2015. október 1., csütörtök

Egy új fejezet



Bipp,bipp,.Erre a hangra ébredtem fel. Egy világos szobában voltam,a szemhéjamon keresztül is érzékeltem a beszűrődő napsütést. Éreztem a kórház szagot, azt a sok vegyszert és fertőtlenítőt amitől az ember orra viszketni kezd. Szerintem tudjátok miről beszélek.
A szemem felpattant, végig pásztáztam a barátságtalan szobát. Kórházi szoba lévén fehérre volt meszelve. A halk hang amit hallottam egy szívmonitortól származott amely rám volt kötve. Az ággyal szemben egy kis műanyag szék állt ,egy angyali teremtés ült rajta. Szőkére festett hajkoronája a válláig ért, kedves arcán fáradt,nyugtalan kifejezés ült. Aggódott.
Mocorogni kezdtem az ágyon, az ágy recsegni kezdett alattam. Édes anyám szeme kipattant és rám nézett. Az arcán megkönnyebbülést láttam.
- Kincsem! -  szólt,miközben felpattant a székről és hozzám lépett .- Jobban vagy ??
- Megvagyok, legalábbis azt hiszem. De miért vagyok itt ???
- Baleseted volt. Az orvosok szerint csoda , hogy túl élted. Két hétig tartottak kómában. Te és az egyik barátod Ty, motorbalesetet szenvedtetek. Sajnálom ami történt igazán, tudom hogy közel álltatok egymáshoz …
Eszembe villant valami, Ty jó barátom volt már általános óta, szinte a testvéremnek tekintettem. Suli után felajánlotta hogy haza fuvaroz én pedig elfogadtam, ekkor jött a baj.
-A hídon történt a baleset. Egy részeg sofőr hibája volt az egész. Lesodródtatok és neki csapódtatok a korlátnak . Te túl élted de Ty ……. három napja halt meg. Részvétem kincsem.
Nem akartam hinni a fülemnek, Ty nem lehet halott, az nem lehet. Folyni kezdtek a könnyeim, megállíthatatlanul törtek fel bennem az érzések, főleg a bánat és a gyász. Elvesztettem a testvéremet akkor is ha nem volt egy a vérünk. Anya mellém lépett és átkarolta a vállamat és magához húzott. Hónapokig gyászoltam elvesztett barátomat, de nem lett könnyebb.
Azóta eltelt két teljes év. A gimnáziumi tanulmányaimat ezzel  a nappal befejeztem. Idő közben betöltöttem a tizennyolcat és büszkén mondhatom hogy leérettségizem. Nem volt egyszerű de végül nem hasaltam el.
Terveim szerint a nyár végén édesapámhoz költözöm, mivel a nagyvárosban nagyobb valószínűséggel találok állást mint szerkesztő. De még vár rám egy teljes nyár a komoly munka előtt. Azonban nyárra is kellene valami munka, majd keresek valamit. 
Június végén a barátnőim meghívtak egy végzős évünk tiszteletére rendezett buliba. Eleinte semmi kedvem nem volt elmenni de annyit erősködtek hogy végül beadtam a derekamat. A buli egy igaz parti díva rendezte, Nora. Ígéretesnek tűnt. Mikor oda értünk a kétemeletes társasházhoz már mindenki teljesen készen volt. Valóságos alkohol tenger folyt a házból. Ránézetem két barátnőmre. Emily állt közvetlenül mellettem. Sötét barna haja lágy hullámokban ereszkedett  a vállára, barna szeméből sugárzott az izgatottság. Egy laza farmer póló kombót viselt, és még ebben is hihetetlenül csinos volt. A pólóján egy számomra ismeretlen együttes neve díszelgett.  Lexi kicsit távolabb állt tőlünk, fekete csizmát viselt rövid, fodros fekete szoknyával és egy egyszerű toppal. Ő is remekül nézett ki, szőkés barna haja, cuki loknikban volt begöndörödve és egy hirtelen elhatározásból oldalt levágva viselte . Sajátos stílusa volt , ez meg kell hagyni.
Én elbújhattam mellettük, egyszerű szőkés barna hajam a hátam közepéig ért, a buli előtt begöndörítettem de a természet tű egyenesnek szánta és nem engedett ebből, bánatomra. Egyszerű farmerszoknyát viseltem ami a combom közepéig ért, hozzá egy kék nyakba akasztós felsőt vettem fel. Sima egyszerű.
-Na csajok akkor bemegyünk?? – kérdezte Lexi teljes izgalommal a hangjában.
-Na ná hogy be. Készen állsz Sophie??
-Amennyire lehet.- feleltem óvatosan. Nem nagyon buliztam de ha igen akkor nagyon. Amolyan csendben-elüldögélek-a- sarokban lány voltam mindig is .Persze barátnőim rendszeresen elhívtak bulizni és néha mentem is. Ezeknek mindig az lett a vége hogy más emberektől kellett megtudnom hogy félóra leforgása alatt megtanultam brékelni és nép táncolni ,egyszerre. Fogalmam nincs hogy hogyan csináltam, a jelentős mennyiségű vodka volt a hibás. És nem nagyon bírtam a piát.
Emilynek feltűnt a tétovázásom és azért hogy meggátolja ha ne talán-tán elakarnék futni ,belém karolt. Most már tényleg nincs menekvés. Elindultunk a bejárathoz. A ház  nagyobb volt mint első ránézésre tűnt. Belül dübörgött a zene, éreztem ahogy a basszustól berezonál a padló. Kortársaink alkoholtól meglazultan vonaglottak a táncparkettnek kinevezett nappaliban. A levegőben izzadság és női parfüm keveredett, nem a legkellemesebb illat mit ne mondjak. Sok fiatal egymásba gabalyodva állt vagy éppen ült a házban néhányan a kanapén, a lépcsőn, illetve a falnak támasztva falták egymást. Enélkül is képes lettem volna leélni az életem ,de már késő.
-Sophie , most pedig bemutatlak valakinek.- közölte Emily ellentmondást nem tűrő hangon. Emi a fejébe vette hogy bemutat az egyik régi haverjának aki nyárra ide látogatott a rokonaihoz. Nem értettem hogy pontosan mi volt a szándéka ezzel a bemutatással ,de volt egy olyan sejtésem hogy ennek köze volt ahhoz hogy vele ellentétben szingli voltam. Nem akartam csak azért járni valakivel hogy ne legyek szingli. Akkor lesz pasim ha valakibe beleszeretek és fordítva. Emilynek is említettem hogy ne legyen szomorú ha mégsem jövünk össze a sráccal ,mire ő csak annyit mondott hogy a legjobbat szeretné nekünk. És szerinte mi voltunk egymás számára a legjobbak.
Lexi találkozott az egyik haverjával és bocsánatkérő mosollyal eltűnt a tomboló tömegben. Emi az izzadt emberek tömegén keresztül a ház túlsó végébe húzott. Majd egy üveg ajtó felé vette az irányt. Az ajtón kiérve magamba szívtam a friss ,hónaljszag mentes levegőt. A kert is hatalmas volt, dús pázsit borította, már amennyire láttam a gyér fényben. Egy kisebb csapat beszélgetett a kert végében lévő kerítésnél. Elindultunk feléjük. Nagyjából tízen lehettek, főleg lányok. ez rossz jel.
A lányok kuncogtak valamin amikor odaértünk.
-Sziasztok.- köszönt Emily kedvesen.
-Em?? – hallottam a kérdést. A hang mély volt, és bársonyosnak hatott.
-Theo!!! –kiáltott fel Emi, boldogan és oda sétált az egyik sráchoz akit még mindig nem tudtam kivenni mert árnyékba burkolózott. Emily gyorsan megölelte majd hátrébb lépett hogy jobban szemügyre vehesse a srácot.
-Annyira régen láttalak, mi van veled?? – tette fel a kérdést barátnőm. A csapat lány tagjai úgy tűnt megunták a műsor mert elkezdtek szét széledni.
-Semmi új. Megvagyok .- ekkor lépett elő a sötétből, lehetőséget adva rá hogy feltérképezzem. Szemmértékre 170 centi körül lehetett, kopott farmert, edző cipőt és piros rövid ujjú pólót viselt. Keze lazán nyugodott a zsebében miközben figyelte ahogy Emi faggatja. Néha válaszolt néha csak rándított egyet a vállán. Nagyon lazának tűnt. Az arcát nem tudtam teljesen kivenni a homály miatt.
-Szeretnék neked bemutatni valakit .- ez volt a végszavam. Elindultam feléjük és megálltam Emi mellett ,úgy hogy szembe nézhessek az ismeretlennel.
-Sophie, bemutatom Theot, Theo ő itt Sophie. Theo felém nyújtotta a kezét én pedig megfogtam. Az érintése gyengéd volt de magabiztosság sugárzott belőle. A tekintete találkozott az enyémmel. Barna szeme, kedvesnek tűnt amikor az enyémbe nézett.  Végig nézett rajtam de úgy hogy belepirultam, adtam magamnak egy percet hogy jobban megnézzem.


Arca piros volt, a meleg levegőtől. Haja barnás színű lehetett, de most teljesen le volt vágva, állát gyenge borosta borította, de meglehetősen jól állt neki. Szeme gyengéden simogatott. Ekkor vettem észre hogy már egy ideje fogom a kezét de nem szóltam semmit mint aki megnémult. Végül erőt vettem magamon és megszólaltam.
-Örülök hogy megismertelek .- mondtam mosolyogva és kissé elpirultam.
-Én is nagyon örülök.
Miután elengedte, mind a ketten Emilyhez fordultunk aki vigyorgott mint a vadalma. Irreálisan boldog arcát látva Theo és én összenéztünk. Emily megfogat barátja kezét akit eddig nem is vettem észre .A srác egy fejjel magasabb volt mint Emi, volt néhány nagyon menő tetoválása és barátnőm esküdözött rá hogy a teste pontosan olyan mint amilyen csak filmekben van, kockás meg minden. Amikor régebben pasija testi adottságait akarta kifejteni leállítottam, jobb ha nem tudom a részleteket. Minden esetre nem volt az esetem. A srácot Kylenak hívták.
-Na mi megyünk is.- mondta Emi miközben taszított egyet barátján, mire az ránézett.
-Igen??- kérdő és meglepődött tekintetétől rám tört a nevetési roham de szerencsére sikerült türtőztetnem magam. Emi sokat sejtetően felém intett a fejével, az egyértelmű mozdulat láttán Kyle hirtelen megvilágosodott, mint mindenki a környezetünkben Theot is beleértve.
Emi cukin, csábosan mosolygott rám én pedig „ezért egyszer még megfojtalak” pillantást lövelltem felé mire kidugta a nyelvét és elsétált. A csapat többi tagja pedig követte. Néztem amint eltűnnek a nyüzsgő  tömegben. Lemondóan ráztam a fejem.
-Kérlek mond hogy ez most nem történt meg .- néztem kérlelően Theora. Felnevetett .
-De. Azonban ha tovább marad szerintem összeadott volna minket.
-Viccelsz?? Fogadok hogy most éppen a közös gyermekeinket tervezgeti valamelyik helyiségben. -
ezen mindketten nevetni kezdtünk. Értékeltem barátnőm kedves gesztusát, de egy sima bemutatás is elég lett volna. Minden esetre Theo jó fejnek látszott.
-Szóval te lettél Emi legjobb barátnője??- tette fel a kérdést és a kerítéshez támaszkodva.
-Valahogy úgy .- vontam meg a vállam. Emi és én nagyon sokat lógtunk együtt és a legjobb barátnőjének vallottam magam.
-Te mióta ismered ???
-Egy buliban találkoztunk, még mikor általános iskolába járt. Egy haverom szeretett volna megismerkedni vele de gyáva volt, így én mentem oda hozzá hogy beszéljek vele és bemutassam a haveromnak. Em mondta hogy a srác nem az esete. Jót beszélgettünk, megismertem a baráti körét és össze haverkodtam velük. Sok közös témánk volt. A srác persze leszáll Emiről én pedig az egyik legjobb barátja lettem.
-Jó kis történet .- mondtam mosolyogva.
Beszéltünk a tanulmányainkról,a hobbinkról és még jó néhány egyszerű témáról. A társalgás könnyen ment, főleg néhány pohár bor után. Néhányszor Emi is feltűnt hogy megnézze nem öltük-e meg egymást ,ami nyilván nem következett be. Theo remek társaság volt ,az este csak úgy elröppent. Sétálgattunk a ház körül majd egy óra elteltével visszamentünk ,hogy megkeressük a többieket.
A ház belsejében egyre vadabb volt a buli, mindenki nagyon jól mulatott.
-Elugrok valami piáért, mit kérsz?? – kérdezte mikor beértünk.
-Lepj meg. –vontam meg a vállam. Kajánul vigyorgott miközben eltűnt a vonagló testek között.
Magam sem hittem hogy erre vetemedek de bevettem magam az izzadt testek tengerébe ,hogy megkeressem a barátaimat. Egy ebédlő asztalnál álltam meg végül, amit hatalmas tömeg állt körbe. Oda furakodtam és ekkor megpillantottam Lexit az asztal tetején egy fakanalat szorongatott és mély átéléssel énekelte a Guns’n Roses egyik számát, miközben a mellette álló srác léggitárral kísérte a dalt. Az asztal mellett sokan nevetésben törtek ki akárcsak én. Szívből felnevettem. Lexinek fantasztikus hangja volt, még részegen is . Ilyenkor még bátrabb lett mint általában.


Éppen azon gondolkoztam hogy hogyan szedhetném le a rögtönzött színpadáról mielőtt telibe rókázza lelkes közönségét, amikor egy kéz ért a vállamhoz. Meglepődve fordultam hátra, Emi állt mögöttem.
-Na eddig milyen ??? – kérdezte izgatott,ködös mosollyal. Már rajta is látszott az a pár pohár valami.
-Jó kis buli nagyon tetszik, rengetegen vagyunk.
-Örülök hogy jól érzed magad. És mit szólsz Theohoz ??
-Nagyon zavarba hoztál azzal hogy ott hagytatok. Levágta hogy mi volt a szándékod. – közöltem.
Egy fél percig eltartott míg felfogta hogy pontosan mire célzok, mire pimaszul elmosolyodott.
-Egyébként meg van barátnője.
-Akivel eléggé összevesztek. – hozta fel  mentségére.
-Tudod semmi kedvem belegázolni egy kapcsolatba. – mondtam ingerülten.
-A barátnője nem egy szent, tudom hogy nem szereti úgy Theot , ahogy megérdemli….
Erre tényleg nem tudtam mit mondani. Ekkor Lexi  leugrott mellém az asztalról és átölelte a nyakamat.
-Én annyiraaa szeretleeek. – mondta miközben belelehelt a nyakamba. Óvatosan megtámasztottam hogy nehogy elessen. Bele nevetett a nyakamba, részeg nevetésétől kirázott a hideg. Oda támogattam a kanapé széléhez és leültettem . Néhány smároló pár arrébb húzódott hogy helyet adjon részeg barátnőmnek. Lexi lerogyott a megüresedett helyre. Mikor meggyőződtem róla hogy nem esik arccal a szőnyegre , hátrébb léptem. Megálltam amellett a srác mellett aki vele hülyült az asztalon és együtt néztük elázott barátnőnket.
Ezalatt Emi eltűnt a tömegben, a keresésére indultam amikor megláttam Theot. Csak remélni tudtam hogy Emi nem haragudott meg rám. Theo hamar odaért hozzám és a kezembe nyomott egy pohár valamit, a színe alapján bornak tűnt. Kedves mosollyal fogadtam el az italt és egy nagyot kortyoltam belőle , újdonsült ismerősöm követte a példámat. A pohár szája fölött rám mosolygott majd megkérdezte:
-Em nagyon furcsának tűnt, nem tudod mi lelte??
A fejemet rázva jeleztem hogy nem, pedig pontosan tudtam hogy mi a baja. De ezt nem akartam most kivesézni, főleg nem Theoval. Megvonta a vállát és ivott még egy kortyot.
Később az emeleten belekeveredtünk valami ivós játékba. A harmadig pohár vodka után végem volt.

