2019. december 8., vasárnap

Idegen Érzés : Utazás



Hannah

-Te most rohadtul csak szívatni akarsz engem ugye?? - nézek körül a hatalmas gép gyomrában amivel szó szerint nem olyan régen érkezhetett a hercegem. Vicces belegondolni nem igaz? Ha nem velem történne és valaki ezt mesélné nekem simán közölném vele, hogy sürgősen álljon le a szerrel amit szed, de nem így van.
Sebastian kinevet, de nem ám halkan, mint egy úriember, hanem hangosan és szívből. A szemét.
-Jajj drága Hannah, rövid ismeretségünk alatt már most többször sikerült megnevettetned, mint az ismerőseim többségének. - mosolyog rám azzal a szívdöglesztő mosolyával.
Amitől a legtöbb nőnek elgyengülnek a térdei, meg kell mondanom nekem is, de ezt ugyan nem kötöm az orrára. Már így is túlságosan elbízta magát, a herceg.
-Ne bókoljon nekem uram, hiszen már levett a lábamról. - kacsintok rá.
-Hmm. Való igaz kedves útitársam, de mint azt korábban mondtam, ezt a számot még szeretném igen csak növelni, amint lehet, szóval.....
Kezdene bele a mondatba amikor egy elegánsan öltözött férfi sétál be az utastérbe.
-Csak jelezni szerettem volna, hogy két óra múlva leszállunk, a tervek szerint uram.
-Köszönöm Mike.
A férfi akiről már tudom, hogy Mikenak hívják sejtelmes pillantást vált Sebastiannal, mielőtt biccent és távozik abba az irányba amelyikből nem olyan régen megjelent.
-Miért van az a furcsa benyomásom, hogy nem vagy hozzászokva Miketól, hogy ilyen tisztelettel beszéljen veled? - teszem fel a kérdést Sebnek miközben belekortyol egy pohár pezsgőbe.
Majd kis híján félre is nyeli a valószínűleg rohadt drága italt, és köhögni kezd.
-Ezt igennek veszem. - nevetem el magam.
Amikor véget ér a hirtelen támadt köhögő roham, Sebastian felém néz, a tekintete pedig játékosan csillog.
-Alig várom, hogy kifejtsd, hogy milyen jelek hatására vontad le ezt a meglepően helytálló következtetést.
-Nos nem volt olyan nehéz észrevenni, hogy milyen undorral mondta ki az uram szót.
-Mondasz vele valamit. És gyanítom, hogy tényleg nem nagyon szereti.  Az ismeretségi körömnek eddig csupán négy tagja volt aki megmeri mondani nekem, hogy mit tegyek. Ő az egyikük és ezt igen szereti fitogtatni.
 -És rólam mit gondol?- kérdezem meg érdeklődve.
-Nos nem nagyon szokta véka alá rejteni a gondolatait, de a te esetedben még nem hozott fel semmit.
-És azt várod, hogy ezt elhiggyem?
-Mit is?
-Hogy a legjobb barátodnak nincsen véleménye rólam? - kérdezem hitetlenkedve.
-Nem mondtam, hogy ő a legjobb barátom.
-Hmm, már a hazugságnál tartunk??? - kapom a számhoz a kezem, meglepődést színlelve. Közben felállok, hogy töltsek magamnak is egy kis pezsgőt.
-Jesszus már a lelkizésnél tartunk?? - kapja ő is a szája elé a kezeit.
Elindulok fele, de ő hirtelen felpattan és maga elé tartja a kezeit, miközben hátrálni kezd. Követem és próbálom utol érni, miközben hangosan nevetek a reakcióján.
-Ne gyere közelebb te veszedelmes asszonyszemély. Tuti, hogy az érintéseddel szerzed meg a legtitkosabb gondolataimat, vagy vagy tudom már a szex az. Valahogy közben.....
Már olyan hangosan nevetek, hogy csoda, hogy Mike még nem jött vissza megnézni, hogy mi történik.
Ebben a pillanatban  hirtelen sikerül elkapnom és mindketten úgy meglepődünk, hogy ráesünk a kanapéra, ekkor ő is nevetésben tör ki. Én pedig követem.
Egymás karjában nevetünk kitudja meddig.
-Mit akarsz tőlem Sebastian? - bukik ki belőlem mikor már egy ideje farkasszemet nézünk egymással. Nem válaszol rögtön, szinte látom ahogy gondolkodik azon, hogy mit mondjon.
-Szeretnélek jobban megismerni Hannah. - simít végig a hajamon.
-Szerintem már eléggé jól ismersz. - nevetem el magam.
-Tudod, hogy nem úgy értettem.
-Persze, hogy tudom.
-Nagyon várom, hogy ez megváltozzon.


Én is így vagyok ezzel. Alig várom, hogy megismerjem, csak félek a következményektől. Vajon mibe kerülhet ha ebben az őrült világban az ember lánya beleszeret egy hercegbe?

2019. december 1., vasárnap

Idegen Érzés: Ki vagy hát idegen..







