Szívdobbanás:Ismerős idegen

Camille

A szobám még mindig kész katasztrófa, rengeteg dolgom lesz még vele, hogy otthonos legyen. Szerencsére a bútorok nagy része már össze van rakva, így nem kell Daemon segítségét kérnem a továbbiakban.

Az össze-gyűrött ágyneműmre dobálok néhány ruhát és akaratlanul is eszembe jut ahogy Daemon izmos teste kiterült rajta tegnap. Nem tudom ,hogy képes leszek e valaha megérteni ezt a srácot. A hangulata olyan változékony mint az időjárás. Pillanatnyilag nemkedvelem. De holnap, kitudja?

Áttúrom a gardróbom és felkapok egy kék kapucnis felsőt és egy farmert. Kifésülöm a hajamat és felteszek egy kis sminket. Nem a legjobb ,de megfelel szerény elvárásaimnak. 

A vállamra veszem a táskámat és lemegyek a földszintre. Emlékeim szerint a kocsim kulcsát valahova a pultra raktam tegnap. De a pulton egy porszem sincs. Ne már, vágok kétségbe esett arcot. Felforgatom az egész konyhát, de semmi.
-Ezt nem hiszem el!! -fortyogok magamban, amikor lépéseket hallok a lépcső felől. Megfordulok és meglátom Daemont.

Laza fekete melegítőt visel, szexin a csípőjére eresztve, de felül a bőrén kívül nincs semmi. Az izmai kirajzolódnak fedetlen, barna mellkasán ami a legtöbb nőből nyálcsorgatást váltana ki. Mondom a legtöbből, belőlem nem. Említettem már ,hogy szörnyen rosszul hazudok? 
Egy vékony szőrcsík indul felfelé a köldökéig és magára vonzza a teljes figyelmemet. 

A haja kusza, szeme a lépcsőt pásztázza, és közben pedig zenét hallgat. Leugrik az utolsó lépcsőfokról és meglát, kiveszi az egyik fülest, persze rám villantja szexi mosolyát.  

-'reggelt.
-Neked is. Láttad a kulcsaimat?? -elsétál mellettem és tölt magának egy pohár vizet, magába dönti.
-Bocs, nem értettem. -fordul felém, miközben letörli a vízcseppeket a szájáról.
-A kulcsaimat keresem.

Neki támaszkodik a mosogató szélének, a teste megfeszül és magára vonja a figyelmem egy jelentős részét.
-Hát cica, nem láttam. -vakarja meg a fejét. -De ha gondolod én elvihetlek.
-Még sehol sem állsz. -mutatok felé.
-Gyorsan öltözök. -kacsint. -Csak letusolok.
-Most akarsz tusolni?? -döbbenek meg.
-Igen. -úgy néz rám mintha félkegyelmű lennék.
-Daemon tizenöt percünk van beérni a suliba!! -tájékoztatom.

-Nyugi cica rendkívül gyorsan is vetkőzöm. -mondja kacéran miközben rám kacsint.
Válaszképpen csak rámeredek.
-Húzz a francba!!
-Igen is kapitány. -vigyorogva távozik a konyhából.
Idegesítő egy személyisége van, amiért legszívesebben lecsapnám egy lapáttal.

Daemon

Nem siettem el a zuhanyzást, persze szándékosan. Beteges viselkedésre vall ,hogy ennyire élvezem ha kiboríthatom Camillet. De ez a helyzet.
Tudtam ,hogy elfogunk késni és ,hogy miss Jó-diák miattam késik el, felvillanyozott.

Cami szinte füstölt mikor odaértem hozzá. Kamaszos félmosoly ragyogott az arcomon még akkor is amikor bemegyünk a garázsba. Felkapok két bukósisakot az egyik közeli polcról és oda adtam a lánynak. A másikat pedig magamra csatolom.

-Kész vagy?? -kérdezem. Felpattanok a motorra és várom ,hogy csatlakozzon.
-Nem teljesen. -a csattal szerencsétlenkedik, mert a hajától nem látja a csatot. Felnevetek és megcsóválom a fejem.
-Gyere, segítek.
-Nem kell. -makacskodik.
-Még jobban elfogsz késni. -világítok rá a nyilvánvalóra. Odasétál hozzám, de látom a szemében, hogy ez az utolsó dolog amit tenni szeretne. Vicces.

-Miért kell ilyen rohadt makacsnak lenned cica. -megkeresem a kicsiny csatot a fekete hajzuhatag alatt és becsatolom.
Egy kis ideig csendben nézzük egymást amikor megszólal.
-Ilyen a természetem.

Erre nem tudtam mit felelni.
-Pattanj fel. -felül mögém és elindítom a motort. -Karolj át. -kérem. Tudja ,hogy miért van rá szükség, de azért képtelen ellenállni a lehetőségnek ,hogy megjegyezze.
-Élvezed a helyzetet mi?? -átkarol. Az érintése következtében, beindultak bennem a kémiai folyamatok.
Az esetek többségében lehet ,hogy nem jövünk ki jól Camillel, de attól még csinos, nagyon is. Én pedig férfiból vagyok.

Egy ötlet formálódott meg a fejemben, tudtam ,hogy ettől még nagyobb seggfej leszek. Azonban ha Camille elég okos akkor távol fogja tartani magát egy olyan sráctól, mint én. Én csak tönkre tenném, de ha elég bunkó vagyok azzal elriaszthatom. Mert ellenkező esetben nem biztos ,hogy visszatudom fogni magam.

A kezemet az övére tetszem és egy határozott mozdulattal az ágyékomhoz húzom, ahol tökéletesen kitapintható növekvő férfiasságom. Az érintése olyan erővel hat rám ,mint egy tökön rugás, de nem a rossz értelemben.

Camille

Először nem jöttem rá ,hogy mire készül. Pedig simán rájöhettem volna. Amint megérintettem, elkaptam a kezem.
-Hogy lehetsz ennyire...!! Ennyire.... érzéketlen!!!
-Cica, te kérdezted ,hogy élvezem-e a helyzetet.
-De nem kértem ,hogy mutasd is meg!!!!
-Nem jártatom feleslegesen a számat. Lépjünk túl a dolgon. -biztosra vettem ,hogy vigyorog.

-Egy tuskó vagy Daemon.
-Tudom. Akkor mehetünk??
-Számíthatok még hasonló húzásra??
-Nem, hacsak nem akarsz. Ha pedig igen, akkor... -lelki szemeim előtt látom azt a kis gúnyos mosolyt az arcán.
-Nem. -vágom rá.
Gyanakvóan öleltem át ismét. Bizonytalan érintésem végett felnevet.

A motor végül felmordul és elindulunk. A sebesség miatt muszáj erősebben kapaszkodnom belé.
Végül csekély húsz perces késéssel érünk a parkolóba. Levesszük a sisakokat, én pedig leszállok a motorról.
-Szerintem már nemérdemes sietned. -szól.
-Akkor van jobb ötleted ?? -kérdezem gúnyosan.
-Aha. Reggelizzünk.
-Reggeli??

-Igen. Ismerek egy remek kajáldát a közelben.
-Elhagytad az agyad útközben?? Órán kellene lennünk vagy büntetést kapunk késésért.
-Késésért igen, de ha igazolást hozunk az első óráról akkor nincs gond. -vállat von. Összehúzott szemmel veszem számba a lehetőségeket. Van valami abban amit mond.
-Utálom ezt beismerni ,de igazad van. -sóhajtom.
-Ezt kérhetném még egyszer??
-Ő...nem. -vágom rá.

-Akkor együnk. -dörzsöli össze a kezeit én pedig visszaülök mögé. Egy közeli plázába megyünk, aminek a harmadik emelete tele volt kisebb éttermekkel. Az asztalok egy része már foglalt volt, így mi az egyik hátsó asztalhoz sétálunk.
-Mit hozhatok neked ?? -kérdezi.
-Valami édeset. -bólint majd elindul a pult felé.

A szememmel követem ruganyos mozgását és rá kell jönnöm ,hogy nem csak én teszem ezt. Néhány lány a szomszédos asztalnál hasonlóképpen tesz és közben idegesítő, nevetésre csak nyomokban emlékeztető hangot hallatnak, olyanok ,mint a hiénák.

Amikor Daemon elindul visszafelé az egyik csaj oda siet hozzá. Majd finoman meglöki a vállát. Mind ketten megállnak. A dögkeselyű bocsánatot kér, Daemon pedig készségesen elvarázsolja "szexelünk egyet?" mosolyával. Hányingerem lesz, de most komolyan. A csaj végig húzza frissen élezett körmeit Daemon vállain és apró köröket rajzol rá.

A vörös tincseit hátra dobja a vállán, amitől egy rókára emlékeztet. A zsebéből előhúz egy nagyon pink tollat és Daemon karjára firkál valamit. Alighanem a telefonszámát.
Daemon még egyszer rámosolyog amitől a róka alighanem rózsaszín tócsává olvad. Gáz.
A hódító végül csatlakozik hozzám és elém tesz egy tál gofrit. Csokoládé sziruppal.

A kedvencem.

-Remélem Aices. -nyögöm ki és remélem ,hogy elég halkan mondtam.
-Hogy?? -Daemon zavarodott arckifejezéséről azt olvasom le ,hogy nincs tisztában vele ,hogy mit mondtam.
-Remekül néz ki. Tökéletes választás. Köszi.
-Nincs mit. Ennyivel tartoztam.
-Igaz. -értek egyet.

