tökéletes mosolyomat. 

Alex elfújja a gyertyát, mindenki tapsol. 

-Köszönöm szépen mindenkinek ,hogy velem ünneplitek a szülinapomat. Az utolsó szülinapomat nyolc évesen ünnepeltem utoljára. És örülök ,hogy a tizennyolcadikon mellettem vagytok. Van itthon valami pia Daemon??

-Szerinted pia nélkül fogod illetve fogjuk ünnepelni a szülinapodat??? 

-Akkor igyunk. 

-Előbb viszont szeretném átadni az ajándékomat. -szólok közbe. Mindenki elhallgat és rám emelik a tekintetüket. -Csak egy perc türelmet kérek. 

Elfutok a folyosó végére és előhúzom a gondosan becsomagolt gitárt. Majd megpróbálom a hátam mögé rejteni az ajándékot. A nappaliban feszült csend fogad. 

-Mi van ??? -értetlenkedek. 

-Megleptél vele ,hogy tudod a szülinapomat. 

-Ennyi. Nem kapsz ajándékot. -rázom meg a fejem és fapofát öltök. 

-Csak vicceltem. -nevet Alex. 

-Hát akkor boldog szülinapot Kölyök!! -ezzel a kezébe nyomom a meglepetést. 

-Kösz Daemon. -hatódik meg. 

Bontogatni kezdi a csomagolást, majd kezébe veszi a gitárt és kérdőn néz rám. 

-De nem is tudok annyira gitározni. 

-Majd megtanulsz. Szerintem tehetséges vagy, és egy nap igazán jó gitáros lehet belőled. 

-Nem tudom mit mondjak. -néz rám. 

-A Seggfej is megteszi. -vigyorgok rá. Örülök ,hogy tetszik neki az ajándékom.  

Másnap reggel

Arra ébredek ,hogy valami nyomja a seggem. Tapogatózok egy kicsit és rájövök ,hogy a lépcsőn aludtam. Megint. 

A fejem pedig felakar robbani, de nem csupán a másnaposságtól, hanem azért is mert fejjel lefele fekszem a fokokon. Na szép. 

Kinyitom a szemem és amit először megpillantok az egy talp. Hát ez egyre csodásabb. 

Kérlek istenem legalább alsógatya legyen rajtam, mantrázom. Végig tapogatom magam és boldogan fedezem fel ,hogy az éjszaka folyamán egyik testrészemen sem esett csorba. 

Majd megmozdul a másik teste mellettem. Aaron az. Sejthettem volna. 

-Haver mi történt?? -kérdezi rekedtes hangon. 

-Elfajult a buli. Asszem. -dörzsölöm meg a szemem. 

-Bakker. Miért vagyunk a lépcsőn?? 

-Komalyan azt hiszed ,hogy tudom ?? -kérdezem eréjesebben. 

Feltápászkodok, muszály eljutnom a fürdöbe. Hiába látok homályosan mégis feltűnik ,hogy hiányzik az alsó gatyám. Szent szar. Mi a retket csináltam múlt éjjel. Azonnal meg kell találnom Camillet. 

Felbaktatok a szobájába és ott találom az ágyon, lepedőbe csavarva. A homlokomhoz kapom a kezem, vajon történt valami az éjjel?? 

Leülök az ágyra és kisimítom a haját a szeméből. 

-Kicsim?? -szólongatom óvatosan. 

-Hmm?? -kérdezi ,de nem 

-Emlékszel valamire a tegnap estéből?? - gondolom felfogta a hangomban rejlő kétségbe esést, mert szinte felpattant. 

-Hogy érted?? -néz rám fáradtan. 

-Történt köztünk valami?? -kérdezem talán kétségbeesettebben hangzik mint szeretném. 

-Igen. -Camille elpirul. -Teljesen bevoltál gerlyedve és én pedig... 

-Nem ellenkeztél. - fejezem be a mondatát. 

-Hát nem.....nagyon meggyőző tudsz lenni. - erre mégjobban elvörösödik. 

-Védekeztünk?? 

-Szedek tablettát szóval szerintem minden oké. -mosolyog rám. Hangosan fújom ki a levegőt. Nem tudom készen állnék e az apaságra szóval ,nem szabad ennyit innom. Könnyen eltudom veszíteni a fejem Cami mellett.  

-Jól van picim. -hagylak pihenni. 

-Nem bújsz ide mellém?? - hívogat. 

-Csábító ajánlat, de előtte megkeresem Alexet. 

-Hát jó. -hallom a hangján a szomorúságot. Nem szeretem amikor ilyen. Vissza lépek és odahajolok hozzá. Ajkaimat az övére tapasztom és szenvedélyesen megcsókolom. 

Hihetetlen sebességgel kerít hatalmába a vágy, de még mindig nem vagyok teljesen jól. 

A szédülés miatt tudok csak leállni. Esküszöm. 

-Ravasz vagy. -kacsintok a szerelmemre. 

-Muszály annak lennem. -ravasz mosoly ül ki az arcára és mindjárt elolvadok tőle. 

-Mennem kell. -ezzel kifordulok a szobából és becsukom az ajtót. 

Egyenesen Alex szobája felé veszem az irányt. Éppen bekopognék amikor meghallom a gitár szót. Az öklöm megáll a levegőben és csak hallgatom az akkordokat. 

Majd Alex énekhangját. A döbbenettől szóhoz sem jutok. 

-Kölyök!??!?? -rontok be a szobába. Alexet az ágyon találom török ülésben amint éppen pengeti a gitárját és dúdol. 

-Nem mondtad ,hogy ilyen jól énekelsz. -bámulok tátott szájjal rá. 

-Nem kérdezted. -vonja meg a vállát lazán. -Nekem is kell valami amiben jó lehetek. 

-Tehetséges vagy. Egy nap még sokra viheted. 

-Lehet. -néz rám és átveti a karjait a gitáron. 

-Sosem tévedek. Kivéve amikor még is. -mosolygok rá. 

-A nagyképűség élő példája. -nevet rám a Kölyök. 

-Ez hízelgő. 

Éppen valami durvább visszavágáson töröm a fejem amikor megcsörren a telefon. A képernyőn egy ismeretlen szám villog. 

-Hallo. 

-Daemon. Én vagyok. -szól egy zaklatott női hang. 

-Rebecca?? -kérdezem meglepődve, ő lenne az utolsó ember akire számítottam volna. 

-Baj történt. Apád rosszul lett. Kórházban van. Nem biztos ,hogy túl éli. 

Szinte hallottam ahogy megroppan a telefon a kezemben.

   

Szívdobbanás: Ha hinnél nekem

Camille

-Alice, nem akarok részletesebben beszámolni a dologról. -próbálom hárítani barátnőm intim kérdéseit.
-Naaaa, ne már!!! Legalább jó volt?? Élvezted? -hallom a hangján ,hogy izgatja a téma. Miután elmeséltem neki a történteket, neki csak a pikáns helyzet maradt meg.
-Istenem ......Alice....
-Bökd már ki!!
-Jó volt. Eszméletlen. De mindent elcsesztem. Én és a hülye, nagy szám.
-Elég nagy marhaságot csináltál ,de még helyre hozhatod.

-A tegnap este után nem tudom ,hogy akarom e. Virginiával volt, hamar túltette magát rajtam. Nagyon sokat jelenthettem neki, mondhatom. -motyogok gúnyosan a telefonba.

-Elkeseredés. -szól Alice és magam előtt látom ,hogy vállat von.
-De ez nem lehet kifogás. Elvette a szüzességem és talán még csak nem is sejti!!
-Az ,hogy lehet?? A pasik érzik az ilyesmit. Biztos ,hogy Daemon pasi ,ugye?? -hallom a kuncogását.

-Igen, határozottan pasi. -forgatom a szemem.
-Pfffuuu, ezt örömmel hallom. -nevet fel torokból. -Mond el neki.
-Persze. Elmondom neki. Figyelj Daemon az a helyzet ,hogy a múltkori eszeveszett együttlétünk közepette elvetted a szüzességem. Feltűnt?? -nevetek fel a saját előadásomon, ugyan úgy mint Alice.
-Jobb terv kell.

-Ötlet?? -ennyit sikerül kinyögnöm.
-Valami szexi kell a vacsorára. Hiszen este találkozol az apjával és Rose nénivel nem??
-Igen. -kezdem kapiskálni. Megpördülök és majdnem kiesik a kezemből a telefon.
Daemon áll az ajtóban, karba font kézzel, keresztezett lábakkal. A farmere mindent kiemel amit érdemes, a pólóját pedig nem is részletezem.

-Hogy kerülsz ide?? -meredek rá.
-Nyitva volt az ajtó. -közelebb lép és megáll a személyes teremben.
-Majd visszahívlak. -mondom Alicenek, miközben azon küzdök ,hogy ne álljon meg a szívem. Nem hagyhatom, hogy ilyen hatással legyen rám.

-Komolyan mondtad?? -az arcomat fürkészi.
-Mit is??
-Az együttlétünkkel kapcsolatos dolgokat?? Én voltam az első??
-Igen. -jelentem ki határozottan. A szemében elégedett szikra lobban.
-Nem tudtam. -szabadkozik.
-Nem fontos.
-Hazudsz. -lép hátrébb. A szemébe nézek.
-Miért vagy itt ??
-Beszélni akartam veled.
-Szerintem tegnap eleget beszélgettünk. -ismerem be.
-Szerintem nem volt elég. - közelebb lép. Érzem a tenyerét ahogy a nyakamra kulcsolja és magához húz. Lassan, gyengéden.
Nem támad le vár. Behozom a köztünk lévő távolságot. Ajkunk pedig összeforr. Viszonzom a csókját és a tegnapi kalandunk minden pillanata újra lepereg előttem.

Eltol magától, én csak pislogok nem értem.

-Fogalmad sincs ,hogy ez mennyire nehéz most nekem ,de szeretnék méltó lenni hozzád. Jobbat érdemelsz, mint a tegnap este. Mit szólsz egy tiszta laphoz??
-Tegnap miután közölted velem, nem is burkoltan ,hogy tetszem neked hallottam az akciódat Virginiával. Miért kéne bíznom benned??
-Nem hinnél nekem ,ha azt mondanám ,hogy nem én voltam igaz??

-Nem. Nem hinném el. -a mondatom hallatán nagyot sóhajt.
-Mindent jóvá teszek. Bízni fogsz bennem. Nem fogom feladni. -a szemében olyan elszántságot fedezek fel ,hogy megrémiszt. Nagyot nyelek.
Ő egyszerűen csak megfordul és kilép a szobából. Én meg ott álok, mint egy kövület. Ilyen lehet sokkot kapni.