Mindenem fájt. Úgy fest a lehetetlen testhelyzetben alvást tökélyre sikerült fejlesztenem.  A testem átlóban terült el az ágyon  és anyagából úgy néztem ki, mint egy hulla aki kiugrott a tizedik emeletről a Castle valamelyik részében. Annyi különbséggel, hogy nekem csak a nyakam fájt, egy kicsit. A lepedő teljesen rám tekeredett, de meglepően jól esett a finom bársonyos anyag érintése. Lassan hanyatt fordultam és a mellkasomra szorítottam a lepedőt, hogy kicsit eltakarjam magam.
Ez amolyan természetes reakció lehetett ugyanis nem volt senki a szobában aki előtakargatnom kellett volna magam.  Aztán felültem és villámként csapott belém a felismerést, hogy a szobában rajtam kívül tulajdonképpen senki sincs. Aztán arra gondoltam, hogy talán csak elugrott valahova.
                Visszafeküdtem és felidéztem ezt a fantasztikus éjszakát. Már az emlékek hatására is kellemes meleg bizsergés járta át a testemet. Egy jó tíz percig fürdőztem ez emlékekben azonban Sebastian továbbra sem jelent meg. Kezdett gyanús lenni a dolog. A cuccai is eltűntek a földről. Kiszálltam az ágyból és oda sétáltam a kis fotelhez a szoba másik felébe. A ruháim rá voltak terítve a karfájára és akkor megláttam. Egy kis üzenet volt a fotel párnáján.





„Drágám,
 szerettem volna maradni, de sajnos nem tehettem. Ma reggel haza kellett utaznom egy halaszthatatlan dolog miatt. Szeretnélek még látni és jóvá tenni, hogy már másodszorra hagytalak magadra egy ilyen fantasztikus éjszaka után. Kérlek bocsáss meg nekem és hívj ha készen állsz.
Őszinte híved:
S.”

A levél alján ott volt a telefonszáma. Álltam ott a szoba közepén kezemben a levéllel és nem tudtam hová tenni a dolgot. Fogalmam sem volt, hogy ki ez a férfi. Visszasétáltam az ágyhoz és leültem a szélére. Kavarogtak a fejemben a gondolatok és fogalmam sem volt, hogy hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Csak egy dolgot éreztem. Szorító érzést a mellkasomban. A levél kiesett a kezemből és lehullott a földre, én pedig a tenyerembe temettem az arcomat.


Sebastian

Négy nap telt el azóta, hogy eljöttem a hotelből. Négy nap. Ezalatt volt három idegösszeroppanásom és két agyvérzésem. Semmi nem úgy sikerült ahogy akartam. Most éppen egy tárgyalóteremben meresztettem a seggem nagyképű idiótákkal körbevéve akik nyilván azt hitték, hogy zsenik. Bár szerintem csak a nyakkendőjük elszorította az agyukban a vérkeringést és ezért nem voltak képes egy használható ötlettel sem előállni.
                És ezek akarnak nekem segíteni. Fogalmam sincs, hogy az apám hogyan tudta ezt elviselni éveken keresztül. A tekintetem kifejezéstelen maradt, de belül szörnyen unatkoztam. Lehet, hogy azért unatkoztam mert még az aranyerüknél is idősebb voltam. De nem én voltam az egyetlen akit hidegen hagyott a sok marha süketelése ugyanis velem szemeben az egyik kövér teremtés, aki legalább hetven éves volt olyan mélyen aludt, mint a Marianna árok.
Felnevettem saját szellemességemen, ami megakasztotta a beszédet. 
-Kíván hozzászólni uram ? – kérdezte a képviselő. Legyintettem, hogy nem.
-Uraim, azt hiszem rám itt jelenleg nincs szükség. Szóval ha megbocsájtanak.. –ezzel fel is álltam.
-Már megbocsásson ..- kezdett bele az öreg.
-Bízom önökben és a szakmai tudásukban. Ha sikerült olyan ötletekkel előállniuk amiben az szerepel, hogy hogyan lehet megmenteni azt a bizonyos üzemet, nem pedig bezárni akkor nagyon készségesen meghallgatom önöket. Köszönöm.
Lesimítottam az ingemet és ezzel kiléptem a teremből. A terem előtt már várt rám az én hűséges jobb kezem Mike.
-Ez nem volt túl kedves. – jegyezte meg miközben feladta rám a kabátomat. Mike a testőröm és a legjobb barátom is volt.
-Nem vagyok valami jó kedvemben. – vetettem oda.
-Ó. Hogy innen fúj a szél. – nevetett fel. – Még mindig nem hívott mi ?
-Ez nem vicces. – jegyeztem meg, de mintha meg sem hallotta volna.
-Milyen a másik oldalon ? – úgy érti, hogy eddig én nem hívtam vissza egyetlen csajt sem és most utolért a karma.
-Szar. – mondtam őszintén. Folyamatosan csak Hannah járt az eszemben, még sosem hagytam meg senkinek a telefonszámomat. A szállodában úgy éreztem, mintha elkezdődött volna köztünk valami és fáj a lehetőség, hogy esetleg esélyt sem ad neki. Nekünk.
-Ma este hatkor lesz a fogadás. Előtte pedig ruha próba. – jelentette be Mike, mintha eltudnám felejteni. Tovább pörgette a telefonomat amikor az pityegni kezdett.
-Azt hiszem ezt meg kéne nézned. – mondta és mosolyogva elém tolta a telefont. Kikaptam a kezéből és elolvastam az üzenetet. A szívem szaltót vetett.
-Mike szólj, hogy készítsék fel a gépet a felszállásra. New Yorkba megyünk. – a vigyorom még akkor sem lohadt le amikor felszálltunk a géppel.

Sikeresen leszálltunk a reptéren, időközben én pedig intéztem egy fuvart Hannahnak, hogy kitudjon jönni a reptérre. Már úton volt, én pedig a gép lépcsőén álltam, mint aki karót nyelt. Mike mellettem  nevetett egy retardált rozmár finomságával.
-Ne feszülj ennyire, már látott meztelenül és még mindig látni akar. Ez már jelent valamit. – cukkolt. Én pedig adtam neki egy tockost.  -Érzek rajtad valamit.
Elkezdett körbe szaglászni én pedig felvontam a szemöldökömet, ez hülye gondoltam magamban.
-Ez az illat, olyan .....olyan mintha. Hű haver nem akarlak megijeszteni, de elköteleződés szagod van.
Megveregette a vállam lemondóan én pedig elnevettem magam. Igen ez tényleg bolond. Ekkor láttam meg a sötétített üvegű bérelt autót. Nagyot nyeltem ahogy a jármű egyre közelebb gördült, majd egyenesen a gép lépcsője előtt parkolt le.
A sofőr kipattant és ajtót nyitott. Aztán megpillantottam Hannaht. Most egy könnyű kék ruhát viselt aminek hosszabb volt az ujja, a szoknya része pedig tökéletesen simult arra a fantasztikus alakjára. Összefutott a nyál a számban. Ugyanakkor éreztem ezt a különös szorító érzést a mellkasomban. Lesétáltam a lépcsőn, így félúton találkoztunk.
-Aggódtam, hogy talán nem látlak többet. – ismertem be hirtelen.
-Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam a történteket. Végül pedig arra jutottam, hogy látni szeretnélek, annak dacára, hogy még mindig nem tudom, hogy ki vagy pontosan.
Lassan elmosolyodtam, vártam már ezt a pillanatot.
-Akkor elmondom, de meg kell ígérned, hogy nem fogsz másképpen gondolni rám.
-Rendben. – szabadkozott és gyengéden elmosolyodott. Nagy levegőt vettem.
-Nos, a teljes nevem Sebastian William James Malik, Artmenston koronahercege és Maslow grófja, legalább is még egy hónapig – mosolyodtam el.
-Miért mi.... mi lesz akkor? – kérdezte miután megtalálta a hangját. Megvakartam a tarkómat.
-Attól tartok megkoronáznak.
Mike elnevette magát. Emiatt pedig kedvem támadt bemosni neki.
-Akkor herceg vagy. –jegyezte meg Hannah.
-Igen. – bólintottam.
-Én pedig eszkortfiúnak néztelek.
-Bóknak vettem. – vigyorodtam el.
-Kétszer is lefeküdtem veled.
-Ó, igen és én ezt a számot szeretném növelni.- jegyeztem meg ravaszul.
-Ó, jesszus. – nevette el magát amitől felragyogott az arca, kicsit megrázta a fejét.
-Akkor elkísérsz? – úgy tett, mint aki gondolkodik a dolgon.
-Igen. De mégis mit csinálnék én ott? – mondta mosolyogva.
-Nos, szeretném megmutatni neked az országomat, illetve ha emlékezetem nem csal, éppen ráérsz.
Tekintve, hogy két igencsak kecsegtető ajánlatot is kaptál. És még nem tudsz dönteni. - mosolyodom el. Összehúzza a szemeit, ebből tudom, hogy telitalálat volt. - Így felajánlanék egy harmadik lehetőséget.
-Ezt meg honnan tudod? Mármint a munka részét? - szegezi nekem. 
-Jól informált és igencsak befolyásos ember évén nagyon jók a kapcsolataim.Messzire elér a kezem. - kacsintok rá. 
-Eléggé fent hordja az orrát felséged. Azt hiszem ezen könnyen segíthetünk. De addig is...?
-Mond. kedvesem.
Ekkor a legmeglepőbb dolgot tette amire aztán tényleg nem számítottam. Letérdelt előttem.
-Felség. – ennek hallatán állatias morgás szakadt fel belőlem.
-Szeretem amikor előttem térdelsz. – buktak ki belőlem a szavak.
Bele harapott az ajkába, én pedig azt hiszem ez volt az a pillanat amikor elvesztettem az eszemet és neki adtam a szívemet. Egy apró csókot leheltem a homlokára.
Akkor még nem sejtettem, hogy ezzel a kedves, romantikus gesztussal mit is indítok el, pontosan. 