²²²

Egy narancssárga színű szobában ébredtem fel. A fejem lüktetett a hihetetlen mennyiségű elfogyasztott alkoholtól. Szédültem és hányingerem volt, a végtagjaim zsibbadtak , a látásom pedig homályos volt. Elvesztettem a fonalat valahol Theo 4. pohár boros kólájánál , ami nagyon finomra sikerült. Lassan felültem hogy végig pásztázzam a környezetemet. Egy kék ágytakaróval fedett francia ágyon feküdtem, azonban nem egyedül. Theo feküdt mellettem még mindig kábultan. Ekkor vettem észre egy nagyon is szembetűnő dolgot , hogy egy szál fekete alsónadrágban van. Végig pásztáztam az elém táruló figyelemre méltó férfi példány izmos testén. Izmos lábak, erős kidolgozott vádli, széles,csontos csípő. A szemem felvándorolt a teste felső részére. Magamba szívtam a látványát. Tekintetem megállapodott a telt,csókolni való ajkain, egy pillanatra elképzeltem ahogy megcsókol. A számhoz emeltem a kezem. Ekkor feltűnt még egy dolog, nem volt rajtam semmi más csak az alsóneműm. Mégis mi történt a múlt éjjel ?? Túl sokat ittam, a francba. Lassan felkeltem az ágyról, ügyelve arra hogy a békésen nyugvó Theot ne keltsem fel. Meglehetősen nehéz művelet volt, majdnem arcra estem. Felszedtem a ruháimat a földről és magamra kaptam .A szobában nem voltunk kettesben, a padlón még  néhány srác és csaj feküdt. Kisöpörtem a fejemből a felbukkanó erotikus képeket és kislisszoltam a szobából. Lelépdeltem a meredek lépcsőn és megláttam Emilyt amint átszeli a nappalit, elég nyúzottnak tűnt ő is . Bement a konyhába én pedig utána indultam nem emlékeztem hogy múlt éjjel beszéltem e vele. Utána mentem, éppen vizet töltött magának amikor odaléptem hozzá.

 -Szia –köszöntem lazán.
-Szia csajszi . –köszönt fáradt mosollyal. –Hogy vagy ??
-Azt hiszem jól csak fáj mindenem és másnapos vagyok. Ja és az este felére nem emlékszem.
-Basszus.
Valóban az volt ,ekkor eszembe jutott hogy hol ébredtem.
-Theo mellett ébredtem fel. –mondtam miközben a mosogatónak dőltem és összefontam a karjaimat magam előtt. –Fogalmam sincs hogy mi történt, de alig volt rajtunk ruha.
-Sophie!! –nézett rám leplezetlen meglepetéssel. Belepirultam a gondolatba ,hogy lehet hogy lefeküdtem Theoval.  A gondolatnál még jobban zavart a tudat hogy barátnője van. Ha tényleg megtettük akkor aljas egy ember vagyok. Nem tudtam volna Theo szemébe nézni, most nem. Bűntudatom támadt egy dolog miatta amit talán el sem követtem.
-Emi hazatudnál vinni ??
-Persze, ha szeretnéd. –vonta meg a vállát . –Most akarsz menni??
Bólintottam.
-Akkor megkeresem a kulcsomat. –nagyot sóhajtott és távozott. Pár perc elteltével a holminkkal együtt távoztunk. Csendben autóztunk egészen hazáig.
A házunk egy kisvárosban volt Savannahban. Egy sima kertvárosi narancssárga ház, barna fa kerítéssel. Kétszintes felépítésű volt, a hálószobák az emeleten foglaltak helyet. Alul a konyha a nappali és egy fürdő kapott helyet. Egész otthonos.
Emi leállította az autót a bejárón és felém fordult az ülésben.
-Bocsi hogy olyan erőszakos voltam az este, csak szerettem volna ha megismeritek egymást. Mind a ketten nagyon fontosak vagytok nekem, szerettem volna ha jól kijöttök.
Erre a tündérre egyszerűen nem lehet haragudni. Megráztam a fejem, és halvány megértő mosoly ült ki az arcomra. Leeresztett szempillái alól nézett fel rám. Felé hajoltam és átöleltem. Viszonozta a gyengéd gesztust. Mikor elhúzódtam csak annyit mondtam :
-Szerintem eléggé megismertem. –mosolyogtunk, majd integetve kiszálltam a kocsiból, ő pedig elhajtott.
Belépve az  ismerős környezetbe megcsapott édesanyám isteni carbonara spagettiének illata. Levettem a cipőmet és bebotorkáltam a konyhába. Anya a tűzhely előtt szorgoskodott, piros, fehér virágos nyári ruhát viselt. Szőke vállig érő haja most hanyag kontyban tornyosodott a feje tetején. Egy fél fejjel kisebb volt nálam ,amit voltam olyan kedves gyakran megemlíteni, mire melegebb éghajlatra küldött. Kicsit erősebb testalkattal bírt. De én nagyon szeretem. Melegszívű, kedves, segítőkész és figyelmes. A lépteimet hallva megfordult és tündéri mosolyával ajándékozott meg.
-Szia kincsem, lassan kész az ebéd. –lassan végigmért .-  Jó későn jöttél haza.
-Igen, tudom. Hosszúra nyúlt az este. Lehet hogy ebéd után lefekszem egy kicsit.
Bólintott és vissza fordult az étel felé. Másnapos gyomrom nem nagyon kívánta az ételt ,de tudatában voltam annak hogy ennem kell.
-Katie hol van a telefonom nem láttad .- szólt Matthew. Matthew anyum barátja volt. Az ötvenes éveiben járhatott és egy építkezési vállalatot vezetett. Pontosan nem tudtam hogy mivel foglalkozik de mindegy. Külsőre elég magas,szálkás volt , feje javarészt kopasz, arcát körszakáll színezte. Szeme olíva barna lehetett. Minden estre bírtam a fickót aki ekkor csoszogott be .A lába gipszben volt, egy öregfiúk mérkőzésen vett részt a múlt hétvégén. Pasik meg a foci.
-Szia Sophie. –köszönt. Kedvesen válaszoltam neki és tovább haladtam a házban. Felértem az emeletre. Az öcsém Keleb ekkor lépett ki a baloldali szobából és megállt előttem.
-Szasz nővérkém. –üdvözölt. Keleb ha nem tévedek tíz éves lehetett. Hosszabbra hagyott barna haja követte a mostani „három kiló zselét a hajba” divatot. Barna szeme volt pont olyan mint még valaki másé, ennél pontosabb megfogalmazás nem jutott az eszembe.


A pólóján valami kék dinoszaurusz virított és éppen egy autót igyekezett a szájába gyűrni. Ez a póló kitűnően árulkodik a drogfogyasztás árnyoldalairól.
-Szia öcsi . –mosolyogtam rá és beletúrtam ragacsos hajába. Bosszús arckifejezésétől nevetni kezdtem. A nevetésem csak fokozódott mikor elkezdte helyrehozni a haj apokalipszist amit az imént okoztam. Végül mint aki jól végezte dolgát bevonultam a szobámba.
A falaim moha zöld színben pompáztak, a helyiség ékessége a baldachinos puha franciaágy volt amit úgy szerettem. A bútorok nagy része a fa különböző árnyalatait viselte, így három szekrény, egy íróasztal és egy éjjeli szekrény tarkította a menedékemet. A falakat  képek és poszterek díszítették. Imádtam ezt a szobát, itt töltöttem a szabadidőm nagy részét. Olvastam, rajzolás gyanánt firkáltam a lapokra, zenét hallgattam vagy csak éppen bámultam a falat.
Most egy dolog járt az eszemben hogy aludjak. Ugyanis hulla voltam. Ledobáltam magamról a ruhát és fehérneműben bedőltem az ágyba. Az megrogyott hirtelen súlyom alatt. Befészkeltem magam a takaró alá és elnyomott az álom. Az utolsó éber gondolataim a buli körül jártak. Theo nagyon helyes volt és eléggé megkedveltem .Ha nem lenne barátnője talán még lehetne köztünk valami,de így ,nem hiszem. A zavaró az volt hogy az este talán történt valami, amire nem emlékszem. Ez hihetetlenül idegesített. Mivel arra emlékeztettem hogy néhány mámoros pillanatban akartam őt barátnő ide vagy oda. 
²²²

Mikor végül felszáradtam az első ami feltűnt ,az volt hogy sötét volt. Basszus átaludtam a napot, a jó hír hogy a fejem most már csak kellemesen zsibbadt. A végtagjaim most már csak a szerencsétlenül megválasztott alvó pozícióm miatt fájtak. Halleluja.
Az emlékeim továbbra sem tértek vissza, sajna. Felültem hogy megnézzem az éjjeli szekrényemre tett készüléket. Drágaságos törött képernyős Huawaiomon pár üzenet és nem fogadott  várt. Főleg Emilytől. Az utolsó üzenet pedig Lexitől jött. Azt írta :
„Húsz perc múlva ott vagyok.” – ezt írta tíz perce. Na jó, ez tuti szivat. Biztonság kedvéért felkaptam.
Felkaptam egy könnyű nyári ruhát és összedobtam az ágyamat hogy úgy nézzen ki mintha rendszerető lennék. Néhány perc múlva ,Lexi tényleg betoppant. A tegnapi ruháit viselte, haja borzos volt arcára nyugalom ült ki mikor meglátott. Nagyot sóhajtott.
-Szia Lex. –köszöntem neki kedvesen.
-Hála az égnek jól vagy. –átszelte a szobát és megölelte a nyakamat. Kisé tétovázva én is átöleltem.
-Mi történt?? –kérdeztem.
-Mikor felkeltem te nem voltál sehol. Majd összefutottam Emivel aki mondta hogy akadt egy kicsi gond ezért korábban hazajöttél. Nem akarta elmondani hogy mi történt ezért úgy döntöttem hogy magam derítem ki. És most itt vagyok. Na ki vele.
A mondandóját befejezve letelepedett a forgós székembe és árgus szemekkel nézett rám. Egy mély levegő kíséretében lerogytam az ágyamra és szembe nézetem barátnőmmel.
-Tegnap este lehet hogy lefeküdtem egy a pasival akinek barátnője van. –szempilláim alól sandítottam fel rá, úgy vártam a válaszát.
-És jó volt?? –vonta fel a szemöldökét kihívóan. A kezembe kerülő első tárgyat vágtam hozzá ami szerencsére egy párna volt.
-Jolvan ne szívd mellre. –mondta nevetve miközben visszadobta a párnát. –De most komolyan?
-Nem vagyok benne biztos,de elég félre érthető helyzetben keltünk fel.
Elmeséltem neki mindent, amire nagy vonalakban emlékeztem. Csendben végig hallgatott. Emlékezett Theora, elvileg bemutattam neki. Biztosan így van. Pontosabban úgy emlékezett rá hogy „a srác akinek jó a segge.” Erre is csak Lexi képes. Sok napomat feldobta a hülyeségeivel és ezért is szerettem.

Egy teljes órát töltött nálam. Elmesélte hogy miket csinált amikor nem voltam ott. Néhány olyan részt is említett amit sosem akartam volna tudni, de azért meghallgattam. Távozása után lementem a konyhába és ettem a spagettiből. Isteni lett ,pont ahogy sejtettem.
Majd ismét a szobámban kötöttem ki egy kiadós, frissítő zuhany után. Mikor már szinte uszonyom nőtt a sok víztől arra a döntésre jutottam hogy elég tiszta vagyok. Felkaptam a pizsamám és lefeküdtem, megint.
Rezegni kezdett a telefonom. Emily küldött egy SMS-t hogy holnap találkoznunk kell a törzshelyünkön. Ami egy közeli bárban volt. Nagyon klassz kis hely. Napközben kifőzde este pedig ott vannak a legjobb bulik a környéken ,és mellesleg Emi ott dolgozott.
Gyorsan vissza Írtam neki hogy rendben. Alig tettem le a telefont már zörgött. De nem Emi írt ahogy vártam volna.

Theo volt az. Nem emlékeztem hogy megadtam neki a telefon számomat. A pulzusom az egekbe szökött, vér tolult az arcomba, a kezem pedig remegni kezdett. Bámultam a kijelzőt és gondolkodtam hogy felvegyem –e. Végül is elég késő van, talán hihető érv hogy már aludtam. Ezzel majd holnap foglalkozom. A készüléket lenémítva raktam le a szekrényre ,fejemre húztam a takarómat hogy elmeneküljek ebből a dimenzióból. Aztán elnyelt az édes tudatlanság és csak zuhantam a semmibe egy egyszerűbb világba.


Idegen érzés: Van amire születni kell

Hannah Meztelenül ébredek a hotelben, azután az eszméletlen éjszaka után. Mindenem fáj, de természetesen jó értelemeben. Nagyon is jó...