Szívdobbanás: Merj ,hogy nyerj

Camille

Átfésültem a folyosót meg a szobáját is ,de nem találom.
Éppen befordulok a következő sarkon és Alexxel ütközök össze.
-Hali Cam. -mosolyog rám.
-Hali. Daemon?? -kérdezem óvatosan.
-Én nem is hiányoztam?? -kérdezi vigyorogva.
-Dehogynem. -kacsintok rá.
-A tetőn megtalálod vihar vert körülmények között. -beletúr a hajába én pedig ekkor veszem észre ,hogy csurom víz.

-Új fürdőruha ??
-Nem inkább új esőkabát. Na menyj keresd meg Mr. Búskomorságot és hozd le.
-Az lesz. -el is indulok a lift felé és megnyomom a gombot.
-Camille!! -szól utánam.
-Hmm??
-Én voltam. -mondja bánatos arckifejezéssel a korábbi mosolynak már nyoma sincs.
-Micsoda?? -kérdezem felvont szemöldökkel.
-Ott ,Daemon szobájában azzal a Virginiával. Sajnálom. Daemonnel összecseréltük a kártyáinkat. Ő pedig leitta magát egy bárban.

Ledermedek. Ez elég sok mindent megmagyaráz. Daemon leitta magát?? Miattam??
-Basszus. -ennyit birtam kinyögni.
-Aha. -sóhajt Alex. -Remélem sikerül rendbe hoznotok.
Bólintok és elindulok a tetőre.

Daemon

"I'm feeling your thunder. 

The storm's getting closer. 

This rain is like a fire 

And my, my world's going under. 

And i can't remember. 

The reason that you cut off the line."

Igazából gőzöm sincs ,hogy miért énekelem ezt a számot. Majd mikor megmozdítom a karomat és érzem ahogy az anyag a bőrömhöz rájövök ,hogy a szakadó esőben ülök egy hotel tetőpárkányán. Mellesleg bőrig ázva. A hajam a szemembe lóg, de most nem érdekel.

Itt legalább csend van, nagyjából és nem piszkál senki. Kell nekem egy ilyen tető, ahova csak úgy kijöhetek lógni amikor mindenből elegem van.
Akkor lehet felköltöznék ide. Nem is olyan rossz gondolat.

-Daemon!! Daemon!! -megfordulok és meglátom Camillet amint egy nyitott ajtóból kiabál felém miközben tölcsért formál a kezével. 

Megfordulok a lábamat átlendítem ,de nem szállok le a párkányról. Már csöpög rólam a víz szóval valószínűleg elkeserítő látványt nyújthatok. Kivéve ha Cami szereti a vízbe fulladt macskákat mert abban az esetben imádni fog.
-Gyere már be!! Bőrig ázol!!
-Már megvolt!! -kiabálom vissza.
-Told ide a segged!!!
-Különben?? -kérdezem incselkedve. Vigyorba fordul az arcom. Mi ütött belém.

-Oda megyek és magam rángatlak be!!
-Persze, persze. -nevetek. Hallom ahogy fújtat. Még három....kettő......egy és már indul is.
-Ha megfázom miattad, esküszöm megfertőzlek.
-Jólvan szitkok mestere. De azért könyörűlj meg szexi testemen.
-Nem vicces. Bőrig ázom. -fonja maga köré a kezeit pajzsként.
-Nem kértelek ,hogy gyere ide. -vetem oda megfontolatlanul. 

-Igaz. -mondja. Majd hátat fordít. Elkapom a karját és visszafordítom. Csak annyit látok ,hogy mosolyog. 

-Számító. -mondom mosolyogva. Magamat is meglepem vele. 
-Seggfej.
-Perszóna.
-Hisztis. -böki meg a mellkasomat. Muszáj nevetnem. Ezzel még sosem vádoltak.
-Ez már hiányzott. -ismerem be.
-Nekem is. -mosolyog. Magamhoz ölelem, hogy előszeretettel benedvesítsem. Minden értelemben.
A karomban azonnal kapálózni kezd.

-Engedj már el!!
-Tegnap nem ezt mondtad ha jól emlékszem... -továbbra is fogva tartom.
-Hogy te milyen zseni vagy. -morog, de úgy teszek mintha nem hallanám.
-Valahogy úgy hangzott ,hogy "istenem Daemon....ahhhww... ". Mondtam ,hogy fogod még máshogy mondani a nevemet.

