Színdobbanás: A hír

Camille

Másnap busszal kellett suliba mennem, Daemon kis közjátéka miatt. Az izzadt emberi testek között rögtön értékelni kezded ,hogy mennyit jelent a rozzant autód. De túl éltem amíg végül a zsúfolt járgány letett a sulinál.

A parkolóban átnéztem a kocsimat, nem hiányzott belőle semmi és sikerült beindítanom is, szóval minden király. Tényleg megcsinálta, döbbenek rá. 

Örülök neki , de furcsállom is azt ,hogy Daemon csak úgy megtette amit kértem. Több .mint fura. Biztos tegnap este történt valami, de ,hogy mi arról fogalmam sincs. 

A vállamra veszem a táskámat és elindulok a bejárat felé, semmi sem oldódik meg ha csak ácsorgok itt és nézek ki a fejemből. Egy újabb unalmasan átlagos nap.

A negyedik óta után Alice kiállt utánam a folyosón.
-Camiii !!! -megállok és bevárom csapzottnak tűnő barátnőmet.
-Szia Alice. -köszöntöm. A kezét a combjára helyezi és úgy csinál ,mint aki most futotta le a maratont. Mókásnak hat.  -Csak. Azt. Akartam. Kérdezni. Hogy...-

A szavak között nagy levegőket vesz. 

-Nem kerget senki. -tájékoztatom kedvesen. Összeszedi magát.
-Na szóval. Mi volt tegnap ez a randi dolog azzal a szívtipró Agenta sráccal?? -tegnap este miután hazaértem felhívott a házik miatt én pedig megemlítettem neki a randit. Pech.

-Semmi nem volt, vagyis most már nincs. Összevesztem vele.
-Hogy mit csináltál?? -mered rám hitetlenkedve. Mély levegőt veszek és elhadarom neki a sztorit.  A végén csóválja a fejét.

-Hát ez durva.-suttogja.
-Nem olyan vészes.
-De attól még jó a segge. -vonja meg a vállát Alice. Eggyet kell értenem vele.

-Apropó ma nem láttam egyik órán sem. Te tudsz valamit?? -faggatom.
-Annyit, mint te.
-Ez remek.

Azóta eltelt egy hét. Bár tegnap láttam a srácot nem tudtam beszélni vele. Nem mintha nagyon akartam volna. Viszont úgy érezem előbb utóbb beszélnem kell majd vele.

Azzal már tisztában vagyok ,hogy kerül, még pedig amiatt a félresikerült randiféleség miatt. Nem lehet ennyire ...haragtartó. Vagy igen??

Pénteken korán érek haza hála az influenzának ami elkapta a német tanárunkat. Ezek a jótékony baktériumok. Köszönet értük.
Leállítom az autót és beltúrok a táskámba. Nehezen találom meg a fényes kulcscsomót, bár olyan feltűnő akár egy világítótorony. Na mindegy.
Kiszállok a járgányomból és megtorpanok.

Tökéletesen szél fújta hajjal, fekete motoros cuccban feszít keresztbe tett lábbakkal, a motorjának dőlve Daemon Agenta. 

Penge éles tekintete rám villan és azt az érzést kelti bennem ,hogy elakarjak süllyedni egy nagyon mély tóban.

Az első gondolatom megijeszt, mivel szeretnék a nyakába ugrani és megsimogatni a fejét majd közölni ,hogy örülök ,hogy még élsz. Na nem, ezt nem.
Hetyke mozdulatokkal lépkedek el mellette majd félvállról oda vetek neki egy "Hali" -t.
-Nem is érdekel ,hogy miért vagyok itt?? -teszi fel a kérdést. 

-Azt hiszem nem. -belépek a házba és igyekszem rácsukni az ajtót ,de oda rakja a bakancsát és meggátol.
-Hidd el ezt tudni akarod.
-Daemon nem vagyok kíváncsi rád. Mi lenne ha elhúznál a küszöbömről??
-Ahogy óhajtod. -elveszi a lábát és hátatfoditva visszamegy a motorjához.
-Csak figyelmeztetni akartalak. -felpattan a fekete szörnyetegre és elhajt.

Végre becsukom az ajtót. És még én szidtam az ő egóját amikor az enyém akkora mint a Hold. Szánalmasnak érzem magam, de ezen már nem tudok változtatni hiszen elment.
De azok után ,hogy került meg minden mit várt, hogy behívom egy kávéra és elcsevegjünk arról, hogy hány csajt dugott meg tegnap. Kösz nem. Ezt passzolom.

Elcipelem magam a szobámig és alig várom az algebrai feladatok véget nem érő sorát. Bár péntek révén nem kellene tanulnom ,de most nincs jobb dolgom. Meg hát, tartanom kell a tempót.

Belemerülök a háziba ,de a sokadik feladatnál esküszöm ,hogy csak egy pillanatra hunytam le a szememet. 

Valaki kedvesen megrázta a vállamat amitől visszatértem. Sajnos.
-Jó reggelt Csipkerózsika. -Rose az.
-Szia. -nyöszörgöm felelet képpen.
-Gyere kész a vacsora. Fasírtot készítettem.
-Mennyi az idő??? -tudakolom szemdörzsölés közben.
-Fél kilenc.
-Basszus. -szépen elaludtam.
-Na gyere. Beszélnem kell veled.

Ezek a beszélgetések mindig szobafogsággal végződnek. A konyhába érve gyorsan megterítek, Rose pedig tálal. Az illata mennyei és most kezdek ráébredni ,hogy ma alig ettem. Elhelyezkedünk és neki látunk. 

-Ez isteni lett. -mondom, az ízlelőbimbóim táncot járnak.
-Köszi. Arról akartam beszélni veled ,hogy szereted az iskoládat ugye??
-Persze. Itt vannak a barátaim.
-Mit szólnál ha azt mondanám ,hogy elköltözünk?? -a villa kiesik a kezemből és mártással együtt landol a szőnyegen.

-Tessék ??
-Elköltözünk. -ismétli meg. Kiszárad a szám. Egy szó futkározik az agyamban "NEM".
-Mégis hová?? -állok fel.
-Svájcba.
-Két kontinensel odébb?? -akadok ki, az állam a padlót súrolja. -Ezt most nem mondod komolyan??
-De.
-Én nem megyek sehova!!!!
-Valahogy sejtettem ,hogy ezt fogod mondani. Szóval van rá mód ,hogy maradj. -kel fel ő is és megtörli a kezét egy szalvétával.
-Bármit vállalok. -hangzik a válaszom. Elszántnak mutatom magam pedig félek. A szüleim emléke ideköt egy buldózer sem vihetne el innen.
-A cégem külföldre települ a vezetőség számít rám így mennem kell, nem találnék még egy ilyen jó állást. Azonban két házat képtelen vagyok fenntartani ,így csak egy megoldást látok mivel te még iskolába jársz.
-És pedig??
-A főnököm felajánlotta ,hogy az ő házába beköltözhetsz ha akarsz. Csak a kajádad kell fizetned.
-Nem hangzik rosszul. -inkább ez ,mint Svájc.
-Rendben akkor fel hívom a főnökömet. -bólintok és megölelem. A szemében látom ,hogy szeretne maga mellett tudni, de pontosan érti mi köt ide. Én pedig nem akarom megfosztani őt az álom melójától. 

Előveszi a telefonját és a konyhába sétál. Utána megyek és töltök egy pohár vizet magamnak. Nagyot kortyolok a hideg folyadékból. Le kell higgadnom, ez olyan hirtelen jött.
Azonban a víz spriccelve hagyja el a számat amikor azt hallom.
-Jó estét. Igen. Mr. Agentát keresem.

Valaki odafent pikkelhet rám, vagy csak egy furcsa véletlen ,hogy Rose főnökének vezeték neve megegyezik Daemonével. Bakker. Ilyen tényleg nincs.  

Szívdobbanás: Bisztró

Camille

Egy kis sárga épület előtt pakolunk le. Daemon lazán leállítja a motorját és megfogja combomat. Finoman, gyengéden végigsimít rajta. Nem gondoltam volna ,hogy tud ilyen gyengéd lenni, de valószínűleg éppen ez volt a szándéka vele. 