Daemon

Valahogy megértem, azt hogy nem hisz nekem ,hiszen a valóság elég kusza mit ne mondjak.
Végig mérem magam az egész alakos tükörben. A hajam kicsit hullámos és nedves a korábbi fürdőtől, de nem igazán zavar. Egy fekete vászonnadrág és egy világos kék ing amit kitudok préselni magamból, ezt is csak azért ,hogy bebizonyítsam milyen udvarias gyerek vagyok.

Habár külön megkértek ,hogy fehér ingbe menjek. Sosem szerettem a szabályokat és egy elcseszett, pénzéhes némber miatt sem áll szándékomban változtatni ezen a szokásomon.

Sőt kifejezetten élvezni fogom. Nem vagyok a fia és soha nem is leszek az. Megfordult az is a fejemben ,hogy nem jelenek meg, de Alexnek szüksége van rám, nem fogom cserben hagyni.

Felkapom a zakóm és kinyitom az ajtót. Alex terpeszkedik a küszöbömmel szemben, arcát elönti a mosoly. Öltözékileg ő sem erőltette meg magát. Mindössze szürke inget és egy sötét koptatott farmert húzott magára. Nem csalódtam benne.

-Szörnyen festesz. -húzza el a száját miközben végigmér.
-Magadat látnád. -viszonozom a pillantását.
-Remélem nem öltöztem túl. -gúny bujkál a hangjában

-Ilyen szerkót vennék fel Rebecca temetésére. Mondjuk ha meglát akkor hamar szükségem lesz egy ilyen szerelésre.
-Szellemes.
-Kösz Kölyök. Na menjünk.

A vacsorát egy tárgyalóteremben tartották csak is a családi hangulat kedvéért. Inkább éreztem magam egy ravatalon ,mint egy családi vacsorán. Rebecca kitett magáért, még jó hogy szabad hozzáférése van apám hitelkártyájához. A lazacrózsaszín fodros ruha jobban mutatott volna egy kislányon aki úgy négy éves, mint sem egy teltkarcsú Gossip figurán akin több smink van mint Manhatten teljes női lakosságán együttvéve.

Nem lenne gond ha legalább szép lenne tőle, de ebben az esetben már a smink sem használ.
Cinikus lennék? Lehet. Bunkó? Lehet. De hazug biztos nem.
Cami velem szemben foglalt helyet és Rosesal beszélgetett. A haját laza fonat tartotta egyben, így omlottak a tincsek a vállára. Egy kis szemfestéket viselt semmi mást.
Szeretem ha egy lány természetes. Na és az a mosoly. Fehér térdig érő, testre simuló ruhát viselt. A szemem csak issza a látványát.

Az asztal szomszédom taszít rajtam egyet. 

-Tisztában vagy vele ,hogy nemi erőszakot követsz el a szemeddel ha tovább nézed?? - Alex szeméből süt ,hogy remekül szórakozik.
-Erőszaknak csak akkor számít ha ő nem akarja. -mosolygok vissza.
-Tehát megbeszéltétek??
-Azt nem mondtam.
-Ó.

-Ennyi?? Semmi epés megjegyzés vagy valami?? -kérdezem provokatívan.
-Aha. Semmi.
-Mert??
-Kiestem a formából. -összehúzott szemekkel meredek rá.
-Mi a baj??
-Sajnálom. Elcsesztem a dolgot köztetek.
Tarkón legyintem. A hirtelen mozdulattól meglepődik, úgy mered rám.
-Ezt nekem kell helyrehoznom. Nem tudom hinne e neked. Na meg ott van az önbecsülésem is. Majd megoldom. Valahogy.

-Szólj ha szükséged van rám. -a szeméből áradó komolyság nagyon meglepett. Nem ilyen tekintetet várnék egy 17 éves sráctól most sokkal érettebbnek tűnik.
Ekkor egy apró csengő jelzi a vacsora érkezését és pincérek lepik el a termet. Egy sápadt úriember teszi elém a tányért. A krumplipüré mellett valami salátát fedezek fel, a húst pedig csak nagyító alatt lehetett látni.

Apám felemeli a poharát és feláll elegáns szürke ing és vászonnadrág összeállításban.
-Alex, remélem jól érzed magad köztünk. Üdvözöllek a családban.
-Alexre. -emelem fel a poharam és felállok én is. Elégedett mosoly látszik apám arcán én pedig figyelem ahogy Alex is felemelkedik. Mindenki köszönti majd megszólal.
-Köszönöm ,hogy befogadtatok. Remélem méltó leszek ehhez a családhoz.

Felhorkanok, de nem keltek feltűnést. Leülünk és megkezdődik a vacsora, mindenki beszélgetni kezd engem kivéve. Én lapátolom magamba a krumplipürét és igyekszem a tekintetem távol tartani Camilletől.
-Daemon drága. -hallom Rebecca hallójárat karcoló hangját. Már csak ez hiányzott.
-Igen?? -kérdezem miután lenyelem a falatot és érdeklődő arccal fordulok a kíváncsi hárpia felé. Próbálom leplezni az undort, de nem hiszem ,hogy túlságosan jó munkát végzek. A hangom kissé túl nyájasnak hat.

-Mond el nekem kérlek ,hogy milyen terveid vannak a jövődet illetően?? -a kezeit összekulcsolja a szája előtt és a mutató ujjaival próbálja takarni a mosolyra húzódó ajkát ,de pocsékul leplezi mennyire jól mulat szorult helyzetemen. De nem hagyhatom ,hogy ez a némber nyerjen. Egy szépen ívelt mozdulattal leteszem a villámat a tányérom mellé és rá emelem a tekintetem.
-Már elég sokat töprengtem ezen, de konkrét terveim még nincsenek. -vonom meg a vállam, próbálom leplezni a bennem felgyülemlett feszültséget.
-Pedig ideje lenne. - szúrja oda. -Már elég felnőtt vagy ahhoz ,hogy a saját lábadra állj nem gondolod?

-Igen elég felnőtt vagyok, de még tanulok. De ne aggódj amint elvégzem az iskolát találok magamnak állást.
-Helyes. Hiszen nem várhatod el ,hogy apád tartson el. Nem de??-mégis hova akar kilyukadni? Felforr a vérem. Eddigi életem során az apám magasról szart a fejemre és ezt ez a nő is pontosan tudja. Én pedig ugyan így tettem rá magasról. Azonban a régi balhék miatt muszáj ,hogy valaki felügyelete alatt legyek még úgy fél évig.
-Ezt a kérdést magadnak még nem tetted fel?? -kérdezem annyi gúnnyal amennyi kitelik tőlem. Az arca elpirul a kis keze pedig ökölbe szorul a villája körül. Annyira jó ezt látni ,hogy farkas vigyor jelenik meg a képemen.  Elégedett vagyok. Általában ezt az érzést baj követi.

-Fiam. Válogasd meg a szavaidat a feleségemmel szemben. -tekintélyt parancsoló a hangja, de nem ijeszt meg, sőt inkább felingerel. Ezek után még ezt a némbert védi?? Eltolom a székemet, így az végig szánja a padlód. Felállok és ekkor veszem észre a beállt csöndet.
-Nem én vagyok az egyetlen akinek meg kell válogatnia a szavait .-ezzel Rebeccára meredek. Semmi sértést nem vágok a fejéhez pedig ezer számra cikáznak a fejemben.

-Daemon gyere vissza!! -szól utánam apám ,de én egyenesen kimegyek az ajtón és vissza sem nézek. Még hallom ahogy székek csikordulnak meg mögöttem. Tönkretettem a vacsorát. Megint elcsesztem mindent. Beleöklözök egyet a falba ami mellett elhaladok. 

Rebecca úgy állít be mint valami aranyifjút aki még életében nem dolgozott pedig sokkal többet dolgoztam ,mint ő eddigi szánalmas életében. 

Rettentően pocsék érzés amikor tenni akarsz, de megállapodtunk apámmal ,hogy amíg a felügyelete alatt vagyok addig suliba kell járnom.
Ezzel pedig az a nő is bizos tisztában van. Beletúrok a hajamba és megnyomom a lift gombját ami a tetőre visz. Távol ettől az egész szarságtól. 

Már majdnem becsukódik a lift amikor egy kéz és egy hozzá tartozó szőke fej jelenik meg az ajtóban. 

-Hé haver ne akarj itt hagyni ezekkel. -mondja majdhogynem leszídva. A helyzeti feszültség ellenére elmosolyodom. 

Beugrik mellém és vállon vereget. Szóval ilyen érzés ha testvére van az embernek. 

-Ne is törődj velük. -féloldalas mosolyt villant rám, és így rettentően emlékeztet valakire akit elég jól ismerek. 

Magamra.

Camille 

Daemon reggeli látogatása óta nem tudom ,hogy mit gondoljak. Na meg amit Virginiával kapcsolatban mondott. Szeretném elhinni ,hogy semmi köze nem volt a szobán belüli hangokhoz ,de nem megy. Hiszen az ő szobája volt. 

Aztán reggel beállít hozzám és meghallja amit Alicenek mondtam rólunk majd megcsókol és közli ,hogy elfogja érni, hogy újra bízzak benne. Majd otthagy. 

A vacsora alatt hozzám se szólt, de még csak rám se nézett. Szánalmas módon egész idő alatt csak azt vártam ,hogy felém pillantson, de semmi. Lehet meggondolta azt amit reggel mondott. 

Ebből a merengésből rázott fel a kialakult vita közte és az apja között. Az egészről Rebecca és a hülye kérdései tehetnek. 

Daemon két perce viharzott ki a teremből Alexxel a nyomában. Mindenki felállt az asztaltól. Most kisebb csapatokba verődve beszélgettek. Rose nénit éppen Rebecca fárasztotta valamivel, legalábbis ezt szűrtem le Rose unott "mindjárt véget vetek az életednek" tekintetéből. 

Már éppen egy mentő ötleten törném a fejem amikor egy kéz szorítja meg a vállamat. Hátra fodlrdulok és Daemon apját pillantom meg. Daemon idősebb kiadása, főleg a szemük. Esetükben szükségtelen lenne az apasági teszt, pláne amikor megereszt egy félmosolyt. 

-Sajnálom ezt a melodrámát. -szabadkozik kedvesen mosolyogva , de a szemén látni ,hogy rettentően fáradt, megviselt. Több évnyi szenvedés áll ezek mögött a szemek mögött.

-Gondolom sikerült megbarátkoznod a fiammal. 

-Így is lehet mondani. -csak ne akarja tudni, hogy mennyire. 

-Igen?? Ez mit jelent?? -kérdezi kíváncsian csillogó szemmel. Hát persze ,hogy tudni akarja. 

-Túlságosan. -rázom meg a fejem. Ezzel nem hazudok. 

-Értem. De a lemondó arckifejezésedből arra következtetek ,hogy csinált valamit amit nem kellett volna. 

-Mind a ketten hülyén viselkedtünk. Azt mondta igyekszik rendbehozni ,de azóta nem beszélt velem. Így én sem tudtam bocsánatot kérni. 

-Nehéz eset az biztos. -mondja és az arcomat fürkészi. A vesémbe lát?? 

-Nehéz eset. -csóválom meg a fejem, de kicsit elmosolyodok. -Meg önfejű, idegesítő, makacs és olykor-olykor bunkó is. 

Matthew elneveti magát majd mosolyogva fordul hozzám. 

-Szereted. 

-Nem, én... -motyogom lányos zavaromban. 

-Ez nem kérdés volt. -kacsint rám. Nagyot nyelek. 

-Daemon nem fog elengedni. 

-Ezt honnan ... 

-..tudom. Az apja vagyok, bár magának sem szívesen ismeri be , de én nem engednék el egy olyan lányt ,mint te. 

-Az anyját is elengedte nem ?? -mondom meggondolatlanul. 

-Nem csak rajtam múlt. Egy kapcsolathoz két ember kell, esetünkben egy idő után egy sem volt. Ha érted. 

-Nem akartam beleártani magam. Sajnálom. 

-Ugyan... Pont emiatt vagy különleges. -mosolyog rám majd hátat fordít ,hogy elinduljon. 

-Álljon ki mellette. -vetem oda, mire megtorpan és felém fordul. 

-Hogy?? 

-Mindig egyedül volt a világgal szemben, szüksége van támogatásra, hogy érezze ,hogy van családja. 

-De én támogatom ,hisz... 

-Pénzzel?? -kérdezem felvont szemöldökkel, a hallgatásából pedig tudom ,hogy igazam van. 

-Ez sok esetben nem elég. Apára van szüksége nem csak egy szponzorra. 

Mélyen beszívta a levegőt és lehajtotta a fejét, átgondolta a dolgokat amit mondtam. 

-Igazad lehet. Köszönöm. -felnéz és látom ,hogy könnyes a szeme ,de halványan mosolyog. Megköszörüli a torkát. 

-Nem akarok gyengének tűnni. -törli meg a szemét óvatosan. 

-Nem gyengének látlak, hanem egy apának akinek fontos a gyermeke. 

-Igazad van. -felém lép és megölel. Nem számítok mackós ölelésre miután felhívom a figyelmét ,hogy mit rontott el szülői teendőivel kapcsolatban. 

Miután elenged egyenesen az ajtóhoz megyek ,hogy megkeressem Daemont és bocsánatot kérjek tőle mindenért. 

Szívdobbanás: Merj ,hogy nyerj

Camille

Átfésültem a folyosót meg a szobáját is ,de nem találom.
Éppen befordulok a következő sarkon és Alexxel ütközök össze.
-Hali Cam. -mosolyog rám.
-Hali. Daemon?? -kérdezem óvatosan.
-Én nem is hiányoztam?? -kérdezi vigyorogva.
-Dehogynem. -kacsintok rá.
-A tetőn megtalálod vihar vert körülmények között. -beletúr a hajába én pedig ekkor veszem észre ,hogy csurom víz.

-Új fürdőruha ??
-Nem inkább új esőkabát. Na menyj keresd meg Mr. Búskomorságot és hozd le.
-Az lesz. -el is indulok a lift felé és megnyomom a gombot.
-Camille!! -szól utánam.
-Hmm??
-Én voltam. -mondja bánatos arckifejezéssel a korábbi mosolynak már nyoma sincs.
-Micsoda?? -kérdezem felvont szemöldökkel.
-Ott ,Daemon szobájában azzal a Virginiával. Sajnálom. Daemonnel összecseréltük a kártyáinkat. Ő pedig leitta magát egy bárban.

Ledermedek. Ez elég sok mindent megmagyaráz. Daemon leitta magát?? Miattam??
-Basszus. -ennyit birtam kinyögni.
-Aha. -sóhajt Alex. -Remélem sikerül rendbe hoznotok.
Bólintok és elindulok a tetőre.

Daemon

"I'm feeling your thunder. 

The storm's getting closer. 

This rain is like a fire 

And my, my world's going under. 

And i can't remember. 

The reason that you cut off the line."

Igazából gőzöm sincs ,hogy miért énekelem ezt a számot. Majd mikor megmozdítom a karomat és érzem ahogy az anyag a bőrömhöz rájövök ,hogy a szakadó esőben ülök egy hotel tetőpárkányán. Mellesleg bőrig ázva. A hajam a szemembe lóg, de most nem érdekel.

Itt legalább csend van, nagyjából és nem piszkál senki. Kell nekem egy ilyen tető, ahova csak úgy kijöhetek lógni amikor mindenből elegem van.
Akkor lehet felköltöznék ide. Nem is olyan rossz gondolat.

-Daemon!! Daemon!! -megfordulok és meglátom Camillet amint egy nyitott ajtóból kiabál felém miközben tölcsért formál a kezével. 

Megfordulok a lábamat átlendítem ,de nem szállok le a párkányról. Már csöpög rólam a víz szóval valószínűleg elkeserítő látványt nyújthatok. Kivéve ha Cami szereti a vízbe fulladt macskákat mert abban az esetben imádni fog.
-Gyere már be!! Bőrig ázol!!
-Már megvolt!! -kiabálom vissza.
-Told ide a segged!!!
-Különben?? -kérdezem incselkedve. Vigyorba fordul az arcom. Mi ütött belém.

-Oda megyek és magam rángatlak be!!
-Persze, persze. -nevetek. Hallom ahogy fújtat. Még három....kettő......egy és már indul is.
-Ha megfázom miattad, esküszöm megfertőzlek.
-Jólvan szitkok mestere. De azért könyörűlj meg szexi testemen.
-Nem vicces. Bőrig ázom. -fonja maga köré a kezeit pajzsként.
-Nem kértelek ,hogy gyere ide. -vetem oda megfontolatlanul. 

-Igaz. -mondja. Majd hátat fordít. Elkapom a karját és visszafordítom. Csak annyit látok ,hogy mosolyog. 

-Számító. -mondom mosolyogva. Magamat is meglepem vele. 
-Seggfej.
-Perszóna.
-Hisztis. -böki meg a mellkasomat. Muszáj nevetnem. Ezzel még sosem vádoltak.
-Ez már hiányzott. -ismerem be.
-Nekem is. -mosolyog. Magamhoz ölelem, hogy előszeretettel benedvesítsem. Minden értelemben.
A karomban azonnal kapálózni kezd.

-Engedj már el!!
-Tegnap nem ezt mondtad ha jól emlékszem... -továbbra is fogva tartom.
-Hogy te milyen zseni vagy. -morog, de úgy teszek mintha nem hallanám.
-Valahogy úgy hangzott ,hogy "istenem Daemon....ahhhww... ". Mondtam ,hogy fogod még máshogy mondani a nevemet.

Megüti a mellkasom, erősen. Kitör belőlem a nevetés. De amint meglátom az arckifejezését elhagy az önbizalmam.
-Sajnálom ami tegnap történt. -kérek bocsánatot.
-Felejtsük el.
-Nem. Félre érted. Semmit sem bánok az étteremben történtek közül. Csak ami utána történt. Rosszul jött ki. -vonok vállat.
-Hát igen. Hülye voltam. Ne haragudj. -az eső őt is eláztatja. Így most a ruhája teljesen az alakjára simult.

-Annak ellenére ,hogy ilyen szörnyen viselkedtem még mindig úgy érzel irántam, mint korábban? -kérdezi óvatosan. A szemében látom a megbánás szikráját. Az tény ,hogy nagyon megbántott a viselkedésével, de most ,hogy itt áll szomorú szemekkel már egyáltalán nem haragszom rá.

-Arra gondolsz ,hogy te vagy az első lány aki iránt többet érzek puszta testi vágynál?? -kérdezem halvány mosollyal. Leakarja hajtani a fejét ,de nem hagyom. A kezemet finoman az álla alá csúsztatom és magamra irányítom a tekintetét. 

-Nézz rám. Kérlek. -felnéz, még a viharos körülmények között is kivehető a pír az arcán.  

-Igen pontosan erre gondoltam. -mondja. A tekintete felveszi azt a keménységet amit korábban már olyan sokszor láttam rajta. 

-Nem hazudtam, akkor és most sem hazudok, amikor azt mondom ,hogy érzek irántad valamit. A különbség azonban jelentős. Korábban nem tudtam pontosan mit is érzek irántad, de ma már tudom. Nem csak egy lány vagy a sok közül, erre már akkor rájöttem amikor megláttalak verekedni a folyosón azzal a lánnyal. -elmosolyodok az emlék hatására. -Nagyon menőnek találtam. Tetszett ,hogy nem nyeled le a beszólásaimat sem, egyszóval nem hagyod magad. 

Aztán amikor belelöktél abba a medencébe. Azt hiszem akkor történt , hogy teljesen és visszavonhatatlanul beléd szerettem Camille. Ott a medencében csurom vizesen. Így hát elég ironikus, hogy ezt itt csurom vizesen a szakadó eső kellős közepén ismerem be előtted.  

Felemelem a kezem és körbe mutatok a szakadó esőben. Az arcán látom ,hogy meghatódott, de nem tudom eldönteni ,hogy csak esővizes az arca vagy sír. 

-Camille? - kérdezem aggódva. Átöleli nedves tarkómat és magához húzza az arcomat. Összeér az ajkunk én pedig átölelem és szorosan magamhoz vonom. Nyelve a számban kalandozik, de érzem rajta a kétségbeesés izét. 

-Szeretlek Daemon Agenta!! -mondja Camille és átöleli a nyakam és újra megcsókol. Pontosan ott van ahol lennie kell. A karjaimban. Megköszörülöm a torkom. 

-Camille akkor leszel a barátnőm?? 

-Szerinted?? -kérdezi komor fejjel. 

-Igen??

