Szívdobbanás: Félre érted...

Camille

            A repülő út nem a legkellemesebb dolog amit valaha tapasztaltam. De legalább nem hánytam le a stewardess amikor megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Jó kislány módjára egy zacskóba hánytam. Hát nem elbűvölő?? Remek anya leszek, nem is értem, hogy mit gondoltam.

A leszállásnál viszont minden simán ment, avagy nem hánytam. Most már szilárd talajt értük Alexxel és megvannak a cuccaink is. Egy elégedett mosollyal nyugtázom, hogy legalább minden holmink épségben földet ért. 

-És most?? - kérdezem feszültséggel vegyes izgalommal. . 

-Kellene egy taxi. Kezdetnek jó nem ?? - mosolyog rám Alex azzal a kis fiús vigyorával. 

-Igaz. - bólintok rá gyorsan. Tényleg nem állok a helyzet magaslatán. Talán csak azért mert összejöttek a dolgok.

-Hmm, melletted érett felnőttnek érzem magam Cam. - motyogja Alex és kicsit oldalba lök. 

-Miért is??? - szólalok meg kissé hangosabban, mivel a beszólásával kiragadott a kis gondolatmenetemből.

-Mert azt teszed amit mondok. -vigyorog rám azzal az "én-szartam-a-spanyol-viaszt" mosolyával. 

Megrázom a fejem és ekkor tűnik fel, hogy hol vagyunk. Minden olyan hirtelen történik, mint az akciófilmekben látom a lelassult jelenetet.  Mozdulok és úgy kapom el Alex karját, mint Pókember a rossz fiukat abban a filmben.

Vissza kell rántanom az úttestről, mert drága felelősségteljes nagyokos éppen egy taxi elé akar kisétálni minden komolyabb megfontolás nélkül. Megtántorodik, majdnem elesik. 

-És mire jó a szemed te felnőtt?? - nézek rá komoran, persze a tekintetemben bujkál egy kis káröröm is. Egy-egy. Dicsőségesen nyelvet öltök rá.

-Erre is kiterjed az utasbiztosítás, nem ?? - vakargatja meg az állát szégyenlősen. Viszont így sem kerüli el a figyelmem a megjegyzése pimasz oldala ettől pedig az örömömet, mintha elfújták volna. Érik az  seggbe rúgás.    

-Valószínűleg, de nem akarom kipróbálni és neked sem ajánlom. 

-Csak vicceltem. Nyugi nagyi. - emeli fel a kezét, hogy nyomatékosítsa amit mond.

-Voltam én is fiatal, de szemtelen soha. - kacsintok rá szarkasztikusan. Ezt a háborút nem nyered meg haver, ahhoz korábban kell felkelned.

-Hohohohohoh. -incselkedik és felnevet.

-Egy nagyi nem kellene a bátyádnak. Nem bukik a lógó mellekre. Legalább is remélem   - kacsintok rá.

-Jó ezt megnyerted. - neveti el magát ismét. Amikor nevet akkor jövök rá, hogy mennyire szeretem a társaságát. Elfelejteti velem az aktuális nyomorom és erre mostanában nagy szükségem volt.

Kinyújtja a kezét és gyorsan fog egy taxit. Bepakolják a csomagokat, a csomagtartóba amíg én beszállok. Kényelembe helyezem magam a dohányszagú bőrülésen. A taxi sofőr kedves hapsinak tűnik, elmondjuk neki a címet és már indulunk is. A vezetési technikáján lenne még mit finomítania. De annyi szent, hogy nem lesz Formula-1 -es pilóta. 

Megmondom őszintén, még sosem láttam Daemonék cégét, de pontosan olyan hivalkodó, mint amilyenre számítottam. Nagyon Daemonös, egyszerűen nincs rá jobb szó. Simán keresztül sétálunk a hatalmas előcsarnokon a recepciósig.  Az egész hely letisztult,  talán ennek egyik jelentősebb oka a hatalmas üvegablakok amik miatt hatalmas a világosság a hallban.

A csajszi az íróasztal mögött  alig lehet idősebb nálam, mondjuk az nem volt nehéz. Mogyoróbarna, vállig érő haja tökéletesen kiemeli hatalmas és barátságos zöld szemeit. Hozzáértően kezeli az orra előtt lévő számítógépeket. A kiállása nem túl határozott ami arról árulkodik, hogy nem régóta van a cégnél. Legalábbis, ha jó a meglátásom.

-Szia. Tudnál segíteni?? - kérdezem kedvesen. Rám emeli a tekintetét. 

