-Mi az, hogy nem jössz? – szegezem Averynek a kérdést miközben a
bőröndömmel álldogálok a hotel előtt korántsem barátságos ábrázattal. Nagyából
úgy nézhetek ki, mint akin keresztül rongyolt egy rinocérosz csorda. Csúnya
látvány.
-Hannah tudom, hogy nem a legjobb az időzítés, de tudod Rob.. – az nem
kifejezés, hogy mennyire rosz az időzítés. Rob nem más, mint a drága barátnőm
link pasija, aki még a befőttesüveg kinyitásához is tűzoltót hív.
-Ez lett volna a búfelejtő hétvégém. – mondtam szomorúan. A pasim megcsalt
ami nem is lenne olyan egyedi, ha nem egy másik pasival tette volna. Azt mondta
képtelen volt elmondani a szüleinek ezért engem használt alibinek két éven át.
Nem esett jól, na.
De az élet megy tovább szóval két nap sírással és két csomag százas
zsebkendővel később úgy éreztem sikerült lezárnom ezt a két éves időszakot.
Ennyi kettes, te jó ég.
-Tudom Hannah, de egyedül is jól érezheted magad.
-Köszi a tippet. – zártam le a beszélgetést.
Nos akkor lássuk miből élünk. Nincs barátnőm, nincs pasim ellenben van egy
ötcsillagos hotelszobám, egy doboz óvszerem és reményeim szerint egy csurig
töltött minibár amiben az alkoholok sorban várják, hogy a szervezetembe
kerüljenek. Összességében nem is ígérkezik olyan rossznak az este.
Szerencsémre a
recepciós kedves volt és készséges, gyorsan odaadta a mágnes kártyámat és
röviden útba is igazított. Az ötvenedik emeleten olyan luxus tárult elém amivel
életem eddig 25 éve alatt nem találkoztam. A vörös padlószőnyegekről
majdhogynem enni lehetett, az élő virágok illata valósággal betöltötte a
helyiséget és akkor a falon lógó csodálatos festményekről még nem is beszéltem.
Oda sétáltam a 214-es
szobához és lehúztam a mágnes kártyámat, a csippannást követően beléptem a szobába.
Az állam három emeletnyit zuhant. Ebben a hatalmas lakosztályban tökéletesen
keveredett a modern világ letisztultsága és rendezettsége a barokk stílus
hangulatával. Vagy valami ilyesmi. Aztán nem bírtam magammal, neki futottam és
beleugrottam a habkönnyű párnák tengerébe. Megmertem volna esküdni, hogy
elcsöppentem a puha selyem ágytakaró érintésére. A szobához tartozott egy
plazma tv és reményeimnek megfelelően a minibár tele volt az új legjobb
barátaimmal.
Három órával később már eléggé spicces voltam ahhoz, hogy ne tudjam
kimondani a spicces szót. Ekkor jött a hirtelen ötlet valahonnan az agyamnak a
rossz ötletekért felelős részéből, hogy be kéne pasiznom. Azonban az
ismerkedéshez most semmi kedvem nem volt. Az internetet hívtam segítségül és a
folyékony bátorságnak köszönhetően rendeltem magamnak egy selyemfiút. Amint
rányomtam a küldés gombra már mégis bántam. Mégis mi a jó fenét műveltem? Talán
ez az eset egy kicsit ki is józanított. Csipogni kezdett a telefonom, az
üzenetben az állt, hogy hagyjam nyitva a szobám ajtaját és nemsokára küldenek
valakit. Így is tettem, aztán vissza ültem az ágyam szélére és a tenyerembe
temettem az arcom. Én marha.
Nem tudom meddig ülhettem így, de egyszer csak
hallottam ahogy lenyomódik a kilincs. Felkaptam a fejem és egy alakot
pillantottam meg. Egyenlőre csak a hátát láttam amin feszült a valószínűleg
méretre szabott zakó. Lassan fordult meg, pont eléggé ahhoz, hogy alaposan
szemügyre vehessem. Sötét kisé hosszabb fürtjei szexi kuszaságban keretezték az
arcát. A zakó alatt fehér inget viselt. Lassan a nyakához nyúlt és meglazította
a nyakkendőjét, majd egy határozott mozdulattal le is vette. Nyeltem egy
nagyot.
Valószínűleg meghallotta, mert felém kapta a pillantását. A jég kék szempár
hatására teljesen lefagytam. Nyíltan végigmért és a domborulataimon talán kisé
túl sokáig is időzött a tekintete. Mély
levegőt vettem, mert azt hiszem időközben elfelejtettem levegőt venni.
-Szia. – kezdtem volna bele a mondandómba amikor a szemei az ajkamra
tapadtak és ezzel valósággal belém fojtotta a szót.
Kérdőn felvonta az egyik szemöldökét, én pedig elfordultam, hogy
összetudjak rakni egy értelmes mondatot. Rettenetesen zavarban voltam, a szavak
pedig cenzúra nélkül csúsztak ki a számon.
-Nem tudom, hogy ez pontosan hogyan szokott működni, mert még sosem
csináltam ilyet. Előtte vagy utána kell odaadnom a pénzt?
