2016. július 25., hétfő

Szívdobbanás : Távolság

Daemon 


Talán csak egy álom volt, hogy az apám megkért, hogy legyek a társa. Ekkora baromságot. Miért pont én?? Mit fogok mondani Camillenek.
Ezt a félelmemet apám felé is kinyilatkoztattam. Csupán egy hónapig kell Svájcban maradnom amíg felépül. Ez is jobb, mint a semmi. Már csak el kell mondanom Camillenek. 
-Cami sajnos ez a helyzet. - bánatos hangja hallatán összeszorul a szívem.
-Amint lehet jössz ugye???
-Hát persze. Megígérem... - mosolyognom kell. -Veled minden rendben van??
-Na ná. Éppen a kádban vagyok. - na jó erre nem számítottam. Ha a kádban van akkor az azt jelenti, hogy...
-Meztelen vagy?? - bámulok a készülékre tátott szájjal.
-Aha. - ez egy olyan "Benne lennél egy kis hancurban bébi" "Aha" . Ez kiveri nálam a biztosítékot. Rohadt meleg lett hirtelen és szorít a ruhám.
-Beszéljünk másról. Oké??
-Ó. Bocsi pedig azt hittem a szex az egyik kedvenc témád. - innen hallom ahogy beharapja a száját.
-Az bizony, főleg ha veled kapcsolatos szerelmem. - vallom be.
-Te kis piszok. - kuncog a vonal másik végén.
-Lenne kedved egy kis.... hm ..... telefon szexhez....
-Hát.... - mennyire lehet betépve, hogy belemegy??
-Jól hallottam?? - akadok ki.
-Igen. Most, hogy egy teljes hónapig távol leszel, muszáj lesz kitalálnunk valamit nem??
-Mondtam már, hogy mennyire imádlak??? - az arcomról nem lehet levakarni a mosolyt.
-Mr. Agenta a bizottság már várja. - szól a titkárnőm Elizabeth. Elég nagy ribanc. A dekoltázsa a köldöke alá lóg és majdnem összeér a szoknyájával, amennyiben ezt lehet szoknyának nevezni. Hajt rám, efelől semmi kétségem nincsen. De nekem nem kell, mert van egy csodálatos barátnőm akit imádok.
-Mennem kell, mert várnak a tárgyalóban. Amint tudlak hívlak és visszatérünk erre.
-Várlak. - kuncog bele a telefonba.
-Szia.
-Sziaaa.

Camille


Remélem menni fog ez az egy hónap. Már most nagyon hiányzik, de kifogom bírni. Időközben kihűlt a vizem, ideje kiszállni. Szétáztam.
Felemelkedek és magamra csavarom az egyik törülközőt. Kilépek, de megcsúszok és seggre esek. Elkap a fejfájás, és tuti befog lilulni a seggem. Lassan felkapaszkodok, megdörzsölöm a fenekem, de ez nem javít a helyzeten.
-Jól vagy Cam?? - hallom Alex hangját az ajtó másik oldaláról.
-Igen Alex. Csak elcsúsztam. De jól vagyok.
-Biztos?? - hallom a hangján, hogy aggódik.
-Persze.
-Hát oké. Elkezdtem a vacsorát, de segítségre szorulok. - felnevetek.
-Azonnal megyek. - belenézek a tükörbe, nem nézek ki valami jól. Eléggé sápadt az arcom, de majd a reggeli segít.  Remélem.

Daemon


Ez a tárgyalás borzasztó unalmas volt. Már értem apám miért ilyen komor amikor hazajön. Már három napja vagyok ebben a cégben, de még mindig nem értem, hogy pontosan mi folyik itt. Adtam pár hasznos tippet a fejlesztőknek, de a fejesekkel valahogy nem jövök ki. Mindegyik olyan, mintha cipőpasztába haraptak volna.
Fáradtan térek vissza az irodámba, még három tárgyalás vár rám a mai nap folyamán, utána meglátogatom apámat és beszámolok neki a fejleményekről. De most, hogy van egy fél órám, az a terv, hogy ledőlök az irodámban álló kanapéra.
Benyitok és nagyon durva látvány tárul elém. Konkrétan Elizabeth hátsója, amint szépen hason fekve terül el a kanapémon.
-Te mi a szart csinálsz?? - meredek rá.
-Gondoltam egy kis biztatásra van szükséged. - felül és rám kacsint.
A dekoltázsa eléggé látványosan ki villan.
-Nem akarok tőled semmit. - fonom karba a kezem, remélem ebből érteni fog. De ehelyett feláll és mellém lép. A mutató úját kacérkodva végighúzza a nyakamon.
-Ennyivel nem úszod meg. - kiráz a hideg, de nem a jó értelemben.
-Nincs valami elintézni valód??? - kérdezem, szeretném minél messzebb tudni őt magamtól.
Nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Talán túl nagy kérés lenne egy új titkárnő.