-Hát elvetted a szüzességem szóval most már feleségül is kell venned. -nyújtja ki a nyelvét és pedig  elkapom és beszívom a nyelvét. 

-Áll az alku szépségem. - kézen fogom és az ajtó felé rángatom. 

-Mit csinálsz?? -kérdezi. 

-Elcipellek valahova és megint a magamévá teszlek. - úgy nézek rá ,mintha nem lenne nyilvánvaló. 

-Nem fog menni. -rázza meg a fejét. Elég idiótán nézhettem rá ,mert kiröhög. 

-Megjött. -mondja szégyenlősen. 

-De még csak most lettél a barátnőm... - mondogatom.

-De attól még megvan. -emeli fel a kezét. Hunyorítva nézek rá. 

-Nem veszem be .

Három órával később 

Még csak három órája van barátnőm és már is itt állok a hotel melletti szupermárketben és tampont veszek neki. Mert ha ő jön el akkor én főzök, amihez most baromira nem lenne kedvem, meg valószínűleg leégne a konyha. 

Szóval itt állok teljes elveszettségemben és éppen azon gondolkozom ,hogy hazamegyek. Ha az ember azt hinné ,hogy óvszerből van  nagy választék akkor még sosem vásárolt női holmikat. Esküszöm itt minden van. Van itt valami kehely, az meg mire jó??? Nem vallhatok kudarcot, szóval úgy meredek a csomagokra ,mintha bármelyik pillanatban megszólalhatnának. De ennyi erővel akár azt is megvárhatnám amíg belém csap egy eltévedt villám. 

-Tudok segíteni?? - hallok egy kedves női hangot balról. 

Szívdobbanás: Elkönyvelt jellemek

Daemon

Orbitális nyögések közepette mentem el, akárcsak Cami alattam. Imádom ahogy piheg amikor rárogyok ,mint egy zsák krumpli. A légzésünk még mindig nem egyenletes.

A karja a nyakamra kulcsolódik ahogy magához húz. Átölelem és hozzá bújok. Ilyet még egyetlen lánnyal sem csináltam ,de hát ő nem akárki. Hanem a lány akibe valószínűleg őrülten beleszerettem.
Belecsókolok a nyakába. Elkezdek feltápászkodni a végén még agyon nyomom szexi, kívánatos testét. Azt pedig semmiképpen nem szerettem volna.

Furcsán néz rám miközben az egyik szemetesbe dobom az óvszert és felveszem a gatyámat. Nem tetszik ahogy méreget. 

-Mi az ?? -kérdezem szórakozottan.
-Most boldog vagy ?? -kérdezi.
-Miért ne lennék?? -vonom fel a szemöldököm.
-Csak egy újabb strigula lettem igaz??
-Mi van?? -kérdezem ingerültebben.
-Egy újabb lány akit megdugtál ,gratulálok.

-Miért mondasz ilyeneket?? -förmedek rá.
-Mert én naiv a lábaid elé vetettem magam, csak nem tudom hogy miért!!
-Ha nem tudod akkor már régen rossz!!!
-Kedvellek, de tudom hogy összefogod törni a szívem. Mert ilyen vagy.
-Fogalmad sincs ,hogy milyen vagyok!!!
-Nem is akarom kipróbálni !!! Ismerem a fajtád!!!
-Fejezd be !!! Ha azt hiszed hogy ennyit jelentesz nekem akkor baszd meg !!!  Dugd fel magadnak a hülyeségeidet !! Nem érdekel!! 

Felöltözve az ajtóhoz mentem, de mielőtt kiléptem még utoljára visszaszóltam.

-Életemben először képes voltam többet érezni egy lány iránt ,mint egyszerű testi vonzalom és te elcseszted !!!!

Ezzel otthagytam.

Camille

Hát ezt eléggé elcsesztem. Felkelek a földről és csupán ekkor tűnik fel ,hogy sírok. Ritka nagy barom vagyok.
Lehet utána kéne rohannom ,de botrányt nem akarok.
Az istenért most vesztettem el a szüzességem egy raktárban egy pasival aki bármelyik nőt megkaphatná a szálloda területén. Nem mondtam neki ,hogy szűz vagyok. Annyira vágytam rá ,hogy képtelen voltam kimondani, lehet gyengének tartott volna és abban az rettentően erotikus pillanatban legkevésbé sem akartam gyengének tűnni.

Élveztem ezt nem tagadom. Nem lehetett nem élvezni. Izzott a levegő.
De amikor felkelek és öltözni kezdett bevillant egy kép. Virginia, a vörös ribanc amint éppen a kanapén élvezkedik miközben hosszú karmait Daemon hátába mélyeszti.
Összeszorul a gyomrom.

Daemon már régóta próbált hozzám közeledni és voltak szex közeli pillanatok, de mégis Virginia volt itt vele ma este. Nem engem hívott randira.
És mit is keres itt ez a két lábon járó óvszer ??
A válasz egyszerű. Daemon.

De ha randizik vele akkor miért jött utánam?? És húzott félre??
Csak arra tudtam gondolni ,hogy egy újabb strigulát akart, és haragudtam magamra amiért engedtem neki. Szóval nem bírtam befogni és muszáj volt beszólnom.
Viszont nem számítottam arra ,hogy korántsem burkoltan szerelmet vall.

Villámként hasít belém a felismerés.
Rendbe kell hoznom mindent.
Elküldőm Juliant és megkeresem Daemont. Felöltözöm és kilépek a helyiségből.

Daemon

Nem gondoltam ,hogy van szívem. Pedig volt. Hangsúlyozom volt.
Camille azt hitte ,hogy kihasználom. Ebben valamennyire igaza is van, de mégsem teljesen.

Kívántam testileg, már régóta, de időközben már kezdtem mást is érezni iránta. Többet.
A légyottunk után arra gondoltam ,hogy holnap elviszem randizni. Szerettem volna magam mellett tudni.
Mikor visszamentem az asztalomhoz egy üzenet várt az étlap mellett.

"Jobb programom akadt. Bocs.
Virginia"

Miért is nem vagyok meglepve. Összegyűrtem a cetlit és a zsebembe dugtam. Néhány bankjegyet toltam az étlap alá. Majd kilépek az étteremből. Azt hiszen leiszom magam. Zsebre vágom a kezem és a szálloda másik végébe indulok. Ha jól emlékszem ott van egy remek bár.
Igazam lesz. Leülök a pulthoz és rendelek.
-Wiskeyt. Tisztán. -a csajszi furcsán néz rám.
-A számlához írjam ?? -kérdezi amikor a negyediket gurítom le. Bólintok és előszedem a szobakártyám.

Értetlenül meredek rá. Ez nem az én kártyám.

Camille

-Ne haragudj ,de muszáj mennem. Mindent elrontottam. -szabadkozom Juliannak.
-Megértem. Sajnálom ,hogy köztünk nem működik a dolog. -csóválja meg a fejét ,de halvány mosoly játszik az ajkán.
-Köszönöm, hogy megérted. -odahajolok és csókot nyomok az arcára.
-Nincs mit. Bármit megértek ha ebből kapok még egyet. -mosolyog.

-Szia. -mosolygok rá kedvesen. Kifizetem a vacsora rám eső részét.
-Szia. -int. Én pedig azonnal a lifthez megyek. A harminckilencediken kiszállok és Daemon szobájához sietek. Pont bekopognék amikor zajt hallok a szobából.

A szívem összeszorul. Nyögéseket hallok és félre érthetetlen zihálást. Könnyek gyűlnek a szemembe. De ez az érzés nem tart soká, a helyét düh és gyűlölet veszi át.
Tudni akarom ,hogy ki van bent. Bekopogok. Hirtelen csend lesz ,majd lépéseket hallok. Elfog a gyáva nyuszi szindróma és a folyosó végére futok és bebújok az ott álló cserepes növény mögé.

A lapulevelek közül tökéletesen látom ahogy Virginia sétál ki a szobából. Köntösben.
Nekem ennyi elég. Amikor becsukja maga mögött az ajtót. A saját szobámba sietek. 

A hátamat az ajtónak támasztom a hátam úgy szentségelek ,mint egy kilencven éves paraszt bácsi amikor ki megy a dereka. Már csak a tájszólás hiányzik.
Amint a haragom elillan, az ajtó mentén csúszok a földre és összekuporodva sírok ,mint egy ötéves kislány.

Daemon

Nem tudom ,hogy hogyan sikerült felérnem az emeletre. A falba kapaszkodva haladtam előre. Egy dologban viszont biztos vagyok. Segg-részegre ittam magam. A fejem zúgott, mintha befejeltem volna egy szélvédőt.
Bekopogtam a saját szobám ajtaján. Keserűen felnevettem, kész röhej.

-Daemon. -szól egy ismerős hang.
-Köszi Kölyök. -beljebb lépek és meglátom a lepedőmbe csavart Virginiát.
-Most már mindent értek. -mondom kásás hangon. Virginia felé fordulok -Hogy te mekkora egy ...- de nem tudom befejezni a mondatot mert úriemberhez méltóan visszaköszön a bevitt alkohol mennyiség és persze a vacsorám.

Ennél találóbb kifejezést nem is találhattam volna Virginiára és magára a helyzetre sem.
Pláne ,hogy a helyzet megkoronázásaképpen forogni kezdett velem a világ és arccal találtam magam a saját hányásomban. Adok magamnak egy tudat alatti csillagos ötöst.
Egy puffanás aztán se kép, se hang.

Pár órával korábban

Alex

Daemonnel valahogy sikerült összecserélnünk azokat a nyamvadt kártyákat, így nem férek hozzá a cuccaimhoz. Szóval le kell cibálnom magam a földszintre.
Ha jól emlékszem azt mondta ,hogy étterembe megy. Már a gondolat is abszurd. Daemont nem tudom elképzelni egy étteremben. Ahhoz túlságosan...... Daemon.

Leszambázok a lifttel és belépek az étterembe. Daemontől tudom ,hogy egy vörössel vacsorázik.
Á meg is van. Hosszú combokkal és szexi vörös fürtökkel. Létezik ,hogy merevedésem lett ???

-Szia. Daemont keresem. -megyek oda kimért rossz fiús léptekkel.
-Hali. Én is így vagyok ezzel. -kopogtatja meg manikűrözött karmait az asztallapon.
-Igen ?? -mosolyra húzódik a szám széle, a kacér mozdulattól. Daemon, rossz lóra tett ezzel a nővel.
-Szerintem lelépett egy másik csajjal. 