Megüti a mellkasom, erősen. Kitör belőlem a nevetés. De amint meglátom az arckifejezését elhagy az önbizalmam.
-Sajnálom ami tegnap történt. -kérek bocsánatot.
-Felejtsük el.
-Nem. Félre érted. Semmit sem bánok az étteremben történtek közül. Csak ami utána történt. Rosszul jött ki. -vonok vállat.
-Hát igen. Hülye voltam. Ne haragudj. -az eső őt is eláztatja. Így most a ruhája teljesen az alakjára simult.

-Annak ellenére ,hogy ilyen szörnyen viselkedtem még mindig úgy érzel irántam, mint korábban? -kérdezi óvatosan. A szemében látom a megbánás szikráját. Az tény ,hogy nagyon megbántott a viselkedésével, de most ,hogy itt áll szomorú szemekkel már egyáltalán nem haragszom rá.

-Arra gondolsz ,hogy te vagy az első lány aki iránt többet érzek puszta testi vágynál?? -kérdezem halvány mosollyal. Leakarja hajtani a fejét ,de nem hagyom. A kezemet finoman az álla alá csúsztatom és magamra irányítom a tekintetét. 

-Nézz rám. Kérlek. -felnéz, még a viharos körülmények között is kivehető a pír az arcán.  

-Igen pontosan erre gondoltam. -mondja. A tekintete felveszi azt a keménységet amit korábban már olyan sokszor láttam rajta. 

-Nem hazudtam, akkor és most sem hazudok, amikor azt mondom ,hogy érzek irántad valamit. A különbség azonban jelentős. Korábban nem tudtam pontosan mit is érzek irántad, de ma már tudom. Nem csak egy lány vagy a sok közül, erre már akkor rájöttem amikor megláttalak verekedni a folyosón azzal a lánnyal. -elmosolyodok az emlék hatására. -Nagyon menőnek találtam. Tetszett ,hogy nem nyeled le a beszólásaimat sem, egyszóval nem hagyod magad. 

Aztán amikor belelöktél abba a medencébe. Azt hiszem akkor történt , hogy teljesen és visszavonhatatlanul beléd szerettem Camille. Ott a medencében csurom vizesen. Így hát elég ironikus, hogy ezt itt csurom vizesen a szakadó eső kellős közepén ismerem be előtted.  

Felemelem a kezem és körbe mutatok a szakadó esőben. Az arcán látom ,hogy meghatódott, de nem tudom eldönteni ,hogy csak esővizes az arca vagy sír. 

-Camille? - kérdezem aggódva. Átöleli nedves tarkómat és magához húzza az arcomat. Összeér az ajkunk én pedig átölelem és szorosan magamhoz vonom. Nyelve a számban kalandozik, de érzem rajta a kétségbeesés izét. 

-Szeretlek Daemon Agenta!! -mondja Camille és átöleli a nyakam és újra megcsókol. Pontosan ott van ahol lennie kell. A karjaimban. Megköszörülöm a torkom. 

-Camille akkor leszel a barátnőm?? 

-Szerinted?? -kérdezi komor fejjel. 

-Igen??

-Hát elvetted a szüzességem szóval most már feleségül is kell venned. -nyújtja ki a nyelvét és pedig  elkapom és beszívom a nyelvét. 

-Áll az alku szépségem. - kézen fogom és az ajtó felé rángatom. 

-Mit csinálsz?? -kérdezi. 

-Elcipellek valahova és megint a magamévá teszlek. - úgy nézek rá ,mintha nem lenne nyilvánvaló. 

-Nem fog menni. -rázza meg a fejét. Elég idiótán nézhettem rá ,mert kiröhög. 

-Megjött. -mondja szégyenlősen. 

-De még csak most lettél a barátnőm... - mondogatom.

-De attól még megvan. -emeli fel a kezét. Hunyorítva nézek rá. 

-Nem veszem be .

Három órával később 

Még csak három órája van barátnőm és már is itt állok a hotel melletti szupermárketben és tampont veszek neki. Mert ha ő jön el akkor én főzök, amihez most baromira nem lenne kedvem, meg valószínűleg leégne a konyha. 

Szóval itt állok teljes elveszettségemben és éppen azon gondolkozom ,hogy hazamegyek. Ha az ember azt hinné ,hogy óvszerből van  nagy választék akkor még sosem vásárolt női holmikat. Esküszöm itt minden van. Van itt valami kehely, az meg mire jó??? Nem vallhatok kudarcot, szóval úgy meredek a csomagokra ,mintha bármelyik pillanatban megszólalhatnának. De ennyi erővel akár azt is megvárhatnám amíg belém csap egy eltévedt villám. 

-Tudok segíteni?? - hallok egy kedves női hangot balról.