Megvárja míg leszállok majd ő is így tesz. Felé nyújtom a levett sisakot és beletúrok a hajamba. Bár ezen a szénaboglyán aligha segít valami. 

-Nem is volt olyan rossz. -motyogom. 

-Megmondtam. Igazán bízhatnál bennem. -szépen ívelt szemöldöke alól figyel rám. 

-Daemon, a bizalmat ki kell érdemelni. -tájékoztatom. 

-Mivel a nevemet már nem úgy használod ,mintha egy káromkodás lenne, azt hiszem kezdesz megkedvelni. 

-Ne rontsd el . -figyelmeztetem. Felemeli a kezét megadóan. 

-Bolond vagy. -állapítom meg. Kiröhög. 

-Ezért csípsz. Ne is próbáld tagadni. - mutogat rám. 

-Igen kedvellek. De ettől még nem jutsz el  a bugyimig. 

-A francba. -mondja csalódottságot színlelve, de látom a szemében, hogy jelenleg csak viccel. Hogy a hosszabb távú szándékai milyenek az per pillanat nem nagyon izgat. 

Ez a randi pedig nem nagy ár azért ,hogy visszakapjam a kocsimat teljes rozzant állapotában. 

Daemon udvariasan kinyitja nekem az ajtót. A falatozónak igen kellemes a hangulata. A narancs sárga falakon virágos képek lógnak, a bőr fotelek apró kis asztalokat állnak körbe, az egész hely valahogy otthonos. A túlsó felében áll egy kis fából készült tákolmány, gondolom színpad lehet. De hiányzik az élő zene. 

A tekintetem körbejárja a helyiséget. Csak most tűnik fel ,hogy rajtunk kívül nincs itt senki. Nyelek egyet. 

-Mi folyik itt ?? -tudakolom. 

-Meglepetés. -tárja szét a karját. -Ez a hely egy régi haverom apjáé, lógott nekem egy szívességgel. 

-Akarom tudni ,hogy mi miatt?? 

-Őőőő ....nem. 

-Klassz. 

-Szóval Hölgyem, lenne kedve velem vacsorázni?? -felém nyújtja a karját. 

-Ön egy igazi úriember Mr. Agenta, és remek a meggyőzési képessége . 

-Ó, Ms Williams ha tudná .hogy mire vagyok még képes. - incselkedik velem. 

Daemon

Ez a hely jobb mint amire emlékeztem, magamban gyorsan köszönetet mondok Milonak ,hogy akkor régen őrizetbe került és kihozhattam. 

Sok mindenre felhasználhattam volna ezt a szívességet, mivel Milonak rengeteg kapcsolata van, de a jelenlegi célom az Camille lenyűgözése. 

Látom Camille arcán ,hogy nem erre számított tőlem, de boldogsággal tölt el ,hogy meglepem. Bár teljességgel tisztában vagyok azzal a ténnyel ,hogy pontosan miért is van itt. Azért mert szabályosan belezsaroltam ebbe a helyzetbe,

De sajnos túl konok ahhoz ,hogy rájöjjön ,hogy képes lenne velem jól érezni magát. Be kell bizonyítanom neki. 

Úriember módjára kihúzom neki a széket, elégedetten helyet foglal. 

-Akkor elugrok a vacsoránkért. - indulok a konyha felé, Milo említette ,hogy az ételt a sütőben hagyja. Meg is találom. A mennyei lasagne még mindig meleg mikor kiveszem. A korábbi pincér tapasztalataimat felhasználva gyorsan tányérokra rakom a fogást. 

Különböző zöld növényekkel dobom fel, de ügyelek rá ,hogy ne nézzen úgy ki ,mint egy virágos kert. 

Elégedetten indulok el kifelé, ügyesen egyensúlyozom a tányérokat és vigyázva teszem le Camille elé az övét. 

-Mennyi az illata. -szimatol bele a levegőbe. -Elismerésem a szakácsnak. - biccentek, majd átadom Milonak. 

 A másik tányért vele szemben teszem le, de nem ülök le. A színpad mellett van egy keverő pult szerű berendezés. Rácsatlakoztatom a telefonomat és elindítok egy kis zenét. 

Camillenek még nem említettem ,hogy nem csak vacsorázni fogunk, de amiről nem tud amiatt nemfog kiakadni ,nem ?? Úgy döntök ,hogy igazam van és végül odaülök az asztalhoz.  

Camille

A vacsora meglepően jól telt, bár hiányoltam a bunkó Daemont, de annyira nem ,hogy ezt a mostani Daemonnal is közöljem. Kezdem azt hinni ,hogy félre ismertem ezt a srácot. 

Beszélgettünk az iskola utáni terveinkről, nem másztunk bele egymás családi életébe és egy káromkodás sem hangzott el ami már félsiker. 

Időközben befejeztem a vacsorát. 

-Na én végeztem, azt hiszem. -teszem le a villám. 

-Nem hinném. -szól mély hangon ,de nem néz rám. 

-Mi van?? -szökik fel a hangom. Feláll és odasétál hozzám és felém nyújtja a kezét. 

-Gyere. 

-Hova?? -kérdem.

-Jól érezted magad velem ma este?? -teszi fel. 

-Azt hiszem....aha. 

-Nem értem pontosan...- formál tölcsért a fülénél. 

-Na jó, igen jól éreztem magam. Most boldog vagy??

-Nagyon, ha tudnád mennyire. -rám villantja sármos vigyorát és úgy néz rám, mintha a vesémbe látna. Beleremeg a belsőm és bizseregni kezd a bőröm ahogy a szemével simogat.

-Táncolj velem. Kérlek. -kérlelőn néz rám. Felsétálunk a színpadra, megfogja a kezemet és táncolni kezdünk egy Adam Lambert számra. A szám ritmusa ütős ,de lehet rá táncolni. 

Be kell látnom Daemon remekül táncol. Közel húz magához, a testünk pedig egy ütemre kezd el mozogni. 

Beleveszek a ritmusba és átkarolom a nyakát. 

-Nem is tudtam ,hogy szereted Adam számait. 

-Ezt figyeld... - hátrébb lép. És énekelni kezdi. Mintha az énekes hallanám. A hangja mély és igazán kellemes a fülemnek. 

(Itt a zene :)) 

https://www.youtube.com/watch?v=PWkfQNzkeow      

-Mi az ami nem megy neked?? -kérdezem megfontolatlanul, felcsillan a szeme és ismét átölel. De tovább énekel a fülembe. 

-Sok mindenben jó vagyok. -kacsint rám mikor arrébb húzódik és megpörget. Legközelebb háttal ölel át. Ajkai a fülcimpámat súrolják, felvillanyozva a testemet. 

Csak egy kósza pillanatra elképzelem ,hogy mégis milyen lenne megcsókolni azokat az ajkakat. De ha ezt az egészet a fogadás miatt csinálja, akkor viszont nem szabad bedőlnöm neki. 

Maga felé fordít és az ajkait az enyém felé közelíti. Levegő után kapok. Annyira szeretném. De kb egy óráig tartana, aztán otthagyna ,mint egy használt játékot. Használtak már így ki, többet nem fogom elkövetni ezt a hibát. Ellököm magamtól. 

-Vigyél haza. 

Daemon  

Istenem kérlek mond ,hogy csak szórakozik velem és nem akar most itt hagyni. Pedig kezdetem jól érezni magam. Na meg már lassan két órája nem képzeltem el meztelenül, szóval ennek már jelenteni kell valamit. Nem ?? 

-Mi a gond?? 

-Amiatt a hülye fogadás miatt csináltad ??? Igaz?? 

Mi baja van?? Amikor itt riszálta nekem a formás fenekét azt hiszi ,hogy tudtam arra a hülye fogadásra koncentrálni?? 

-Igen. -nyögöm ki határozottan. -De arra nem gondolsz ,hogy mit veszítek akkor ha nem nyerem meg azt a tetves fogadást!! 

-Arra gondolsz ,hogy többet nem szólhatsz hozzám? 

-A feltételeid szerint igen. -morgom. -Tudod mit felejtsük el ezt. Visszaviszlek a kocsidhoz és többet nem szólok hozzád. 

Nyomatékosítás képpen leugrok a színpadról és a konyhába viszem a kaját. Majd lekapcsolom a villanyt és kilépünk az ajtón. 

Egyenesen a motorom felé sétálok,de mikor látom ,hogy nem követ megállok. 

-Nem jössz?? 

-Hívtam taxit. -mondja. Még egy döfés a szívembe. 

-Klassz. -dünnyögöm és felszállok a motoromra. 

-De az autómat hozd helyre. 

-Akkor végeztünk is vagy lenne még valami feladat ?? -gúnyolódom ,de nem jó kedvemben. Bólint. Begurul a taxi és ő eltűnik. 

Hazafelé száguldok. Miért viselkedtem így?? Nem akartam megbántani. Valami megváltozott a fogadás óta. A mai estének csupán az eleje szólt arról ,hogy a fogadás miatt megdöntsem az egyik asztalon. 

De aztán valami történt valahol a táncközben, mert utána eszembe sem jutott az a rohadt fogadás. De ezt sehogy sem tudom megmagyarázni neki. Úgysem hinne nekem ,ha még is megpróbálnám. Ezt buktam. 

Nem szoktam így érezni magam ha elveszítek egy csajt. Sürgősen innom kell valami ütőset. 

Amint átlépem a házunk küszöbét feltett szándékom leinni magam, de apám hangja állít meg a lépcsőnél. 

-Daemon beszélnem kell veled. -a hangja határozott, de nem kioktató. Ha közli ,hogy a ribanca terhes vagy valami akkor lelépek az tuti, de lehet ,hogy pont most akar kirúgni, pedig nem csináltam semmit. Még. 

-Fiam, lesz némi változás itthon.... - na kezdődik.               

Szívdobbanás: Támadó állás

Camille

Még mindig képtelen vagyok felfogni ,hogy a srác bezárt abba a tetves szertárba!!! Aztán meg csak úgy ott hagyott. Seggfej.
A gond csak annyi ,hogy még jó pár délutánt kell eltöltenem ezzel a  gyengeelméjűvel.
Lehet ,hogy ha kinyírnám és elásnám a kertben szívességet tennék a női nemnek.
Az esetek többségében nem vagyok haragtartó illetve bosszúálló típus ,de most sisteregtem mint a tükörtojás. 

Ha háborút akar tőlem megkapja. De ehhez szükségem lesz egy haditervre és egy bűntársra.

Az öltözőben megtalálom a mobilomat és lenyomok néhány gombot. Három rövid sípszó után Alice felveszi. 

-Hali csajszi. -csiripeli vidáman.
-Szia Alice. Benne vagy egy kis szívatásban??
-Na ná. Én mindig. Ki az áldozat?? -kérdi nem tehetek róla ,de pimasz vigyor telepszik az arcomra.
-Rendben. Fél óra múlva találkozzunk a kávézóban, ott mindent elmondok.
-Repülök. Akkor ott. -énekli, majd kinyomom a készüléket.

Ezzel kitört a harmadik világháború. A jelenlegi állás 1:1.

Daemon

Aaron haza vitt hozzájuk. Ott megszárítkoztam majd haza indultam. Aaron a pofámba nevetett amikor meglátta nedves ábrázatomat. Bár nem hibáztatom, rémesen festettem. Mint egy vízbe fúlt oroszlán.

Amikor behajtok az udvarba, lélekben már fel vagyok készülve egy kiadós lecseszésre. A hátsó ajtón megyek be, hátha megléphetek ,de bánatomra nem sikerül. Apám őszülő haja és szürke kosztümbe bújtatott teste fordul be a sarkon. Arcán komoly kifejezés ül. A füléhez szorított telefonból ítélve azt a következtetést vonom le ,hogy munkával van gond. 

Olyat teszek amit eddig még soha, legalábbis azóta nem amióta itt vagyok.

Lehuppanok a kanapéra és vizslatom amint idegesen köröz a lakásban.
-Nem hiszem el. Hogy lehet egy ember ennyire sötét. Mondja meg Robert-nek ,hogy ha ez még egyszer előfordul kirúgom.

Már értem kitől örököltem a beszélőkémet.
-Nem érdekelnek a kifogásai!!! Jelentéseket akarok az asztalomra holnap délig. Megértette??!!!?? -kiabál a vonal túlsó felén lévő akárkivel. -Helyes. -ezzel bontja a vonalat.

-Szia fiam. -néz rám. Kiveszi a nyakkendőt a nyakából és mellém telepszik.
-Szia. -mondom közönyösen miközben a fáradt üzletemberre nézek. Ha nem teszi azt amit tett, akkor most a példaképem lehetne. De jelenleg csupán sajnálni tudom. 

-Szeretem a munkám, csak stresszes. Majd egy nap megérted. -sóhajt.
-Nem leszek az utódod. -közlöm szárazon.
-Pedig remek lehetőség. Sokra vihetnéd..
-Pont mint te ??
-Igen. Mint én. -a combjára támaszkodik és a tenyerébe temeti az arcát.
-Igazán felfoghatnád ,hogy nem akarok olyan lenni ,mint te!!! -emelem fel a hangomat.
-Nem voltam jó apád... belátom...
-Hát ideje volt. -bunkó vagyok de teszek rá. Ezzel felállok és igyekszem eltűnni a szobából.
-Daemon. -megállok, de nem nézek rá. -Próbálkozom, vagyis próbálkozni fogok ,hogy jóvá tegyem amit tettem.... 

-Ezzel elkéstél.
-De változom. -ismeri be. -Tégy próbára. -nem mozdulok. -Csak próbáld meg. Kérlek.
-Ebbe talán nem halok bele. -ezzel ott hagyom. Eszembe jutnak az évek amikor alig volt mit ennünk anyával. Anya összeszedett valakit és terhes lett, én akkor még csak négyéves voltam. 

Majd megszülte a gyereket, de nem hozhatta haza a kórházból. A hapsia nem engedte. Mintha béranyának használta volna az a szemét. Vérzett érte a szívem és sajnáltam a kölyköt, még akkor is ha csak a féltestvérem volt. Ha ma a kezem közé kerülne az a rohadék fickó, gondolkodás nélkül kitépném a nyelvét a seggén keresztül. 

Az ez utáni életünk csak még rosszabb lett, azokat az éveket nem fogja elfelejtetni velem az apám holmi vacsora partival.

A szobámba lépve felkapok egy tiszta alsót és egy törülközőt. Az este hátralévő részét a zuhanyrózsa alatt akarom tölteni. A szobámból nyíló fürdőszobába megyek és újra jászom azt a jelenetet amikor a fekete macska szembe szállt velem. Eddig sikerült minden lányt a bűvköreimbe vonnom, nem vágom ,hogy nála ,hogy nem jött be.
Üdítően hatott ,hogy nem viseli el a szarakodásom.
Pontosan ezt a lányt kellene békén hagynom, de azt hiszem képtelen lennék rá.
Ritka egy szarházi vagyok.

Camille

Két nap telt el a medencés incidens óta. Alice szívesen segít nekem a Daemon ellenes hadműveletemben.
A terv első fázisa a figyelem elterelés. Ezt megoldja helyettem a tesi óra.
A kis neszesszeremmel belopózom a fiú öltözőbe. Alice addig a folyosón őrködik. Tegnap ügyesen kinyomoztam ,hogy melyik Daemon szekrénye. 

A zárkódját már nehezebb volt kideríteni, de megoldottam. Megkértem az egyik haveromat ,hogy figyelje ki. Ő pedig készségesen elmondta nekem.

Eltekergetem a lakatot és egy kattanás jelzi ,hogy sikerrel jártam. A szekrényben káosz uralkodik és akkor még finom voltam. 

Megtaláltam a törülközőjét. Gyerekek ma van a szerencse napom, a törcsije fekete volt. A vigyorom egyre szélesebb lett.
Előhúztam a táskámba rejtett tubust és telenyomtam a puha tárgyat fekete cipőpasztával.
Nesze neked revans. Alaposan beledörzsölöm a krémet majd elhagyom az öltözőt, mint aki jól végezte dolgát.

Több ezer wattos mosoly ragyog az arcomon. Alice is hasonló képen reagál.
A terv következő lépése az lett volna ,hogy lelépek, de ahhoz túl kíváncsi vagyok a reakciójára ,ha már ennyire kitettem magamért.