-És sikerült berendezkedned ?? -kérdezi.
-Még nem teljesen, de alakul.
-Hiányzik ??
-Kicsoda??
-Rose, a nagynénéd.
-Igen. Csak ő van nekem. -csúszik ki a számon. Kíváncsi szemekkel néz rám, arra bátorít ,hogy folytassam. Végül is előbb utóbb úgyis megtudná, akár túl is eshetek rajta.

-Meghaltak. Egy tűz esetben. Nem olyan régen, szóval még friss a seb. -abbahagytam az evést. A sírás kerülgetett, de nem fogok sírni előtte meg pláne.
-Részvétem. Tudom milyen érzés. -a kezét az enyémre tette. Erre felkaptam a fejem.
-Én az édes anyámat vesztettem el, ezért költöztem apámhoz.

-Ezt... nem tudtam. Ne haragudj. Olyan gorombán viselkedtem...
-Nem gond. Apám nem foglalkozott velünk csak magunk voltunk. Aztán anyám talált egy másik hapsit és terhes lett. De a gyereket nem ismerem, mert elvették anyámtól.
-Te jó ég.
-Igen, elég nagy szívás. Most pedig megint lelépett. -rázza meg a fejét.

Daemon

Az iskolának hamar vége lett. Különösebben nem izgatott ,mert még mindig a Camillel töltött reggelin járt az eszem.
A parkolóban a motoromnak dőlve vártam rá, mivel ha nincs kocsija akkor valakinek haza kell vinnie. Ekkor feltűnik Aaron és mellém lép.
-Csá. -köszön.
-Neked is. -mosolygok rá. Karba teszem a kezem.
-Mi a helyzet ?? Látom újra csajozol. -mutat a karomon lévő feliratra, ami már kissé elkenődött.
-Igyekszik az ember.

Camille lép ki az épületből egy magas, bőrjackies hapsival a nyomában. A lépcső alján a srác elkapja a karját és maga felé fordítja. Felzselézett hajú külsejénél csak a jelleme lehet idiótább. Mekkora egy dísz fasz.

Egy fekete Hammerhez tereli a lányt. Aki látszólag veszekszik vele. A srác megfogja a két karját és a kocsihoz nyomja, beszél hozzá. Cami látszólag megnyugszik mert már nem kalimpál. Majd hangosan felnevet, a srác pedig vele együtt mosolyog.
Úgy érzem mintha hátulról egy láthatatlan erő lökdösne ,hogy menjek oda és tépjem le a fejét, függőlegesre tupírozott hajával együtt.

-Ki az a díszhuszár?? -bökök felé az állammal.
-Camille exe, Glenn. Ha jól tudom nem rég tért vissza a városba.
-Mit ehet rajta??
-Hát nem az eszét. Egy szemetes zsákban több agysejt van ,mint abban a gyökérben.
-Nem kedvelem. -nyögöm ki.
-Akárcsak az itteni hímek nagy része sem. Velem az élen. Na megyek, majd összefutunk.
-Ja.

Figyelem ahogy Camille beszáll Glenn kocsijának anyósülésére. Itt már nincs rám szükség. Felszállok a motoromra és ekkor tűnik fel az írás a karomon. Előkapom a mobilom és tárcsázom a számot.
Amíg a telefon kicsöng ,csak Camille mondata jár a fejemben.
-Találkozzunk. -szólok bele.

Szívdobbanás: Kezdetek

Camille

Magunkhoz vettük egy üveg tequilát és felmásztunk az emeletre. Az egyik szobából nyílt egy hatalmas erkély. Barna csempe padlóját egy fekete szőnyeg takarta itt ott. Továbbá állt rajta egy fa asztal és hozzátartozó négy szék és persze párnák.

-Hölgyem. -bök az állával a székek felé. A hangjából kihallok némi egoizmust és éreztem a szó élét. Kihúzza nekem az egyik széket. Csessze meg.

Lehuppantam a másik székre és dacos pillantást küldök felé. Erre felkacag.

-Miért nevetsz ki folyton ?? -tudakolom.
-Mert mindig megnevettetsz, szórakoztató vagy.
-Ez az első mondat amivel nem bántottál meg. Fejlődsz. -kacsintok rá.
-Ne szívd mellre. -legyint lazán.
-Persze. -hitetlenkedek.

Az üvegért nyúlok és töltök magamnak a tüzes vízből. Meglötybölöm az italt és Daemonre pillantok. Ő is tölt magának.
Felé emelem a poharam és várom ,hogy ő is ezt tegye.
-Nem is koccintasz velem ??
-De . Csak nem tudom ,hogy mire igyunk.

-Nincs ötletem. -vallom be.
-Igyunk a kezdetekre.
-Rendben igyunk a kezdetekre. -bólintok rá és koccintunk. A folyadék marja a torkomat ,de tetszik. 

Szükségem van rá, hiszen az életem dobott egy Leszurtfetrenbergert (szaltóféle ha jól tudom).

Még három pohár lecsúszik majd Daemon feláll és kinyújtóztatja a végtagjait. A pólója túl rövidnek bizonyul mivel kivillan kockás hasa.

Próbálom nem figyelni ,de mintha oda ragasztózták volna a szemgolyómat. Daemonnel testileg semmi probléma nem lenne ,sőt.
De a csajos ügyei miatt nem biztos ,hogy a legjobb választás.

-Na emeld fel a feneked és rakjuk össze az ágyad. - veti oda, összehúzott szemem láttán azt mondja -Vagy alhatsz az én ágyamban is ha gondolod. -kacsint. Elkap az a furcsa érzés, hogy vele egy ágyban nem tudnék aludni, a gondolatot gyorsan száműzöm a fejemből.

-Meglepődnél ha igent mondanék?? -teszem fel.
-Igen. Tekintve ,hogy meztelenül alszom.- felvonja a szemöldökét, úgy várja a reakciómat.
Szórakozik velem és fogadok ,hogy magában szétveti a nevetés. Nem futamodhatok meg.

Mellé sétálok és mielőtt elmegyek mellette belesúgom a fülébe.
-Én is.
Az álla hallhatóan koppan a padlón. Ez a csata az enyém szívi. Győzelmem hevében indulok az emeletre.

Daemon

Ezt most nem hallottam. Bárcsak ne hallottam volna. A nehéz fegyverzet támadásra készen állt ,majdnem el is sül amikor Camille hátat fordít  és rálátást enged arra a formás fenekére.
Annyira szerettem volna ebben a pillanatban bekamerázni a szobáját. Ha ez így megy tovább szakember segítségére lesz szükségem.

Zsebre vágtam a kezeimet és utána indultam. Éppen a szobájába riszált be.
-Akkor kezdjük az ággyal. - mutat egy csomó deszkára. A kupac láttán egy francia ágy lehet.
Feltűrtem a ruha ujját és odamentem a kupachoz.

 
-Ebben a sarokban jó lesz??
-Aha. Mondjuk. -egyezik bele.

Szétszedjük a dobozt és összerakjuk a keretet és a lábakat.
A végére egész ágyformája lesz. A matrac az egyik falnak van támasztva. Együtt felkapjuk és az ágyba illesztjük.
-Szerintem jó lett. - dicsérem meg magunkat.
-Királyok vagyunk.

Bólintok és rávetem magam az ágyra. A rugók reccsennek a súlyom alatt. 

-Te meg mit művelsz?? -merevedik le Camille.
-Csak tesztelem. -vonok vállat. -Akarsz segíteni?? -vonom fel a szemöldököm sokat sejtetően.
-Dugd fel magadnak az ajánlatodat.

Kitör belőlem a röhögés. Ez a csaj nem semmi. Felkelek az ágyról.
Összeraktunk még két szekrényt és egy asztalt. Záporoztak a szitok szavak. Perverz módon élveztem, de nagyon. 

Miután végzünk az ajtófélfának dőlve figyelem ahogy ágyneműt húz.

-Ha már együtt kell élnünk szeretném tudni ,hogy ki vagy.
-Pontosan miért is?? -tudakolja.
-Azért ,hogy ne kelljen aggódnom azon ,hogy elvágod-e a torkomat amíg alszom vagy sem.
-Úgysem fogsz békén hagyni, szóval miért ne.
-Gyorsan tanulsz. -keresztbe teszem a karjaimat magam előtt.
-Ki vele ,mit akarsz tudni??

-Rose a nagynénéd igaz??
-Igen, eltaláltad.
-Tudom kényes téma ,de mi történt a családoddal?? 

A kérdés hallatán megrándul a teste. A franc essen a kíváncsi énembe. Mikor nem válaszol az egyik kezemmel megérintem a saját vállamat.

-Ne haragudj, nem kell elmondanod. -megvakarom a fejem.
-Beszéljünk másról ,oké?? -kérdezi.
-Rendben. Együnk valamit.
-Na ez egy remek ötlet.

Ledobja a párnát és együtt elindulunk a konyha felé. Feltúrtam a hűtőt és megtaláltam mindent ami kellett. 

Gyorsan kipakoltam őket a pultra.
-Mi lesz ebből??
-Palacsinta. -nézek rá úgy mintha ő lenne Pumukli.

Kitör belőle a nevetés. Ezt mire véljem??
-Mi a gond?? -értetlenkedek. Mellém sétál és felkapja a tejes dobozt.
-Ez nem kell a palacsintába. -szögezi le mire úgy nézek rá mintha két feje nőtt volna.
-Figyelek mester. Miért nem?? -édes mosoly jelenik meg az ajkain.
-Mert..  -megfordítja a dobozt és a szemem elé tolja. Ha a hatalmas barack nem szúrja ki a szemem akkor a Gyümölcslé feliratnak ki kellett volna. Bassza meg. Jobban kellene figyelnem, de nehezemre esik, ennek az okára pedig inkább gondolni sem akarok. 