Camille     


Nem rég beszéltem Daemonnel, azt mondta minden oké, de zavart volt a hangja. Már másfél hete annak, hogy láttam. Egyre jobban hiányzik. Alexxel egyre jobban kijövünk. Megint kavarog a gyomrom. A szédülés is vissza vissza tér, de már jobb.
Talán a közelgő menstruációm az oka. Fáj a mellem is, szóval tuti.
-Cam ???
-Jól vagyok Alex. Tényleg. - nem tűnhetek túl meggyőzőnek, mert felhúzza a szemöldökét. 
-Nekem elmondhatod Cam. De végül is a te dolgod, csak szeretném, hogy tudd itt vagyok ha szülséged van valakire. Tudom, hogy nem vagyok Daemon, de hé nézek ki olyan jól, mint az a seggfej. - rámkacsint. Tisztában vagyok vele, hogy próbál felvidítani és működik is a dolog.
- Olyan, mintha az öcsém lennél. - ismerem be, de nagy veszély fenyeget, hogy elsírom magam az emlékek miatt.
- Na, azért ne legyünk ennyire nyálasak!! De azért jól esett. Mindig is vágytam egy nővérre.
- Na ez kezd túl szentimentális lenne nem ??
- De. - bólint és kedvesen elmosolyodik. A mosolya rettentően hasonlít Daemonére és ettől csak mégjobban hiányzik a barátom.
- Hány éves volt?? - kérdezi Alex óvatosan.
- Hmm?? - ennyire elbambultam.
- A testvéred. - kérdőn méreget és várja, hogy megfutamodok-e a válasz elől.
- Tíz. Nagyon fiatal volt. - kicsurdul egy könnycsepp a szememből.
- Bakker. - csóválja meg a fejét.
- Így is lehet mondani. Rettentően hiányzik. Nem jöttünk ki mindig olyan jól, de attól még a testvérem volt. Meg hát, szeretem.
- Ezek a testvér storyk igen különösek tudnak lenni. - mosolyodik el halványan.
-Ebben mind a ketten egyetértünk. Azt hiszem. - rázom meg a fejem lemondóan.
- Az tuti. Na, de lássunk neki a kajának, mert rettentően éhes vagyok.
- Igazad van. Felpattanok, de csupán utólag jövök rá, hogy ez rossz ötlet volt, a vérnyomásom az egekbeszökik. Elveszítem a tisztán látásom, ugyan úgy ahogy a padlót is a lábam alól. Zuhanok, mint egy krumplis zsák.
Csak egy kétségbeesett kiálltást hallok elhalni a távolból.
-Istenem, Cami!!!!!!  - egy puffanás aztán pedig síri csend. 

***

Valami puhán fekszem. Meleg van, de kellemesen, nem folyik rólam a víz. A karom viszont zsibad. Óvatosan, mintha tartanék a napfény erős,szemet kiégetős sugaraitól kinyitom a szemem. A szobámban vagyok. Pozitívum, nem haltam meg.
Megpróbálok felülni, három sikeres kísérlet után függőlegesbe kerülök legalább annyira, hogy lássam a szoba végében gubbasztó Alexet.
- Mi történt?? - kérdezem.
- Elájultál, alig bírtalak elkapni. - lesujtottan beszélt. - Mi folyik itt Camille?
-Nem tudom. Tényleg. - jelentem ki. Ez a teljes igazság. - Néhány napja bénább vagyok még a szokottnál is. Folyton elesek, szédülök na meg émelyeg a gyomrom. Most pedig már az ájulást is hozzá írhatom a listámhoz. - dörzsölgetem meg a karomat.
- Lehet, hogy beteg vagy. - javasolja.
- Lehet, de lázam nincs és a fejem sem fáj.
- Azért elkéne menned dokihoz. Ez nem játék!
- De semmi bajom Alex.
- A semmitől nem szoktak elájulni az emberek Cami. Kérlek had vigyelek el dokihoz. Ha áment mond rá akkor többet nem piszkállak. - teszi a szivére a kezét.
- Jó. Akkor mennyjünk, mert úgy sem fogsz békén hagyni.
- De nem ám. Azért van bennünk valami közös Daemonnel.
- Nem nevezted seggfejnek.
- Néha az én figyelmem is lankadhat. Nem de?? - mosolyog rám.
- Ez igaz.
- De azért ne mond el neki.
- Megörzöm a titkod. - kacsintok. Majd felkapom az egyik pulcsit a fogasról és indulunk is az ajtó felé.
Tudom, hogy nem vagyok beteg. Ekkor viszont rám tör a hányinger. Mi a fene lehet velem ??

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Idegen érzés: Van amire születni kell

Hannah Meztelenül ébredek a hotelben, azután az eszméletlen éjszaka után. Mindenem fáj, de természetesen jó értelemeben. Nagyon is jó...