Szívdobbanás : Tettek és következmények

Daemon

Ingeket dobálok be egy bőrönd be, meghatározatlan sorrendben. Nem szívesen vallom be még magamnak sem , de aggódom apámért. Bármennyire is ellene voltam és hibáztattam azért ,hogy elhagyott minket, az utóbbi időben próbált apaként viselkedni. Nem mondom azt ,hogy sikerült is neki, de legalább próbálta.

A múltkori Rebecca féle vacsora eléggé félre sikerült. Szarul esett ,hogy azt a némbert védte és nem engem.
De az elmúlt időszakért hálával tartozom neki. Bár a pénzen kívül nem sok mindent kaptam tőle.
-Hogy vagy ?? -hallom Cami hangját a hátam mögül. Megfordulok és tényleg ott áll a küszöbön, karba font kézzel és szánakozó arccal.
-Meg vagyok. -vonok vállat.
-Daemon ennél azért jobban ismerlek.
-Nem tudom mit mondjak Cami. Sokk-ként ért Rebecca hívása. Erősen gondolkoztam rajta ,hogy el sem megyek. Mivel apám sem ért rá amikor valami idióta miatt kórházba kerültem.

-Viszont csomagolsz. Ebből pedig arra tudok következtetni ,hogy elutazol.
-Nem leszek olyan, mint ő. Inkább magamnak ,mintsem neki akarok ezzel bizonyítani.
Közelebb lép, egészen hozzám simul. Karjait a nyakam köré csúsztatja és magához ölel. Ebben nincs semmi erotikus csupán egy baráti ölelésnek nevezném. Viszont rettentően jól esik ez a gesztus.

-Nagyon vigyázz magadra. -megszorítom egy kicsit.
-Vigyázok, de csak ha te is. -aprót bólint.
-Siess haza. -végig simít az arcomon, hallom ,hogy szipog. Nedvesség csillog a szeme alatt.
Nagyot sóhajtok, utána akarok menni, de nem teszem. Tudom ,hogy az iskola miatt nem jönne velem. Meg hát nem lesz egyedül hiszen itt van Alex.
Nem lehet probléma azon kívül ,hogy hiányozni fog. 

Két óra múlva 

Egy kényelmes repülőgépen ülök úton Svájc felé. Bánt ,hogy Camit otthon kellett hagynom, de megfogadtam ,hogy amint tudok ismét otthon leszek. Nehezebb volt eljönnöm ,mint gondoltam volna.
Remélem minden rendben lesz külhonban és hamar hazarepülhetek. 

Egy baromi hosszú repülőút múlva 

Elzsibbadt a seggem, hiába a bőrülés meg a sok cicoma. Semmit sem ért.
De most már legalább a kórházban vagyok. A kis szőke nővérke felküldött az emeletre, ahol meg is találtam az apámat. Mondjuk nem volt nehéz ugyanis az ajtó előtt Rebecca ült és SMS-ezett persze tökéletes külsővel. Le sem tagadhatná ,hogy apám miatt aggódik. Az apám ennél jobbat érdemelne, talán ezért vagyok most itt.

-Daemon!? -néz fel rám Rebecca, arcán teljes döbbenettel. - Eljöttél.
-Nem miattad. - nézek rá neheztelőn.
-Értem.
-Hogy van?
-Még nem tért magához. Az orvosok szerint belsővérzése van. Elesett és beverte a fejét.
-Istenem.
-Valószínűleg maradandó károsodást szenvedett. -rázza meg a fejét. 
-Mr. Agenta? -egy idős, őszeshajú úr szólít meg. Végre egy szakember.
-Én vagyok.

-Az édes apja állapota már nem romlik. Fel fog épülni. Pontos diagnózis majd csak
akkor tudok mondani amikor magához tér. 

-A napokban erre van kilátás?? -kérdezem félreérthetetlen reménnyel a hangomban. 

-Reméljük a legjobbakat. - bólint a férfi és halványan elmosolyodik. -Ne aggódjon uram. Az apja rendben lesz. 

-Köszönöm Doktor. - kedvesen és némi együttérzéssel megveregeti a vállam mielőtt kimegy. Az együttérzés ezek szerint még mindig jelen van ebben a förtelmes világban. Jó tudni. 

-Rebecca magunkra hagynál minket apámmal. - kérem ,de nem nézek rá. 

