Camille
Utálom az orvosi rendelőket, zsúfoltak, a halálra
emlékeztetnek és ott van az a tömény fertőtlenítő szag is. Ijesztő.
- Mennyit kell még várni??! - panaszkodom, na jó igazság szerint
inkább nyavalygok, de mentségemre szóljon, hogy már három órája itt ülünk és
még csak ránk sem nézett senki.
- Nyugi. - mondja Alex amitől csak még feszültebb leszek.
- Ilyet sose mondj egy ideges embernek, különösen ha az
illető egy nő. - tanítom.
- Kösz anya. - kacsint rám pimaszul.
- Na azért ennyire még nem vagyunk jóban. - kacsintok
vissza.
Ekkor kinyílik a pokol kapuja és egy fehér köpenybe
bugyolált hölgy sétál ki rajta, mappával a kezében.
- Ms. Williams?? - kérdezi meglepően vékony hangon.
- Igen. - felállok, Alex pedig követi a példám.
- Remek, kérem fáradjon be. - int az ajtó felé.
- Vigyázok a cuccaidra. - nyugtat meg Alex, kevés sikerrel.
- Egy ajtónyira leszek. Ne parázz Cam.
Bólintok és követem a hölgyet. Remélem jó hírei lesznek.
- Foglaljon helyet, kérem. - teszem amit mond. - Meg vannak
a vizsgálati eredmények.
Most jön az a rész, hogy a hatás kedvéért kicsit csendben
marad, mint a tehetségkutatós műsorokban szoktak. Baromi idegesítő.
- A vizsgálatok alapján semmi rendellenességet nem találtunk
önnél. - fellélegzek, valószínűleg hangosan.
- Azonban.... - ó, hogy a magasságos. - Találtunk egy
bizonyos hormont a vizeletében amiből arra következtetünk, hogy ön terhes.
- De hiszen... - mi a jóságos záptojás?? - szedek
fogamzásgátlót.
- Nem mindig reagálnak jól az ilyen gyógyszerekre, néha a
hatásuk elmarad. Vagy ha esetleg kimarad egy-két szem.
Egy pillanatig felötlött bennem, hogy a gallérjánál fogva
kirángatom a székéből és erővel távolítom el a csinos pofijáról a mosolyt. Te
jó ég mióta vagyok ilyen agresszív. És mióta vagyok terhes, ha egyáltalán az
vagyok.
-Nos, hogy ebben teljesen biztosak lehessünk abban, hogy ön
terhes el kell végeznünk egy terhességi tesztet. És ha a teszt pozitív akkor
megbeszéljük a további vizsgálatokat. Na jó, ez már egy kicsit sok. A
vérnyomásom az egekbe szökik. Mi a magasságos eget fogok csinálni ha a csajnak
igaza van?? Már ha valóban terhes vagyok. A kezemet a pocakomra szorítom. Azt
hiszem már tudom a választ. Nem tudnék ártani egy ártatlan teremtésnek.
Megfogom tartani.
-Helyes. – mosolyog rám a nő. Ezek szerint az utolsó
megjegyzésem hangosan szaladt ki a számon. Én és az a cserfes szám.
-Néhány napon belül egyeztessünk. – közli nyugodt hangon.
-Úgy lesz. – bólintok és magamat is meglepve komolyan is
gondolom. Néhány szót még váltunk aztán már kint is vagyok az ajtón. Amikor odaérek
Alexhez a kezem ég mindig a hasamra tapad, még nem sikerült feldolgoznom az
imént hallottakat.
-Na, hogy ment?? – vigyorog rám Alex , a szokásos
tekintetével.
-Keresnünk kell egy gyógyszertárat. – elkapom a csuklóját és
a kijárat felé kezdem húzni.
-Hé hé, nyugi már. Elmondanád, hogy mi folyik itt?? –
kérdezi most már korántsem nyugodtan, úgy fest leesett neki, hogy valami nem
gömbölyű. Ez egy szerencsétlen hasonlat volt.
-Lehet, hogy egy kis Daemon növekszik bennem!!
Ekkor nem úgy reagált ahogy vártam. Leesett állakra, meg
döbbent kővé dermedésre számítottam, nem röhögő görcsre. Nem értem, hogy ebben
mi lehet olyan rohadt vicces, amikor az én agyam fogaskerekei konkrétan
kigyulladtak és porrá égtek az elmúlt pár perc folyamán. Ez meg egyszerűen csak
röhög. Összehúzott szemekkel nézek rá, hátha rájön, hogy valami ne jó. Amikor
végre felnéz látom a könnyeket a szemeiben, amiket egy egyszerű mozdulattal
igyekszik is eltüntetni. Felhúzom a szemöldököm, így várom a magyarázatot, ha
ilyen vicces volt az a valami, én is szeretném tudni.
-Ne haragudj Cam, de ez szörnyen rossz szóhasználat volt. –
ennyire még senkit nem akartam egy másik kontinensig rúgni, de ekkor nagyon is
megjött hozzá a kedvem. De nála van a kocsi kulcs, szóval… Majd legközelebb,
amint alkalmam nyílik rá.