Ennél még az is jobb lenne ha az lenne tetoválva a seggemre ,hogy belépés előtt lyukassz.

-Na menny arrébb hagyd ezt a profikra.- int és magára mutat. Megadóan felemelem a kezem és leülök a pulthoz. Egy pont a fekete szépségnek. 

 
-Na akkor kérdezhetek??
-Az attól függ mennyire intim.
-Nem annyira. -ó dehogy nem.
-Majd eldöntöm.

-Van barátod?? -kérdezem mire felnevet.
-Nincs. Neked barátnőd??
-Igen. Fogjuk rá.
-Hogy sikerült rabul ejtenie a szívedet?? -mondta érezhető gúnnyal.
-Ki mondta ,hogy a szívemet ejtette rabul??

-Perverz.
-Ha tudnád mennyire. -kacsintok rá. -És gondolom volt már pasid.
-Volt. Amint mondtam volt már dolgom a fajtáddal.
-Mesélj.
-Volt egy srác, beleszerettem, nem működött majd megcsalt. Vége.
-Elég szűkszavú vagy.
-Nem méltó az említésre.
-Jogos. - ha látnám a csávót szarrá verném. És ez a reakció ijesztő.

-És mond csak szűz vagy?? -a keverő kanál kiesett a kezéből.

Camille

Ennyi erővel akár fel is pakolhatna az asztalra ,hogy megnézze.
-Semmi közöd hozzá te hólyag!!! -rivallok rá.
- A kelleténél kíváncsibb vagyok.

 -Én inkább a bunkó szót használnám rád.

Felkel a székéről és elindul felém. Lassan, kimérten.
-Ez nem újdonság. Egy páran már mondták.

-Már én is mondtam. Legalábbis rémlik valami. -ütögetem meg az állam mintha gondolkodnék a dolgon. 

-Beismerem nem vagyok egy tökéletes mintapéldány, legalábbis modorilag. -megáll előttem és lehajol. 

-Sikerült ebből az elsőre ártalmatlannak tűnő mondatból egy egóista mondatot kreálnod. Szép volt. 

Felemelkedik és a kezembe adja a keverő kanalat. 

-A viselkedésem a szexepilem és nemáll szándékomban változtatni rajta. Pláne ,hogy tudom ,hogy neked bejön. 

-Na ne nevettes. -érzem ahogy elpirulok, miközben az aurámba mászik. 

-Szerintem pedig igazam van. -pimasz vigyor terjed szét az arcán, amiért legszívesebben megütném. 

-Ámíts mást Daemon. Valakinek biztos bejön. 

-Bebizony. 

Hátrálok és nekimegyek a hűtőnek. Csapdába esek. Daemon a karjait két oldalt a fejem mellett támasztja le és felém hajol. Olyan közel van ,hogy érzem a lélegzetvételét az arcomon. A tekintete az arcomat fürkészi. Mindenhol elidőzik egy darabig, így én is megengedek magamnak egy kis feltérképezést. 

Felmérem vastag szemöldökét, mély, barna szemét, hegyes férfias állát és telt, csókolnivaló ajkait. 

A tekintetem az ajkán állapodik meg és azon kapom magam ,hogy elképzelem amint az ajkunk összeér. Nagyot nyelek. Nem kellene ilyenekre gondolnom.

Beleharap az ajkába és elmosolyodik. Még mindig vigyorog mikor hátralép és megcsóválja a fejét. 

-Kár is tagadnod cica. Vonzódsz hozzám. És ha egy kis perverzségre vágysz a szobám ajtaja nyitva áll. 

Lehengerlően rám kacsint.

-Hogy te mekkora egy idegesítő, felfújt, barom vagy.....egy..... 

-Ez az cica fényezz még. -dob egy csókot és jókedvű nevetés közepedte elhagyja a konyhát. 

Ezzel a mondattal elszállt minden kellemes érzésem vele kapcsolatban. De itt maradt az a szurkáló érzés a gyomromban és jobb ha bele sem gondolom ,hogy mi az és mit jelenthet. 

Szívdobbanás: új lakó

Daemon

Az életem jól haladt, eddig. Hangsúlyozom eddig. A ház pedig csak az enyém lett volna, ha a fateromék lelépnek. Persze nincs szerencsém.
Amikor apám azt mondta ,hogy a kolléga nőjének a lánya költözik be hozzánk, majd kiugrottam a gatyámból. Aztán kiderült ,hogy az áldozat Camille. A hódítási taktikám egyetlen kudarca. Pont ennek kell beköltöznie.

Nem örülök annak ,hogy nem egy agyatlan tyúk jön ide, azokkal tudok bánni. Camille más. A kérdés csak az ,hogy jó vagy rossz értelemben. Talán végre lesz alkalmam kideríteni mit rejt ez a szexi páncél.

Szeretem a kihívásokat, ez Camillenek szívás. Nekem erekció.

Felmegyek az emeletre. A folyosó tele van kartondobozokkal. Apám már szinte mindent összepakolt amire feltétlenül szüksége lehet.

 
-Daemon!! -kiállt ki Rebecca az egyik szobából. A rikácsolása miatt elillan a jó kedvem.
-Nem. -felelem flegmán.
-Nézd meg a vendég szobát, a lány holnap érkezik. Szeretném ha addigra beköltözhető lenne.

Mintha elfelejtettem volna Camille érkezését. A szoba nem messze volt az enyémtől, elég tágas, ablakokkal és parkettázott padlóval. Holnap nekem kell segíteni a kicsomagolásban.

A hely egyenlőre igen kopárnak hatott, de csak holnapig marad így.
Becsukom az ajtót és visszamegyek a szobám irányába. 

-Daemon, beszélhetnénk?? -hallom Rebecca hangját.
-Miről lenne szó?? -tudakolom, bár nem nagyon izgat a válasz. Megállok vele szemben. Apró női alakja köré tekeri vézna karjait és rám emeli a céltudatos tekintetét.

-Tudom mennyire szereted a lányokat és ugye nemsokára lesz itt egy aki...
-Ha bele fogsz egy felvilágosításba kiugrok az ablakon majd kilapítom a rózsabokraidat.
-Ez fontos Daemon...!!
-Mindig használjak gumit. Vettem. -tisztelgek.
-A nőkkel tisztelettel kell bánni.
-Ha lesz olyan nő akit tisztelhetek akkor meglesz, ne aggódj. A gond csak az ,hogy eddig egy sem akadt aki megérdemelte volna a tiszteletemet.
-Lesz olyan Daemon, lesz. -ezzel kimegy a szobából.

Nem szeretem ha kioktatnak, pláne az ilyenek. Tönkre tett egy családot és ő papol tisztességről. Na ne. Lehet ez az ügy az agyamra ment ,de hogy miatta kellett anyámnak szenvednie azt nehezen viselem el.

Szombat lévén semmi dolgom nem volt így ledobtam magam az ágyra és bedugtam a fülest. Remélem a hangos zene kinyírja a dobhártyámat.

Camille

Rose nyilván tudta ,hogy mit fogok felelni a költözésre ,mert már két napja eladta a házat valami idős párnak.
Szóval most itt ülök szombat este hat óra fele és csomagolok.
Éppen lezárom az egyik doboz tetejét amikor kopogást hallok.
-Gyere. -szólok halkan. Rose lép be, most korántsem egy elegáns titkárnő látszatát kelti, inkább hasonlít egy anyára.
-Nem gond. -bök a mellettem lévő üres helyre a földön. Megrázom a fejem és leül.
-Sajnálom drágám. -öleli át a vállam. Hozzábújok.
-Hiányozni fogsz.
-Te is virágom. De a szünetet nálam töltheted majd.
-Megbeszéltük.

-Ezt pakolás közben találtam. -felém nyújt egy kis fakeretes képet. Apu, anyu az öcsém és én vagyunk rajta. Könnyek gyűlnek a szemembe.
-Nagyon hiányoznak. -hüppögöm kevésbé nőiesen.
-Ne is mond. Nincs olyan nap ,hogy ne jutna eszbe. - vigasztal.

***

Eljött a vasárnap. Sokkal hamarabb keltem ,mint szoktam. Rossz ómen. Magamra kaptam egy laza "izomtrikót" és egy farmert. Az ujjaimmal beletúrtam a hajba ,hogy meglegyen a szélfútta frizura amit a csajok imádnak, asszem.

Lerohanok a konyhába és szembe találom magam Elzával. Őszülő haját összefogva viselte, a tekintete barátságos volt. Tökéletes nagymama képében tetszelgett és olyan is volt. Kék kötényt és fekete ruhát viselt.

-Reggelt Daemon. -biccent mikor észrevesz.
-Reggelt. Elza néni. -mosolygok rá, és a pulthoz lépve felkapok egy almát.
-Reggeli??
-Aha. De megcsinálom,hagyja csak. -legyintek. Utálom ha kiszolgálnak.
Bólint és neki lát a mosogatásnak.

-Hallom hamarosan új lakó érkezik.
-Igen. Jól tetszett hallani. -belevetem magam a hűtőbe. -Van majonéz??
-Legfelső polc.
-Kösz. Á meg van.

-Próbáld meg nem megőrjíteni. -tanácsolja szigorúan.
-Miért hiszi mindenki azt ,hogy bántani fogom??
-Ismerünk.
-Annyira mégsem. -rázom meg a fejem.

Éppen rákérdeznék ,hogy mégis miért jutott erre a következtetésre, bár a választ tudtam, szerettem volna ha kifejti a dolgot. Apám lépett be a konyhába. Szürke kosztümöt viselt, a megrögzött üzletember.
-Jó reggelt. -biccent. -Lassan jön értünk a taxi, a költöztető autó pedig holnap jön.

-Remek. Majd keress meg mielőtt leléptek. -vetem oda. Átvágok a házon és felveszem a kabátom és a cipőm. 

Muszáj szívnom egy kis friss levegőt. Motorozni nem akarok, inkább maradok a sétánál.
Keresztül sétálok a pázsiton be a közeli erdőbe. A kezemet zsebre teszem.

Nemrégen találtam egy érdekes fát az erdőben. A hatalmas gyökerei alatt egy barlangnyi hely van. Simán elférek benne, állva. A közelében van egy kis tavacska is, természetesnek tűnik az élő világa eddig mindössze egy béka meg néhány szúnyog.

Mákomra az idő elég száraz ,így nem kell attól félnem ,hogy vizes lesz a gatyám amikor felülök a fa egyik alsó ágára. Eddig nem szakadt le szóval strapabíró.

A tenyeremmel megdörzsölöm az arcomat és hozzá kezdek a tavacska bámulásához.
A tó sivársága emlékeztet arra ,hogy milyen vagyok belül. Az emberek körülöttem vagy meghalnak vagy elhagynak. Ez biztató.
Az apafigura aki fél életemen át szart a fejemre ,most megint itt hagyni készül.

Abban biztos vagyok ,hogy én teljesen más leszek ha egyszer gyerekem lesz.
Ilyen filozofikus dolgokon merengek ,mikor rezegni kezd a zsebem.

Elfelejtettem kikapcsolni azt a nyamvadt készüléket. Ránézek a kijelzőre és egy üzenet fogad. 

"Gyere be, itt van a költöztető autó. "

Hátra hajtom a fejem és hatalmasat sóhajtok. Nem beszéltem Camillel azóta a randi óta. Bár nyilván nem volt tisztában azzal ,hogy mit éreztem akkor. Most már amúgy is mindegy. De ezt ,meg kell oldanom.

Egy kecsesnek nem nevezhető ugrással elhagytam az ágat és a földön landoltam és elindultam ,hogy üdvözölhessem Camillet.
Mi van ha azzal ,hogy ideköltözik olyan lesz ,mintha a húgom lenne.

Kilépek a fák közül, mikor a ház közelébe érek, kinyílik a fehér teherautó ajtaja és töménytelen mennyiségű fekete hajat pillantok meg. 

A hajat egy női test követi. Megállok és nézem a jövendőbeli lakótársamat.

Tekintetünk összeakad és félénken felém int. Én csak biccentek, mire a kezét a levegőben felejti. De egy gyors mozdulattal leereszti és maga köré fonja és megvonja a vállát, majd hátatfordít nekem.

A mozdulatsor láttán szórakozott mosoly rajzolódik ki az arcomon. Nem, ez a lány határozottan ,nem lehetne a nővérem.
Erről árulkodik a nadrágom elején lévő dudor is, ami tudjuk minek a jele. Le kell higgadnom. Egy szexuális ragadozó vagyok. Bakker.

Camille

A házba siettem, magam mögött hagyva Daemon önelégült fejét, nyilván nem rajong az ötletért ,hogy piócásat fogok játszani a territóriumában. De mióta is érdekel engem ,hogy mit gondol Daemon Agenta?? Na ugye ,hogy nem. Annyira.

Akkor ez a ház ,mint egy stadion és ha már itt tarunk akkor nagyjából annyit is érhet. Odasétálok a nyitott ajtóhoz és bekukucskálok. Belül is akkora ,mint egy hotel.
Abban igazam volt ,hogy Daemon egy gazdag srác, de kezdek kételkedni abban ,hogy seggfej is. Egy gyors fejrázással hessegettem el ezt a gondolatot.

Az egyik folyosóról sétál felém egy alak. A férfi a negyvenes éveiben lehet, ami legelőszőr feltűnik az az öltöny amit visel és az őszülő haja. Arca komoly, de a vonásai gyötörtnek tűnnek.
Barna szeme rám villan, a vonásai pedig ellágyulnak. Egyre közelebb ér majd megáll velem szemben.

-Biztosan te vagy Camille.
-Mr. Agenta ha nem tévedek. -mondom, egy mosoly a jutalmam.
-Örülök ,hogy megismerhetlek. -felém nyújtja a kezét.
-Én is hasonlóképpen. -kezet rázunk és megengedek magamnak egy mosolyt.

Mr. Agenta bevezet a házba ,miközben a költöztetők behozzák a cuccaimat.
-A dobozokat a felső emeletre vigyék. -utasítja az embereket.

Mi is felmegyünk az emeletre és kapok egy kis idegen vezetést. Az emeleten hat hálószoba van. Az enyém a folyosó végén lesz ,nem messze a gazdag srácétól.

-Remélem jól fogod itt érezni magad. Érezd otthon magad. - mondja. Bólintok. 

Benézek jövendőbeli hálószobámba. Akkora ,mint a régi nappalink.

-Mi nemsokára elmegyünk szóval ha kell segítség akkor hívd Daemont.

Na persze, pont az ő segítsége kellene ahhoz ,hogy kicsomagoljam a fehér neműimet.
-Megoldom. -de biccentek. Megfordul és távozni készül, de megtorpan.

-Ja és Camille, Daemon jó srác ,de vigyázz vele. Néha nehéz eset tud lenni, de van egy olyan érzésem ,hogy te jó hatással lehetsz majd rá.

Most tényleg az apja figyelmeztetett?? És a második felét mégis ,hogy érti??

Daemon

Két órával Camille érkezése után befutott a nagynénje is, valami Rose. Ha jól emlékszem.
A taxi pedig tíz perce érkezhetett , ha nem több. Most mindannyian körbe álltuk a sárga négykerekűt. Cami Rose nyakába borulva sírt.
Én pedig karba tett kézzel azon gondolkoztam ,hogy most fognak itt hagyni egy szomorú nőszeméllyel. Az ilyenekkel zero a tapasztalatom. Nem akarok zsepitartó állvány lenni. Hacsak nem .... inkább hagyjuk.

Apám odalép hozzám és átölel, mackósan. Eleinte vonakodva, de aztán viszonzom a gesztust. Mi ütött belém?? Megöleltem pedig nem is vagyok beszívva. Még.
-Szeretlek fiam. Rosszul mutatom ki ,de így van.
-Apa. -biccentek. A szeretlek szó nem jönne most ki a számon akkor sem ha egy több tonnás úthenger heverne a hasamon. 

Rebeccanak intenék csupán, de ő odajön és megszorongat majd festett ajkait az arcomra szorítja. Fuuujjj.

Az a némber rajtam hagyta a nyamvadt DNS-ét, ami mellesleg most piros. Reakciómon nevetve pattan be a kocsiba apám mellé. Majd Rose is beszáll.
-Sziasztok!!! -kiabálják kórusban miközben az ajtó becsukódik ,majd elhajt.

A ház felé indulunk. Kinyitom az ajtót Camillenek és udvariasan beengedem.
-Üdv itthon. -poénkodni próbálok és sikerül egy halvány mosolyt kicsikarnom belőle.

-Szerintem igyunk valamit. -jelentem ki a konyhába érve.
-Mid van ??
-Tequila vagy Vodka.
-Tequilát kérek.

Színdobbanás: A hír

Camille

Másnap busszal kellett suliba mennem, Daemon kis közjátéka miatt. Az izzadt emberi testek között rögtön értékelni kezded ,hogy mennyit jelent a rozzant autód. De túl éltem amíg végül a zsúfolt járgány letett a sulinál.

A parkolóban átnéztem a kocsimat, nem hiányzott belőle semmi és sikerült beindítanom is, szóval minden király. Tényleg megcsinálta, döbbenek rá. 

Örülök neki , de furcsállom is azt ,hogy Daemon csak úgy megtette amit kértem. Több .mint fura. Biztos tegnap este történt valami, de ,hogy mi arról fogalmam sincs. 

A vállamra veszem a táskámat és elindulok a bejárat felé, semmi sem oldódik meg ha csak ácsorgok itt és nézek ki a fejemből. Egy újabb unalmasan átlagos nap.

A negyedik óta után Alice kiállt utánam a folyosón.
-Camiii !!! -megállok és bevárom csapzottnak tűnő barátnőmet.
-Szia Alice. -köszöntöm. A kezét a combjára helyezi és úgy csinál ,mint aki most futotta le a maratont. Mókásnak hat.  -Csak. Azt. Akartam. Kérdezni. Hogy...-

A szavak között nagy levegőket vesz. 

-Nem kerget senki. -tájékoztatom kedvesen. Összeszedi magát.
-Na szóval. Mi volt tegnap ez a randi dolog azzal a szívtipró Agenta sráccal?? -tegnap este miután hazaértem felhívott a házik miatt én pedig megemlítettem neki a randit. Pech.

-Semmi nem volt, vagyis most már nincs. Összevesztem vele.
-Hogy mit csináltál?? -mered rám hitetlenkedve. Mély levegőt veszek és elhadarom neki a sztorit.  A végén csóválja a fejét.

-Hát ez durva.-suttogja.
-Nem olyan vészes.
-De attól még jó a segge. -vonja meg a vállát Alice. Eggyet kell értenem vele.

-Apropó ma nem láttam egyik órán sem. Te tudsz valamit?? -faggatom.
-Annyit, mint te.
-Ez remek.

Azóta eltelt egy hét. Bár tegnap láttam a srácot nem tudtam beszélni vele. Nem mintha nagyon akartam volna. Viszont úgy érezem előbb utóbb beszélnem kell majd vele.

Azzal már tisztában vagyok ,hogy kerül, még pedig amiatt a félresikerült randiféleség miatt. Nem lehet ennyire ...haragtartó. Vagy igen??

Pénteken korán érek haza hála az influenzának ami elkapta a német tanárunkat. Ezek a jótékony baktériumok. Köszönet értük.
Leállítom az autót és beltúrok a táskámba. Nehezen találom meg a fényes kulcscsomót, bár olyan feltűnő akár egy világítótorony. Na mindegy.
Kiszállok a járgányomból és megtorpanok.

Tökéletesen szél fújta hajjal, fekete motoros cuccban feszít keresztbe tett lábbakkal, a motorjának dőlve Daemon Agenta. 

Penge éles tekintete rám villan és azt az érzést kelti bennem ,hogy elakarjak süllyedni egy nagyon mély tóban.

Az első gondolatom megijeszt, mivel szeretnék a nyakába ugrani és megsimogatni a fejét majd közölni ,hogy örülök ,hogy még élsz. Na nem, ezt nem.
Hetyke mozdulatokkal lépkedek el mellette majd félvállról oda vetek neki egy "Hali" -t.
-Nem is érdekel ,hogy miért vagyok itt?? -teszi fel a kérdést. 

-Azt hiszem nem. -belépek a házba és igyekszem rácsukni az ajtót ,de oda rakja a bakancsát és meggátol.
-Hidd el ezt tudni akarod.
-Daemon nem vagyok kíváncsi rád. Mi lenne ha elhúznál a küszöbömről??
-Ahogy óhajtod. -elveszi a lábát és hátatfoditva visszamegy a motorjához.
-Csak figyelmeztetni akartalak. -felpattan a fekete szörnyetegre és elhajt.

Végre becsukom az ajtót. És még én szidtam az ő egóját amikor az enyém akkora mint a Hold. Szánalmasnak érzem magam, de ezen már nem tudok változtatni hiszen elment.
De azok után ,hogy került meg minden mit várt, hogy behívom egy kávéra és elcsevegjünk arról, hogy hány csajt dugott meg tegnap. Kösz nem. Ezt passzolom.

Elcipelem magam a szobámig és alig várom az algebrai feladatok véget nem érő sorát. Bár péntek révén nem kellene tanulnom ,de most nincs jobb dolgom. Meg hát, tartanom kell a tempót.

Belemerülök a háziba ,de a sokadik feladatnál esküszöm ,hogy csak egy pillanatra hunytam le a szememet. 

Valaki kedvesen megrázta a vállamat amitől visszatértem. Sajnos.
-Jó reggelt Csipkerózsika. -Rose az.
-Szia. -nyöszörgöm felelet képpen.
-Gyere kész a vacsora. Fasírtot készítettem.
-Mennyi az idő??? -tudakolom szemdörzsölés közben.
-Fél kilenc.
-Basszus. -szépen elaludtam.
-Na gyere. Beszélnem kell veled.

Ezek a beszélgetések mindig szobafogsággal végződnek. A konyhába érve gyorsan megterítek, Rose pedig tálal. Az illata mennyei és most kezdek ráébredni ,hogy ma alig ettem. Elhelyezkedünk és neki látunk. 

-Ez isteni lett. -mondom, az ízlelőbimbóim táncot járnak.
-Köszi. Arról akartam beszélni veled ,hogy szereted az iskoládat ugye??
-Persze. Itt vannak a barátaim.
-Mit szólnál ha azt mondanám ,hogy elköltözünk?? -a villa kiesik a kezemből és mártással együtt landol a szőnyegen.

-Tessék ??
-Elköltözünk. -ismétli meg. Kiszárad a szám. Egy szó futkározik az agyamban "NEM".
-Mégis hová?? -állok fel.
-Svájcba.
-Két kontinensel odébb?? -akadok ki, az állam a padlót súrolja. -Ezt most nem mondod komolyan??
-De.
-Én nem megyek sehova!!!!
-Valahogy sejtettem ,hogy ezt fogod mondani. Szóval van rá mód ,hogy maradj. -kel fel ő is és megtörli a kezét egy szalvétával.
-Bármit vállalok. -hangzik a válaszom. Elszántnak mutatom magam pedig félek. A szüleim emléke ideköt egy buldózer sem vihetne el innen.
-A cégem külföldre települ a vezetőség számít rám így mennem kell, nem találnék még egy ilyen jó állást. Azonban két házat képtelen vagyok fenntartani ,így csak egy megoldást látok mivel te még iskolába jársz.
-És pedig??
-A főnököm felajánlotta ,hogy az ő házába beköltözhetsz ha akarsz. Csak a kajádad kell fizetned.
-Nem hangzik rosszul. -inkább ez ,mint Svájc.
-Rendben akkor fel hívom a főnökömet. -bólintok és megölelem. A szemében látom ,hogy szeretne maga mellett tudni, de pontosan érti mi köt ide. Én pedig nem akarom megfosztani őt az álom melójától. 

Előveszi a telefonját és a konyhába sétál. Utána megyek és töltök egy pohár vizet magamnak. Nagyot kortyolok a hideg folyadékból. Le kell higgadnom, ez olyan hirtelen jött.
Azonban a víz spriccelve hagyja el a számat amikor azt hallom.
-Jó estét. Igen. Mr. Agentát keresem.

Valaki odafent pikkelhet rám, vagy csak egy furcsa véletlen ,hogy Rose főnökének vezeték neve megegyezik Daemonével. Bakker. Ilyen tényleg nincs.  

Szívdobbanás: Bisztró

Camille

Egy kis sárga épület előtt pakolunk le. Daemon lazán leállítja a motorját és megfogja combomat. Finoman, gyengéden végigsimít rajta. Nem gondoltam volna ,hogy tud ilyen gyengéd lenni, de valószínűleg éppen ez volt a szándéka vele. 

Megvárja míg leszállok majd ő is így tesz. Felé nyújtom a levett sisakot és beletúrok a hajamba. Bár ezen a szénaboglyán aligha segít valami. 

-Nem is volt olyan rossz. -motyogom. 

-Megmondtam. Igazán bízhatnál bennem. -szépen ívelt szemöldöke alól figyel rám. 

-Daemon, a bizalmat ki kell érdemelni. -tájékoztatom. 

-Mivel a nevemet már nem úgy használod ,mintha egy káromkodás lenne, azt hiszem kezdesz megkedvelni. 

-Ne rontsd el . -figyelmeztetem. Felemeli a kezét megadóan. 

-Bolond vagy. -állapítom meg. Kiröhög. 

-Ezért csípsz. Ne is próbáld tagadni. - mutogat rám. 

-Igen kedvellek. De ettől még nem jutsz el  a bugyimig. 

-A francba. -mondja csalódottságot színlelve, de látom a szemében, hogy jelenleg csak viccel. Hogy a hosszabb távú szándékai milyenek az per pillanat nem nagyon izgat. 

Ez a randi pedig nem nagy ár azért ,hogy visszakapjam a kocsimat teljes rozzant állapotában. 

Daemon udvariasan kinyitja nekem az ajtót. A falatozónak igen kellemes a hangulata. A narancs sárga falakon virágos képek lógnak, a bőr fotelek apró kis asztalokat állnak körbe, az egész hely valahogy otthonos. A túlsó felében áll egy kis fából készült tákolmány, gondolom színpad lehet. De hiányzik az élő zene. 

A tekintetem körbejárja a helyiséget. Csak most tűnik fel ,hogy rajtunk kívül nincs itt senki. Nyelek egyet. 

-Mi folyik itt ?? -tudakolom. 

-Meglepetés. -tárja szét a karját. -Ez a hely egy régi haverom apjáé, lógott nekem egy szívességgel. 

-Akarom tudni ,hogy mi miatt?? 

-Őőőő ....nem. 

-Klassz. 

-Szóval Hölgyem, lenne kedve velem vacsorázni?? -felém nyújtja a karját. 

-Ön egy igazi úriember Mr. Agenta, és remek a meggyőzési képessége . 

-Ó, Ms Williams ha tudná .hogy mire vagyok még képes. - incselkedik velem. 

Daemon

Ez a hely jobb mint amire emlékeztem, magamban gyorsan köszönetet mondok Milonak ,hogy akkor régen őrizetbe került és kihozhattam. 

Sok mindenre felhasználhattam volna ezt a szívességet, mivel Milonak rengeteg kapcsolata van, de a jelenlegi célom az Camille lenyűgözése. 

Látom Camille arcán ,hogy nem erre számított tőlem, de boldogsággal tölt el ,hogy meglepem. Bár teljességgel tisztában vagyok azzal a ténnyel ,hogy pontosan miért is van itt. Azért mert szabályosan belezsaroltam ebbe a helyzetbe,

De sajnos túl konok ahhoz ,hogy rájöjjön ,hogy képes lenne velem jól érezni magát. Be kell bizonyítanom neki. 

Úriember módjára kihúzom neki a széket, elégedetten helyet foglal. 