Daemon

A focimeccs elég agresszívre sikerült. Ezek aztán tudnak. De azért én sem vagyok kezdő és nem fogtam vissza magam.
Teljesen megizzadtam és másra sem vágytam, mint egy forró fürdőre. Mivel ez volt az utolsó órám ezért addig áztatom magam ameddig akarom. Na jó, még vár rám egy óra elzárás azzal a nőszeméllyel. Per pillanat semmi kedvem hozzá. Lehet ,hogy ellógom. 

Mikorra kiszállok a zuhany alól, már teljesen kiáztam, az öltöző pedig teljesen kiürült.
Egy kicsit vártam a gőzben, így a testem nagy része megszáradt. A szekrényemhez megyek és kotorászni kezdek benne. Valahová ide tettem azt a nyamvadt ruhadarabot.
Felkapom, de ekkor kopogást hallok az ajtón.

-Daemon, ma a könyvtárba osztottak be minket!! Oda gyere.
-Rendben Candy. -mondom pimasz mosollyal, holott tisztában vagyok vele ,hogy Camille a neve.
-A nevem Camille, te tapló. -a halkuló cipőkopogás azt jelzi ,hogy eltűnt. Helyes.

Szem forgatva megtörlöm az arcomat, nem is izgat ez a lány.
Az arcomat még mindig nedvesnek érzem amikor visszadobom a rongyot a szekrénybe.
Bassza meg.

A kezem csupa fekete és valami krém van rajta. Megszagolom. Ez a némber cipő boxot kent a törülközőmre.
Füstölnöm kellene az idegtől, de a legmeglepőbb dolgot teszem. Felnevetek. Mélyen, szívből. Nagyon régóta nem nevettem ilyen jót.

Az ötletére csillagos ötöst adok, pláne ha elképzelem ,hogy hogyan festhetek. Belépkedek a mosdóba és a tükörképemre meredek. Újra elkap a nevethetnék.
Nagyon kreatív. De kölcsön kenyér visszajár, nem de bár??
Gyorsan felöltözök, de ügyelek rá ,hogy a műve ne kenődjön el. Ismét megszorongatom a krémes rongyot és ott hagyom a szekrényemet.

Ahogy vártam, Camille ártatlan arccal vár rám az ajtó túloldalán. Mikor feltűnik neki a jelenlétem, képtelen visszafojtani a nevetést. Ami kirobban belőle.
-Nagyon kreatív. Elismerésem. -biccentek. -Daemon, ez a szín remekül áll. -vigyorog.
-Igazán ?? -kérdezem féloldalas mosolyt küldök felé.
-Aha.
-Megnézném neked hogy áll.- A nevetése eltűnik, a szemében kihívás csillan.
-Nem mered. -szól.
-Ó baby ,dehogy nem. -vicsorgok rá. Egy fél pillanatig egymásra meredünk ,majd elfordul és sprinteli kezd a folyosón. Több nem is kellett.
Szeretem a vadász-préda játékot, pláne ha én vagyok a vadász.

 
Utána vetem magam. Gyorsnak gyors ,de ez ide kevés. Egy szűk folyosón érem utol, elkapom a tarkóját. A fekete kenőcs rá is rákenődik.

Megtorpan, az ijedségét kihasználva megfordítom és háttal a falhoz préselem. A mellkasa az enyémnek feszül. Érzem az adrenalint a vérében, a szíve úgy ver ,mintha katapultálni akarna.
Ragacsos, fekete kezemmel megragadom az arcát és végig simítok rajta. Ahogy vártam, csupa fekete lesz.

Mozogni, tekergőzni kezd, hogy ne érjem el ,de hiába. A testemmel satuba fogtam.
-Daemon!!! -rivall rám. Hátrébb lépek és elégedetten mérem végig a prédámat. Tekintete az enyémbe fúródik. Eleinte szúrósan néz ,de aztán jó kedv csillan meg benne.
-Be látom ezt megérdemeltem.
-De még mennyire. -vigyorgok rá. Elindulunk a folyosón a könyvtár felé.

-Mikor fogod végre áhítattal mondani a nevemet?? -csipkelődöm.
-Nem vetemednék ilyesmire. Nem vagy az esetem. -a szívemhez kapom a kezem és úgy teszek ,mintha erősen megütött volna. Rám nevet. 

-Ezzel megsebeztél. -nyögöm ki.
-Nyilván nem vagy hozzászokva ahhoz ,hogy visszautasítanak.
-Eltaláltad. -ismerem be. Megvillantom elbűvölő egoista mosolyomat, miközben rákacsintok.
-Akkor ideje lenne. -emeli meg a szemöldökét. Na jó. A büszkeségem komoly ütést kapott. Ezt helyre kell állítanom.
-Fogadjunk. -vetem fel.
-Még is miben??
-Fogadok ,hogy egy hónap sem telik el és belém fogsz esni. -a mondatom hallatán felnevet.
-Esélytelen ,de benne vagyok. Mit nyerek vele??
-Ha te nyersz azt kérsz amit akarsz.
-Legyen. Ha én nyerek akkor nem szólsz hozzám többet. -jelenti ki.

Összehúzom a szemem, de ebből már nem hátrálhatok ki.
-Áll az alku. -nyújtom a kezem.
-És ha te nyersz?? -tudakolja.
-Akkor eltöltesz velem egy éjszakát. -elakad a szava, de nem hátrálmeg.  
-Rendben. -kezet rázunk. Ez egyesség eldőlt.

Szívdobbanás: Taktika

Daemon

Egy hét telt el a fogadás óta, de meghúztam magam a háttérben. Mivel Camille nem hasonlít azokhoz a csajokhoz akiket se perc alatt felszoktam szedni, így kénytelen vagyok taktikát váltani. 

Mindent tökéletesen fordítva csinálok, mint általában. 

Azaz, nem foglalkozom vele, mintha nem is létezne. A dolgot azonban nehezíti a formás feneke és a hihetetlen combjai. 

Ma lesz az utolsó elzárásunk, szóval ideje cselekedni. 

Ezért állok most a parkolóban. El sem hiszem ,hogy az a dilis tanár elhitte ,hogy a mosdóba mentem. Na mindegy. Hamar megtalálom Camille Fordját. Ráférne egy kis kipofozás, talán ha kedves lesz akkor segítek neki. 

Felnyitom a motorháztetőt és babrálok egy kicsit. Biztos ami biztos mindent megbabrálok egy kicsit. a cél szentesíti az eszközt vagy mi. Elégedetten megdörgölöm a kezem és visszacsukom a motorháztetőt majd visszaslisszolok az órára. 

Az órák rettentően lassan vánszorognak. Végül elérkezik az idő. Lazán sétálok az igazgatói iroda elé. Cam várakozik az ajtóban. Szexi keresztbe tett combjait fekete bőrnadrág fedi, komolyan elgondolkodtató ,hogy csak ilyen cuccai vannak-e. Fehér rövid ujjas pólót visel, így láthatóvá válnak a tetoválások a karján. 

Szívesen megnézném ,hogy meddig folytatódnak azok a jelek. 

Egy szem forgatással üdvözöl.

-Csak nekem tartogatod ezt az édes gesztust?? -kérdezem. 

-Van még egy gesztus amit csak számodra tartogatok. -közli. 

-És pedig?? -utánozom a beállását. Beint. Megcsóválom a fejem, erre számítanom kellett volna. 

-Azt hiszem kedvellek. -szakad ki belőlem. 

-Na persze. 

-Tényleg. 

-Nem hiszek neked. -mondja. 

-Pedig elhiheted. És tudom ,hogy te is kedvelsz. 

-Kedvellek ,de nem úgy. 

-Ezalatt mit értesz?? -közelebb lépek hozzá. Látom ahogy elakad a lélegzete, a teste pedig megfeszül. Kíván, helyes. 

Egy pillanatnyi meghökkentség után azonban nyugalmat erőltet magára és támadásba lendül. A kezét a mellkasomra teszi. Az érintése letaglóz. Kacéran végig simít a pólómon és rebegteti a szempilláit. Kemény játékos. 