-Ahogy akarod. - szinte látom magam előtt ahogy megvonja a selyembe bújtatott vállát majd csípőriszálás közepette távozik.

Most, hogy majdnem egyedül maradtam, nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Körbesétálok a kórházi ágy mellett. Találok egy sima, támla nélküli széket, nem tűnik túl stabilnak, de ha hanyatt esés közben szétreped a fejem legalább a megfelelő helyen vagyok ahhoz, hogy összestoppoljanak. Na jó ez egy picit morbid volt, belátom. 

Nem tudom ilyenkor mit szoktak tenni az emberek, ha látogatásuk tárgya nincs az eszméleténél. Valami zavaros tévé műsorból az rémlik, hogy beszélni szoktak az ágyban fekvőhöz, aki emiatt csak úgy magához tér. Annyira logikus. 

De jobb dolgom nincs és ötletem sem úgyhogy : 

-Szóval itt vagyok apa. Gőzöm sincs, hogy mit mondhatnék. Elég sokat utaztam azért, hogy megkérdezzem tőled, hogy hogy vagy. Úgyhogy lehetne szó róla, hogy beszéljünk??? 

Persze nem történt semmi. Ő továbbra is mélyen alszik. Valószínűleg ki kellene inkább akadnom, hogy nem ébred fel, vagy pityeregni miközben a kezét szorongatom, de a doki azt mondta, hogy rendben lesz. Nagyot sóhajtok.

-Tudom, hogy hallasz. Sajnálom amiért tönkre tettem a vacsorát.Nem igyekeztem eléggé, hogy megértsem a feleséged és persze téged. Tudom, hogy igyekeztél, de nem voltam vevő rá. Bocsáss meg. - bármilyen durván hangzik is, ezt mind komolyan gondolom. 

-Te bocsáss meg nekem fiam..... - csupán ekkor tűnik fel ,hogy apám szeme nyitva van, bár éppen hogy csak.  

-Apám...... - elakad a lélegzetem. Ez a tévés baromság tényleg bevált. Egy rekedt, halk kuncogást hallok. Sosem hallottam még őt nevetni.

-Sosem hívtál még apának.... De jobban esik, mint valaha sejteni mertem. A lelkiismeretem gyötör mióta elhagytalak téged. Egy nap mikor már nem bírtam tovább visszamentem. Beszélni akartam anyáddal rólad. Akkor jöttem rá, hogy az életed része akarok lenni, de már késő volt. Amikor beállítottam anyád új pasia elhajtott, anyád pedig nem próbált tenni ez ellen. Még háromszor visszamentem, de csupán a harmadik alkalommal láttam meg, hogy anyád miért áll ki amellett a barom mellett. Mert várandós volt tőle.

-Aztán az a szemét kicsinálta. - ökölbe szorult a kezem, de aztán megéreztem rajta apám kezét. 

-Tudom. Erre is későn jöttem rá. Ez az én keresztem. 

-Mi történt?? - kérdezem, elhúzom a kezem és az ölemben összekulcsolom. 

-Hosszú történet. 

-Én nagyon ráérek. -fonom karba a kezem. 

-De előtte kérnem kell valamit. - a tekintetéből azt szűröm le, hogy nem arra fog kérni, hogy hozzak neki egy pohár vizet. 

-Hallgatlak. - nézek rá óvatosan. 

-Legyél a társam. Már nem bízom senkiben. 

-Na vár egy kicsit. Arra kérsz, hogy dolgozzak neked??? 

-Igen. Szükségem van valakire, akiben bízhatok, különben vége a cégnek. 

-Várom a történetet. 

Három nappal korábban    

Matthew

Tuti, hogy ide tettem azt a nyamvadt könyvelést. Itt kell lennie valahol egy mappában. Pontosan azért raktam valami biztos helyre, nehogy Rebecca megtalálja és eltüntesse. A kimutatás azt bizonyította, hogy a feleségem, a nő akit ismerek és szeretek képes meglopni engem és a cégemet több millióval. 

Kellett nekem felvenni. 

-Drágám itt vagy?? - megint azt a mézes mázas hangot használja, mint amikor akar valamit. Nekidőlök az íróasztalomnak és várom az álszent nőszemélyt. Aki be is masírozik. 

-Mit akarsz?? - próbálom félvállról venni a dolgot amit éppen az imént tudtam meg. 

-Jajj szívem, láttam egy gyönyörű fehérneműt az egyik magazinban és arra gondoltam, hogy mivel közeleg a szülinapom.... 

-Ezt be se fejezd. Nem érdemled meg. 

-Várj..... Miért??? -az arcára kiülő meglepetés örömmel tölt el. 

-Átnéztem a könyvelést Szívem, elég sok hiányzik a számláról nem gondolod?? 

-Szerintem azzal a könyveléssel minden rendben van. - most meg felvette a duzzogó feleség szerepet. Kezd nagyon az idegeimre menni vele. Egyre csak Daemon korábbi szavai járnak a fejemben:

Hogy kezdhettél ki egy ilyen álnok perszónával. Nem veszed észre, hogy úgy ver át ahogy tud. Nem lepne meg ha csak a pénzedre menne. 

A fiamnak igaza volt. Brutális hibát követtem el. 

-Végeztem veled Rebecca. Elakarok válni. - szikla szilárdnak kell lennem, nem fog meghatni. 

-Ezt nem mondhatod komolyan!! - sikítozni kezd. 

-De nagyon is komolyan gondoltam. Nincs szükségem egy pénzéhes libára. - lehet, hogy ebben az őszinte megnyilvánulásban szerepet játszott az is, hogy legurult egy két feles. De, attól még igaz. 

-Ki beszélte tele a fejed??? Hm?? Az a semmirekellő fiad??? 

-Ne merj a fiamról így beszélni!!! 

-A múltkor még engem védtél!! Mi történt veled?? Megártott az alkohol?? 

-Na figyelj, a lányunkat továbbra is támogatni fogom, mert ez apai kötelességem, de veled nem vagyok hajlandó tovább egy fedél alatt élni. Tudtam, hogy fűvel fával megcsaltál, de szemet hunytam fölötte. De undorodom tőled. Ezért nem értem hozzád már évek óta. Miattad hagytam el az egyetlen fiamat. 

Könny csordul a szeméből, szipogni kezd. 

-Már nincs miért sírnod Rebecca. Már régen nincs. - felemeli a kezét, hogy pofon vágjon, de elkapom és megállítom. 

- Ezzel nem mész semmire. A cégben mostantól a fiam a jobb kezem. Ki vagy rúgva. - ekkor hirtelen balra mozdul és felkap egy vázát. Nem sikerül félbeszakítanom a mozdulatot. Érzem ahogy a kemény tárgy a fejemnek csapódik. A fájdalom miatt csillagokat látok, majd elsötétül a világ és csak annyit érzek, hogy zuhanok.

Szívdobbanás : Távolság

Daemon 

Talán csak egy álom volt, hogy az apám megkért, hogy legyek a társa. Ekkora baromságot. Miért pont én?? Mit fogok mondani Camillenek.
Ezt a félelmemet apám felé is kinyilatkoztattam. Csupán egy hónapig kell Svájcban maradnom amíg felépül. Ez is jobb, mint a semmi. Már csak el kell mondanom Camillenek. 

-Cami sajnos ez a helyzet. - bánatos hangja hallatán összeszorul a szívem.
-Amint lehet jössz ugye???
-Hát persze. Megígérem... - mosolyognom kell. -Veled minden rendben van??
-Na ná. Éppen a kádban vagyok. - na jó erre nem számítottam. Ha a kádban van akkor az azt jelenti, hogy...
-Meztelen vagy?? - bámulok a készülékre tátott szájjal.
-Aha. - ez egy olyan "Benne lennél egy kis hancurban bébi" "Aha" . Ez kiveri nálam a biztosítékot. Rohadt meleg lett hirtelen és szorít a ruhám.

-Beszéljünk másról. Oké??
-Ó. Bocsi pedig azt hittem a szex az egyik kedvenc témád. - innen hallom ahogy beharapja a száját.
-Az bizony, főleg ha veled kapcsolatos szerelmem. - vallom be.
-Te kis piszok. - kuncog a vonal másik végén.
-Lenne kedved egy kis.... hm ..... telefon szexhez....
-Hát.... - mennyire lehet betépve, hogy belemegy??
-Jól hallottam?? - akadok ki.
-Igen. Most, hogy egy teljes hónapig távol leszel, muszáj lesz kitalálnunk valamit nem??
-Mondtam már, hogy mennyire imádlak??? - az arcomról nem lehet levakarni a mosolyt.