2019. november 22., péntek

Idegen érzés: Rejtély tálalva






Ami hihetetlenül tetszett ebben a szállodában az a wellness részleg volt. A maga hatalmas élmény medencéivel, na meg a szaunával, a masszázs részleggel, de nem is sorolom tovább mert a végén még elélvezek. És nem, nem túlzok. Ez maga volt a folyékony paradicsom.
                Amikor már biztos voltam abban, hogy az ujjlenyomataim is leáztak kimásztam a medencéből. A női zuhanyzók felé vettem az irányt, hogy a gyógyvíz után lemossam magam. Itt sorakoztak a zuhanykabinok, de szerintem darabja annyit érhetett, mint a házam. Fekete márványból volt majdnem minden. Ez a hotel orgazmikus.
-Egyetértek. – szólalt meg egy férfias hang a hátam mögül. Bakker lehet, hogy az utolsó mondatot hangosan is kimondtam?
-Igen. – nevetett fel a hang mögöttem, na már megint. Lassan megfordultam és kit fújt ide a szél. Becsukta maga mögött az ajtót szóval egy négyzet méternyi helyen rekedtem egy rakás szexi izomköteggel amik ahhoz a pasihoz tartoztak aki az éjszaka folyamán bűnös szavakat suttogott a fülembe miközben egymás után éltem át az orgazmusokat.
-Te. – elmés nyitás Hannah. Szép munka.
-Én ? – a szeme vidáman csillogott. Ez a rohadék még élvezi is, hogy bolondot csinálok magamból a közelében.
-Hogy kerülsz ide?
-Most itt lakom. – nézett rám nevetve. A szememet forgattam, azonban próbáltam visszafojtani  nevetésemet.
-Úgy értem, hogy kerülsz ide, a női zuhanyzóba? – ekkor veszem észre, hogy csupán egy törölköző takarja a derekát. Összefut a nyál a számban.
-Megláttalak és képtelen voltam ellenállni. – felém lépett és teljesen sarokba szorított.
-Minek is ? –kérdeztem incselkedve, közben pedig finoman megérintettem a mellkasát.
-Mondjam vagy mutassam? – vette fel a fonalat és már majdnem megcsókolt amikor hirtelen beszélgetés foszlányok szakítottak meg minket. Néhány nő, a hangok alapján körülbelül három lépett be. Hangosan beszélgettek valamit, de nem értettem pontosan.
-Attól tartok itt ragadtál. – kacsintottam rá.
-Lehet, hogy tetszik a helyzet. – vonta fel az egyik szemöldökét.
-Nem szeretem a közönséget. – biggyesztettem le az ajkam.
-Csendben leszek. – ígérte meg csábító mosolyával, amitől esküdni mertem volna, hogy megremegtek a lábaim.
-Te lehet. – mondtam nyomatékosan utalva arra, hogy én nem biztos. Elértem a kívánt hatást mert beleharapott az alsó ajkába.
-Látlak este? – kérdezi reménnyel a hangjában.
-Még az is lehet. – kacsintottam és ott hagytam egy szál törölközőben a világtörténelem legszexibb pasiát. Már az öltözőknél jártam amikor kijött, ezt onnan tudom, hogy elismerő női sikításokat hallottam a zuhanyzók felől. Valahogy megtudtam érteni a női társaimat, azonban én talán tudtam valamit amit ők nem, hogy ez a férfi pont olyan szép belül, mint kívül.