Magam sem akartam elhinni, hogy ezt hangosan is kimondtam. Egy pillanatra a
meglepődés és a jó kedv egy különös egyvelege suhant át az arcán, mintha fura
módon mulattatta volna a dolog. A szája veszélyes ugyanakkor szexi mosolyra
húzódott, eddig nem értettem a bugyi leolvasztós mosoly kifejezést, na most már
értem. Kimérten elindult felém én pedig
már annyiszor mértem végig, hogy úgy nézhettem ki, mint azok a bólogatós
kutyák a kocsik a kocsik hátsó ablakában.
Megállt velem szemben, olyan közel, hogy éreztem a
leheletét a halántékomon. Férfias fűszeres illata teljesen elvarázsolta az
érzékeimet és forróság kezdett gyülekezni a nőiességem táján. Éreztem a
karjában az erőt amikor egy határozott mozdulattal megfogta a derekamat és
magához rántott. A testem teljesen az övéhez préselődött, éreztem a keménységét
minden téren és boldogan nyugtáztam, hogy a lélegzete is akadozik. Nekem
feszítette a csípőjét én pedig, mint egy szende szűz az ajkamba haraptam.
Éreztem a vastag férfiasságát és kicsit talán meg is ijedtem.
-Semmit nem szoktam kicsiben csinálni. – mosolygott rám miközben bársonyos
hangja hallatán kis híján elolvadtam.
-Isten is erre gondolhatott amikor téged teremtett. – mondtam ki teljesen
meggondolatlanul. Kitört belőle a nevetés ami hatására szabályos hullámokban
söpört rajtam végig a vágy. Fogalmam sem volt, hogy az alkohol mennyiség miatt
vagy a lehengerlő kisugárzása hatására, de őrülten kívántam annak dacára, hogy
még a nevét sem tudtam.
-Ha jól teljesítesz akkor nem adom olyan drágán magam. – kacsintott rám,
időm sem volt reagálni, mert a következő percben a tarkómra fonta a kezét és
magához húzott. Az ajkai az enyémre forrtak én pedig tudtam, hogy talán ez lesz
életem legnagyobb hibája, de képtelen voltam kihátrálni belőle. Szorosan
magamhoz húztam és alig két perccel később már az ágyon feküdtünk. Egész
pontosan én az ágyon ő pedig rajtam. A ruháimat lassan érzékien varázsolta le
rólam, úgy éreztem magam, mint egy kívánatos karácsonyi ajándék.
Nem tudom, hogy az
ilyen találkozók pontosan, hogy szoktak zajlani, de valahogy volt egy olyan
érzésem, hogy nem egészen így. Túlságosan gyengéd és figyelmes volt, nem mintha
bántam volna. Végig járta a szájával azt az érzéki utat ami a fülem tövétől a
forró ölemig vezetett, lassú megfontolt mozgásával pedig az őrületbe kergetett.
Amikor nyelve céltudatos mozgásának hatására kéjesen felnyögtem felnézett rám.
Furcsa, de ugyanakkor izgató látvány volt őt a lábaim között látni, miközben
ördögi és vággyal teli vigyor terült szét a száján.
Alig vártam, hogy viszonozhassam a szívességet, felé
kerekedtem és én is pontosan azt az ösvényt jártam végig amit ő az előbb. A
teste fantasztikus volt, én pedig még nedvesebb lettem ha ez egyáltalán
lehetséges. Kezembe vettem meredező hímtagját lassan végig nyaltam, belőle
pedig reszketeg nyögés szakadt fel. Már majdnem bekaptam amikor hirtelen felült
és leállított.
-Ne. Nem biztos, hogy kibírnám. – láttam a szemében, hogy őt is meglepi a
saját kijelentése.
-Azt hittem az ilyen selyemfiúk sokkal jobban bírják. – vontam fel az egyik
szemöldökömet és ezzel felhívtam keringőre.
-Jobban szoktam bírni. –kezdte miközben maga alá temetett. –Ha nem olyan
lányoknak kell felajánlanom magam pénzért akik akár ingyen is megkaphatnának.
Sőt talán még fizetnék is érte.
Megnyalta a száját, a szemeivel pedig majdnem felfalt. Feltépett a fogával
egy csomag óvszert amit az éjjeli szekrényemen talált.
-Most pedig megduglak. –közölte ellentmondást nem tűrő hangon.
-Meddig dumálsz még. – megfogtam a tarkóját és magamhoz húztam, azzal a
lendülettel pedig belém is temetkezett. Az nap éjjel először.
***
A hátam kilógott a lepedő alól, ez volt az első dolog ami feltűnt aznap reggel. A fejem zsongott az
alkohol miatt a testem pedig, basszus lefeküdtem egy vadidegennel és nem is
egyszer. Felülök és felmérem a helyzetet. Az éjjeli szekrényen látok néhány
kotonos zacskót és két mandzsetta gombot. Megnézem közelebbről és mind a kettőn
egy kicsi aranyozott M betű van. Még a nevét sem tudom. Már nevetek a saját
ostobaságomon és könnyelműségemen. Ekkor tűnik fel a kis levél az ágyon,
férfias kézírással ez áll rajta.