-Ez nem túl kedves tőle. -csóválom a fejem, de magamban mosolygok. A csaj az enyém. Felviszem a szobába, hasra fektetem és megdugom, határozom el.

-Nem igazán. -vigyorog rám, majd beleharap az ajkába és rebegteti azokat a hosszú szempilláit. Pedig erre nem is lenne szüksége.
-Pincér. -magamhoz intem az egyik fickót.
-Igen uram. - kérdezi nyugodtan az öltönyös hapsi.
-Kérem írja a számlához. -átnyújtom a kártyát.
-Már is Mr.
-Kedves. -jegyzi meg a lány.
-Ha tudnád mennyire. -kacsintok rá.
-Szeretném tudni mennyire. -harapja be az ajkát ismét.
-Reméltem ,hogy ezt mondod. -fülig ér a szám.

-De elöbb igyuk meg az italokat, ha már megrendeltük.
-Persze. -felkapom a sötét folyadékkal teli poharat. Bor, ha jól sejtem. -Fenékig.
-Fenékig. -mondja utánam. Felhajtom a pohár tartalmát. 

-Akkor mehetünk. -kel fel a lány. Előre engedem és megfogom a fenekét. Hmmm. Nem mondom ,hogy feleségül venném, mert nem bukom a használt árura ,de a segge pompás darab.

Már a liftben nekem esik. Megcsókol a számon, a nyakamon kalandozik kihívó ajka. Nem az a hú ha ,de megteszi. Neki nyomom a falnak, hozzá préselem magam. Végig simítok a fedetlen combján és a derekamra kulcsolom.
Felnyög. Nem finomkodok, tudom mit akarok és azt meg is szerzem. Felhúzom a szoknyáját és megérintem ott ahol a combjai összeérnek.

Jön az ösztönös reakció. Felmordulok, gyorsabban lélegzek. A vérellátásom új irányba indul és a farkamba áramlik. Az agyam beadja a felmondását. Én pedig egy pornó filmben találom magam. A nadrágom egyre jobban szorít. Enyhülésre vágyom.

A szobámba nem tudok bemenni. Benyitok Daemon szobájába a kártyával. Becsapom az ajtót magunk után. Virginia az ágyra lök és rám fekszik. Azt a rohadt!!! Egy hivatásossal lenne dolgom??

Egy határozott mozdulattal letépem a bugyiját és a földre dobom. 

Előkotrok egy óvszert a zsebemből amíg ő kicsatolja az övemet.
Felhúzom magamra a gumit, aztán a csajt is. Együtt mozgunk.
Elélvez, aztán én is. Gyors menet, egyszerű, érzelemmentes. De mentségemre szóljon csak a ribikkel vagyok ilyen. Sosem voltam szerelmes.
Még csak az kellene.

Felkelek és felveszem a gatyámat. Na ideje ,hogy megkeressem Daemont.
-Kösz, leléphetsz. -közlöm tárgyilagosan.
-Mi van?? -kérdezi döbbenten.
-Hallottad.
-Nem dobhatsz ki.
-Ó dehogy nem. Pont annyira használtalak amennyit érsz.

-Igazán kedves. -köpi a szavakat.
-Nem fogok szépíteni a nyilvánvalón drágám. És azt javaslom, hogy ne próbálj egy pasi piájába se drogot csempészni -játszom az együtt érzőt, de fenyegető a hangom. A szeme tágra nyílik a döbbenettől. 

-Honnan...?
-Tudtam. Nehéz gyerekkor. A többihez semmi közöd.

Ekkor kopognak. Virginia nyit ajtót, miközben magára kap egy köntöst. Amikor vissza jön csábos mosollyal ledobja a köntösét.
-Mit szólsz még egy menethez mielőtt elmegyek ??
-Hmm... -komolyan elgondolkodom az ajánlaton.
Majd benyit Daemon , megmentve engem és a farkamat. Ne felejtsem el ezt egyszer megköszönni neki.

Szívdobbanás: Randi vagy ahogy tetszik

Camille

Ez a szálloda maga volt a pompába mártott kényelem. Na meg a szexi pultos. Olyan, akár egy ínycsiklandó gyümölcssaláta.  Tegnap mikor visszavittem a poharam randira hívott a saját módszerével. Idézem:

"Egész éjjel ébren hánykolódnék az ágyamban és azon agyalnék, hogy mekkora marha voltam, hogy egy ilyen intelligens és vonzó lánynál próbálkoztam ezzel az ósdi módszerrel. Bocsánat képpen elvihetnélek vacsorázni??."

Jót nevettem rajta, de beleegyeztem. Kíváncsi leszek ,szeretném ezt a pasit jobban megismerni ,de van egy olyan érzésem ,hogy ez az este korántsem lesz olyan zökkenő mentes ,mint remélem.

Daemon

Feltehetném magamnak a kérdést ,hogy mégis mit keres Virginia a világ segglyukában ráadásul ugyan abban a szállodában amiben én. De nem teszem hiszen tudom a választ.
Egy hidrogénezett szőke liba flitterekbe gyúrva, azaz Ashley miatt van itt. Az idegesítő mostoha húgom megint elintézte. 

Ugyan is az ex-szexpartnerem, Virginia a legjobb barátnője , aki pedig szerelmes belém, de én nem akarok tőle többet testiségnél. Vagyis akartam.
Szexi domborulatai már korántsem hoztak annyira lázba ,mint szerette volna.

-Hali Daemon.
-Hello. -mondtam közönyösen.
-Reméltem ,hogy itt talállak. -rebegteti a szempilláit.
-Ne játsz rá. Kérlek. Tudom ,hogy tisztában voltál vele ,hogy itt találsz. Szóval ki vele mit akarsz ?? -lehet tapintatlan voltam ,de ha már ezerszer próbáltam neki elmagyarázni ,hogy vége. Mit kellet volna még tennem ?? Írjak kérvényt ,hogy hagyjon békén??

-Nem szoktál velem így beszélni. -sértődött arcot. Brühühű.
-Azt hittem a múltkor világos voltam, hogy nem akarok tőled semmit.
Közelebb lépkedett akár egy ugrásra kész vadmacska. Rózsaszín műkörmeit végig húzta a karomon és incselkedve nézett a szemembe.
-Tudom, hogy akarsz.
-Akkor rosszul tudod. -szögezem le és leemelem a kezét a testemről. És hátat fordítok ,hogy odébb álljak.

-Ez amiatt a szuka miatt van, igaz??

-Miről zagyválsz?? -fordulok felé.
-Camilleről. Az ujjai köré csavart. De ő úgysem lesz a tiéd.
-Miért is nem ?? -kérdeztem vissza ingerülten. Kezdett felmenni bennem a pumpa és nem tudtam kontrollálni a szavaimat. Lebuktattam saját magam.
-Tudtam. -Virginia szája elégedett mosolyra görbül ahogy rájön ,hogy mit kotyogtam ki az imént.

-Akkor jobb lenne ha erről magát Camillet kérdeznénk meg nem gondolod ??
A picsába. Ez a fúria már is ellenem akarja használni az érzéseimet.
Még nem állok készen arra ,hogy Caminek elmondjam ,hogy mit érzek iránta. Ugyanakkor nem hagyhatom ,hogy ez a pletykás szajha kotyogja ki. 

-Mit akarsz ??
-Hogy érted ?? -dönti oldalra a fejét miközben maga köré vonja a karjait. Kezdtem unni a drámázást.
-A hallgatásodért cserébe.

-Ja hogy úgy. -ragyog fel a szeme. Nagy mákja ,hogy szép, mert az eszéből nem tudna megélni.
-Vacsorázz velem ma este.
-Rendben. Egy vacsi. -bólintok rá mielőtt még többet akarna és elindulok.
-Nem kell elém jönnöd, oda találok.
-Nem terveztem. - mosoly jelenik meg az arcomon. Nem fog irányítani egy nő.

Camille

A bőröndöm maga a katasztrófa. Alice átjött az utazás előtt, mondván hogy segít válogatni ,hogy pontosan mit vigyek magammal.
Az ő ötletei túl merészek voltak, így a nagy részét elvetettem. Erre mit csinál ez a kornyeles nőszemély??
A táskám tartalmát kicserélte közvetlenül az utazás előtt. El kell ismernem ,hogy nagyon ravasz.

A táskám most tele van szexi fehérneműkkel és harisnya kötőkkel. De legalább csinos ruha is akad benne bőven. 

Felveszem a rózsaszín térdig érő kosztümöt. A dekoltázsa elég vadító, de megteszi.

Kiveszem a fekete magassarkúmat és éppen felvenném amikor egy kis papír csomag esik ki belőle. Felkapom a csomagot amire egy kis cetli van ragasztva.

Most valószínűleg azon gondolkozol hányféleképpen nyírhatnál ki. Ezt megértem, de inkább legyél hálás. A nagymama ruháidban nem fognál magadnak pasit.
Pedig gyönyörű vagy. Ne akard titkolni. Érezd jól magad. Vagy éppen a pasit kitudja....
Majd mesélj, részleteket !!!
Puszii
Alice

Az üzenet végére már nyoma sem volt a haragomnak. Veszélyes, de ő a legjobb barátnőm. Jobbat nem is kívánhatnék.
Amint lehet megköszönöm neki, hogy van nekem.
Megigazítom a sminkem és a hajam. Szexi vagyok, a pokolba is. Megérdemlem ,hogy jól érezzem magam. Aztán eszembe jutott Daemon. Sajnáltam ,hogy nem volt folytatása annak ami köztünk történt.

Az elmúlt két hétben csak akkor szólt hozzám amikor muszáj volt. Nem szólogatott be és ez hiányzott. Bár nem szívesen ismerem be.
Elhanyagolva érezem magam ,pedig még jogom sincs elvárnom tőle ,hogy foglalkozzon velem, hiszen nem vagyok a barátnője.

Nem tudom mit érzek iránta. Rettentően vonz, na meg amit a testvéréért tesz az döbbenetes. Felkarolta a srácot és szerintem meg is kedvelte ilyen rövid idő alatt is.
Remek ember, csak kicsit nagy képű. Mondjuk van mire hiszen valóban félisten teste van, de ezt sosem mondhatom el neki. Az egója így is akkor mint a Merkúr.

Nagy levegőt vettem és levetkőztem magamról a Daemonnel kapcsolatos gondolataimat. Furcsa ,hogy Daemonnel kapcsolatban egyre gyakrabban jutott eszembe a "levetkőzni" szó. Brrrr. Valami ártatlanra kell gondolnom. 

Eper, málna, kókusz, mandarin, banán... a picsába.