-Mr. Agenta a bizottság már várja. - szól a titkárnőm Elizabeth. Elég nagy ribanc. A dekoltázsa a köldöke alá lóg és majdnem összeér a szoknyájával, amennyiben ezt lehet szoknyának nevezni. Hajt rám, efelől semmi kétségem nincsen. De nekem nem kell, mert van egy csodálatos barátnőm akit imádok.
-Mennem kell, mert várnak a tárgyalóban. Amint tudlak hívlak és visszatérünk erre.
-Várlak. - kuncog bele a telefonba.
-Szia.
-Sziaaa.

Camille

Remélem menni fog ez az egy hónap. Már most nagyon hiányzik, de kifogom bírni. Időközben kihűlt a vizem, ideje kiszállni. Szétáztam.

Felemelkedek és magamra csavarom az egyik törülközőt. Kilépek, de megcsúszok és seggre esek. Elkap a fejfájás, és tuti befog lilulni a seggem. Lassan felkapaszkodok, megdörzsölöm a fenekem, de ez nem javít a helyzeten.
-Jól vagy Cam?? - hallom Alex hangját az ajtó másik oldaláról.
-Igen Alex. Csak elcsúsztam. De jól vagyok.
-Biztos?? - hallom a hangján, hogy aggódik.
-Persze.
-Hát oké. Elkezdtem a vacsorát, de segítségre szorulok. - felnevetek.
-Azonnal megyek. - belenézek a tükörbe, nem nézek ki valami jól. Eléggé sápadt az arcom, de majd a reggeli segít.  Remélem.

Daemon

Ez a tárgyalás borzasztó unalmas volt. Már értem apám miért ilyen komor amikor hazajön. Már három napja vagyok ebben a cégben, de még mindig nem értem, hogy pontosan mi folyik itt. Adtam pár hasznos tippet a fejlesztőknek, de a fejesekkel valahogy nem jövök ki. Mindegyik olyan, mintha cipőpasztába haraptak volna.
Fáradtan térek vissza az irodámba, még három tárgyalás vár rám a mai nap folyamán, utána meglátogatom apámat és beszámolok neki a fejleményekről. De most, hogy van egy fél órám, az a terv, hogy ledőlök az irodámban álló kanapéra.
Benyitok és nagyon durva látvány tárul elém. Konkrétan Elizabeth hátsója, amint szépen hason fekve terül el a kanapémon.
-Te mi a szart csinálsz?? - meredek rá.
-Gondoltam egy kis biztatásra van szükséged. - felül és rám kacsint.
A dekoltázsa eléggé látványosan ki villan.
-Nem akarok tőled semmit. - fonom karba a kezem, remélem ebből érteni fog. De ehelyett feláll és mellém lép. A mutató úját kacérkodva végighúzza a nyakamon.
-Ennyivel nem úszod meg. - kiráz a hideg, de nem a jó értelemben.
-Nincs valami elintézni valód??? - kérdezem, szeretném minél messzebb tudni őt magamtól.
Nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Talán túl nagy kérés lenne egy új titkárnő.

Camille     

Nem rég beszéltem Daemonnel, azt mondta minden oké, de zavart volt a hangja. Már másfél hete annak, hogy láttam. Egyre jobban hiányzik. Alexxel egyre jobban kijövünk. Megint kavarog a gyomrom. A szédülés is vissza vissza tér, de már jobb.
Talán a közelgő menstruációm az oka. Fáj a mellem is, szóval tuti.
-Cam ???
-Jól vagyok Alex. Tényleg. - nem tűnhetek túl meggyőzőnek, mert felhúzza a szemöldökét. 
-Nekem elmondhatod Cam. De végül is a te dolgod, csak szeretném, hogy tudd itt vagyok ha szülséged van valakire. Tudom, hogy nem vagyok Daemon, de hé nézek ki olyan jól, mint az a seggfej. - rámkacsint. Tisztában vagyok vele, hogy próbál felvidítani és működik is a dolog.

- Olyan, mintha az öcsém lennél. - ismerem be, de nagy veszély fenyeget, hogy elsírom magam az emlékek miatt.
- Na, azért ne legyünk ennyire nyálasak!! De azért jól esett. Mindig is vágytam egy nővérre.
- Na ez kezd túl szentimentális lenne nem ??
- De. - bólint és kedvesen elmosolyodik. A mosolya rettentően hasonlít Daemonére és ettől csak mégjobban hiányzik a barátom.
- Hány éves volt?? - kérdezi Alex óvatosan.
- Hmm?? - ennyire elbambultam.
- A testvéred. - kérdőn méreget és várja, hogy megfutamodok-e a válasz elől.
- Tíz. Nagyon fiatal volt. - kicsurdul egy könnycsepp a szememből.
- Bakker. - csóválja meg a fejét.
- Így is lehet mondani. Rettentően hiányzik. Nem jöttünk ki mindig olyan jól, de attól még a testvérem volt. Meg hát, szeretem.

- Ezek a testvér storyk igen különösek tudnak lenni. - mosolyodik el halványan.
-Ebben mind a ketten egyetértünk. Azt hiszem. - rázom meg a fejem lemondóan.
- Az tuti. Na, de lássunk neki a kajának, mert rettentően éhes vagyok.
- Igazad van. Felpattanok, de csupán utólag jövök rá, hogy ez rossz ötlet volt, a vérnyomásom az egekbeszökik. Elveszítem a tisztán látásom, ugyan úgy ahogy a padlót is a lábam alól. Zuhanok, mint egy krumplis zsák.
Csak egy kétségbeesett kiálltást hallok elhalni a távolból.
-Istenem, Cami!!!!!!  - egy puffanás aztán pedig síri csend. 

***

Valami puhán fekszem. Meleg van, de kellemesen, nem folyik rólam a víz. A karom viszont zsibad. Óvatosan, mintha tartanék a napfény erős,szemet kiégetős sugaraitól kinyitom a szemem. A szobámban vagyok. Pozitívum, nem haltam meg.
Megpróbálok felülni, három sikeres kísérlet után függőlegesbe kerülök legalább annyira, hogy lássam a szoba végében gubbasztó Alexet.
- Mi történt?? - kérdezem.
- Elájultál, alig bírtalak elkapni. - lesujtottan beszélt. - Mi folyik itt Camille?

-Nem tudom. Tényleg. - jelentem ki. Ez a teljes igazság. - Néhány napja bénább vagyok még a szokottnál is. Folyton elesek, szédülök na meg émelyeg a gyomrom. Most pedig már az ájulást is hozzá írhatom a listámhoz. - dörzsölgetem meg a karomat.
- Lehet, hogy beteg vagy. - javasolja.
- Lehet, de lázam nincs és a fejem sem fáj.
- Azért elkéne menned dokihoz. Ez nem játék!
- De semmi bajom Alex.
- A semmitől nem szoktak elájulni az emberek Cami. Kérlek had vigyelek el dokihoz. Ha áment mond rá akkor többet nem piszkállak. - teszi a szivére a kezét.
- Jó. Akkor mennyjünk, mert úgy sem fogsz békén hagyni.
- De nem ám. Azért van bennünk valami közös Daemonnel.
- Nem nevezted seggfejnek.
- Néha az én figyelmem is lankadhat. Nem de?? - mosolyog rám.
- Ez igaz.
- De azért ne mond el neki.
- Megörzöm a titkod. - kacsintok. Majd felkapom az egyik pulcsit a fogasról és indulunk is az ajtó felé.

Tudom, hogy nem vagyok beteg. Ekkor viszont rám tör a hányinger. Mi a fene lehet velem ??

Szívdobbanás: Amikor minden összejön

 

Camille 

Utálom az orvosi rendelőket, zsúfoltak, a halálra emlékeztetnek és ott van az a tömény fertőtlenítő szag is. Ijesztő.

- Mennyit kell még várni??! - panaszkodom, na jó igazság szerint inkább nyavalygok, de mentségemre szóljon, hogy már három órája itt ülünk és még csak ránk sem nézett senki.

- Nyugi. - mondja Alex amitől csak még feszültebb leszek.

- Ilyet sose mondj egy ideges embernek, különösen ha az illető egy nő. - tanítom.

- Kösz anya. - kacsint rám pimaszul.

- Na azért ennyire még nem vagyunk jóban. - kacsintok vissza.

Ekkor kinyílik a pokol kapuja és egy fehér köpenybe bugyolált hölgy sétál ki rajta, mappával a kezében.

- Ms. Williams?? - kérdezi meglepően vékony hangon.

- Igen. - felállok, Alex pedig követi a példám.

- Remek, kérem fáradjon be. - int az ajtó felé.

- Vigyázok a cuccaidra. - nyugtat meg Alex, kevés sikerrel. - Egy ajtónyira leszek. Ne parázz Cam.

Bólintok és követem a hölgyet. Remélem jó hírei lesznek.