Nagyon nagy mákja van ,hogy az iskola folyosóján vagyunk, különben már levettem volna a lábáról és olyan dolgokat tettem volna vele amiről jobb ha nem tud.  

Nem hagyja abba a szexi kézmozdulatokat amitől kezd felmenni a pulzusom. Kacéran beharapja az ajkát. Na jó, most rögtön keresek egy takarító szertárat,  a vállamra dobom és becipelem a felmosók közé. 

A fantasztikus tervemet egy kinyíló ajtó szakítja félbe amin az igazgató helyettes lép ki. Camille elhátrál. 

-A mai feladatotok is a könyvtárban lesz. Pontosan egy óra múlva itt kell lejelentkeznetek. -ezzel eltűnik. 

Camille

Jó érzés volt ütést mérni Daemon egójára,  ráfért egy komoly klopfolás. És beismerem jó volt látni ,hogy nem teljesen érzéketlen. Bár teljesen tisztában vagyok vele ,hogy csak azért vagyok érdekes számára amíg meg nem kap. Utána eldob és elfelejt, mintha sosem lettem volna. Ehhez pedig semmi kedvem. 

A könyvtárban egy idős néni fogad minket és elmondja mi lesz a feladatunk. A kiszedett könyvek visszapakolásánál adrenalin dúsabb elfoglaltságot nem is tudok elképzelni. Felnyalábolok egy halom könyvet és a terem hátulja felé cipelem. 

Daemon nem tétovázik, követ. 

-Elmondod ,hogy mi annak az oka ,hogy nem csípsz?? - kérdezi miközben nekidől az egyik könyves szekrénynek. Lassan elkezdem felpakolni a könyveket a helyükre. Nem válaszolok. 

-Ne csináld már Carol. -háttal állok neki. Ráférne egy tökön rúgás. 

-A nevem még mindig Camille te pöcs. - haragosan pillantok felé. Felnevet ,mint aki remekül szórakozik rajtam. 

Ez a délután is jól kezdődik. 

Daemon

A délután folyamán próbára tettem a kis asszony tűrőképességét. Az ,hogy a kiakadásig bosszantom nem jött be. Bánatomra.

A könyv pakolás közepette megfogalmazódott bennem egy remek terv a meghódítására.

A délutáni zárka lejár, ideje lelépni. Camille előttem lépkedve, táskáját a karjára vetve igyekszik. Pedig ha tudná ,hogy a menekülésnek semmi esélye ebben az esetben. 

Az autója mellett áll meg, a már igencsak kiürült parkolóban és elkezdi áttúrni a táskáját.  Gondolom a kocsikulcsot keresi. A bújócska nevezetű játékban eddig a kulcs áll nyerésre. A végeredményre várva nekidőlök a karosszériának. 

-Nincs valami dolgod?? -szól be. Ezen elmosolyodom. 

-Momentán nincs. -jelentem ki és karba fonom a kezemet. Előhúzza a kulcsait és behuppan, de mielőtt beindítaná a masinát még oda szól nekem. 

-Nem akarlak elütni, arrébb fáradnál?? 

-Érted nem fáradtság szívi. -odébb húzódok. A motor felbőg ,de nem indul. Mikor három egymást követő alkalommal is lefullad kiszáll ,hogy megnézze mi a gond. 

Felnyitja motorháztetőt és beletúr szexi fekete 

hajába. Fellobbantva bennem a vágyat. 

Mikor rám pillant és összeszorítja kék szemeit már tudom ,hogy bajban vagyok. Indulattal teli szemei miatt megugrik a pulzusom, nem tudom megállni, a pimasz mosoly kiül az arcomra. Lebuktam. 

-Te megbabráltad a kocsimat?? -kérdezi felháborodással és meglepetéssel vegyes hangszínnel. 

Ó igen baby, ha tudnád mennyire szeretek babrálni, főleg ha rólad van szó.

Lazán megvonom a vállam, nincs értelme titkolnom a nyilvánvalót. 

-Hozd helyre!! -parancsol rám és ő is összefonja a karjait. 

-Azért ennél szebben kellene kérned. -vágok vissza. Haragosan kifújja a levegőt, majd mindent bevetve rám mosolyog. Édes amikor mosolyog, csak kár ,hogy nem őszinte. 

-Kérlek hozd helyre a kocsimat, szeretnék valahogy hazajutni. Te pöcs.

-Az utolsó szó nem kellett volna. Na akkor majd találkozunk. -megfordulok és a vállam felett hátraintek neki. Nagyából hat métert haladok mikor megszólal: 

-Várj!!!! -már megint ez a pimasz mosoly. Mi van velem??

-Segíts, kérlek. -mondja. 

-Na jó. -oda sétálok hozzá. 

-Ez egy rohadék húzás volt. -mondja.

-Valóban, de elértem vele amit akarok. 

-Ezt nem értem.-dönti oldalra a fejét. 

-Egy feltétellel javítom meg az autódat... 

-Nyögd már ki!! -kezdi elveszíteni a türelmét. 

-Eljössz velem kajálni. -jelentem be. 

-Inkább eszem kaktuszt. -vágja rá gyorsan. 

-Gyere jó móka lesz. -úgy teszek mintha meg sem hallottam volna a beszólását. 

-A francba. De utána megjavítod a kocsimat ugye??

-Hiszen megígértem. -biccentek. 

-Legyen. -egyezik bele. A számban érzem a győzelem ízét. Az enyém vagy ,vagyis leszel cica. 

A motorhoz sétálunk. 

-Te most viccelsz. 

-Nem. Élvezni fogod. -tudom ,hogy így lesz. Komoran néz rám miközben felpattanok a fekete szörnyetegre.  

Camille

-Nézd cica, nem foglak megharapni. -mondja Daemon, miközben megpaskolja a helyet maga mögött, a motoron. -Bár bevallom ,hogy nagyon szeretném. -szexi mosolyt villant felém és felvonja a szemöldökét. Ezt a kihívást nem szabad kihagyni.
-Ha meghalunk, megöllek. -vetem oda. Győztes mosolya miatt elolvadna egy jégpálya is. Hunyorogva nézek rá, vehetné a lapot.
-Azt csinálsz velem amit akarsz cica. -nevet rám. Képtelen vagyok megállni szemforgatás nélkül.
-Add a sisakod.
-Nem félsz ,hogy tönkre teszi a hajadat??
-Veled egy motoron a hajam a legutolsó amit féltenem kell. -felkapom a sisakot és felugrok mögé. Felnevet teli torokból.
-Van benne valami.. -rázza meg a fejét lemondóan.
-Miért hívsz cicának ??
-Mert hozzád fogható szexi és idegesítő, fekete macskát még sosem láttam. - kacsint rám. 
-Az idegesítővel nem egyezem ki. -felugrok mögé miközben és átkarolom a derekát. Még mögüle is látom ,hogy erotikusan az ajkába harap. Még nekem is be kell ismernem ,hogy eszméletlenül dögös 
-A szerényt kihagytam. -javítja ki magát, belebokszolok a vállába, 
-Senki sem lehet tökéletes. -ismerem be. 
-Azt majd meglátjuk. -beindítja a motort és elindulunk kitudja merre. A szél az arcomat nyaldossa, de ugyanakkor megnyugtat ,hogy Daemonbe kapaszkodok, akibe valami rejtélyes oknál fogva megbízom. 

Szívdobbanás :Ballépés

Daemon

Azt tettem amit bárki az én koromban, bulizni mentem. Biztos voltam benne ,hogy ennek még meg lesz a böjtje. De nem nagyon érdekelt.
Hogy ne legyen gubanc, suli után Aaron házához mentem. Szerényebb körülmények között éltek ,mint mi és a látvány üdítő volt. Múzeumban élni rendkívül unalmas, és szívás egy magamfajtának.

-Hello haver. - intek Aaronnek aki az ajtóból figyel. Felém biccent, majd kitárja nekem az ajtót.
-Na készen állsz a bulira?? -tudakolja miközben beveti magát egy piros,bőr fotelbe.
Hasonló képpen teszek. 