***
Nagyon nagy mákom van, hogy magammal hoztam a kedvenc egybe ruhámat. Imádtam a színét, sötét bordó volt a dekoltázsa elég szolid, de a háta kompenzálta. Az ujjai csipkében végződtek és eléggé elegánsnak tűnt, hogy felmerjem venni egy vacsorához.
A magas sarkú cipőmmel már nagyon csábosan néztem ki, de nem lett volna teljes a szettem néhány ékszer nélkül. A nagymamámtól kapott ezüst fülbevalót viseltem amit mindig is nagy becsben tartottam. A hallon keresztül sétáltam egyenesen az étterem részbe, amikor összetalálkoztam a kedvenc és talán egyetlen recepciósommal.
-Miss Fox, ha szabad megjegyeznem fantasztikusan néz ki. –mosolygott rám kedvesen. Viszonoztam.
-Nagyon köszönöm Miss Kelly. – biccentettem neki, majd én is megdicsértem a kosztümjét.
-Tán randevúja lesz ? – érdeklődött kedvesen.
-Attól tatok. – néztem le a ruhámra kétségbe esve.
-Majd szóljon hová küldjem a mentősöket. – mondta, de mikor látta rajtam, hogy nem értem folytatta. – A partnerének minden bizonnyal eláll majd a lélegzete, ugyanis fantasztikusan néz ki.
Megköszöntem a bókot kisé elpirulva, majd folytattam az utam az étterembe. A hely tele volt, én pedig pár perc nézelődés után megtaláltam akit kerestem.
                Mint mindig most is fantasztikusan nézett ki, ám ezúttal fekete szmokingot viselt csokor nyakkendővel. Jó volt így távolról szemlélni, azt hiszem ez lett az egyik kedvenc elfoglaltságom. Az asztalához sétált egy idős férfi aki a pincér lehetett. A lovagom felállt és kezet fogott vele, majd mondott valamit a férfinek és próbált neki titkon pénzt csúsztatni, ez senkinek nem tűnt fel. Engem kivéve, elfogott a bűntudat, kukkolónak éreztem magam, de képtelen voltam abba hagyni.
                Az idős férfi visszautasította a pénzt és megrázta a fejét, de mosolygott majd a lovagom vállára tette a kezét. Ő nevetett valamin amit az öreg mondott, majd magára mutatott. Ezt a mozdulatot először nem értettem, aztán hirtelen értelmet nyert. A pincér megigazította a lovagom nyakkendőjét és elismerően bólintott. Izgult. Talán ez volt az a pillanat amikor valami megolvadt mélyen a mellkasomban eziránt a különleges férfi iránt.
                Nem bírtam tovább oda kellett mennem hozzá, két asztalnyi távolságra lehettem tőle amikor végre észre vett. Azonnal felállt és kihúzta nekem a széket, majd alám is tolta. Mielőtt azonban a helyére ült volna a fülembe súgta.
-Örülök, hogy eljöttél Szépségem. – majd visszasétált a helyére és leült.
-Ki nem hagytam volna. – kacsintottam. –Alig várom, hogy megtudjam a lovagom nevét.
Ekkor érkezett a pincérünk, ahogy vártam az idős férfi. Steaket kértünk, a férfi mosolyogva vette fel az én rendelésemet is és mintha valami olyasmit mondott volna, hogy „végre”. Ebben azonban nem voltam biztos.
-Kimondhatatlanul boldoggá tettél azzal, hogy nem salátát rendeltél remélem tudod.
-Örülök, hogy ilyen egyszerűen sikerült a kedvedben járnom. – mondtam kacérkodva.
-Mit kell tudnom az én titokzatos szépségemről? –kérdezte kedvesen, a tekintete pedig azt sugallta, hogy minden apró információ morzsa érdekli.
-Mit szeretnél tudni? – teszem fel a kérdést ugyanis fogalmam sincs, hogy hol kezdjem.
-Mindent.
-Nos lássuk csak igyekszem rövid lenni. New York egyik kevésbé ismeret részén születtem, a szüleim kis polgár...
-Nem az önéletrajzodra vagyok kíváncsi bébi, hanem az igazi énedre. – szakít félbe. –A meztelen igazságra. – nyalta meg az ajkait. Ha ez kell akkor legyen, lavina indul 3 2 1.
-Az első házi állatom egy aranyhal volt akit nagyon kreatívan Buboréknak neveztem el. Rettenetesen imádom a fahéjas zabpelyhet annak dacára, hogy allergiás vagyok rá. A szüzességemet tizenhét évesen vesztettem el a barátom kocsijának hátsó ülésén. Énekelni szoktam a zuhany alatt, a szomszédom szerint gyakrabban, mint kellene. A lábam mindig a takaró alatt van éjjel nehogy a szörnyek megegyék. Mindig a bal lábamra húzom a jobbos zoknit csak, hogy összezavarjam a zokni manókat és amikor nem sikerül valami akkor úgy káromkodok, mint egy gyármunkás. Nagyából ennyi. – fontam magam előtt karba a kezeimet és mosolyogtam.
A reakció amire számítottam nem sokat váratott magára, ugyanis a lovagom hátravetette a fejét és hangosan, megállíthatatlanul nevetni kezdett. Én pedig belül bizseregni kezdtem, örültem, hogy sikerült megnevettetnem. 
-Régen nevettem ilyen jót.- törölte meg a szemét majd jókedvűen nézett rám. –De azt hiszem most rajtam a sor.
-Pontosan. – bólintottam mosolyogva.
-Szeretem a romantikus regényeket és a képregényeket. Félek a porszívó hangjától. Négy éves koromban volt egy képzeletbeli barátom. Egyenesen rosszul vagyok a spenóttól, mert a tehénlepényre emlékeztet. Tizennyolc voltam mikor elvesztettem a szüzességemet. Néha nem veszek fel alsó nadrágot. A húgom kotonjait mindig kibontom és becsilizem, hogy nehogy rámásszon valami idióta seggfej és emiatt rettenetesen rossz testvérnek érzem magam.