-Akkor elugrok a vacsoránkért. - indulok a konyha felé, Milo említette ,hogy az ételt a sütőben hagyja. Meg is találom. A mennyei lasagne még mindig meleg mikor kiveszem. A korábbi pincér tapasztalataimat felhasználva gyorsan tányérokra rakom a fogást. 

Különböző zöld növényekkel dobom fel, de ügyelek rá ,hogy ne nézzen úgy ki ,mint egy virágos kert. 

Elégedetten indulok el kifelé, ügyesen egyensúlyozom a tányérokat és vigyázva teszem le Camille elé az övét. 

-Mennyi az illata. -szimatol bele a levegőbe. -Elismerésem a szakácsnak. - biccentek, majd átadom Milonak. 

 A másik tányért vele szemben teszem le, de nem ülök le. A színpad mellett van egy keverő pult szerű berendezés. Rácsatlakoztatom a telefonomat és elindítok egy kis zenét. 

Camillenek még nem említettem ,hogy nem csak vacsorázni fogunk, de amiről nem tud amiatt nemfog kiakadni ,nem ?? Úgy döntök ,hogy igazam van és végül odaülök az asztalhoz.  

Camille

A vacsora meglepően jól telt, bár hiányoltam a bunkó Daemont, de annyira nem ,hogy ezt a mostani Daemonnal is közöljem. Kezdem azt hinni ,hogy félre ismertem ezt a srácot. 

Beszélgettünk az iskola utáni terveinkről, nem másztunk bele egymás családi életébe és egy káromkodás sem hangzott el ami már félsiker. 

Időközben befejeztem a vacsorát. 

-Na én végeztem, azt hiszem. -teszem le a villám. 

-Nem hinném. -szól mély hangon ,de nem néz rám. 

-Mi van?? -szökik fel a hangom. Feláll és odasétál hozzám és felém nyújtja a kezét. 

-Gyere. 

-Hova?? -kérdem.

-Jól érezted magad velem ma este?? -teszi fel. 

-Azt hiszem....aha. 

-Nem értem pontosan...- formál tölcsért a fülénél. 

-Na jó, igen jól éreztem magam. Most boldog vagy??

-Nagyon, ha tudnád mennyire. -rám villantja sármos vigyorát és úgy néz rám, mintha a vesémbe látna. Beleremeg a belsőm és bizseregni kezd a bőröm ahogy a szemével simogat.

-Táncolj velem. Kérlek. -kérlelőn néz rám. Felsétálunk a színpadra, megfogja a kezemet és táncolni kezdünk egy Adam Lambert számra. A szám ritmusa ütős ,de lehet rá táncolni. 

Be kell látnom Daemon remekül táncol. Közel húz magához, a testünk pedig egy ütemre kezd el mozogni. 

Beleveszek a ritmusba és átkarolom a nyakát. 

-Nem is tudtam ,hogy szereted Adam számait. 

-Ezt figyeld... - hátrébb lép. És énekelni kezdi. Mintha az énekes hallanám. A hangja mély és igazán kellemes a fülemnek. 

(Itt a zene :)) 

https://www.youtube.com/watch?v=PWkfQNzkeow      

-Mi az ami nem megy neked?? -kérdezem megfontolatlanul, felcsillan a szeme és ismét átölel. De tovább énekel a fülembe. 

-Sok mindenben jó vagyok. -kacsint rám mikor arrébb húzódik és megpörget. Legközelebb háttal ölel át. Ajkai a fülcimpámat súrolják, felvillanyozva a testemet. 

Csak egy kósza pillanatra elképzelem ,hogy mégis milyen lenne megcsókolni azokat az ajkakat. De ha ezt az egészet a fogadás miatt csinálja, akkor viszont nem szabad bedőlnöm neki. 

Maga felé fordít és az ajkait az enyém felé közelíti. Levegő után kapok. Annyira szeretném. De kb egy óráig tartana, aztán otthagyna ,mint egy használt játékot. Használtak már így ki, többet nem fogom elkövetni ezt a hibát. Ellököm magamtól. 

-Vigyél haza. 

Daemon  

Istenem kérlek mond ,hogy csak szórakozik velem és nem akar most itt hagyni. Pedig kezdetem jól érezni magam. Na meg már lassan két órája nem képzeltem el meztelenül, szóval ennek már jelenteni kell valamit. Nem ?? 

-Mi a gond?? 

-Amiatt a hülye fogadás miatt csináltad ??? Igaz?? 

Mi baja van?? Amikor itt riszálta nekem a formás fenekét azt hiszi ,hogy tudtam arra a hülye fogadásra koncentrálni?? 

-Igen. -nyögöm ki határozottan. -De arra nem gondolsz ,hogy mit veszítek akkor ha nem nyerem meg azt a tetves fogadást!! 

-Arra gondolsz ,hogy többet nem szólhatsz hozzám? 

-A feltételeid szerint igen. -morgom. -Tudod mit felejtsük el ezt. Visszaviszlek a kocsidhoz és többet nem szólok hozzád. 

Nyomatékosítás képpen leugrok a színpadról és a konyhába viszem a kaját. Majd lekapcsolom a villanyt és kilépünk az ajtón. 

Egyenesen a motorom felé sétálok,de mikor látom ,hogy nem követ megállok. 

-Nem jössz?? 

-Hívtam taxit. -mondja. Még egy döfés a szívembe. 

-Klassz. -dünnyögöm és felszállok a motoromra. 

-De az autómat hozd helyre. 

-Akkor végeztünk is vagy lenne még valami feladat ?? -gúnyolódom ,de nem jó kedvemben. Bólint. Begurul a taxi és ő eltűnik. 

Hazafelé száguldok. Miért viselkedtem így?? Nem akartam megbántani. Valami megváltozott a fogadás óta. A mai estének csupán az eleje szólt arról ,hogy a fogadás miatt megdöntsem az egyik asztalon. 

De aztán valami történt valahol a táncközben, mert utána eszembe sem jutott az a rohadt fogadás. De ezt sehogy sem tudom megmagyarázni neki. Úgysem hinne nekem ,ha még is megpróbálnám. Ezt buktam. 

Nem szoktam így érezni magam ha elveszítek egy csajt. Sürgősen innom kell valami ütőset. 

Amint átlépem a házunk küszöbét feltett szándékom leinni magam, de apám hangja állít meg a lépcsőnél. 

-Daemon beszélnem kell veled. -a hangja határozott, de nem kioktató. Ha közli ,hogy a ribanca terhes vagy valami akkor lelépek az tuti, de lehet ,hogy pont most akar kirúgni, pedig nem csináltam semmit. Még. 

-Fiam, lesz némi változás itthon.... - na kezdődik.               

Szívdobbanás: Támadó állás

Camille

Még mindig képtelen vagyok felfogni ,hogy a srác bezárt abba a tetves szertárba!!! Aztán meg csak úgy ott hagyott. Seggfej.
A gond csak annyi ,hogy még jó pár délutánt kell eltöltenem ezzel a  gyengeelméjűvel.
Lehet ,hogy ha kinyírnám és elásnám a kertben szívességet tennék a női nemnek.
Az esetek többségében nem vagyok haragtartó illetve bosszúálló típus ,de most sisteregtem mint a tükörtojás. 

Ha háborút akar tőlem megkapja. De ehhez szükségem lesz egy haditervre és egy bűntársra.

Az öltözőben megtalálom a mobilomat és lenyomok néhány gombot. Három rövid sípszó után Alice felveszi. 

-Hali csajszi. -csiripeli vidáman.
-Szia Alice. Benne vagy egy kis szívatásban??
-Na ná. Én mindig. Ki az áldozat?? -kérdi nem tehetek róla ,de pimasz vigyor telepszik az arcomra.
-Rendben. Fél óra múlva találkozzunk a kávézóban, ott mindent elmondok.
-Repülök. Akkor ott. -énekli, majd kinyomom a készüléket.

Ezzel kitört a harmadik világháború. A jelenlegi állás 1:1.

Daemon

Aaron haza vitt hozzájuk. Ott megszárítkoztam majd haza indultam. Aaron a pofámba nevetett amikor meglátta nedves ábrázatomat. Bár nem hibáztatom, rémesen festettem. Mint egy vízbe fúlt oroszlán.

Amikor behajtok az udvarba, lélekben már fel vagyok készülve egy kiadós lecseszésre. A hátsó ajtón megyek be, hátha megléphetek ,de bánatomra nem sikerül. Apám őszülő haja és szürke kosztümbe bújtatott teste fordul be a sarkon. Arcán komoly kifejezés ül. A füléhez szorított telefonból ítélve azt a következtetést vonom le ,hogy munkával van gond. 

Olyat teszek amit eddig még soha, legalábbis azóta nem amióta itt vagyok.

Lehuppanok a kanapéra és vizslatom amint idegesen köröz a lakásban.
-Nem hiszem el. Hogy lehet egy ember ennyire sötét. Mondja meg Robert-nek ,hogy ha ez még egyszer előfordul kirúgom.

Már értem kitől örököltem a beszélőkémet.
-Nem érdekelnek a kifogásai!!! Jelentéseket akarok az asztalomra holnap délig. Megértette??!!!?? -kiabál a vonal túlsó felén lévő akárkivel. -Helyes. -ezzel bontja a vonalat.

-Szia fiam. -néz rám. Kiveszi a nyakkendőt a nyakából és mellém telepszik.
-Szia. -mondom közönyösen miközben a fáradt üzletemberre nézek. Ha nem teszi azt amit tett, akkor most a példaképem lehetne. De jelenleg csupán sajnálni tudom. 

-Szeretem a munkám, csak stresszes. Majd egy nap megérted. -sóhajt.
-Nem leszek az utódod. -közlöm szárazon.
-Pedig remek lehetőség. Sokra vihetnéd..
-Pont mint te ??
-Igen. Mint én. -a combjára támaszkodik és a tenyerébe temeti az arcát.
-Igazán felfoghatnád ,hogy nem akarok olyan lenni ,mint te!!! -emelem fel a hangomat.
-Nem voltam jó apád... belátom...
-Hát ideje volt. -bunkó vagyok de teszek rá. Ezzel felállok és igyekszem eltűnni a szobából.
-Daemon. -megállok, de nem nézek rá. -Próbálkozom, vagyis próbálkozni fogok ,hogy jóvá tegyem amit tettem.... 

-Ezzel elkéstél.
-De változom. -ismeri be. -Tégy próbára. -nem mozdulok. -Csak próbáld meg. Kérlek.
-Ebbe talán nem halok bele. -ezzel ott hagyom. Eszembe jutnak az évek amikor alig volt mit ennünk anyával. Anya összeszedett valakit és terhes lett, én akkor még csak négyéves voltam. 

Majd megszülte a gyereket, de nem hozhatta haza a kórházból. A hapsia nem engedte. Mintha béranyának használta volna az a szemét. Vérzett érte a szívem és sajnáltam a kölyköt, még akkor is ha csak a féltestvérem volt. Ha ma a kezem közé kerülne az a rohadék fickó, gondolkodás nélkül kitépném a nyelvét a seggén keresztül. 

Az ez utáni életünk csak még rosszabb lett, azokat az éveket nem fogja elfelejtetni velem az apám holmi vacsora partival.

A szobámba lépve felkapok egy tiszta alsót és egy törülközőt. Az este hátralévő részét a zuhanyrózsa alatt akarom tölteni. A szobámból nyíló fürdőszobába megyek és újra jászom azt a jelenetet amikor a fekete macska szembe szállt velem. Eddig sikerült minden lányt a bűvköreimbe vonnom, nem vágom ,hogy nála ,hogy nem jött be.
Üdítően hatott ,hogy nem viseli el a szarakodásom.
Pontosan ezt a lányt kellene békén hagynom, de azt hiszem képtelen lennék rá.
Ritka egy szarházi vagyok.

Camille

Két nap telt el a medencés incidens óta. Alice szívesen segít nekem a Daemon ellenes hadműveletemben.
A terv első fázisa a figyelem elterelés. Ezt megoldja helyettem a tesi óra.
A kis neszesszeremmel belopózom a fiú öltözőbe. Alice addig a folyosón őrködik. Tegnap ügyesen kinyomoztam ,hogy melyik Daemon szekrénye. 

A zárkódját már nehezebb volt kideríteni, de megoldottam. Megkértem az egyik haveromat ,hogy figyelje ki. Ő pedig készségesen elmondta nekem.

Eltekergetem a lakatot és egy kattanás jelzi ,hogy sikerrel jártam. A szekrényben káosz uralkodik és akkor még finom voltam. 

Megtaláltam a törülközőjét. Gyerekek ma van a szerencse napom, a törcsije fekete volt. A vigyorom egyre szélesebb lett.
Előhúztam a táskámba rejtett tubust és telenyomtam a puha tárgyat fekete cipőpasztával.
Nesze neked revans. Alaposan beledörzsölöm a krémet majd elhagyom az öltözőt, mint aki jól végezte dolgát.

Több ezer wattos mosoly ragyog az arcomon. Alice is hasonló képen reagál.
A terv következő lépése az lett volna ,hogy lelépek, de ahhoz túl kíváncsi vagyok a reakciójára ,ha már ennyire kitettem magamért.

Daemon

A focimeccs elég agresszívre sikerült. Ezek aztán tudnak. De azért én sem vagyok kezdő és nem fogtam vissza magam.
Teljesen megizzadtam és másra sem vágytam, mint egy forró fürdőre. Mivel ez volt az utolsó órám ezért addig áztatom magam ameddig akarom. Na jó, még vár rám egy óra elzárás azzal a nőszeméllyel. Per pillanat semmi kedvem hozzá. Lehet ,hogy ellógom. 

Mikorra kiszállok a zuhany alól, már teljesen kiáztam, az öltöző pedig teljesen kiürült.
Egy kicsit vártam a gőzben, így a testem nagy része megszáradt. A szekrényemhez megyek és kotorászni kezdek benne. Valahová ide tettem azt a nyamvadt ruhadarabot.
Felkapom, de ekkor kopogást hallok az ajtón.

-Daemon, ma a könyvtárba osztottak be minket!! Oda gyere.
-Rendben Candy. -mondom pimasz mosollyal, holott tisztában vagyok vele ,hogy Camille a neve.
-A nevem Camille, te tapló. -a halkuló cipőkopogás azt jelzi ,hogy eltűnt. Helyes.

Szem forgatva megtörlöm az arcomat, nem is izgat ez a lány.
Az arcomat még mindig nedvesnek érzem amikor visszadobom a rongyot a szekrénybe.
Bassza meg.

A kezem csupa fekete és valami krém van rajta. Megszagolom. Ez a némber cipő boxot kent a törülközőmre.
Füstölnöm kellene az idegtől, de a legmeglepőbb dolgot teszem. Felnevetek. Mélyen, szívből. Nagyon régóta nem nevettem ilyen jót.

Az ötletére csillagos ötöst adok, pláne ha elképzelem ,hogy hogyan festhetek. Belépkedek a mosdóba és a tükörképemre meredek. Újra elkap a nevethetnék.
Nagyon kreatív. De kölcsön kenyér visszajár, nem de bár??
Gyorsan felöltözök, de ügyelek rá ,hogy a műve ne kenődjön el. Ismét megszorongatom a krémes rongyot és ott hagyom a szekrényemet.

Ahogy vártam, Camille ártatlan arccal vár rám az ajtó túloldalán. Mikor feltűnik neki a jelenlétem, képtelen visszafojtani a nevetést. Ami kirobban belőle.
-Nagyon kreatív. Elismerésem. -biccentek. -Daemon, ez a szín remekül áll. -vigyorog.
-Igazán ?? -kérdezem féloldalas mosolyt küldök felé.
-Aha.
-Megnézném neked hogy áll.- A nevetése eltűnik, a szemében kihívás csillan.
-Nem mered. -szól.
-Ó baby ,dehogy nem. -vicsorgok rá. Egy fél pillanatig egymásra meredünk ,majd elfordul és sprinteli kezd a folyosón. Több nem is kellett.
Szeretem a vadász-préda játékot, pláne ha én vagyok a vadász.

 
Utána vetem magam. Gyorsnak gyors ,de ez ide kevés. Egy szűk folyosón érem utol, elkapom a tarkóját. A fekete kenőcs rá is rákenődik.

Megtorpan, az ijedségét kihasználva megfordítom és háttal a falhoz préselem. A mellkasa az enyémnek feszül. Érzem az adrenalint a vérében, a szíve úgy ver ,mintha katapultálni akarna.
Ragacsos, fekete kezemmel megragadom az arcát és végig simítok rajta. Ahogy vártam, csupa fekete lesz.

Mozogni, tekergőzni kezd, hogy ne érjem el ,de hiába. A testemmel satuba fogtam.
-Daemon!!! -rivall rám. Hátrébb lépek és elégedetten mérem végig a prédámat. Tekintete az enyémbe fúródik. Eleinte szúrósan néz ,de aztán jó kedv csillan meg benne.
-Be látom ezt megérdemeltem.
-De még mennyire. -vigyorgok rá. Elindulunk a folyosón a könyvtár felé.

-Mikor fogod végre áhítattal mondani a nevemet?? -csipkelődöm.
-Nem vetemednék ilyesmire. Nem vagy az esetem. -a szívemhez kapom a kezem és úgy teszek ,mintha erősen megütött volna. Rám nevet. 

-Ezzel megsebeztél. -nyögöm ki.
-Nyilván nem vagy hozzászokva ahhoz ,hogy visszautasítanak.
-Eltaláltad. -ismerem be. Megvillantom elbűvölő egoista mosolyomat, miközben rákacsintok.
-Akkor ideje lenne. -emeli meg a szemöldökét. Na jó. A büszkeségem komoly ütést kapott. Ezt helyre kell állítanom.
-Fogadjunk. -vetem fel.
-Még is miben??
-Fogadok ,hogy egy hónap sem telik el és belém fogsz esni. -a mondatom hallatán felnevet.
-Esélytelen ,de benne vagyok. Mit nyerek vele??
-Ha te nyersz azt kérsz amit akarsz.
-Legyen. Ha én nyerek akkor nem szólsz hozzám többet. -jelenti ki.

Összehúzom a szemem, de ebből már nem hátrálhatok ki.
-Áll az alku. -nyújtom a kezem.
-És ha te nyersz?? -tudakolja.
-Akkor eltöltesz velem egy éjszakát. -elakad a szava, de nem hátrálmeg.  
-Rendben. -kezet rázunk. Ez egyesség eldőlt.

Szívdobbanás: Taktika

Daemon

Egy hét telt el a fogadás óta, de meghúztam magam a háttérben. Mivel Camille nem hasonlít azokhoz a csajokhoz akiket se perc alatt felszoktam szedni, így kénytelen vagyok taktikát váltani. 

Mindent tökéletesen fordítva csinálok, mint általában. 

Azaz, nem foglalkozom vele, mintha nem is létezne. A dolgot azonban nehezíti a formás feneke és a hihetetlen combjai. 

Ma lesz az utolsó elzárásunk, szóval ideje cselekedni. 

Ezért állok most a parkolóban. El sem hiszem ,hogy az a dilis tanár elhitte ,hogy a mosdóba mentem. Na mindegy. Hamar megtalálom Camille Fordját. Ráférne egy kis kipofozás, talán ha kedves lesz akkor segítek neki. 

Felnyitom a motorháztetőt és babrálok egy kicsit. Biztos ami biztos mindent megbabrálok egy kicsit. a cél szentesíti az eszközt vagy mi. Elégedetten megdörgölöm a kezem és visszacsukom a motorháztetőt majd visszaslisszolok az órára. 

Az órák rettentően lassan vánszorognak. Végül elérkezik az idő. Lazán sétálok az igazgatói iroda elé. Cam várakozik az ajtóban. Szexi keresztbe tett combjait fekete bőrnadrág fedi, komolyan elgondolkodtató ,hogy csak ilyen cuccai vannak-e. Fehér rövid ujjas pólót visel, így láthatóvá válnak a tetoválások a karján. 

Szívesen megnézném ,hogy meddig folytatódnak azok a jelek. 

Egy szem forgatással üdvözöl.

-Csak nekem tartogatod ezt az édes gesztust?? -kérdezem. 

-Van még egy gesztus amit csak számodra tartogatok. -közli. 

-És pedig?? -utánozom a beállását. Beint. Megcsóválom a fejem, erre számítanom kellett volna. 

-Azt hiszem kedvellek. -szakad ki belőlem. 

-Na persze. 

-Tényleg. 

-Nem hiszek neked. -mondja. 

-Pedig elhiheted. És tudom ,hogy te is kedvelsz. 

-Kedvellek ,de nem úgy. 

-Ezalatt mit értesz?? -közelebb lépek hozzá. Látom ahogy elakad a lélegzete, a teste pedig megfeszül. Kíván, helyes. 

Egy pillanatnyi meghökkentség után azonban nyugalmat erőltet magára és támadásba lendül. A kezét a mellkasomra teszi. Az érintése letaglóz. Kacéran végig simít a pólómon és rebegteti a szempilláit. Kemény játékos. 

Nagyon nagy mákja van ,hogy az iskola folyosóján vagyunk, különben már levettem volna a lábáról és olyan dolgokat tettem volna vele amiről jobb ha nem tud.  

Nem hagyja abba a szexi kézmozdulatokat amitől kezd felmenni a pulzusom. Kacéran beharapja az ajkát. Na jó, most rögtön keresek egy takarító szertárat,  a vállamra dobom és becipelem a felmosók közé. 

A fantasztikus tervemet egy kinyíló ajtó szakítja félbe amin az igazgató helyettes lép ki. Camille elhátrál. 

-A mai feladatotok is a könyvtárban lesz. Pontosan egy óra múlva itt kell lejelentkeznetek. -ezzel eltűnik. 

Camille

Jó érzés volt ütést mérni Daemon egójára,  ráfért egy komoly klopfolás. És beismerem jó volt látni ,hogy nem teljesen érzéketlen. Bár teljesen tisztában vagyok vele ,hogy csak azért vagyok érdekes számára amíg meg nem kap. Utána eldob és elfelejt, mintha sosem lettem volna. Ehhez pedig semmi kedvem. 

A könyvtárban egy idős néni fogad minket és elmondja mi lesz a feladatunk. A kiszedett könyvek visszapakolásánál adrenalin dúsabb elfoglaltságot nem is tudok elképzelni. Felnyalábolok egy halom könyvet és a terem hátulja felé cipelem. 

Daemon nem tétovázik, követ. 

-Elmondod ,hogy mi annak az oka ,hogy nem csípsz?? - kérdezi miközben nekidől az egyik könyves szekrénynek. Lassan elkezdem felpakolni a könyveket a helyükre. Nem válaszolok. 

-Ne csináld már Carol. -háttal állok neki. Ráférne egy tökön rúgás. 

-A nevem még mindig Camille te pöcs. - haragosan pillantok felé. Felnevet ,mint aki remekül szórakozik rajtam. 

Ez a délután is jól kezdődik. 

Daemon

A délután folyamán próbára tettem a kis asszony tűrőképességét. Az ,hogy a kiakadásig bosszantom nem jött be. Bánatomra.

A könyv pakolás közepette megfogalmazódott bennem egy remek terv a meghódítására.

A délutáni zárka lejár, ideje lelépni. Camille előttem lépkedve, táskáját a karjára vetve igyekszik. Pedig ha tudná ,hogy a menekülésnek semmi esélye ebben az esetben. 

Az autója mellett áll meg, a már igencsak kiürült parkolóban és elkezdi áttúrni a táskáját.  Gondolom a kocsikulcsot keresi. A bújócska nevezetű játékban eddig a kulcs áll nyerésre. A végeredményre várva nekidőlök a karosszériának. 

-Nincs valami dolgod?? -szól be. Ezen elmosolyodom. 

-Momentán nincs. -jelentem ki és karba fonom a kezemet. Előhúzza a kulcsait és behuppan, de mielőtt beindítaná a masinát még oda szól nekem. 

-Nem akarlak elütni, arrébb fáradnál?? 

-Érted nem fáradtság szívi. -odébb húzódok. A motor felbőg ,de nem indul. Mikor három egymást követő alkalommal is lefullad kiszáll ,hogy megnézze mi a gond. 

Felnyitja motorháztetőt és beletúr szexi fekete 

hajába. Fellobbantva bennem a vágyat. 

Mikor rám pillant és összeszorítja kék szemeit már tudom ,hogy bajban vagyok. Indulattal teli szemei miatt megugrik a pulzusom, nem tudom megállni, a pimasz mosoly kiül az arcomra. Lebuktam. 

-Te megbabráltad a kocsimat?? -kérdezi felháborodással és meglepetéssel vegyes hangszínnel. 

Ó igen baby, ha tudnád mennyire szeretek babrálni, főleg ha rólad van szó.

Lazán megvonom a vállam, nincs értelme titkolnom a nyilvánvalót. 

-Hozd helyre!! -parancsol rám és ő is összefonja a karjait. 

-Azért ennél szebben kellene kérned. -vágok vissza. Haragosan kifújja a levegőt, majd mindent bevetve rám mosolyog. Édes amikor mosolyog, csak kár ,hogy nem őszinte. 

-Kérlek hozd helyre a kocsimat, szeretnék valahogy hazajutni. Te pöcs.

-Az utolsó szó nem kellett volna. Na akkor majd találkozunk. -megfordulok és a vállam felett hátraintek neki. Nagyából hat métert haladok mikor megszólal: 

-Várj!!!! -már megint ez a pimasz mosoly. Mi van velem??

-Segíts, kérlek. -mondja. 

-Na jó. -oda sétálok hozzá. 

-Ez egy rohadék húzás volt. -mondja.

-Valóban, de elértem vele amit akarok. 

-Ezt nem értem.-dönti oldalra a fejét. 

-Egy feltétellel javítom meg az autódat... 

-Nyögd már ki!! -kezdi elveszíteni a türelmét. 

-Eljössz velem kajálni. -jelentem be. 

-Inkább eszem kaktuszt. -vágja rá gyorsan. 

-Gyere jó móka lesz. -úgy teszek mintha meg sem hallottam volna a beszólását. 

-A francba. De utána megjavítod a kocsimat ugye??

-Hiszen megígértem. -biccentek. 

-Legyen. -egyezik bele. A számban érzem a győzelem ízét. Az enyém vagy ,vagyis leszel cica. 

A motorhoz sétálunk. 

-Te most viccelsz. 

-Nem. Élvezni fogod. -tudom ,hogy így lesz. Komoran néz rám miközben felpattanok a fekete szörnyetegre.  

Camille

-Nézd cica, nem foglak megharapni. -mondja Daemon, miközben megpaskolja a helyet maga mögött, a motoron. -Bár bevallom ,hogy nagyon szeretném. -szexi mosolyt villant felém és felvonja a szemöldökét. Ezt a kihívást nem szabad kihagyni.
-Ha meghalunk, megöllek. -vetem oda. Győztes mosolya miatt elolvadna egy jégpálya is. Hunyorogva nézek rá, vehetné a lapot.
-Azt csinálsz velem amit akarsz cica. -nevet rám. Képtelen vagyok megállni szemforgatás nélkül.
-Add a sisakod.
-Nem félsz ,hogy tönkre teszi a hajadat??
-Veled egy motoron a hajam a legutolsó amit féltenem kell. -felkapom a sisakot és felugrok mögé. Felnevet teli torokból.
-Van benne valami.. -rázza meg a fejét lemondóan.
-Miért hívsz cicának ??
-Mert hozzád fogható szexi és idegesítő, fekete macskát még sosem láttam. - kacsint rám. 
-Az idegesítővel nem egyezem ki. -felugrok mögé miközben és átkarolom a derekát. Még mögüle is látom ,hogy erotikusan az ajkába harap. Még nekem is be kell ismernem ,hogy eszméletlenül dögös 
-A szerényt kihagytam. -javítja ki magát, belebokszolok a vállába, 
-Senki sem lehet tökéletes. -ismerem be. 
-Azt majd meglátjuk. -beindítja a motort és elindulunk kitudja merre. A szél az arcomat nyaldossa, de ugyanakkor megnyugtat ,hogy Daemonbe kapaszkodok, akibe valami rejtélyes oknál fogva megbízom.