Ez a pasi lesz a vesztem csóválom meg a fejem, felveszem a táskám és kilibbenek az ajtón.

Az étterem pont olyan elegáns mint vártam lehet ,hogy nem vagyok elég jól öltözött ehhez a pazar helyhez. 

-Gyönyörű vagy. -hallom Julian mély hangját a hátam mögül. A keze pedig a derekamra csúszik.
-Köszönöm. Fordulok felé.
Ő fekete nadrágot és kék kockás inget visel. A haja jól fésült, ajka pedig pimasz mosolyban terül szét férfias arcán.

-Te is jól nézel ki. -bókolok. A mosolya még szélesebb lesz.
-Gyere. - elindulunk az egyik hátsó asztal felé, míg ő odabiccent a pincérnek aki int és mosolyog rá.
Az egyik fehér bőrkanapékkal övezett asztalkánál állunk meg. Velem szemben ül le. Adok magamnak egy percet és körbepillantok a termen.

Kristály csillárok lógnak a plafonról a falak sötétek, az ablakok elvannak torzítva. A csillárok halvány fényt adnak csupán, de ez elég ,hogy jól lássunk mindent a helyiségben. 

-Gondolom jóban vagy a pincérrel. -állapítom meg.
-Igen. Öt éve dolgozom itt.  Segítettem neki ,hogy bejusson.
-Ez igazán rendes tőled.

-Az ember segít ahol tud. -mosolyog. Annyira más ,mint Daemon.
-És mesélj valamit magadról. -kérem, ő pedig belefog.
A történetéből hiányzik az önfényezés és a nagyképűség. Ezeket tudom kezelni, de Juliannal nem tudtam mihez kezdjek.
Fegyelmesen végig hallgattam. Poénos volt az meg kell hagyni. Kedvesen kérdezgetett. Közben megvacsoráztunk. Elmeséltem neki ,hogy miért vagyok itt. 

-Szerencsés a pasi.
-Daemon?? -nevetek. -Azt gondolod??
-Igen. Egy barom ha nem veszi észre ,hogy milyen csodálatos lány van a közelében.
-Szerintem is egy barom. -mosolyodok el. Persze nem gondolom így, de ezt nem Juliannal fogom megvitatni.

Ekkor megcsapja a fülem egy ismerős nevetés. Ilyen. Nincs.
A tekintetemet csak egy kicsit emelem fel és megpillantom Daemont teljes váll szélességében.
A tekintetünk találkozik, ő pedig vigyorog ,mint a vadalma.
De vajon ,mit keres itt ?? Aztán meglátom vele szemben Virginiát vele szemben a vörös lóboncával együtt.

Jól állna benne a balta. Újra Juliannak szentelem minden figyelmem, de attól még hallom a nevetésüket.
-Megbocsátasz egy percre?? -kérdeztem érdektelenséget színlelve, majd felálltam. Ő csak bólintott.
A táskámmal együtt a mosdóba masíroztam és igyekeztem felülkerekedni a gyomromat mardosó féltékenységen. Minek van itt ez a liba?? És Daemon megint őt keféli?? Hát ez remek.

Pár perc alatt kifújom magam, nem teszi tönkre az estémet. Juliannal jól alakulnak a dolgok.
Megigazítom a harisnyám és a harisnyakötőmbe rejtett óvszert is. Hangsúlyozom nem vagyok ilyen. De szexinek éreztem magam, ami pedig erőt adott.

Kiléptem a folyosóra és egy  fekete nike pólóba bújtatott mellkasnak ütközöm.
Feljebb emelem a fejem, megpillantom Daemon kihívó és éhes tekintetét. Elönt a forróság, muszáj megacéloznom magam. -Ha megbocsátasz !! -próbálom közönyösen eltolni az utamból.
-És mi lesz ha nem?? -húzza fel a szemöldökét.

Megpróbálom mellette elsurranni ,de nem jön össze. Megfogja a karomat és húzni kezd egy másik ajtó felé. Belöki és bezárja az ajtót mögöttünk.
Egy takarító szertár lehet a sok fertőtlenítőből kiindulva, meg a rengeteg fehér anyagból amik a földön hevernek. 

-Még is mi a fas... -nem bírtam befejezni a mondatot mert a karja a tarkómra csúszott és a szájához vont. Ajkai durván, forrón tapadtak az enyémre. A teste pedig hozzám simul.

-Cami elegem van ,hogy folyton megszakítanak minket ..... -ismét hozzám simul, ezuttal azonban a falhoz présel. A nyelve a számba hatol, a nadrágján pedig érzem ,hogy kíván. Nagy levegőt veszek és hátrébb tolom megszakítva a csókot. Mind a ketten zihálunk.
-Daemon randim van és neked is...
-Ne mond ,hogy az a dísz huszár bejön neked. Virginia pedig nem randi. Azért jött ide ,hogy az agyamra menjen.

-Persze. -hitetlenkedem.
-Téged akarlak az istenért. Senki másra nincs szükségem... Kívánlak amióta megláttalak.
A francba hittem neki. Magamhoz vontam. Ajkai a nyakamra tapadnak  érintésére sóhaj hagyja el a számat. Felnyög. Kezével egyre feljebb húzza a ruhámat. Végig simítja a bőrömet, érintésére szinte kigyúl a testem. Könyörgök ,hogy szabadítson meg a minket elválasztó anyagtól.

Áthúzza a fejemen, a földre dobja. 

-Az istenit....... te atya úr isten.... -nyögi ahogy végig mér. -fekete melltartót viseltem a harisnyakötős combfixes összeállításhoz ami éppen ott emelte ki a domborulataimat ahol kellett.

-Neked annyi. -a szeme elködösül én pedig nagyot nyelek. Magával húz a földön heverő asztalterítőkre. Fölém kerekedik és a szájával kényeztet szerte a testemen. Amikor a köldökömet nyalja meg felnyögök.
-Daemon..... -hal el a hangom. Felnézek és látom ahogy leveszi a pólóját és a nadrágja is a földre kerül.
-Most pedig a magamévá teszlek. -közli korántsem higgadtan és megcsókol. Mind a ketten teljesen fel vagyunk ajzva.

A csókok közepette megszabadítom az alsójától. Kihalássza az óvszert a harisnyámból. Hallom ahogy feltépi a csomagot.
Pár perc elteltével érzem ahogy ismét rám nehezedik. Még jobban felgyorsul a légzésem.
-Akarod???
-Akarom.. -fészkelődök alatta, hozzá nyomom a csípőmet. Mire ő egy hangos nyögés kíséretében belém hatol és mozogni kezd.

Szívdobbanás : Váratlan utazás

Daemon

Csikorgó kerekekkel állok meg Alex mellett a járdán.
-Haver ,a végén még elütöd!! -kiállt rám Aaron. A szememet fogatom.
-Ne nyavalyog, olyan vagy ,mint egy lány akinek hormon túltengése van.
-A hormonjaimmal semmi gond nincs. Kikérem magamnak. -rázza meg a fejét Aaron.
-Szerintem ezt Amara cáfolná. -röhögök. Éppen beszólna valamit amikor kinyílik az ajtó és Alex huppan a hátsó ülésre.
-Mindenki magából indul ki barátom. A te hormonjaid nincsenek rendben.
-Valóban??
-Igen. Ha jól tévedek a te hormonjaid vannak az egekben, a véred pedig a farkadba áramlik amikor csak meglátod Camillet. 

Válaszképpen morogtam valamit.

-Jó járgány, Daemon. Loptad?? -kérdezi a Kölyök provokatívan.
-Nem. A hivatalos megfogalmazás szerint csupán elkötöttem. -közöltem mosolyogva.
-Na ne nevettess. -kacag fel hitetlenkedve, de látom a visszapillantó tükörben Aaronra mered. Aki összeszorított szájjal mered ki a szélvédőn.
Alexre emelem a tekintetem a tükrön keresztül és felvonom az egyik szemöldökömet.

A srác nagyot nyel.
-Nem vagyok jól nevelt úri fiú Alex. A múltamat sötétnek is lehet nevezni.
-Nem gondoltam volna.
-Ha megismersz rájössz.  -ekkor tűnik fel Alex véres szája. -Ki tette ezt ??
-Az apám. -Aaronnal összenézünk, a szemében ugyan olyan indulatos szikra jelenik meg ,mint az enyémben.
-De elintéztem. Valószínűleg ájultan fekszik a padlón.
Egy elismerő hümmögés hagyja el a számat.

-Alex, talán nem ez a legjobb alkalom ,de büszke vagyok rád.

Két héttel később

A verekedés óta két hét telt el. A felügyeleti jogot kivizsgálták és a családi háttérre hivatkozva Alex hozzánk költözhetett, bár a vizsgálat még nem zárult le teljesen.
De ez nem nagyon zavart. Apámmal is közöltem a dolgok állását. Örült és büszke volt rám.
Aztán meg három repülőjegyet küldött azzal a melléklettel ,hogy várnak minket Svájcban.

Eleinte semmi kedvem nem volt ehhez a tortúrához, de Camille addig rágta a fülem amíg rá nem bólintottam. 

Szóval éppen egy repülőn ülünk és hasítunk a sílécek hazájába. Cam köztem és Alex mellett tette le szép kerek, fogdosni való fenekét. Mondjuk jobb is így, mert ha az ölembe ül akkor a gép egész legénysége és utasai szeme láttára teszem magamévá ott helyben.

A férfiasságom már szabályosan sikított a mellőzöttségtől. Már három hete nem szexeltem. Szóval egy örökkévalóság. Persze pechemre a testem csak egyetlen nőt kívánt aki alig egy karnyújtásnyira volt tőlem. Ekkor enyhe nyomást éreztem a vállamon.

Lassan odafordulok és Camit veszem észre amint csukott szemmel pihen a vállamon. Halkan szuszog. A keze a karomat markolja majd egyre lejjebb csúszik, végig simít a karomon. Bizsergés fut végig rajtam. Hangosan fújom ki a levegőt.
Ennél kellemetlenebb nem lehet nyugtatom magam bizakodóan. Ekkor a keze elereszti a karomat és az ölembe hullik, pont oda ahol annyira kívánom.

A levegő a torkomra forr. Akarom. De nem lehet. Az érintése ledermeszt, tudom ,hogy mozdulnom kellene ,de képtelen vagyok. Alex nevetését hallom.
-Rámenős a csaj mi??. -nevet.
-Még álmában is engem akar. -kacsintok.
-Csak még nem tud róla.
-Majd ráébresztem. -mosolyodom el.
Felemelem a kezét az ölemből és a combjára teszem és megfogom. Hüvelykujjammal finom köröket rajzolok a combjára, ő pedig mélyebbre fúrja az arcát. Kisimítok egy tincset a szeméből és gyengéden a füle mögé rejtem.

Cami válla fölött feltűnik Alex kíváncsi tekintete.
-Mi van Kölyök?? 

-Ha felnősz elmondom. -kacsint és kibámul az ablakon. Ha nagyobb lenne az ablak ki is lökném rajta. Miért kell mindig többértelműen fogalmaznia. Olyan ,mintha állandóan kioktatna. Idegesítő egy srác.

Két óra múlva landolunk a a Svájci repülőtéren. Megvárjuk a csomagokat majd taxit fogunk. Bedobálom hátra a csomagokat, Camillet pedig előre engedem ,de lovagiasan segítek neki. Na jó ,csak megfogom a fenekét és beljebb tolom a taxiba.
-Daemon!! -hallom édes tiltakozó hangját.
-Ne hazudj nekem bébi, tudom ,hogy élvezed.
Szemforgatás és hümmögés következik.

Az út unalmas volt, de rettentően. Egy fullasztó térben lenni egy bagós taxisofőrrel maga a pokol.
Aztán megérkeztünk a hotelhez. Ez egy negyven emeletes, ultra modern, úszómedencés és edzőtermes építmény volt. Olyan lifttel ami éppen csak gyereket nem csinál. Nem szerettem ezt a típusú felhajtást és ez mit sem változott.

Rühellem ha az emberek mindent pénzzel akarnak megoldani. Ilyen volt az apám is. Camille arcáról viszont sugárzott a lelkesedés. 
-Tetszik ??? -kérdeztem őszintébb mosollyal.
-Az nem kifejezés. Itt egy manikűr többe kerülhet ,mint a házunk. -tátotta el a száját. Kitört belőlem a nevetés. 

-Ne nevess!! Ezt halál komolyan gondoltam.
-De attól még vicces. Szórakozni jöttünk. A szálloda kilencven százaléka pedig az apámé.

-Apád nagy játékos. -mondta az épületre bámulva.
-Az, de néha rosszul méri fel a téteket.
Kipakoljuk a cuccokat és belépünk a fotocellás ajtón. Egy hosztesz siet oda hozzám.
-Mr. Agenta, már nagyon vártuk önöket. -biccentett az ázsiai beütésű férfi, kedves mosollyal.
Biccentek neki, mire folytatja.

-A szobáikat előkészítettük és ha kívánják azonnal oda is vezetem önöket.
-Kívánjuk. -szólt oda Alex nagyképű mosollyal.
-Értem. Andre majd foglalkozik a csomagjaikkal.
Végszóra egy szőke fickó jelent meg mellettünk egy kocsival és elkezdte rápakolni a bőröndöket.
-Remek. Akkor indulhatunk?? -kérdeztem.
-Kövessenek.

A harminchetedik emeletre mentünk.
-Ez a folyosó csak a maguké. Mindegyik szobához saját fürdő tartozik. 24 órás szobapincér szolgálat. A legfelső szinteken medence, egy edzőterem és egy profi játékterem üzemel. Ezekkel a kártyákkal tudnak belépni. Korlátlanul. Ha valami kérdésük van hívjanak bátran.

Átnyújtja a mágneskártyákat majd sarkon fordul és otthagy minket.
-Szerintem rendezkedjünk be. -javasolja Cami. Ekkor fut be a kocsi a csomagokkal.
-Remek ötlet. -oda lépek az ajtómhoz a bőröndömmel. -Én utána úszni megyek.
-Játék terem. -szól Alex és eltűnik az ajtó mögött.
-Nem tudom. -hallom Camille hangját.
-Minden esetre a vacsoránál találkozunk. -ezzel becsukom az ajtót.

Camille

A szálloda hőmérséklete elég magas volt így egy combközépig érő világos kék ruha mellett döntöttem.
Nem volt konkrét program ötletem ezért magassarkú, pántos szandálomban flangálok a szálloda legfelső emeletén a játék szinten. Alexxel is találkoztam egy párszor.

A terem végében találok egy bárpultot és oda huppanok az egyik székre. Éppen a párpult építő köveit elemzem amikor meghallok egy kellemes hangot.
-Mit adhatok a hölgynek?? -felpillantok és egy búza szőke, markáns állú sráccal találom szemben magam. Szemei érzékien csillognak ahogy a dekoltázsomról a szememre emeli a tekintetét.

-Egy Whiskeycolát kérek.
-Igen is. - letörli a pultot egy ronggyal és elkészíti az italom.
-Mennyivel tartozom.
-A vendégem.
-Minden nőt meghív egy körre??
-Csak azokat akik érdekelnek.
-Ez hízelgő. De szép is a begyakorolt szöveg.
-Ennyire átlátszó?? -kérdezi csábos mosollyal.
-Eléggé. 

-Akkor taktikát kell váltanom.

-Nem ártana.
-Majd igyekszem. -mondja, miközben pimasz mosolyt villant.
-Egyébként a nevem Julian.
-Camille. -ezzel felállok és az itallal együtt elindulok.
-Szerintem még találkozunk.
-Szerintem is. -vallom be. -Még visszahozom a poharat. -rákacsintok és hallom ahogy teli torokból felnevet.

Daemon

Végre kipróbálhattam ezt a 200 méter hosszú, fűtött medencét. Na meg az új úszó shortomat. Nem rajongtam a fecskéjért ,szeretem ha bizonyos dolgok látatlanban maradnak, ilyenkor.

Vagy húsz hosszt úsztam mire kellemesen elfáradtam és kikeveredtem az egyik napozóágyra. Felkaptam a törölközőmet és a derekam köré csavartam. A mellkasomat pedig közszemlére tettem ,had lássa mindenki milyen jó pasi vagyok. Nagy az arcom ez igaz, de tényleg lehengerlően szexi vagyok. 

Nem értem Cam hogy nem látja. De egy kis gondolat öltött formát a fejemben.

Mi van ha látja, csak egyszerűen nemérdekli

Megráztam a fejem, de barna fürtjeim így is a homlokomhoz tapadtak. Megfogtam a rongyot a derekam előtt és elindultam az öltöző felé amikor megrázó felfedezést tettem. 
Egy bombázó állt velem szemben, egy falatnyi rózsaszínű bikinit viselt ami meglepően elütött vörös hajától.

Szívdobbanás : Meleg helyzet

Daemon

Ezt a gyereket egyszer szarrá verem. Már vagy két perce ,hogy bevonultak Cam szobájába. Nos azóta az ajtó előtt dekkolok hátha megtudok valamit. Gyerekes tudom, de nem bízom abban az idióta tudja-a-tököm-hogy-is-hívjákban.

Eddig csend van. Majd halk nevetést hallok, de a hátam mögül. Alex szőke feje jelenik meg mögöttem.
-Mégis mit csinálsz?? -kérdezi, mindjárt feltör belőle a nevetés. Már csak az kellene.
-Szerinted?? -intettem csendre. Erre mellém telepedik és most már ketten hallgatjuk a beszélgetést.
-Eddig mit tudunk ?? -kérdi Alex összeesküvőn.
-A nagy büdös semmit. -vonok vállat.

-Glenn megmondtam ,hogy ne gyere ide!! -hallom Cam zaklatott hangját a másik oldalról.
-Cam azt hittem ,hogy ezt megbeszéltük. Azt mondtad nem jelent problémát.
-Annyit mondtam ,hogy nem zavar. - szinte látom magam előtt ahogy karba fonja a kezét maga előtt.
-Hazudsz. Nem teszik hogy a közelében vagy. Ezt igazán megérthetnéd. -nevet fel a ficsur keserűen, a szavaiból arra következtetek ,hogy rám gondol. Ez pedig elégedettséggel tölt el.
-Megértem. De nekem ez már sok!! Visszavehetnél! -szól rá Cami.
-Nem veszek vissza!! Pláne addig amíg így viselkedik veled!!
-Hogy ??!!!??

-Ne mond ,hogy nem vetted észre!! -kiabál. Hogy mer kiabálni vele. 

-Oké feltűnt. És akkor?? A beteges féltékenységed már az agyamra megy!!
-Igen az vagyok. Távol tudnád tartani magad tőle ?? -
-Nem lehet!! Ha nem tűnt volna fel lakótársak vagyunk!!! -ez fájt.
-Szeretem őt Cam!!! Hát nem érted??

Na jó. Ennyi. Az államat tartó izmok beintenek nekem, a vonásaim megdermednek. A kialakult csendben próbálom bemagyarázni magamnak ,hogy rosszul hallottam.
Már majdnem elhittem, hogy félre hallok, amikor Alex felnevet. De úgy istenesen. A gyerek hanyatt esik a padlón és a hasát fogva röhög.

Nem tudom eldönteni mi lehetett viccesebb az ábrázatom vagy a hír amit hallottunk.

Az ajtó pontosan ezt a pillanatot választotta arra ,hogy kitáruljon, felfedve minket.
Cami felvont szemöldökkel értetlen képet vágva néz le elkínzott fejemre.  Felpattanok. Ökölbe szorul a kezem.
-Elmagyarázná valaki ,hogy mi a jó szar folyik itt ??!!?!! -váltogatom a pillantásom Cam és Glenn között.
-Szerintem pontosan hallottad!! -kiabál rám Cami. Rajta kaptak, de ez a legkisebb gondom.
-Ismételd meg!! -kérem, talán kicsit vehemensebben.
-Glenn féltékeny rám, mert tetszel neki. -közli higgadtan. A tekintetemet az említettre irányítom. 

-Tehát te azért nem feküdtél le velem eddig, mert megígérted ennek a fasznak -bökök Glenn felé. -hogy levegőnek nézel az ő perverz hajlamai miatt??

Camille megvonja a vállát.
-Te féreg. -közlöm hidegvérrel. Cam a szemét forgatja. Megfordulok ,Alexet keresem. Akit majd szétvet a visszafojtott nevetés. Felvonja a szemöldökét, én meg meglátom a helyzet komikumát. És elmosolyodom.
De újra felveszem a pókerarcot és Glenn felé fordulok.

-Én nem vagyok meleg, bár szerintem ez nyilvánvaló. -mondom higgadtan.
-Tudom. -feleli a szemembe nézve. Bátor gyerek.
-Akkor nincs miről beszélnünk. Többet ne gyere sem Cam sem az én közelembe. Értetted??
-Azt hiszem. -bólint. A szeméből tisztán kivehető ,hogy csalódott viszont tiszteletben tartja a kérésem.