A legközelebbi gyógyszertár a kórház másik oldalán
volt, igazán bölcs dolog, örök hála a tervezőnek. konkrétan az ajtóval együtt
mentem be a gyógyszertárba, de nem izgultam, á dehogy is. Alex a nyomomban lépett
be és beálltunk a sorba, ami igazából egy cicomás ribit jelentett aki nem
tudta, hogy milyen fogamzásgátlót szeretne venni. Szegény hölggyel kipakoltatta
az össze lehetőséget a pult tetejére, ami aztán elég sok dobozt jelentett.
A kedves vevő, szépen manikűrözött karmaival tekergette haját, miközben rágózott, hangosan.
Köhintettem egyet, csupán jelezni kívántam, hogy itt vannak mások is. Mivel
időm engedte végig mértem. A tűsarka szerintem gyilkos fegyver lehetne egy
nagyon menő tévés sorozatban, a szoknyája annyira egybe olvadt az övével, hogy
abban sem vagyok biztos, hogy viselt övet. A pólóját mondjuk nem láttam, de az
egyenes tartás, hatalmas mellekre és az ehhez tartozó nagyon mély V alakú kivágásra
utalt. Ekkor megfordult. Lottóznom kellene, de komolyan. Nagy tételben.
Lenézően végig mér és látom, hogy éppen eldönti, hogy
szánalmasan öltözöm. Egy megvető tekintet egy vállrándítás majd visszafordul a
patikus felé. Szegény csaj, talán néhány évvel lehetett idősebb nálam. Az orrán
egy kis kerek szemüveg ült közvetlenül a nagy őzike szemek előtt. Ezekben pedig
fájdalom csillogott. Először nem értettem miért aztán a liba megszólalt.
-Szóval, szerintem tök felesleges feltennem a kérdést, hogy
melyik a legjobb hiszen ilyen kinézettel nem hiszem, hogy sok pasi akadt már a
horgodra. – szegény lány, ez egy nagyon bunkó beszólás volt, reméltem, hogy
visszaszól valami nagyon durvát, de nem tett semmit. A szemében ha lehet még
mélyebb fájdalom jelent meg. A ribi pedig csak tovább ciccegett és mosolygott a
saját beszólásán. Ekkor a tekintetem összetalálkozott az őzike szemekkel és nem
bírtam tovább, elszakadt a cérna. Na szívem ez most fájni fog.
-Már ne is haragudj. Mi közöd hozzá?? – kérdezem kicsit
flegmán.
-Neked mi közöd hozzá, te szuka?? – csavarja hátra a csinos
kis fejét. Mintha a szuka szót véltem volna hallani az imént. Ez hiba bogaram.
-Na ide figyelj te két lábon járó óvszer, kettőnk közül itt egyvalaki
a szuka és az nem én vagyok. Mi legalább tudni fogjuk, hogy ki a gyerekünk
apja. – vonok vállat miközben a patikus csajszira mutatok, ez kezd izgalmas
lenni.
-Milyen pasi lenne képes felcsinálni téged?? – megvető tekintete
csak még jobban felkorbácsolja a haragomat.
-Nyugi te vele sosem fogsz találkozni. – kacsintok rá.
Összehúzott szemei villámokat szórnak.
-Sperma donorokkal nem kavarok. – nevet rám kéjesen. Oké
ennyi. Adok én neked hormonokat. Ez volt az a rész amikor feltűrtem a ruhám ujját.
Két órával később :
Egy kék ruhás pasas kísér ki a fogdából, az előtérben pedig
Alex vár rám, karba tett kézzel a falnak dőlve. Amikor meg lát a fejét
csóválja, de mosolyog.
-Szia. – köszönök. Hamarabb szabadulásom oka, hogy ismertem
a rendőrt. Akkor ismertem meg amikor a baleset történt, elmagyaráztam neki,
hogy mi történt. A másik csaj pedig elrohant mikor megjöttek a zsaruk, szóval
esélye sem volt feljelenteni. Megúsztam a dolgot.
-Nem hiszem el, hogy kiverted a fogát. – közli Alex, mint
egy mellékesen.
-Kocsmai fogszabályzás. Sose piszkálj fel egy hormon
túltengéses nőt.
-Majd észben tartom ha lesz barátnőm. – bólint Alex. –
Hoztam neked, örülök, hogy kiszabadultál ajándékot. – félre fordítom a fejem,
mire előhúz egy is dobozkát a zsebéből. A teszt.
-Mondtam már, hogy remek vagy.
-Nem, de ezt bármikor mondhatod. – kacsint rám. –Na húzzunk
innen, rossz érzés visszatérni. – ezzel el is indul az ajtó felé. Mesélt néhány
dolgot a múltjáról, de börtönt nem említett soha. Ez a gyerek kész rejtély.
Amikor észreveszi, hogy nem követem megfordul.
-Na, siessünk, szeretném tudni, hogy nagybácsi vagyok e. –
lusta mosoly jelenik meg az arcán. – Nagy levegő és irány pisilni kislány!!
Úgy tettem ahogy mondta és a kis dobozzal eltűntem a sitt
mosdójában.
Nagyon jó! Bár nekem nagyon korai ez a terhesség téma. Mennyi is? 18? Nem tudom, nem nagyon szeretem a korai terhességeket. De nem baj. Remélem Deamon megtudja, hogy lecsukták és olyan édesen aggódom érted stílusban kioktatja. Nagyon aranyosak!
VálaszTörlés