Most rajtam volt a sor, hogy felnevessek. Minden szavával egyre erősebben érzem a mellkasomban a szorítást. Kezdek beleszeretni ebbe a férfiba aki talán pillanatok alatt képes lenne darabokra zúzni a szívemet. Látom magam előtt kisfiúként amint a képzeletbeli barátjával társalog és ahogy menekül miközben valaki porszívózik a szobában.
A húga iránti féltés pedig azt jelenti, hogy nagyon szereti és mindent hajlandó megtenni azért, hogy biztonságban tudhassa. A családja iránti aggódás megbizsergeti a petefészkeimet. Ekkor megérkezik a vacsoránk. Leteszik elénk a tányérokat és töltenek nekünk egy egy pohár bort. Amikor a pincérünk távozik, összetalálkozik a tekintetünk. A szája előtt összeilleszti a mutatóujjait, mintha nagyon türtőztetnie kellene magát.
-Sebastian Malik.
Kell egy kis idő mire eljut a tudatomig amit mondott. Ízlelgettem a nevet.
-Sebastian. – ejtettem ki, próbálgattam. Ő behunyta a szemét és fel is nyögött. Ez a név határozottan illett hozzá. -Hannah. Hannah Fox.
Feleltem, időt sem hagytam magamnak, hogy átgondoljam a dolgokat. Rettenetesen ismerős volt a neve, de nem tudtam, hogy pontosan honnan. Nagyot nyelt majd intett a pincérnek, aki azonnal az asztalunknál termett.
-Uram.
-Kérem küldesse fel a szobámba az ételeket. – felelte Sebastian, majd megköszörülte a torkát. Lassan felállt én pedig követtem a példáját.
-Arra gondoltam folytassuk ezt a beszélgetést a lakosztályomban, ha nem gond. – hajolt közelebb hozzám és belesúgta a fülembe. Kirázott a hideg, a hangjában rejlő erotikus ígéretektől. Hirtelen elöntött a forróság és azt hiszem el is pirultam. Lehajoltam az asztal alá és megigazítottam a cipőmet.
Megráztam a fejem, ezzel próbáltam jelezni, hogy nem bánom a váratlan fordulatot, sőt. Felálltam és hagytam a pincérnek, hogy kényelmesen letudja szedni az asztalt. Közben lányos zavaromban az ajkamba haraptam és elkövettem azt a hibát, hogy Sebastian szemébe néztem.
Elköszöntünk az idős férfitől aki villám gyorsan leszedte az asztalunkat, rám nézett majd kedvesen biccentett és eltűnt az étellel a konyha irányába. Furcsa. Sebastiannal keresztül sétáltunk a hallon egészen a liftekig, ezen a rövid úton végig a derekamon tartotta a kezét és szorosan magához húzott. Csak akkor engedett el amikor beléptünk a liftbe. Megköszörültem a torkomat.
-Nem fogok elszökni. – jegyeztem meg a keze felé biccentve. Rám mosolygott majd kicsit közelebb húzott magához egy pillanatra.
-Sosem lehet tudni. – kacsintott rám, amikor becsukódtak az ajtók.
-Adok neked valamit amitől biztosan elhiszed majd, hogy nem akarok lelépni. – kérdően nézett rám, én pedig elé léptem és ölelést imitáltam miközben bele raktam egy aprócska ruha darabot az öltönynadrágjának a hátsó zsebébe. Pontosan tudtam, hogy mikor esett le neki a dolog ugyanis lehunyta a szemét és beleharapott az alsó ajkába. Mikor ismét kinyitotta a szemét olyan volt, mint egy ugrásra kész tigris. 
Nem sokkal később már a lakosztályában voltunk, a hotel személyzete villámgyorsan összedobott egy hangulatos kis asztalt az erkélyen ami igazság szerint akkora volt, mint a lakásom. Nagyon romantikusra sikerült, volt egy szál rózsa is az asztal közepén egy dekoratív kristály vázában. Mikor odaértem az asztalhoz Sebastian lovagiasan kihúzta nekem a széket. 
-Azt hittem a lovagiasságnak eme formája már régen kihalt. – jegyeztem meg, miközben helyet foglalt velem szemben. Az ajkain halvány mosoly játszott.
-Sajnos kihaló félben van ez a nemes gesztus, de nem onnan ahonnan én jövök. – kacsintott rám, amitől egy kisé elpirultam. Hozzá láttunk a vacsorához, ami egyszerűen mennyei volt. Az ízlelő bimbóim valóságos táncot jártak, miközben egyik falatot ettem a másik után. Egy kis idő elteltével a tekintetem átvándorolt az asztal túloldalára és meglepetten vettem észre, hogy Sebasztian érdeklődve figyelte minden mozdulatomat. Ahogyan a villára szúrom az ínycsiklandó húst és ahogy az pillanatok alatt elveszik az ajkaim között. Óriási örömmel tölt el amikor látom, ahogy vágyakozva nyel egyet. Boldog mosollyal adom tudtára az elégedettségemet.
-Ki vagy te pontosan ? – kérdeztem meg hirtelen. Már megint előbb beszélek minthogy gondolkoznék. Basszus. A tekintete megvillant, de hamar visszatért a jókedve.
-Mire gondolsz? – emelte fel kihívóan az egyik szemöldökét.
-Mond mivel foglalkozol?
Erre elnevette magát, én pedig hirtelen rájöttem, hogy mennyire abszurd ez a kérdés a mi helyzetünkben. Hiszen úgy fest fordítva járjuk végig az utat egy kapcsolatig, már ha ebből az lesz. Én is elnevettem magam.
-Amolyan szabadúszó üzletkötő vagyok, néha ingatlanokba is befektetek. A családom vállalkozását vezetem ezek mellett és igen jövedelmezőnek találom. Emiatt a munka miatt igen sokat kell utaznom és gondolom kitalálod, hogy most is ezért vagyok itt.
-Családi vállalkozást? – vontam fel az egyik szemöldökömet. Ez kicsit úgy hangzott, mintha a maffia főnök fiával vacsoráznék. Egy pillanatra azt hittem, hogy hallotta a gondolataimat, mert ravaszul elmosolyodott.
-Igen, apáról fiúra száll. Elég klisés, tudom, de ez jutott nekem. – vonta meg a vállát. Maffia.
-Ez nem hangzott valami lelkesnek. – néztem rá kedvesen és próbáltam folytatásra biztatni.
-Tudod, mindennek megvan a maga árnyoldala is. Az előnyök mellet ugyanis rengeteg felelősséget is aggattak a nyakamba, de inkább beszéljünk rólad. Te mivel foglalkozol?
-Mondanám, hogy világmegváltó dolgokat viszek véghez minden áldott nap, de sajnos nem. Hacsak nem lehet megváltani a világot kávéval. – vontam meg a vállam, mire elmosolyodott. –Egy kis belvárosi kávázóban dolgozom New Yorkban.
-Ne becsüld alá a munkád. Szerintem százak napját váltod meg minden nap amikor kávét készítesz. Hidd el. – a bókja mosolyt csalt az arcomra és zavaromban a hajammal kezdtem babrálni. –Legalább is az én világomat biztosan.
-De hiszen neked még nem is főztem kávét. – világosítottam fel.
-Én a mosolyodra gondoltam.
-Ez beszokott jönni a nőknél? – kérdeztem incselkedve.
-Ezt még senkinek sem mondtam.
-Ó drága vendéglátóm, kérlek bocsásd meg feltételezésem, mely szerint egy ilyen sablon szöveggel próbálnál levenni a lábamról és ezúton szeretném közölni, hogy mint azt már te is tudod ez már megtörtént. –feleltem kisé szarkasztikusan, de ugyanakkor mókásra vettem a figurát.
-Hölgyem, eme választékos válaszában a szarkazmus halvány nyomait vélem felfedezni, bár sejtelmem szerint ez csupán a véletlen műve lehet. Ugyanakkor örömömre szolgál, hogy igen MÉLY nyomot hagyott benned az elmúlt éjszaka.
-Sokáig gondolkodtam, hogy eljöjjek-e a vacsorára, de végső soron örülök, hogy megtettem.
-Ha nem tévedek viszonylag gyorsan rájöttél, hogy nem én voltam az akit aznap este vártál, de remélem nem okoztam csalódást. – halvány mosolya arról árulkodott, hogy biztosan tudta, hogy nem okozott csalódást.
-Elég rossz a memóriám, talán ha felfrissítenéd. – magam se hittem el, hogy ezt mondtam  az imént. 
Felállt és lassan oda sétált hozzám. Megfogta a csuklómat és felhúzott a székről.
-Ezen könnyen segíthetek.
Az ajkaink forrón összeforrtak, én pedig abban a pillanatban éreztem, hogy elvesztem. Éreztem az ajkain a bor ízét ami tökéletesen keveredett a férfi ízével és csak még feljebb korbácsolta bennem a vágyat. Átöleltem a nyakát és még közelebb húztam magamhoz. Ő is így tett, hozzám simult. Szinte éreztem magamon a heves szívverését. Kicsit eltávolodtam tőle, de csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. A tekintete elszánt volt és ködös a vágytól. A keze felkúszott a gerincem mentén és megállapodott a nyakamon. Finoman megsimított. Gyengéden nézett rám, annyival másabb volt most.
-Még sosem...- rázta meg a fejét halvány mosollyal, minthogyha őt magát is meglepné, hogy belekezdett.
-Mit még sosem ? –kérdeztem.
-Még sosem éreztem ilyet. – a szemembe nézett majd azt mondta: - A csókod elfelejtette velem a múltamat és a jövőmet  is, csak a jelent hagyta meg amiben viszont menthetetlenül elvesztem.
A lélegzetem is elakadt. A keze az arcomra siklott, a pillantása szinte perzselt. Az ajkamba haraptam és halványan elmosolyodtam.
-Akkor lássuk mit tudunk kihozni a jelenből. – felvonta az egyik szemöldökét miközben szexi félmosolyra húzta a száját. Forró csókot lehelt a fülem mögötti lüktető pontra amitől végig futott rajtam a hideg, jól eső borzongást hagyva maga után.
A keze elvándorolt a nyakamnak arra a részére ahol a ruhám cipzárja kezdődött.
-Mondj igent! – lihegte a fülembe miközben a keze már a kis fémdarabon pihent tettre készen.
-Igen. – nyögtem ki, szó szerint.  A keze elindult a cipzárral együtt, a tekintetünk pedig találkozott. Felém hajolt és édesen megcsókolt. Ajkai lágyan kényeztették az enyémeket, bársonyos érintésében szinte a nevemet is elfelejtettem. A vágy villámként cikázott keresztül a testemen addig a részemig ami mindennél jobban őt akarta.
Minden idegszálam megfeszült amikor megéreztem a hűvös fuvallatot a hátamon ami azt jelentette, hogy a ruhám teljesen szétnyílt. Sebastian keze pedig a fenekemen pihent, mintha hallaná a gondolataimat, rámarkolt. Az ágyéka nekem feszült, így megéreztem egyre növekvő férfiasságát.
Éreztem a mosolyát miközben csókolt és én ennek hatására én is elmosolyodtam.
-Így nem egyenlőek a viszonyok. –jegyeztem meg miközben egy kicsit elszakadtam a szájától.
-Tedd azzá. – mondta csukott szemmel és újra megcsókolt.  Kicsit oldalra fordított, hogy jobban hozzá férjen a ruhám elejéhez. A keze a mellkasom felé kalandozott majd határozottan kézbe vette a mellemet. Mind a ketten felnyögtünk. Édes istenem.
Az ingéhez nyúltam és elkezdtem kigombolni, nem ment valami gyorsan. A harmadik gombnál jártam amikor állatias morgás szakadt fel belőle. Hátrébb lépett majd egy hirtelen, erős mozdulattal letépte magáról az inget. A gombok megadták magukat és szanaszét repültek a szobában.
A fehér ruhadarab pedig a szmoking felsővel együtt a földre hullott. Sebastian gyorsan ismét a karjaiba vett. A ruhám lecsúszott a kezemen, így az is a földön kötött ki.
-Szegény ing. – mondtam vigyorogva.
-Az ő hibája. Rossz helyen volt. – vont vállat nevetve, miközben levette a nadrágját. Kisfiús nevetése totál levett a lábamról. Ott álltam előtte fehérneműben, őt pedig csupán egy fekete alsónadrág takarta, ami elől igencsak dudorodott.
-Na gyere.- mondta és ezzel a lendülettel szó szerint levett a lábamról. Felkapott a vállára és az ágyhoz cipelt.
-Hé tegyél le. – csaptam nevetve a hátára.
-Csitt asszony. – felelte majd ledobott az ágyra. –Hagyd, hogy teljesítsem férfiúi kötelességeimet.
-Mi is lenne az ? – kérdeztem az ajkamba harapva.
-Inkább megmutatom. – felelte mély, rekedt hangon. A tekintete az ágyhoz szegezett és valószínűleg akkor sem keltem volna fel innen ha valaki kiabálva rohan be, hogy ég az épület.
Izmos, szálkás testével fölém emelkedett, a karjait pedig a fejem két oldalán nyugtatta. A tenyerei a párnába süppedtek, az izmai pedig megfeszültek én pedig azt hiszem vizuális orgazmust éltem át az imént. Teljesen betakart a testével, melynek minden egyes négyzetmilliméterét jól éreztem. Forróság öntötte el a testemet. A testem önálló életre kelt és felemeltem a csípőmet, hogy hozzá dörgölhessem meredező férfiasságához. Hangosan felnyögött. A tekintete ködös lett.
-Istenem bébi. – ismét felemelkedett. – De ezzel még várnod kell.
Benyúlt a hátam mögé és egy gyakorlott mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. Lassan levette rólam, majd ledobta földre. Éhesen pásztázta a meztelenül maradt felsőtestemet. Majd a kezébe vette az egyiket és habozás nélkül a szájba vette a mellbimbómat. Nyögés szakadt fel belőlem a hátam pedig ívbe feszült az ágyon.
A nyelve varázslatos dolgokat művelt az érzékeny bimbóval. Ezzel pedig csak még feljebb korbácsolta a vágyamat. Egyre szaporábban vettem a levegőt, amikor áttért a másik mellemre. A testem megvonaglott, de ő erősen tartott. Szájával apró csókokkal borította be a melleim közötti részt és elindult lefelé. Minden egyes csókjától úgy éreztem szikrák pattognak a bőrömön.
Már azt hittem nem bírok el több ilyen érzéki csókot amikor Sebastian elérte a szemérem dombomat, kis híján felkiáltottam. Majd a lábaim közé feküdt és onnan nézett fel rám. Az a bűnre csábító tekintet teljesen begerjesztett. Felvonta a szemöldökét, amitől kisé elpirultam.
-Ne feszülj. – mondta gyengéden, én pedig egészen eddig nem is vettem észre, hogy feszítettem az egész testemet. Ellazultam amit ő egy lehengerlő mosollyal jutalmazott.
-Jó kislány. – már éppen tiltakoztam volna amikor a száját a nőiességemre tapasztotta. A forróság hullámokban árasztott el és teljesen betöltötte az gondolataimat. A csípőm önkéntelenül együtt emelkedett az erotikus ritmussal amit a nyelve diktált. A szám kiszáradt a zihálástól, de képtelen voltam abbahagyni. Egyre magasabbra korbácsolta a vágyamat, egészen addig amíg csillagokat láttam. Felgyorsult a légzésem, a belsőm összerándult én hangosan felnyögtem miközben szétáradt bennem az orgazmus. Minden idegvégződésem beleremegett. Csak ekkor hagyta abba, elhúzódott tőlem és felkapott valamit az éjjeli szekrényről. Amikor a fogával feltépte a kis fólia csomagot akkor jöttem rá, hogy mi az.
A két lábam közé helyezkedett és lehajolt hozzám. A száját az ajkamra tapasztotta. Belevesztem a csókjába. A nyelvünk érzéki táncot járt. Megéreztem a nyomást odalent ő pedig a szemembe nézett. Láthatóan engedélyt kért, én pedig felfelé mozdítottam a csípőmet amivel nyilvánvalóan megadtam neki. Egyé váltunk a szemei pedig fennakadtak egy pillanatra, majd teljes testsúlyával rám nehezedett. A matrachoz szegezett és a számba nyögte a nevemet, miközben beljebb hatolt. Teljesen kitöltött ettől pedig újra elöntött a gyönyör.
                A lábaink egymásba gabalyodtak. Ez volt életem legforróbb tánca, melynek ritmusára azt hiszem örökké emlékezi fogok. Együtt mozogtunk, éreztem a szíve erőteljes dobogását a mellkasomon. A nyögéseibe pedig beleremegett a testem. Egyre gyorsabb tempót diktált és hamarosan mind a kettőnket elöntött a gyönyör. A számba nyögött miközben elélvezett.
                Úgy éreztem mintha lángolna a testem. Sebastian lassan még megcsókolt majd legördült rólam és elintézte az óvszert. Majd visszatért és mellém feküdt. Egymással szemben terültünk el a hatalmas ágyon. Egy óvatos mozdulattal a fülem mögé tűrt egy elszabadult tincset. Tudtam, hogy szanaszét áll a hajam, de nem volt erőm ahhoz, hogy megigazítsam.
-Gyönyörű vagy. – mondta Sebastian, gyengéd mosollyal az arcán.
 A látásom elhomályosodott, totál elálmosodtam. Hozzábújtam ő pedig szorosan magához ölelt. Simogatta a fejem én pedig mélyen belélegeztem a férfias, fűszeres illatát. Becsuktam a szemem, de még mielőtt elaludtam, mintha hallottam volna, hogy azt mondja.
-Pihenj szerelmem.
Aztán elnyelt az álom édes örvénye.

Idegen Érzés : Utazás

Hannah -Te most rohadtul csak szívatni akarsz engem ugye?? - nézek körül a hatalmas gép gyomrában amivel szó szerint nem olyan régen é...