-Most pedig húzd el innen a beled.

A szeme kisé kitágul, de szó nélkül távozik.
-Kikísérem. -mondja Cami és távozik. Én meg csak nézem ahogy kivonul a szobából.
-Ez egy elég kényelmetlen helyzet lehet. -röhög Alex az arcomba.
-Igen ,de van jó oldala is. -mosolyodom el.
-Figyelek. -fonja karba a kezét Alex.
-Cam most már tuti az enyém.
-Még nem.
-Olyan idegesítő tudsz lenni Kölyök.
-Te sem vagy különb. A vérünk majdnem egy.

Közelebb lépek és megveregetem a srác vállát.
-Ezért részvétem tesó. -hümmögő hangot hallatok. Még sosem hívtam így senkit. A franc egye meg, ezt a srácot ilyen rövid idő alatt megkedveltem.
-Holnap elmegyek. -jelenti ki, mintha olvasott volna a gondolataimban.
-Tudom.

-Köszönöm ,hogy befogadtatok pár napra.
-Ide akkor jössz amikor akarsz. -közlöm teljesen komolyan.

-Hány éves vagy pontosan ??
-17 ,de fél év és betöltöm a 18at.
-Értem. -lerogyok Cam ágyára és a tenyerembe temetem az arcom. Rengeteg gondolat kavarog a fejemben, amik kivitelezésre várnak.
-A szüleid....?
-Nem rossz emberek, csak... rossz útra tévedtek.
-Láttam a verés nyomokat Alex... Nagy szerencséje van annak az embernek ,hogy nem ismerem. A családomhoz tartozol és én megvédem az enyémeimet.

Alex csak bólint.
-Megtudom védeni magam, de azért kösz. -szabadkozik.
-Na ideje aludni, ennyi dráma elég mára.
-Teljesen egyetértek, fivér.
A szó hallatán elmosolyodom. Nem hagyom ezt a gyereket elkallódni. Lemegyünk a földszintre és ott találom a ház női lakóját karba font kézzel a kanapén.
Férfi társaim, ez minden esetben egyet jelent. Szóval ilyenkor rohadt gyorsan ki kell találni ,hogy mit csesztünk el.

-Előbb beszélek az asszonnyal. -kacsintok Alexre.
-Szépen legyél. Mi a tervetek későbbre?? -néz rám Camille.  
-Esti mesét ígértem Alexnek. Ma a hófehérke a soros. -gonosz mosoly jelenik meg az arcomon.
-Seggfej. -taszít vállba a fivérem. De azért hallom a hangján ,hogy mosolyog.

-Nem is a hófehérke jön. -mondja durcás hangnemben amitől rám jön a röhögés.
-Na húzzál innen.
-Vettem. -int és felsiet az emeletre. Engem pedig ott hagy összezárva egy szexi hölggyel aki mindent megmozgat bennem amit egy férfiben lehet.
-Egy pöcs vagy. -dicsér meg ,hol marad a kifinomult hölgyhöz illő magatartás??
-Ez nem való egy fiatal hölgy szájába.
-Fogd be. Glennről akartam beszélni.
-Te fogd be. Ennél van nagyobb gondunk is. -állapítom meg.
-Tényleg??

-Alex. Holnap elmegy, ezt nem hagyhatjuk.

***

Még mindig képtelen vagyok felfogni ,hogy ez az öltönyös fószer csak úgy kitessékeli Alexet az ajtón. Miközben én semmit sem tehetek. Csak a falhoz dőlve álldogálok tehetetlenül.
Mr. Öltönynek már említettem az ötletemet, az örökbe fogadást, persze Alex tudta nélkül.
Nem lehetetlen ,de idő igényes és rengeteg papírmunkával jár. De nem adom fel. Cami támogatja az ötletem és megígérte ,hogy segít.

Elköszönök Alextől és nézem ahogy elhajt vele az autó.
Camille mellém lép és a vállamra teszi a kezét megnyugtatásképpen. Túl sok bennem a feszültség most ahhoz ,hogy az érintése felizgasson. És már az is frusztrál ,hogy a Glennes dolgot nem tudtuk megbeszélni.
-Minden rendben lesz Daemon.
-Ezzel csak az a gond ,hogy rettentő rossz előérzetem van.

Alex

Belépek a dohos és ráadásul füstös lakásba. Teljes a káosz. A mosogató tele van mocskos edényekkel, kajamaradék hever az asztalon. Cigicsikkek a földön a kanapén. Beljebb lépek és meglátom anyám ájult testét a kanapén.
Otthon édes otthon, vagy mi. Inkább vagy mi.
A nő mellé sietek, aki inkább életben tartott csupán mintsem felnevelt. Soha nem ismertem más anyát rajta kívül, nem volt tökéletes ,de kedves az igen.

Az az alkoholista gyökér akit apának nevezhetek állandóan veri ,így ő is rászokott a piára. Kedves arcát ma már ráncok és véraláfutások borítják. A kanapé mellett térdelve kisimítok egy kócos barna tincset a szeméből és a füle mögé tűröm.

Nézem a mellkasát, nem mozdul. A fülemet a mellkasára hajtom, de nem hallok dobogást. A büdös francba!! Megérintem a nyakát, a csuklóját. Hideg, mint a jég. Ekkor tűnik fel hamuszürke bőrszíne.
Elönt a szomorúság és a bűntudat. Nem voltam itt. Eddig megvédtem, álltam az ütéseket helyette. Nem engedhettem ,hogy bántódása essen. Egy könnycsepp csordul ki a szememből. Cserben hagytam. A tenyerében találok egy összegyűrt papírt. Széthajtogatom és egy üzenetet találok benne.

Fiam, sajnálom ,de nem bírom tovább. Tudnod kell ,hogy nagyon szeretlek és jobb gyereket nem is kívánhatnék. Vigyázz magadra, ha már én nem tudtam. Sajnálom. Remélem megbocsátasz. Majd egy nap.
Kérlek tűnj el ebből a házból!! Félre tettem neked egy kis pénzt, az ágyad alatt megtalálod egy dobozban.
Élj jobban, légy jó Alex.

A levél végére már nem gyász hanem harag tombol bennem.Összességében nem vagyok nagy szám. De 11 éves korom óta dolgozom, és nem mondhatnám ,hogy tisztán. A sok utcai verekedés megerősített. Minden bordám volt már törve legalább egyszer. És elég sokáig dillerkedtem is. Nem egy vidám történet, tudom.

De ha ez kell az életben maradáshoz akkor legyen.

Gondolkoznom kell. Anyám halott, bármennyire is fáj ez a helyzet. Valamit tennem kell. Ha kihívom a mentőt akkor nem lesz lehetőségem most szarrá verni azt a szemetet.
Eldöntöm, a mentő ráér. Amint szétvertem azt a gyökeret eldöntöm ,hogy mi lesz.

Előkapom a telefonom, és Sms-t írok Daemonnek. Van egy olyan gyanúm ,hogy most csak rá számíthatok.
Normális esetben utálok segítséget kérni, de most le kell küzdenem ezt.

Daemon, ha egy óra múlva nem jelentkezek gyere a Klirvoter drive 25 re. Lehet szükségem lesz a segítségedre.

Elküldöm, bár vonakodva ugyan. Ledobom a telefont és akkor kinyílik az ajtó. És belép az apám.
-Na végre idetoltad a képedet !!! -szól a nagy termetű férfi. Arcát szakáll fedi, nem tűnik ápoltnak. A keze ökölbe szorul és ennyi év után már tudom ,hogy hová vezet ez.

-Nem maradok soká, ne aggódj. -mondom hidegvérrel, de valójában lüktet bennem az adrenalin.
-Persze. - nevet fel hitetlenkedve. -Nem gondolod ,hogy valakinek dolgoznia is kellene??

-Igen, mondjuk neked. -szúrom oda. Felnevet, csöpög belőle a gúny. Szemétláda.
-Hogy kinyílt a csipád!!! -felém indul, betámasztom a lábam ,hogy ellentudjak állni. Elkapja a torkom és a falhoz passzíroz. Csak úgy nyekkenek. Fájdalom nyilall a gerincembe, a tüdőmből kiszökik a levegő.
-Nem szégyelled a pofádat!!!! Itt laksz a házamban és a kajámat eszed te kis pöcs!!!!!
-Amit az én pénzemből vettél te köcsög!!! -ordítom.

Teljes erőből a falnak taszít megint, aztán elenged. Fáj ,de észnél maradok. Az izmaim megfeszülnek.

Behúzok neki egy jól irányzott jobb horoggal. Elégedetten nyugtázom ,hogy vér folyik ki a szájából. Viszonozza az ütéseket. Nem térek ki, élvezem a bunyót.
-Most megfizetsz!! -üvöltöm. És püfölni kezdem. A hatodik ütés után megtántorodik és ráesik az üvegasztalra. Az meg darabokra törik a súlya alatt. Rávetem magam és addig ütöm az arcát amíg el nem törik az orra.

Ekkor izomból a bordáimba bokszol és érzem ,hogy roppan valami. Még vagy három ütést be visz. Vérzek ,szédülök és szerintem megint keresztet vethetek az egyik bordámnak. Csúcs. Egy határozott mozdulattal halántékon vágom, a feje elfordul és teljesen elernyed.

Letörlöm az arcomra kenődött vért. Megvetéssel nézek az előttem fekvő ájult férfire. Nincs bennem egy szemernyi megbánás sem.
Valahogy felrepedt a szám és a pólómat kezdte átitatni valami. A vérem. Le kell lépnem.

-Sajnálom anya. -suttogom  előkotrom a levélben említett dobozt és bevágom magam mögött az ajtót.
Egy fejezet lezárult, nem bántam. Elővettem a telefonom és tárcsáztam Daemon számát.
-Mond Kölyök. -veszi fel egy csörgés után.
-Találkozzunk. -kérem és a lelki szemeim előtt látom ,hogy bólint.

-Máris ott vagyok. -ezzel leteszi.

Szótlanul meredek a készülékre. Életemben most először van egy ember akire úgy érzem ,hogy számíthatok. A lelkem mélyén ,valamelyik nagyon eldugott sarokban hálás voltam anyámnak ,hogy annak idején szült nekem egy testvért. Akit talán lesz alkalmam megismerni, nem úgy mint azt az embert aki a világra hozott.