-Szia. Miben tudok segíteni?? - kérdezi mosolyogva. Kicsit összehúzott szemmel néz rám így azt a hatást kelti mintha a vesébe látna.

-Daemonhöz jöttünk. - jelentem ki egyszerűen.

-Milyen ügyben?? - a szemöldökrángatásnak ezt a technikáját még nem láttam eddig. De nyilván furcsa volt neki az igazgató keresztnevét hallani. Mindenki csupán Mr. Agenta néven ismeri.  

-Magán. - közlöm tárgyilagosan, de vidáman. 

-Mr. Agenta rá ér. Nyugodtan felmehettek. - biccent.

-Köszönjük. - ezzel hátat is fordítottunk és az emelt felé vesszük az irányt.

-Ez jól ment. - mondja Alex. Nem értem mégis mit várt. A sokadik emeleten szállunk ki a liftből. Az irodák felé haladva elsétálunk egy üres asztal mellett ami a titkárnő asztalának tűnik, a rajta lévő sok szépségápolási termékből kiindulva. Egy komplett szépség szalon hever az asztalán. 

Tovább sétálunk hamar megtalálom Daemon irodáját. Az iroda oldala torzított üveg, így látom, hogy egy alak van csak bent. Gondolkodás nélkül nyitok be az irodába, másra sem vágyom csak arra, hogy Daemon karjaiba vethessem magam.

Már csak néhány lépés választ el az ajtótól amikor meghallom a kiszűrődő beszélgetést. Daemon nincs egyedül ahogy az a nő állította. Ekkor valaki megszólal.

-Tényleg ettől a vézna fruskától várod, hogy majd trónörököst szül neked?? -kérdi egy női hang.

-Nincs ehhez közöd Elisabeth. Nem várok tőle ilyesmit, még.

-Tényleg ?? -hitetlenkedik a másik hang.

-Igen, most egy gyerek mindent elrontana. Még alig kóstoltam bele az üzleti életbe és Camillet sem ismerem még eléggé egy ilyen komoly döntéshez.

Ekkor egy magányos könnycsepp csordul végig az arcomon, miközben olyan fehér leszek, mint a vakolat. Nem tudok levegőt venni, egyszerűen nem megy. Hallom ahogy a mellettem álló Alex hatalmas lélegzetet vesz. Mikor rám néz mondani akar valamit, de nincs szükségem szavakra, Daemon így  is eleget mondott, hogy darabokra törje az én kis naiv lelkemet.

Szóval fogom a megmaradt önbecsülésemet és nőiesem távozom, miközben hallom Alex vigasztaló szavait és ahogy kinyílik egy ajtó.   

Alex

Állatias lendülettel tépem fel az iroda ajtaját. Daemon rögtön felém kapja a fejét arca pedig felderül. 

-Szia öcskös. - szól, de én rögtön odalépek hozzá és a vállánál fogva taszítok egyet rajta. 

-Hogy mondhatsz ilyet!!! -üvöltöm egyenesen az arcába. 

-Mégis mi a fene bajod van!!! -kiabál vissza. 

-A barátnőd terhes te igen gyökér és minden szavadat hallotta!!!! -folytatom. 

-Hogy mi van ??-kérdezi zavartsággal vegyes haraggal a hangjában. Ami meglep. Lehet, hogy nem..

-Nem tudtad?? -kérdezem most már én is zavartan. 

-Nem. - Daemon arca fél másodperc alatt hat árnyalatot fehéredett. 

-Bassza meg. -káromkodik Daemon. 

-Na nem mondod. -teszem csípőre a kezem. Ekkor a szobában ülő felesleges harmadik felvihog, akár egy ló. 

-Jajj édeseim ez igazán mókás. -nevet. 

-Neked nem osztottunk lapot, ez most a nagyok beszélgetése, te bizonyára nem értenéd. -mordulok rá és egy egészen kicsit meglököm a kezében lévő kávéscsészét melynek tartalma teljesen véletlenül,  ráborul a nyilván drága ruhájára. Igazán kár. 

-Meg kell keresnünk. -mondja a fivérem még mindig üveges szemmel. -Ezt helyre kell hoznom. 

-Hát nem ártana. És haver ide nem lesz elég egy tábla csoki. -rázom meg a fejem és egy jól irányzott mozdulattal tarkón vágom. 

-Most akartam megkérni a kezét. -előveszi a zsebéből a kis dobozkát. Az égre emelem a fejem. Ideje fellapátolni azt a sok szart, nincs sok időnk. Ekkor megcsörren a telefonom egy ismeretlen szám. Sőt még annál is kevesebb időm van.