„Köszönöm a fantasztikus
estét szépségem, eleinte csak egy éjszakát akartam. Úgy érzem veled megkaptam a
szabadságot egy éjszakára amire mindig is vágytam. Engedd meg, hogy megháláljam
vacsorázz velem. A hotel éttermében leszek este 6kor. Ha kell egész éjjel várok
rád, mert tudom, hogy megéri. „
A levél alján pedig csak egy árva betű volt aláírásként, egy S. Tehát ha
megakarom tudni, hogy hogyan is hívják az én titokzatos Casanovámat akkor vele
kell vacsoráznom. Valamiért imponált a gondolat, talán van köze ahhoz, hogy az
éjjel belevette magát a gondolataimba, is. Ha csak egy hétvégére is, de el kell
engednem a gátlásaimat. A vállamon ülő kis ördög azt szajkózta: ez az csináld
lássuk mi lesz belőle.
Felkaptam a telefonomat a szekrényről és megnéztem az üzeneteimet. Az egyik
hajnalban érkezett, gyorsan megnyitom és a szemeim leveses tányér nagyságúra
tágultak.
„Kedves ügyfél, sajnálom, hogy
meghiúsult a találkozó.” – ez attól a számtól jött amin én tegnap a
lovagomat rendeltem. Basszus úgy beszélek róla, mintha könyvet rendeltem volna.
Gyorsan vissza keresem a tegnapi üzenetemet és elképedek. A 215ös szobába
kértem a „rendelésemet”, pedig az én szobám a 214es. Így már értem az üzenetet,
de ekkor villámként csap belém a felismerés, hogy ha nem az eszkortfiúval
voltam este, akkor mégis kivel? Újra a levélre emeltem a tekintetem, csak úgy
tudhattam meg ha elfogadom a vacsora meghívását. Szerencsére estig még volt
időm kitalálni, szóval hanyatt dőltem és beletemetkeztem a lepedőbe ami
hűségesen őrizte a lovagom illatát.
Két órával később, meg szólalt a gyomrom így ideje
volt valami kaját kerítenem. Emlékeim szerint a földszinten kell lennie
valamilyen étkezőnek és asszem szükségem lesz némi kávéra is, ha ismét
szeretném felölteni emberi alakomat, ugyanis úgy néztem ki, mint egy zombi akin
átment egy úthenger. Megvártam a liftet és hamar le is értem a hallba.
Intettem a recepciósnak aki kedvesen mosolygott rám,
majd pedig azt tettem amit minden jó vadász kutya tett volna, követtem a
szagokat. Egész pontosan a kávé illatát, azt amit ezer közül is kitudok szűrni,
de szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Megtalálom
a büfét ahol egy kedves fiatal srác áll a pultban. Kérek tőle egy tejes kávét
és amíg elkészíti kicsit körbe nézek. A hallban van a recepciós pult egy
foteles rész ami szerintem a kávézóhoz tartozik. A piros bársonyos fotelek
ismét azt a hatást keltik bennem, hogy nem igazán tartozom ide. Ezt az utat egy
barista versenyen nyertem New Yorkban, nem voltam gazdag emberek gyermeke, sem
felesége egyszerűen csak jókor voltam jó helyen és mázlim volt. Szóval nem
voltam hozzászokva ehhez a pompához. De kikapcsolódásnak igazán remek volt.
Körbenéztem a teremben a kávézó közelében két nőt
fedeztem fel amint élénken gesztikulálva beszélgetnek. Aztán megpillantottam
két férfit fekete öltönyben, olyanok voltak, mint a sötét zsaruk. Majd láttam a
hordárt amint néhány csomagot cipel több kevesebb sikerrel. Rendesen
feltornyozta magát, csoda ha egyáltalán kilátott a cuccok mögül. A léptei
bizonytalanok voltak és csak idő kérdés volt, hogy elesik. Már indultam volna,
hogy segítsek neki amikor megtörtént a baj. Megcsúszott a frissen fényezett
padlón és előre esett a csomagok pedig szanaszét szóródtak, ő pedig elterült a
földön.
Ekkor hirtelen egy világos kék öltönybe öltözött férfi
jelent meg és felsegítette a hordárt a földről. A srác gyorsan összekapkodta a
holmikat és alig akarta engedni, hogy a másik segítsen neki. Mikor végül az
összes csomagot összeszedte a másik férfi a kezét a srác vállára helyezte a
biztatás jeléül. Ekkor megláttam az arcát. Nagyot nyeltem ugyanis a kék öltönyös
férfi a lovagom volt.
Gyorsan elfordultam és
reménykedtem, hogy nem látott meg. Elbújtam egy páfrány mögé és szerencsémre a
növényzet és a sötétbarna hajam eléggé eltakart így a lovagom mit sem sejtve
kisétált az ajtón. Nem tudtam pontosan kicsoda az én lovagom, de egy dolgot már
biztosan tudtam, hogy a szíve a helyén van és ez talán elég is nekem. Na ebből mi lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése