Szívdobbanás: Elkönyvelt jellemek

Daemon

Orbitális nyögések közepette mentem el, akárcsak Cami alattam. Imádom ahogy piheg amikor rárogyok ,mint egy zsák krumpli. A légzésünk még mindig nem egyenletes.

A karja a nyakamra kulcsolódik ahogy magához húz. Átölelem és hozzá bújok. Ilyet még egyetlen lánnyal sem csináltam ,de hát ő nem akárki. Hanem a lány akibe valószínűleg őrülten beleszerettem.
Belecsókolok a nyakába. Elkezdek feltápászkodni a végén még agyon nyomom szexi, kívánatos testét. Azt pedig semmiképpen nem szerettem volna.

Furcsán néz rám miközben az egyik szemetesbe dobom az óvszert és felveszem a gatyámat. Nem tetszik ahogy méreget. 

-Mi az ?? -kérdezem szórakozottan.
-Most boldog vagy ?? -kérdezi.
-Miért ne lennék?? -vonom fel a szemöldököm.
-Csak egy újabb strigula lettem igaz??
-Mi van?? -kérdezem ingerültebben.
-Egy újabb lány akit megdugtál ,gratulálok.

-Miért mondasz ilyeneket?? -förmedek rá.
-Mert én naiv a lábaid elé vetettem magam, csak nem tudom hogy miért!!
-Ha nem tudod akkor már régen rossz!!!
-Kedvellek, de tudom hogy összefogod törni a szívem. Mert ilyen vagy.
-Fogalmad sincs ,hogy milyen vagyok!!!
-Nem is akarom kipróbálni !!! Ismerem a fajtád!!!
-Fejezd be !!! Ha azt hiszed hogy ennyit jelentesz nekem akkor baszd meg !!!  Dugd fel magadnak a hülyeségeidet !! Nem érdekel!! 

Felöltözve az ajtóhoz mentem, de mielőtt kiléptem még utoljára visszaszóltam.

-Életemben először képes voltam többet érezni egy lány iránt ,mint egyszerű testi vonzalom és te elcseszted !!!!

Ezzel otthagytam.

Camille

Hát ezt eléggé elcsesztem. Felkelek a földről és csupán ekkor tűnik fel ,hogy sírok. Ritka nagy barom vagyok.
Lehet utána kéne rohannom ,de botrányt nem akarok.
Az istenért most vesztettem el a szüzességem egy raktárban egy pasival aki bármelyik nőt megkaphatná a szálloda területén. Nem mondtam neki ,hogy szűz vagyok. Annyira vágytam rá ,hogy képtelen voltam kimondani, lehet gyengének tartott volna és abban az rettentően erotikus pillanatban legkevésbé sem akartam gyengének tűnni.

Élveztem ezt nem tagadom. Nem lehetett nem élvezni. Izzott a levegő.
De amikor felkelek és öltözni kezdett bevillant egy kép. Virginia, a vörös ribanc amint éppen a kanapén élvezkedik miközben hosszú karmait Daemon hátába mélyeszti.
Összeszorul a gyomrom.

Daemon már régóta próbált hozzám közeledni és voltak szex közeli pillanatok, de mégis Virginia volt itt vele ma este. Nem engem hívott randira.
És mit is keres itt ez a két lábon járó óvszer ??
A válasz egyszerű. Daemon.

De ha randizik vele akkor miért jött utánam?? És húzott félre??
Csak arra tudtam gondolni ,hogy egy újabb strigulát akart, és haragudtam magamra amiért engedtem neki. Szóval nem bírtam befogni és muszáj volt beszólnom.
Viszont nem számítottam arra ,hogy korántsem burkoltan szerelmet vall.

Villámként hasít belém a felismerés.
Rendbe kell hoznom mindent.
Elküldőm Juliant és megkeresem Daemont. Felöltözöm és kilépek a helyiségből.

Daemon

Nem gondoltam ,hogy van szívem. Pedig volt. Hangsúlyozom volt.
Camille azt hitte ,hogy kihasználom. Ebben valamennyire igaza is van, de mégsem teljesen.

Kívántam testileg, már régóta, de időközben már kezdtem mást is érezni iránta. Többet.
A légyottunk után arra gondoltam ,hogy holnap elviszem randizni. Szerettem volna magam mellett tudni.
Mikor visszamentem az asztalomhoz egy üzenet várt az étlap mellett.

