2016. október 4., kedd

Szívdobbanás: Kellemetlen meglepetés


Camille

Döbbenten néztem a tesztet a börtön mosdójában. Nem akartam elhinni, hogy tényleg terhes vagyok. Még sosem fordult meg komolyabban a fejemben hogy valaha is anya leszek. Pláne, hogy ilyen hamar. Erre tessék. Beparáztam, de most komolyan ki nem tenné a helyemben??
De nem dughatom a fejem a seggembe, igen is nagylánynak kell lennem, talán ezt a mondatomat majd később még jó lesz átrágni. Muszály lesz lépnem valamit. 
Ekkor eszembe jut Daemon. Vajon mit fog szólni. Minél hamarabb beszélnem kell vele, személyesen. Mert ha elájul legalább lesz aki alátol egy széket. Nem igaz??
Kilépek az ajtón és Alex mellkasába ütközök. 
-Na mi a helyzet?? Hogy vagy?
-Terhes vagyok. - jelentem ki, a hangom nem remeg annyira, mint gondoltam. A hangom arról árulkodik, hogy már teljesen feldolgoztam a dolgot pedig nagyon nem. 
-Akkor rendelem a repülő jegyeket. - veszi elő a telefonját, miközben megrázza a fejét.
-Köszönöm. - megsimogatom a vállát, köszönetképpen. Már most túl jól ismer.
-Nagybácsi leszek. - vigyorog, mint a vadalma. megrázom a fejem, de hirtelen boldogság lesz úrrá rajtam . Remélem Daemon is annyira fog neki örülni, mint Alex.
Vállba öklözöm Alexet, mire elveszi a telefont a fülétől és rám néz.
-Mi van ?? - méreget, mintha egy bombát dugtam volna az imént a fazsebébe.
-Én meg anya leszek. - nézek rá félénken. Bólint.
-Korai. - jelenti ki kis tétovázás után.
-Te mit tennél ha terhes lennél?? - kérdezem.
-Pont azért van nálam a nemi szervek másik változata, hogy ezen ne kelljen gondolkodnom. - felemelt kézzel hárítja a kérdésemet. Összeszorított szemekkel nézek rá.

-Ne legyél már morci anyuci!! - ezzel a lendülettel magához szorít, amitől a tüdőmből kiszökik a levegő.   

Daemon


-Komolyan kiverted a fogát?? Nem tudom elhinni, hogy bevittek.
-Rosszkor volt rossz helyen. Erre ennyit tudok mondani.
-Nem értem, hogy mit gondoltál. Bajod is eshetett volna. - kezdem aggódva, de titokban büszke vagyok a tigrisemre.
-Nem kell aggódnod miattam, nem vagyok vajból. - próbál meg nyugtatni, kevés sikerrel.
-Ó dehogy nem. A kezeim alatt nagyon is vajból vagy szívem.  - muszáj lesz ezt a beszélgetést más irányba terelnem, nem akarok túl atyáskodónak tűnni vagy valami ilyesmi. Meg a másik az, hogy már nagyon hiányzik az érintése és minden más is, ami a köldöke alatt van .
-Lehet benne valami. - kacérkodik. Ha így folytatjuk nem bírok majd magammal és nagyjából tíz percre itt kell hagynom az irodámat.
 -Mikor láthatlak?? - kérdezem reménykedve. Most már biztos. Maszturbálni fogok, durván, amint letesszük.
-Holnap vagy holnap után. - hallom  hangján, hogy mosolyog.
-Legyen inkább a holnap. - bár még lenne mit előkészítenem, mivel lehet, hogy megkérem a kezét.
Sokat töprengtem rajta az elmúlt napokban és végül sikerült meghoznom a döntést. Próba cseresznye, utána pedig övé a döntés. És mi van, hogyha nemet mond?? Végem lenne. Nem erre még gondolni sem akarok. Igent fog mondani és kész.

-Oké rendben. Viszont majd beszélni szeretnék veled.
Ekkor villant fel az a bizonyos kis piros lámpa az agyamban ami többnyire arra figyelmeztet, hogy valami gáz van. Ilyenkor gyorsan végig pörgetem azokat a dolgokat amiket elbaszhattam. Nem találok semmit.
-Ez nem hangzik valami biztatóan. - nyögöm ki végül.
-Semmi pánik. - ezzel sem nyugtatott meg. -Na megyek pakolnom kell. Szia édes.
-Szia Cam. - mondom.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek. - válaszlom, majd leteszem a telefont. Eléggé megkavarta az agyamat ez a beszélgetés. De lényeg a lényeg, hogy holnap újra láthatom. Ideje lenne elkezdenem szervezni a leánykérést. A telefonomat le sem teszem tudom is kit fogok felhívni.

Két órával később már mindent lebeszéltem a megfelelő emberekkel. Amikor holnap telefonálok megteszik amit kértem.Isteni érzés valakinek lenni.
Ideje eltennem magam holnapra, sikeresen felkelek a székemből amikor kinyílik az ajtó és Elizabeth szambázik be rajta fedetlen keblekkel és köldökig húzott ceruzaszoknyával.
-Hát te??-kérdezem gyanakodva,amikor ez a nő bejön hozzám annak többnyire az a vége, hogy megpróbálja elérni ,hogy megdugjam. De nincs kedvem, több okból sem. Egy szeretem Camillet és nem akarom megcsalni. Kettő, nem szeretném, hogy leszáradjon a farkam.
-Arra gondoltam...- kezdi és egy apró karmozdulattal becsukja az ajtót maga mögött.
-Ez nem fog menni... de ezt már mondtam.
-Tudom, hogy kívánsz... - dorombolja, miközben egyre közelebb jön. Én pedig a két kezemet a vállaira teszem és próbálom távolabb tolni.

-Nem vagy az estem. - válaszolom.
-Hazudsz. - próbál még közelebb jönni. Na jó ideje taktikát váltani.
-Bocsi, de nem kefélek olyannal aki az apámnak is megvolt. - vonok vállat.
-Amiatt a kis kurva miatt?? - kérdezi indulatosan, vagy inkább hisztisen nem tudom, ennyire még nem tanulmányoztam a női hisztik fajtáját.
-Ne merj ilyet mondani Camillere!! - mindennek van határa. -Kifelé!!
-Velem nem szoktak így bánni. - panaszkodik, engem ez persze teljesen hidegen hagy. Nem szép dolog ez egy férfitól. De szerintem egy igazi férfi nem tárgyal ribancokkal. 
-Vigasztalásra nem képeztek ki. - mondom fapofával.
-Tapló. - ez az utolsó szava hozzám mielőtt kisétált és becsapta az ajtót. Elég durva, hogy mennyit fejlődtem az elmúlt néhány hónap alatt. Korábban huszonkétféleképpen tettem volna magamévá ezt a nőt az asztalon, nem törődve az esetleges következményekkel.
Talán elérkezett az idő és tényleg felnőttem. Anyám büszke lenne rám.

Holnap minden megváltozik csak az a kérdés, hogy hogyan. Jobb vagy rosszabb lesz. És mi lesz ha nem vagyunk erre felkészülve?? Elkapkodhatom a dolgot akkor is ha nagyon szeretem??? Miért ilyen pokoli nehéz a szerelem.
Ekkor esett le véglegesen, ha a gyűrűk hatására korábban nem is. Életemben először szerelmes vagyok.  
   
    





0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése