Egy égő épületen
rohantam keresztül. Mindenhol füst szag terjengett és a gyár szűk folyosói
kezdtek elszenesedni. Köhögtem, viszont nem tudtam megállni. A melkhasom
feszített attól féltem mindjárt felrobbanok. De nem álltam meg. Emberfeletti
gyorsasággal vettem be egy jobb, majd egy bal kanyart. Nem tudtam mit keresek
,de tudtam ,hogy merre kell mennem. A hőmérséklet egyre égetőbb volt az
épületben. Úgy éreztem ,mintha olvadna a testem. Megláttam a kijáratot jelző
„Exit” feliratot.
Még jobban futottam.
Ekkor egy váratlan dolog történt. Kilencven kilónyi súlyt éreztem a hátamon. A
hirtelen tömeg változástól arccal estem a padlóra és a lendületem miatt nagyjából
még három métert csúsztam. Ennek tuti nyoma marad ,gondoltam. A ruháim és az
arcom csupa hamu lett. A kilencven kiló tulajdonosa nem tétlenkedett felemelte
a felső testemet a hajamnál fogva és erőből a padlónak csapta. Fájdalom nyílalt
mindenhova, főleg az orromba. A csapásra hangos sikítással feleltem. Rángatózni
kezdtem.
Előre cibáltam a
kezeimet és úgy helyezkedtem ,hogy a törzsemet feltudjam emelni mintha
nyújtanék. Nos ennél sokkal gyorsabb voltam. Gyors mozdulattal megfejeltem a
kilencven kilós akárkit, mire az felállt rólam és azzal a lendülettel hátra
esett. Nevettem volna ,de nagyon nem voltam abban a helyzetben.
Hamar talpra ugrottam
és egy jól irányzott rúgást mértem a hapsi állkapcsára. Hallottam ahogy
valamelyik része nagyot reccsen és ismét a padlóra került. Összedörzsöltem a
kezemet. Azonban ekkor a pasi körvonalai elmosódtak és egy fekete árnyék maradt
helyette. Szent Isten. Az árnyék lebegni kezdett, mint egy fekete felhő és
felém kúszott a levegőben. Lefagytam, még sosem láttam ehhez foghatót. Mikor a
bőrömhöz ért velőt rázó sikoly tört fel a torkomból. Ilyen erős kínt még sosem
éreztem . A csontomba mart és úgy éreztem mintha egyesével tépné fel az
ereimet. Végül feladtam. Elájultam.
Verítékben fürödve
ébredtem. A saját ágyamban voltam, otthon. Biztonságban. Mély levegőt vettem és
próbáltam megnyugodni. Csak egy rémálom volt. Vissza zuhantam a párnáim közé és
felkaptam a telefonomat az éjjeliszekrényemről. Először kisé megvakított, de
aztán láthatóvá váltak a számok. Még csak hajnali négy óra volt. Még rengeteg
időm volt hatig. Szívesen aludtam volna még,de nem jött álom a szememre.
Felkeltem és felöltöztem. Kezdenem kellett magammal valamit. Sajnos egyedül
voltam itthon. Így arra az elhatározásra jutottam ,hogy sétálok egyet.
Felkaptam a táskámat és
gondosan bezártam az ajtót. Néhány utcai lámpa még világított, így halvány
fénnyel árasztva el az utcát. Nagyot szívtam a friss levegőből. Majd eszembe
jutott, hogy hallgathatnék egy kis zenét. Kotorászni kezdtem a táskámban a
telefonom és a fülhallgatóm után. Észre sem vettem ,hogy közben már a járdán
sétálok. Csak akkor mikor valaki nekem ütközött és rám esett. Nem ütöttem meg
magam ,ő pedig puhára esett.
-Jajj istenem!! Ne haragudj. –segített fel .- Nem
figyeltem néha annyira belemerülök a futásba.
-Semmi gond. –mosolyogtam és megdörzsöltem a
könyökömet amivel felfogtam az ütközést.
-Biztos??
Bólogattam, hogy higgye el minden rendben. A lány
velem egykorú lehetett. Fekete derékig érő haja alól kandikált ki a
fülhallgatója. Fekete és szürke futó ruhát viselt. Ahhoz képest ,hogy futott
egyáltalán nem látszott fáradtnak ,még csak nem is lihegett.
Félénken
mosolygott ,minek következtében egy cuki kis gödröcske jelent meg a szája
sarkában. Pisze orra és hegyes manó füle miatt csingilinre emlékeztetett kivéve
persze a haját. A szemei mélyen ültek hosszú szempillái alatt. Ajkai teltek és
pirosak voltak. Határozottság sugárzott belőle emellett pedig barátságosnak
tűnt. Kicsit elpirult.
-Szia, az én nevem Haidy. –nyújtott kezet.
-Szia, én Sophie vagyok.
-Tudom. Láttalak már egy párszor ,de még nem volt
alkalmam bemutatkozni. –mosolygott.
-Te is a környéken laksz??- döbbentem le.
-Igen. Az utca másik felén. Egyébként te miért nem
alszol??
-Egyszerűen nem tudtam elaludni. –feleltem .
-Rossz álmok??
-Igen, valami olyasmi. És te miért nem alszol?? –túl
számon kérőnek hangzott ez a kérdés ,reméltem nem bántottam meg.
-Én ...,nos mindig ilyen korán kelő típus voltam.
Imádok ilyenkor futni. Minden olyan nyugodt.
-Valóban az. –ismertem be. –Hogy lehet ,hogy még nem
találkoztam veled??
-Nem tudom. Tényleg. Amúgy merre indultál??
-Fogalmam sincs. Igazából.
-Akkor elkísérhetlek??- kérdezte kölyök kutya
szemekkel .Kedves lánynak tűnt ,így azt feleltem :
-Persze.
-Júúhúúúúú. –mondta és ugrált örömében. A reakcióján
elnevettem magam, még a könnyem is kicsordult.
–Nincs sok barátom. –mondta kevésbé lelkesen.
-Nyugi egy most már van. –mondtam kedvesen. Vissza
mosolygott és ismét ugrálni kezdett. Mikor abba hagyta mind a ketten elnevettük
magunkat.
Majd
sétáltunk egyet a környéken. Aranyos lánynak bizonyult, pont mint gondoltam.
Kiderült ,hogy van egy sárkány tetoválása a tarkóján és ,hogy imádja a rockot.
Még az exeiről is mesélt. Minden esetre több tapasztalattal rendelkezik ,mint
én.
Haidyben
az tetszett, hogy képtelen csendben maradni, folyamatosan dőlt belőle a
hülyeség .Nem nagyon kedvelem a szómenéses embereket ,de szó ami szó ez a lány
bolond méghozzá a szó legjobb értelmében. Hat óra fele haza kísért majd
elköszönt és mondta ,hogy lehet még beköszön nekem a Boostban. Búcsút intettem
neki. Ideje volt összekapnom magam. Összeszedtem a munka ruhámat és kiálltam a ház elé.
Mire kiértem Emily már ott várt rám a kocsijában.
Behuppantam mellé. Átöleltem barátnőm nyakát, mire kuncogni kezdett.
-Jó reggelt hercegnő. –nem tudom,hogy miért hívott ,így
az évek során csak hozzá szoktam.
-Jó reggelt Liliom. –én azért hívtam így mert imádta
a liliomokat,de allergiás volt rájuk. Pech.
-Ha ha. –nevetett tetetett sértettséggel.
–Visszanyalt a fagyi.
Rákacsintottam. Beindította a motort és kilőttünk.
Hamar a bárnál voltunk.
-Semmi kedvem ma dolgozni. –siránkozott Emi. Elég nyúzottnak
látszott.
-Nekem sincs sok kedvem ,elhiheted. De ha már itt
vagyunk, cipeljük be a fenekünket és tegyük a dolgunkat. Lassan álmosan
bólintott.
Csendesen
telt a délelőtt. Emi faggatott a randimról. Elmeséltem neki egy két részletet. Nem
volt odáig Neroért. Minden ízében Theo pártján állt. Akkor sem tudtam volna
eltántorítani ha bebizonyítom ,hogy Theo
egy űrlény, méghozzá a gonosz fajta. A randi történetét hallgatva néha
közbenyögte „Tipikus” „Jajj ne már” „Biztos apuci szeme fénye” „Láttad milyen undi
pattanás van a bal füle mögött”. A felénél csak a szememet forgattam. Igen
Emily nagyon határozott egy jelenség és kitart a véleménye mellett a végsőkig.
Mesélés
közben neki álltam letakarítani a pultot mikor kinyílt az ajtó. Theo lépett be
rajta. A haj a még mindig rövidre volt vágva, laza koptatott farmert és fekete
inget viselt, ami kiemelte a felsőteste minden centiméterét. Kezében egy szál
vörös rózsát tartott, a másik kezével pedig a kulcsát pörgette. Ahogy közelebb
ért halkan dudorászott egy lágy dallamot. Csak ekkor vettem észre ,hogy törlő
rongyot tartok a kezemben még mindig és szájtátva figyelem a felém sétáló
elbűvölő és öntelt fiatalembert. A tekintete az enyémbe mélyedt, azt
érzékeltette ,hogy pontosan tudja milyen hatással van rám. Én pedig eközben
minden méltóságomat elhajítva szájtátva figyeltem amint telt, csókolni való
ajka huncut félmosolyra húzódik. Megállt közvetlenül velem szemben a pult
ellenkező oldalán.
Felrakta
a kezét rá és felém hajolt.
-Szia. –nyögte ki bársonyosan férfias hangján.
-Szia Theo.
-Jól áll neked ez az egyen ruha kiemeli a
....szépségeidet. –bökött a pólóm felé ami megfeszült csekély kebleimen. Majd
kacsintott.
-Látom már temeted a randinkat. –mutattam a inge
felé, visszavágás képen.
-Most mélyen megsebeztél. –kapta a szívéhez a kezét
,mint akit eltaláltak. Szem forgatva fontam karba a kezem és csóváltam a fejem.
-Annyira lökött vagy. És perverz.
-Még a felét sem láttad bogaram. De ha akarod akkor
tarthatok neked bemutatót...
-Látod erről beszéltem. Perverz egy alak vagy.
-De neked így is tetszem. –jelentette ki. Teljesen
áthajolt a pult fölött és az ajka csupán néhány centire volt az enyémtől .Egyik
részem sóvárgott az ajka érintése után a másik pedig legszívesebben páros
lábbal rugta volna ki a bárból.
-Mégis mi a nyavalyáért vagy itt??
-Veled randizom, gondoltam nem illene késnem.
–mosolyodott el kisfiúsan. Egy pillanatig édes volt.
-Ez .... igazán figyelmes tőled. –nyögtem ki.
Elfelejtettem a randit.
-És ezt is neked hoztam. –emelte át a rózsát a
pulton és felém nyújtotta. Óvatosan, mintha felrobbanhatna úgy vettem el tőle.
Láthatta a gyanút a szememben ,mert hozzá tette.
-Ezzel most tényleg nincs hátsó szándékom csak
kedves akartam lenni.
Elvettem tőle a virágot. A kezét a zsebébe temette
és úgy nézett rám, mintha megütöttem volna. A szemében kétségbeesést és
félelmet láttam. Olyan elveszettnek tűnt, legszívesebben odarohantam volna
hozzá ,hogy megvigasztaljam.
-Hé, nem akartalak megbántani vagy ilyesmi.....
-Engem?? megbántani ?? Csak szeretnéd. –és vissza
tért az a tahó Theo akit ismerek. De felkeltette az érdeklődésemet ez a másik
Theo akit az előbb csak pár pillanatra láttam. Furcsa módon többet akartam
belőle.
-Na akkor szépen öltözz át és gyere. Elég lucskosnak
látszol. –ekkor vettem észre ,hogy makacsul a mellemhez szorítom a vizes
rongyot ,így a ruhám már átitatódott vízzel. Hogy lehet ,hogy egészen eddig fel
sem tűnt. Most ismét fejbe akartam csapni a srácot, hogy képes ennyire elvonni
a figyelmemet mindenről.
Lazán
a fejéhez vágtam a ruha darabot, majd magabiztosan elsétáltam. A személyzeti
ajtót kinyitottam ,hogy pont átférjek rajta. Ám mielőtt elhagytam volna a
pultot visszanéztem. Theo éppen a fejéről szedte le a mocskos rongyot, eközben
undor ült ki az arcára mitől nevetnem kellett. Utoljára még annyit mondtam
neki:
-Aztán fel ne szívódj mire átöltözöm.
-Ettől nem kell félned. Ezer évig is várnék rád ,ha
kellene. –kacsintott. Ettől a mondattól elöntött a pír. Gyorsan bemenekültem az
öltözőbe és éreztem ,hogy a szívem szaporábban vert. Tudnám szeretni Theot ha
az idő nagy részében nem lenne pöcs, de sajnos így áll a helyzet. Majd
meglátjuk mit hoz a ma este.
Kedves Lill és Sophie!
VálaszTörlésSajnálom, de csak most jutottam el odáig, hogy el olvassam a bejegyzést, de mielőtt bármit is írnék róla, el kell, hogy mondjam, hogy nagyon meglepődtem, hogy az én véleményemet kéritek! Kíváncsi vagyok, hogyan talűltatok rá a blogomra, tehát, ha lesz időtök, írjatok nálam a chatbe! :)
Nos, a bejegyzés nagyon jó! A háttér nagyon szép, és még így is el lehet olvasni a bejegyzést! Higyjetek nekem, sok olyan blogot láttam már, hogy olyan háttér volt, hogy nem tudtam a szövegre figyelni. Nem tudom, hogy melyikőtök írta a bejegyzést, de nagyon jól van megfogalmazva. A blog címe is figyelemfelkeltő, remélem sok-sok olvasótok lesz! Sok sikert kíván
John Collins
U.I.: Ha valahova írni akartok, akkor a COMICS nevű blogomra írjatok, mert most azt írom!