"Jobb programom akadt. Bocs.
Virginia"

Miért is nem vagyok meglepve. Összegyűrtem a cetlit és a zsebembe dugtam. Néhány bankjegyet toltam az étlap alá. Majd kilépek az étteremből. Azt hiszen leiszom magam. Zsebre vágom a kezem és a szálloda másik végébe indulok. Ha jól emlékszem ott van egy remek bár.
Igazam lesz. Leülök a pulthoz és rendelek.
-Wiskeyt. Tisztán. -a csajszi furcsán néz rám.
-A számlához írjam ?? -kérdezi amikor a negyediket gurítom le. Bólintok és előszedem a szobakártyám.

Értetlenül meredek rá. Ez nem az én kártyám.

Camille

-Ne haragudj ,de muszáj mennem. Mindent elrontottam. -szabadkozom Juliannak.
-Megértem. Sajnálom ,hogy köztünk nem működik a dolog. -csóválja meg a fejét ,de halvány mosoly játszik az ajkán.
-Köszönöm, hogy megérted. -odahajolok és csókot nyomok az arcára.
-Nincs mit. Bármit megértek ha ebből kapok még egyet. -mosolyog.

-Szia. -mosolygok rá kedvesen. Kifizetem a vacsora rám eső részét.
-Szia. -int. Én pedig azonnal a lifthez megyek. A harminckilencediken kiszállok és Daemon szobájához sietek. Pont bekopognék amikor zajt hallok a szobából.

A szívem összeszorul. Nyögéseket hallok és félre érthetetlen zihálást. Könnyek gyűlnek a szemembe. De ez az érzés nem tart soká, a helyét düh és gyűlölet veszi át.
Tudni akarom ,hogy ki van bent. Bekopogok. Hirtelen csend lesz ,majd lépéseket hallok. Elfog a gyáva nyuszi szindróma és a folyosó végére futok és bebújok az ott álló cserepes növény mögé.

A lapulevelek közül tökéletesen látom ahogy Virginia sétál ki a szobából. Köntösben.
Nekem ennyi elég. Amikor becsukja maga mögött az ajtót. A saját szobámba sietek. 

A hátamat az ajtónak támasztom a hátam úgy szentségelek ,mint egy kilencven éves paraszt bácsi amikor ki megy a dereka. Már csak a tájszólás hiányzik.
Amint a haragom elillan, az ajtó mentén csúszok a földre és összekuporodva sírok ,mint egy ötéves kislány.

Daemon

Nem tudom ,hogy hogyan sikerült felérnem az emeletre. A falba kapaszkodva haladtam előre. Egy dologban viszont biztos vagyok. Segg-részegre ittam magam. A fejem zúgott, mintha befejeltem volna egy szélvédőt.
Bekopogtam a saját szobám ajtaján. Keserűen felnevettem, kész röhej.

-Daemon. -szól egy ismerős hang.
-Köszi Kölyök. -beljebb lépek és meglátom a lepedőmbe csavart Virginiát.
-Most már mindent értek. -mondom kásás hangon. Virginia felé fordulok -Hogy te mekkora egy ...- de nem tudom befejezni a mondatot mert úriemberhez méltóan visszaköszön a bevitt alkohol mennyiség és persze a vacsorám.

Ennél találóbb kifejezést nem is találhattam volna Virginiára és magára a helyzetre sem.
Pláne ,hogy a helyzet megkoronázásaképpen forogni kezdett velem a világ és arccal találtam magam a saját hányásomban. Adok magamnak egy tudat alatti csillagos ötöst.
Egy puffanás aztán se kép, se hang.

Pár órával korábban

Alex

Daemonnel valahogy sikerült összecserélnünk azokat a nyamvadt kártyákat, így nem férek hozzá a cuccaimhoz. Szóval le kell cibálnom magam a földszintre.
Ha jól emlékszem azt mondta ,hogy étterembe megy. Már a gondolat is abszurd. Daemont nem tudom elképzelni egy étteremben. Ahhoz túlságosan...... Daemon.

Leszambázok a lifttel és belépek az étterembe. Daemontől tudom ,hogy egy vörössel vacsorázik.
Á meg is van. Hosszú combokkal és szexi vörös fürtökkel. Létezik ,hogy merevedésem lett ???