- Foglaljon helyet, kérem. - teszem amit mond. - Meg vannak a vizsgálati eredmények.

Most jön az a rész, hogy a hatás kedvéért kicsit csendben marad, mint a tehetségkutatós műsorokban szoktak. Baromi idegesítő.

-  A vizsgálatok alapján semmi rendellenességet nem találtunk önnél. - fellélegzek, valószínűleg hangosan. 

- Azonban.... - ó, hogy a magasságos. - Találtunk egy bizonyos hormont a vizeletében amiből arra következtetünk, hogy ön terhes.

- De hiszen... - mi a jóságos záptojás?? - szedek fogamzásgátlót.

- Nem mindig reagálnak jól az ilyen gyógyszerekre, néha a hatásuk elmarad. Vagy ha esetleg kimarad egy-két szem.

Egy pillanatig felötlött bennem, hogy a gallérjánál fogva kirángatom a székéből és erővel távolítom el a csinos pofijáról a mosolyt. Te jó ég mióta vagyok ilyen agresszív. És mióta vagyok terhes, ha egyáltalán az vagyok.

-Nos, hogy ebben teljesen biztosak lehessünk abban, hogy ön terhes el kell végeznünk egy terhességi tesztet. És ha a teszt pozitív akkor megbeszéljük a további vizsgálatokat. Na jó, ez már egy kicsit sok. A vérnyomásom az egekbe szökik. Mi a magasságos eget fogok csinálni ha a csajnak igaza van?? Már ha valóban terhes vagyok. A kezemet a pocakomra szorítom. Azt hiszem már tudom a választ. Nem tudnék ártani egy ártatlan teremtésnek. Megfogom tartani.

-Helyes. – mosolyog rám a nő. Ezek szerint az utolsó megjegyzésem hangosan szaladt ki a számon. Én és az a cserfes szám. 

-Néhány napon belül egyeztessünk. – közli nyugodt hangon.

-Úgy lesz. – bólintok és magamat is meglepve komolyan is gondolom. Néhány szót még váltunk aztán már kint is vagyok az ajtón. Amikor odaérek Alexhez a kezem ég mindig a hasamra tapad, még nem sikerült feldolgoznom az imént hallottakat.

-Na, hogy ment?? – vigyorog rám Alex , a szokásos tekintetével.

-Keresnünk kell egy gyógyszertárat. – elkapom a csuklóját és a kijárat felé kezdem húzni.

-Hé hé, nyugi már. Elmondanád, hogy mi folyik itt?? – kérdezi most már korántsem nyugodtan, úgy fest leesett neki, hogy valami nem gömbölyű. Ez egy szerencsétlen hasonlat volt.

-Lehet, hogy egy kis Daemon növekszik bennem!!

Ekkor nem úgy reagált ahogy vártam. Leesett állakra, meg döbbent kővé dermedésre számítottam, nem röhögő görcsre. Nem értem, hogy ebben mi lehet olyan rohadt vicces, amikor az én agyam fogaskerekei konkrétan kigyulladtak és porrá égtek az elmúlt pár perc folyamán. Ez meg egyszerűen csak röhög. Összehúzott szemekkel nézek rá, hátha rájön, hogy valami ne jó. Amikor végre felnéz látom a könnyeket a szemeiben, amiket egy egyszerű mozdulattal igyekszik is eltüntetni. Felhúzom a szemöldököm, így várom a magyarázatot, ha ilyen vicces volt az a valami, én is szeretném tudni.

-Ne haragudj Cam, de ez szörnyen rossz szóhasználat volt. – ennyire még senkit nem akartam egy másik kontinensig rúgni, de ekkor nagyon is megjött hozzá a kedvem. De nála van a kocsi kulcs, szóval… Majd legközelebb, amint alkalmam nyílik rá. 

A legközelebbi gyógyszertár a kórház másik oldalán volt, igazán bölcs dolog, örök hála a tervezőnek. konkrétan az ajtóval együtt mentem be a gyógyszertárba, de nem izgultam, á dehogy is. Alex a nyomomban lépett be és beálltunk a sorba, ami igazából egy cicomás ribit jelentett aki nem tudta, hogy milyen fogamzásgátlót szeretne venni. Szegény hölggyel kipakoltatta az össze lehetőséget a pult tetejére, ami aztán elég sok dobozt jelentett.

A kedves vevő, szépen manikűrözött karmaival tekergette  haját, miközben rágózott, hangosan. Köhintettem egyet, csupán jelezni kívántam, hogy itt vannak mások is. Mivel időm engedte végig mértem. A tűsarka szerintem gyilkos fegyver lehetne egy nagyon menő tévés sorozatban, a szoknyája annyira egybe olvadt az övével, hogy abban sem vagyok biztos, hogy viselt övet. A pólóját mondjuk nem láttam, de az egyenes tartás, hatalmas mellekre és az ehhez tartozó nagyon mély V alakú kivágásra utalt. Ekkor megfordult. Lottóznom kellene, de komolyan. Nagy tételben. 

Lenézően végig mér és látom, hogy éppen eldönti, hogy szánalmasan öltözöm. Egy megvető tekintet egy vállrándítás majd visszafordul a patikus felé. Szegény csaj, talán néhány évvel lehetett idősebb nálam. Az orrán egy kis kerek szemüveg ült közvetlenül a nagy őzike szemek előtt. Ezekben pedig fájdalom csillogott. Először nem értettem miért aztán a liba megszólalt.  

-Szóval, szerintem tök felesleges feltennem a kérdést, hogy melyik a legjobb hiszen ilyen kinézettel nem hiszem, hogy sok pasi akadt már a horgodra. – szegény lány, ez egy nagyon bunkó beszólás volt, reméltem, hogy visszaszól valami nagyon durvát, de nem tett semmit. A szemében ha lehet még mélyebb fájdalom jelent meg. A ribi pedig csak tovább ciccegett és mosolygott a saját beszólásán. Ekkor a tekintetem összetalálkozott az őzike szemekkel és nem bírtam tovább, elszakadt a cérna. Na szívem ez most fájni fog.  

-Már ne is haragudj. Mi közöd hozzá?? – kérdezem kicsit flegmán.

-Neked mi közöd hozzá, te szuka?? – csavarja hátra a csinos kis fejét. Mintha a szuka szót véltem volna hallani az imént. Ez hiba bogaram.

-Na ide figyelj te két lábon járó óvszer, kettőnk közül itt egyvalaki a szuka és az nem én vagyok. Mi legalább tudni fogjuk, hogy ki a gyerekünk apja. – vonok vállat miközben a patikus csajszira mutatok, ez kezd izgalmas lenni.

-Milyen pasi lenne képes felcsinálni téged?? – megvető tekintete csak még jobban felkorbácsolja a haragomat.

-Nyugi te vele sosem fogsz találkozni. – kacsintok rá. Összehúzott szemei villámokat szórnak.

-Sperma donorokkal nem kavarok. – nevet rám kéjesen. Oké ennyi. Adok én neked hormonokat. Ez volt az a rész amikor feltűrtem a ruhám ujját.

Két órával később :

Egy kék ruhás pasas kísér ki a fogdából, az előtérben pedig Alex vár rám, karba tett kézzel a falnak dőlve. Amikor meg lát a fejét csóválja, de mosolyog.

-Szia. – köszönök. Hamarabb szabadulásom oka, hogy ismertem a rendőrt. Akkor ismertem meg amikor a baleset történt, elmagyaráztam neki, hogy mi történt. A másik csaj pedig elrohant mikor megjöttek a zsaruk, szóval esélye sem volt feljelenteni. Megúsztam a dolgot.

-Nem hiszem el, hogy kiverted a fogát. – közli Alex, mint egy mellékesen.

-Kocsmai fogszabályzás. Sose piszkálj fel egy hormon túltengéses nőt.

-Majd észben tartom ha lesz barátnőm. – bólint Alex. – Hoztam neked, örülök, hogy kiszabadultál ajándékot. – félre fordítom a fejem, mire előhúz egy is dobozkát a zsebéből. A teszt.

-Mondtam már, hogy remek vagy.

-Nem, de ezt bármikor mondhatod. – kacsint rám. –Na húzzunk innen, rossz érzés visszatérni. – ezzel el is indul az ajtó felé. Mesélt néhány dolgot a múltjáról, de börtönt nem említett soha. Ez a gyerek kész rejtély. Amikor észreveszi, hogy nem követem megfordul.

-Na, siessünk, szeretném tudni, hogy nagybácsi vagyok e. – lusta mosoly jelenik meg az arcán. – Nagy levegő és irány pisilni kislány!!

Úgy tettem ahogy mondta és a kis dobozzal eltűntem a sitt mosdójában.