-Szia. Daemont keresem. -megyek oda kimért rossz fiús léptekkel.
-Hali. Én is így vagyok ezzel. -kopogtatja meg manikűrözött karmait az asztallapon.
-Igen ?? -mosolyra húzódik a szám széle, a kacér mozdulattól. Daemon, rossz lóra tett ezzel a nővel.
-Szerintem lelépett egy másik csajjal. 

-Ez nem túl kedves tőle. -csóválom a fejem, de magamban mosolygok. A csaj az enyém. Felviszem a szobába, hasra fektetem és megdugom, határozom el.

-Nem igazán. -vigyorog rám, majd beleharap az ajkába és rebegteti azokat a hosszú szempilláit. Pedig erre nem is lenne szüksége.
-Pincér. -magamhoz intem az egyik fickót.
-Igen uram. - kérdezi nyugodtan az öltönyös hapsi.
-Kérem írja a számlához. -átnyújtom a kártyát.
-Már is Mr.
-Kedves. -jegyzi meg a lány.
-Ha tudnád mennyire. -kacsintok rá.
-Szeretném tudni mennyire. -harapja be az ajkát ismét.
-Reméltem ,hogy ezt mondod. -fülig ér a szám.

-De elöbb igyuk meg az italokat, ha már megrendeltük.
-Persze. -felkapom a sötét folyadékkal teli poharat. Bor, ha jól sejtem. -Fenékig.
-Fenékig. -mondja utánam. Felhajtom a pohár tartalmát. 

-Akkor mehetünk. -kel fel a lány. Előre engedem és megfogom a fenekét. Hmmm. Nem mondom ,hogy feleségül venném, mert nem bukom a használt árura ,de a segge pompás darab.

Már a liftben nekem esik. Megcsókol a számon, a nyakamon kalandozik kihívó ajka. Nem az a hú ha ,de megteszi. Neki nyomom a falnak, hozzá préselem magam. Végig simítok a fedetlen combján és a derekamra kulcsolom.
Felnyög. Nem finomkodok, tudom mit akarok és azt meg is szerzem. Felhúzom a szoknyáját és megérintem ott ahol a combjai összeérnek.

Jön az ösztönös reakció. Felmordulok, gyorsabban lélegzek. A vérellátásom új irányba indul és a farkamba áramlik. Az agyam beadja a felmondását. Én pedig egy pornó filmben találom magam. A nadrágom egyre jobban szorít. Enyhülésre vágyom.

A szobámba nem tudok bemenni. Benyitok Daemon szobájába a kártyával. Becsapom az ajtót magunk után. Virginia az ágyra lök és rám fekszik. Azt a rohadt!!! Egy hivatásossal lenne dolgom??

Egy határozott mozdulattal letépem a bugyiját és a földre dobom. 

Előkotrok egy óvszert a zsebemből amíg ő kicsatolja az övemet.
Felhúzom magamra a gumit, aztán a csajt is. Együtt mozgunk.
Elélvez, aztán én is. Gyors menet, egyszerű, érzelemmentes. De mentségemre szóljon csak a ribikkel vagyok ilyen. Sosem voltam szerelmes.
Még csak az kellene.

Felkelek és felveszem a gatyámat. Na ideje ,hogy megkeressem Daemont.
-Kösz, leléphetsz. -közlöm tárgyilagosan.
-Mi van?? -kérdezi döbbenten.
-Hallottad.
-Nem dobhatsz ki.
-Ó dehogy nem. Pont annyira használtalak amennyit érsz.

-Igazán kedves. -köpi a szavakat.
-Nem fogok szépíteni a nyilvánvalón drágám. És azt javaslom, hogy ne próbálj egy pasi piájába se drogot csempészni -játszom az együtt érzőt, de fenyegető a hangom. A szeme tágra nyílik a döbbenettől. 

-Honnan...?
-Tudtam. Nehéz gyerekkor. A többihez semmi közöd.

Ekkor kopognak. Virginia nyit ajtót, miközben magára kap egy köntöst. Amikor vissza jön csábos mosollyal ledobja a köntösét.
-Mit szólsz még egy menethez mielőtt elmegyek ??
-Hmm... -komolyan elgondolkodom az ajánlaton.
Majd benyit Daemon , megmentve engem és a farkamat. Ne felejtsem el ezt egyszer megköszönni neki.