-Na ná. Milyen bulira számítsak ??
-Csajok, pia és zene. Szerintem más nem is kell. -két tenyerét egymásnak dörgöli. -És ha már a csajoknál tartunk, már lassan egy hónapja nem...
-Ha ezt a mondatot befejezed garantálom ,hogy még egy jó darabig nem fogod hasznát venni annak a húsdarabnak. - egy vöröses hajú, szuper modell alkatú csaj sétált le a lépcsőn.

Tapadós fekete nadrágot, halvány rózsaszín blúzt viselt amely V alakú kivágása rá látást engedett a bájai egy részére. Kevés esély volt rá ,de magamban könyörögtem ,hogy a huga legyen.
Pontosan Aaron és köztem állt meg, csípőre tett kézzel. 

-Ki a barátod Aaron??
-Mi az, hogy Aaron?? - vonja fel szemöldökét kérdőn a megszólított. A lány fel nevet.
-Nem érdemelsz becenevet a seggfejen kívül.
-Ne csináld baby tudod ,hogy csak vicceltem... -a lány egy egyszerű mozdulattal leinti. Nyilvánvalóvá téve ,hogy a kapcsolatban ki is a főnök. A jelenetük láttán elkapott a nevethetnék.
-Szia az én nevem Amara. Ennek a pöcsnek a barátnője vagyok. -mutat Aaronre. Már csak nekem kell bemutatkoznom.
-Szia, én Daemon vagyok. Új a környéken.
-Ez esetben üdv a mi furcsa városunkban. -Köszi. -mosolygokrá.
-Kérsz valamit inni vagy ?
-Elfogadom ,köszi. -kicsit bólint majd elindul a ház hátsó felébe. 
-Cola jó lesz ?? -kérdezi.
-Tökély. -felelek.
-Én is kérek. -kiabálja Aaron.
-Van két lábad. -jön a válasz, Aaron arckifejezésén elnevetem magam. Ezek ketten igazán szórakoztató párost alkotnak.

-Várj egy percet. -böki oda nekem Aaron ,majd eltűnik ott ahol Amara.
-Na ide figyelj asszony.. -ezt a mondatot egy felkiálltás követi. A hang alapján Aaron éppen egy serpenyővel vagy mivel találkozott. Majd nevetés szűrődött ki, a pár végül megjelent. Amara egy poharat szorongatott és elégedett mosoly játszott az arcán , Aaron pedig a fejét simogatta.

-Köszi. -mondom Amaranak.
-Na skacok én megyek készülődni. Daemon érezd otthon magad. És ha A mégegyszer valami csajok megdöntögetésére tesz említést csapd fejbe a nevemben.
-Meg lesz. -kacsintok rá.
- Gracias!! -ezzel el is tűnik.

-Nem tudtam ,hogy papucs vagy. -állapítom meg.
-Az ágy kivételével ,minden hol ő az úr. Habár... ha jobban bele gondolok...
-Aha.
-És mindenről tud ami a házban történik.
-Na persze. -vágok vissza. Alig várom ,hogy be bizonyítsa ,hogy tévedek.
-Nem is gondolta komolyan amikor azt állította ,hogy más lányok megdöntögetésèt tervezem. -jelentette ki kicsit hangosabban.

-Azt te csak hiszed. -jött a válasz az emeletről. Aaron elnevette magát. Veszélyesek.
-És neked van már kiszemelted??
- Igen. Kinéztem magamnak egy fekete párducot.

Camille

-Cami jönnöd kell!!! -győzköd Alice a vonal túloldaláról.
-Semmi kedvem. -motyogom.
-Nem. Ezt hallani sem akarom. Felkapsz valami szexit és beugrassz a kocsimba pontosan 15perc múlva.
-Ali, nem vagyok túl jó formádban... -meghallottam a sípolást a telefonból. Lerakta. Magamban szitkozódva dobtam a készüléket az ágyra és mellé ültem.

Megérintettem a számat. Még mindig fájt, de már legalább nem vérzett. A suli első napján este inni nem szerencsés ,de nálunk ez így megy.
Nem volt időm tétovázni, találnom kell valami göncöt amit felvehetek.

A választásom egy csinos,szexi bőr nadrágra esett. Már csak egy vadító felső kellett hozzá. Maradtam egy fehér V nyakúnál. 

Összerendeztem a fejemet, majd éppen felvettem a magassarkú csizmámat amikor dudát hallottam. Itt a fuvarom. Rose későn fog haza érni mivel valami üzleti tárgyalásra kellett mennie. Szóval, akkor jövök amikor akarok.

Kisiettem és bezártam az ajtót. Megérzésemhez híven Alice Cabriója állt a felhajtón és vadul integetett nekem. 

-Dögös vagy!! -kacsint rám elismerően.
-Te is. -kacsintok vissza.
-Ha továbbra is ilyen szexin fogsz öltözni akkor szűzen fogok meghalni. -siránkozik.
-Nagyon vicces vagy. -mondom szigorúan. Szerintem pont fordítva.

Tízperces autókázással később leparkoltunk Emett háza előtt.Az egyszintes téglaházból dübörgött a hangos zene. 

-Alice, Cami!!! -kiabált Szamanta, Emett barátnője. Aranyos szőkeségnek ismertem. A többiek körében tündéri vigyoráról és márkás cuccairól volt híres. Összességében remek lány volt. De sosem tudnék a "szupcsi-örcsi-barcsia" lenni. Szerintem ezzel mindent elmondtam.

-Szia Szamanta. -üdvözöljük egyszerre.
-Milyen a buli?? -tudakolom.
-Eddig eszméletlen, de csak jobb lesz. -ujjong mint egy ötéves. A lelkesedése emlékeztet az öcsémére. De nem szabad most erre gondolnom.
Lélekben összeszedem magam.

-Mennyünk be. -mondja ki Szamanta a végszót. Ezzel belépünk.
A ház belsejében olyan forróság fogad ,mintha beültem volna a 180 fokos sütőbe, tíz percre. Na és az a szag. 

Megpróbálom elemezni:
Rohadt zokni rózsa kölnibe áztatva, leöntve egy vödör alkohollal és izzadtsággal.
Szerintem árulni kéne. Buli-aroma lenne a neve. Nyami.

-A pultnál találtok italt. Jó mulatást majd találkozunk. -ezzel eltűnik az idegen vezetőnk.
-Muszáj innom valamit. -motyogja Alice.-És te pedig koccintasz velem. -felvont szemöldökkel meredek rá. 

-Legyen már egy kis humorod Cami.
-Van humorom. -és valóban volt csak tavaly elvették a jogsimat spicces vezetés miatt, a humorom pedig vele ment ,de ezt valahogy nem meséltem el Alicenek.

Egy hónapnyi közmunka után kaptam csak vissza és nem eresztem. De nem akartam elrontani a jó kedvét azt mondtam: 

-Ha te vezetsz akkor nem bánom.
-Remek. - utánozta Szamanta lelkesedését. A gyerekes hülyeségei ellenére vagány csaj volt, ezért lettünk jóban.
A legjobbbarát zónába két éve kerültünk, amikor az egyik discoban Alicre nagyon nyomult egy pasi akiból dőlt a pia szag. A zene elnyomta a hangját amikor a pasira ordított. Szóval senki nem segített neki. Aztán megláttam és mikor ráeszméltem ,hogy bajban van azonnal segítettem neki.

A pasi tudtára adtuk ,hogy menjen a francba, végűl elment. Azóta maximálisan számíthatunk egymásra. És a legjobb barátok vagyunk. Belebokszol a vállamba és vissza hoz a révületemből.

A pult felé ismerős arcok után kutatok a tömegben. Találok is. Aztán meglátom Amarát. Mikor ő is észre vesz, rám mosolyog. 

Négy éven keresztül volt a szomszédom, majd évfolyamtársak lettünk. A kapcsolatunk lazult az évek során ,de még mindig nagyon kedvelem.

-Szia Cam.
-Szia Am. -kedvesen megölelget. -Hogy vagy??
-Egész remekül hiszen bulizunk. És te ?? Hallottam mi történt. -mondja szomorúan. -Részvétem.
-Köszönöm Amara. Akkor bulizunk ?? -igyekszem elterelni a figyelmem, Amara pedig nem bánja mert kedvesen rámmosolyog és összehúzza a szemeit.
-Hallottam a bunyódról. Örülök ,hogy seggbe rugtad Heathert. Rettentően bánom ,hogy nem lehettem ott. -kacsint elismerően, mire felkacagok.

Érzem a sebet, úgyhogy rögtön abbahagyom. Amarának feltűnik a reakcióm.
-Egy Tequilával azért elbírsz ??- kérdezi csábosan. 
-A tequila egy visszautasíthatatlan ajánlat. -kacagok rá és a pult felé tarunk. A bár mögött egy helyes szőke srác áll és poharakba töltögeti a tűzes vizet. Mikor észre vesz kacér mosolyt küld felém.
Jó estének ígérkezik.

https://www.youtube.com/watch?v=ECWW-0CEjWQ

Szívdobbanás: Fejfájás

Camille

A tegnapi buli túl jól sikerült. A hatodik pohár tequila után már forgott a világ, aztán emlékszem ahogy a szőke srác a pultból táncolni hívott. A tánccal sosem volt problémám, de most túltettem magamon. A 7.tequilát pedig sötétség követte.

Iszonyatos fejfájásra ébredtem. Mintha kis manók ütögetnék belülről a koponyám. A fejfájás hatására elkapott a szédülés is.
Megpróbálok felkelni, de nem aratok sok sikert. A lila párnákra meredve tudatosul bennem ,hogy a saját ágyamban vagyok. De mégis ,hogy a viharba kerültem haza??

-Camille!!! -ijeszt meg egy éles hang az ajtó túloldaláról. Rose az, azthiszem számíthatok egy alapos fejmosásra. Nincs is jobb egy másnapos tini számára mint a szülői szigor. -Nyisd ki az ajtód !!

Nagyot fújtatok. Az izmaim olyanok ,mintha gumicukorból lennének, de képes vagyok mozogni. Ernyedt testemet az ajtóhoz vonszolom és elfordítom ,hogy bejöhessen. 

-Camille. -a szája elé kapja a kezét. -Igazán pocsékul festesz.
-Akkor úgy nézek ki ahogy érzem magam. -motyogom. A nénikém felméri a ruházatom, kíváncsi leszem mennyi időbe telik mire összerakja a sztorit.
-Te másnapos vagy?? -igazából még aznapos ,de ezt nem kell tudnia.
-Igen.
-Pedig már beszéltünk a felelősségteljes viselkedésről. Többet nem akarlak részegen látni!! Ne forduljon elő többet. Értetted?? -szigorúan mered rám. Őszintén megvallva tuti ,hogy lesz még ilyen, de mire legközelebb elkövetem ezt a "főbejáró bűnt" addigra elfelejti az ígéretem.

-Értettem Rose. -és gúnyolódás képpen
szalutálok. 

-Készülj. Aztán nyomás a suliba.
-Igen is kapitány!! -kiálltok fel, lelkesesedést színlelve. Válaszul szemforgatva elhagyja a szobámat.

Hatalmasat ásítok és öltözni kezdek. A telefonom pittyegni kezd. Figyelmeztet ,hogy délután elzárás miatt a suliban kell maradnom.

Daemon

Megropogtattam a nyakamat, piszkosul fájt. Emették házában aludtam. A buli durvábbra sikerült mint vártam.
Annyira készen voltam ,hogy a lépcsőn aludtam. A helyzet felmérése után nagynehezen előkotortam a telefonomat a farzsebemből. Az digitális óra szerint 10 percem van beérni a suliba.
-Na ne szívass. -felkászálódok és közben cifra káromkodás hagyja el a számat.

A félkómás Aaront a kanapén találom kiterülve. Össze szűkült szemmel néz rám, nyilván érzékeny a fényre. A másnaposság egyik ismertető jele. 

-Haver, indulnunk kell. -lököm meg a vállát.
-Mmmhhhh. -nyöszörög. A szenvedését röhelyesnek találtam, de semmi kedvem nem elkésni. Csak az hiányzik ,hogy még több időt kelljen a suliban tőltenem tanítás után.

Azt hiszem jó gyerekre ittam magam és más körülmények között ez zavart volna ,de túlságosan fájt a fejem ahhoz ezen gondolkozzak. Felkell keltenem ezt a marhát.
-Ugye nem akarsz még több órát tölteni Heatherrel óra után?? -kérdezem. Erre rögtön felkapja a fejét és elkeseredett fejet vág. Ez bejött. Ezek szerint nem csípi a csajt. Annál jobb.
-Mennyi időnk van?? -tudakolja és talpra ugrik. Keresni kezd valamit. Megráncigálja a ruháját.
-Megvan. -emeli fel a kulcsot. -Indulhatunk.
-Amara?? -keresem a lányt.
-Egy órája hazament.
-Jó. -mondom semlegesen. Az autó felé vesszük az irányt. A tegnap estéhez képest kevés autó parkol a udvaron. Beugrunk Aaron Jeepjébe és elindulunk.
A száguldás ellenére tíz perc késéssel értünk be Mr. Benett órájára.

A bajuszos pasas, borzas szemöldökét felhúzza a haja vonaláig. Már ami van neki. Még elnézést sem tudunk kérni máris az ajtóra mutat. 

Azonban mielőtt elhagyom a termet végig pásztázom az osztályt.
Simán letudom olvasni ,hogy kik vettek részt a tegnap esti bulin. Az egyik srác az utolsó padban támasztja a fejét. A szeme csukva, a nyála pedig folyik. De ez csak egy a sok közül.

Aaron nyakon ragad és kisétálunk a teremből.
-Egyszer akarok valahova időben odaérni, akkor pedig kizavarnak. -csóválom a fejem.
-Hát ez ilyen. Annyira nem akarom látni a dirit. -prüszköli. 

-Ebben egyet értek veled A.

Egy fájdalmas félórával később, hagyjuk el az irodát. Megkaptuk a késéssel kapcsolatos felvilágosítást. 

Nekem elnézték mert ,hogy új vagyok. Aaronnak már nem volt ekkora mázlija.
-Ez rohadtúl nem fair, tesó. -panaszkodik.
-Csak plusz két órát kaptál. Nem olyan gáz.

-Na ja. Halálra fogom unni magam.
-Szar ügy. -vetem oda poénosan. -bele boxol a vállamba.
-Igazából hálásnak kellene lennem, mivel ha nem keltesz fel akkor sokkal többet kaptam volna. Amara pedig letépné a fejemet és tekézne vele.

Az arckifejezéséből ítélve elképzelte a jelenetet. Módfelett vicces volt. Legalábbis nekem.

A nap többi része elvánszorgott, de szó szerint. 

Kémián majdnem bealudtam, irodalmon viszont sikerült is. Egy órán keresztül ott volt a spirál füzet nyoma az arcomon. De annyira nem érdekelt.

Négy órakor szolgálat készen álltam a diri irodája előtt. Igaz ,hogy fél négyet mondott, de talán annyira nem számít. Keresztbe tett lábakkal és karokkal támaszkodtam az ajtófélfának. Néhány csaj sétált el mellettem. Mind a kettő alaposan végigmért és rám mosolyogtak. 

Én is végig mértem őket. Pont olyanok mint a korábbi barátnőim, már ha az egy randis csajok annak számítanak.  
Elővettem a legszexibb mosolyom és rájuk kacsintottam. Az egyik felkuncogott a másik pedig beharapta az ajkát. Mégis van élet ebben az iskolában.

Normális esetben utánuk mentem volna, de a második napon még meghagyom a "titokzatos új srác" imidzsemet. Majd később bevetem.
Éppen a bugyijuk fajtáját próbálom kisilabizálni a popsiuk alakja alapján amikor feltűnik a fekete macska a folyosó végén. 

Ő lesz a bünti-partnerem. A neve valami C betűvel kezdődik. Ha jól emlékszem.

Hosszú lábait fekete farmer fedi, kék pólót visel dzsekivel. Az ruha ujját feltűrte így kilátszik a karon lévő színes tetoválása. A szemem feljebb siklik a testén és megáll a feszűlős póló dekoltázsánál. Fekete fürtjei a vállára omlanak, a tekintete pedig tüzes.
Összességében a bal herémet odaadnám azért ,hogy láthassam a ruhái nélkül.

A fegyverzetem hadba állt, szóval ideje levennem róla a szemem. 

-Helo. -köszön közönyösen.
-Hello. -nézek rá még mindig keresztbe tett végtagokkal.
-Daemon ugye?? -kérdezi még mindig színtelen hangon.
-Ja. Te pedig C..?
-Camille. -veti oda. Nem vagyok hozzá szokva ,hogy a lányok így beszélnek velem. Ennél a csajnál mindent be kell vetnem. Addig fixirozom amíg azt nem kérdezi:

-Mi van??
-Mit kellene tennem azért ,hogy rám mosolyogj??
-Elmenned. -szól. Ez a visszavágás a torkomon akad. Lány még nem küldött el, sőt inkább könyörögni szoktak ,hogy maradjanak, én pedig könyörületes vagyok. Egyre kíváncsibb leszek. Ami neki rossz hír ha tényleg megakar szabadulni tőlem.
Éppen visszavágnék valami zaftos megjegyzéssel, de ekkor kinyílik az ajtó. A szó pedig a torkomra forr.

Aaron és Heather másznak ki. Aaron mormol valamit, ami köszönésnek hangzik. Majd eltűnnek.

-Mr. Agenta és Ms. Williams maguk az úszodába mennek. Felmósók a raktárban jó szórakozást. Pontosan egy óra múlva ugyan itt jelentkeznek.  -intett a kezével. A gesztikulációjából azt szűrtem le ,hogy nem teljesen százas a nő.

Camille-t követem egy kisebb hangár szerűséghez. A terem közepén egy hatalmas medence van. Keresztül megyünk a helyiségen és bemegyünk egy kis terembe amely tele van sport szerekkel meg mindennel. Ott vannak a felmosók is. 

Call odadob egyet nekem is. Majd elsétál mellettem.
Véget vetek ennek a kussolósdinak.
-Ha már itt vagyunk elmondanád ,hogy mégis miért verekedtél össze azzal a csajjal?? -elkezdi felmosni a termet én pedig támasztom a felmosót.
-Nem. -közli. Kemény dió, de megfogom törni ,ha kell akkor addig idegesítem amíg nem robban ki. Ebben gyakorlatilag verhetetlen vagyok.
-Nos??
-Dumálás helyett inkább segíts. -bök a fejével a felmosó felé.
-Amint elmomdod. -mosolygok rá. Összehúzza a szemeit. Kezd ideges lenni. És perverz módon én élvezem. Megrázza a fejét.
-Ennyivel tartozol. -mondom.
-Miért is??
-Megvédtelek.
-Nem ,őt védted meg tőlem. Le kellett volna tépnem a fejét.
-Aminek az oka....??
-Nem szállsz le a témáról mi??
-Mindig megkapom amit akarok szivi. -kacsintok rá. Forgatja a szemét és folytatja a munkát.
-Volt már dolgom a fajtáddal. -a hangjából kihallom a keserűséget.
-Fogalmad sincs ,hogy milyen vagyok. -mondom határozottan. Azt nem kell tudnia ,hogy honnan jöttem és milyen volt az életem.
-De. Egy felfuvalkodott "minden csajt medugtam a városban" csávó vagy aki apuci pénzén él. -ez a beszólás háborúért kiállt. De inkább higgye azt ,hogy ilyen vagyok ,minthogy megtudja a teljes igazságot.
Közelebb sétálok hozzá úgy ,hogy a fülébe súghassam.
-Te még nem voltál meg cica. -vágom vissza pimaszul. Azonban nem mértem fel a területi előnyeit. A kezében megáll a felmosó. Ez az, a kis cica dühös. Én meg egy idióta állat vagyok, de már késő visszacsinálni.

Egy nyugodt mozdulattal felém lendíti a karját és belelök a medencébe. Nagy mázli ,hogy számítottam erre a lehetőségre ezért kivettem a zsebemből a telefonom. Kimondhatatlanul bölcsnek érzem magam miközben teljesen elázok.  
Mikor a felszínre bukkanok megszólítom:
-Ez egy nagyon rossz lépés volt. -egy édes grimasszal az arcán beint nekem. Nembírom ki felnevetek.
Elindul a szertár felé. Kipattanok a vízből és utána sietek. Még bent van a szertárban amikor meglátom a két kulcsot a zárban. 

Gyorsan kulcsra zárom az ajtót, de az egyik kulcsot bedobom a kis helyiségbe hozzá. Az én kulcsomat viszont a zárban hagyom. Így nem tudja kinyitni.

Dörömbölni kezd az ajtón mikor ráeszmél ,hogy mit csináltam.
-Ez nem vicces!! -kiabál velem.
-A magad nevében beszélj. Én remekül mulatok. Hát nem édes a bosszú??
-Nekem lesz az ha kijutok innen!!
-Bedobtam egy másik kulcsot neked. De előbb ki kell piszkálnod a másikat amit szívesen a zárban hagyok neked. 

-Ne merészeld Daemon!! -úgy mondja a nevem mintha szitokszó lenne.
-Fogod még más hangsúllyal mondani a nevem.
-Szeretnéd!!!! -eltalálta.
-Na jó mulatást szépségem.
-Ó ,hogy a büdös....  -a többi kifejezés nem publikus.

20 percig szenved. A terem ajtajában megvárom amíg végez, de eltűnök még mielőtt észrevehetné, hogy mégsem mentem el.

Még senki nem volt velem ennyire ellenszenves. Tudni akarom miért ilyen. Megfogom tudni. És az agyam egy kis része tisztában van vele ,hogy még élvezni is fogom. 

Szívdobbanás:Új esély

(www.pinterest.com) 

Camille

Igazán dögösen festettem újonnan előkotort fekete farmeremben amihez egy fehér csőtoppot és egy farmer dzsekit választottam. A tükörbe nézve hullámos hollófekete hajam szexin omlott a vállamra. A sminkeléshez sosem konyítottam túlzottan, így csak egy kis tussal húztam ki halvány kék szememet. Szerettem ezt a szempárt, édes anyám mindig azt állította ,hogy olyan mint egy kristály. Ezen mindig mosolyogtam, akárcsak ő.

Kedves szeretettel teli mosolyát sosem fogom elfelejteni. Istenem mit megadnék ha még egyszer láthatnám. Elmondanám neki ,hogy mennyire szeretem és hogy nagyon hiányzik.
A családom négy hónapja halt meg egy tűzesetben. A mai napig rejtély ,hogy hogyan. Én szinte ideg összeroppanást kaptam mikor megtudtam.

Aztán jött az újabb csapás, a gimi miatt a nagynénémhez kellett költöznöm, hogy befejezhessem a sulit. Hát nem remek??

Ha lehet, a szüleim balesete őt még jobban megviselte mint engem. Alig beszéltünk egymással az elmúlt hónapokban. De a helyzet javulni látszik.

Sosem voltam egy minta gyerek. Testemet több tetkó is díszíti amit csak azért varrattam magamra ,hogy bosszantsam a nagyimat, na jó meg azért tetszettek is. Nyilván.
Telitalpú cipőmben kopogtam le a lépcsőn és szembe találtam magam Rose-sal. Fekete haja ami az enyémre emlékeztetett, elegáns kontyban állt a fején. Ceruza szoknyája és fehér blúza sokat megmutatott abból a szép barna bőréből. A nagynéném mindig is elegáns volt, kifinomult divat érzékkel és remek idomokkal. Az ügyvéd karrierjének jót tesz, ha belép a terembe minden szem rá szegeződik, bár ez nem mindig jó. Nézzük csak a nemlétező magán életét.

- Camille Williams, jó hogy felébredtél. -szól mosolyogva. A mániája ,hogy a teljes nevemen szólít, fogalmam sincs ,hogy miért. Lehet ,hogy túl sok gyereknevelési könyvet olvas. Nem mintha kisgyerek lennék a tizennyolc évemmel.
- Jó reggelt Rose. -puszit nyomok az arcára. Ijedt arckifejezését látva kuncogni kezdek.
- Cami, tönkre teszed a sminkem. -lágy nevetéséből tudom ,hogy csak ugrat. Szem forgatva jelzem ,hogy hagyja abba.
-Anélkül is szép vagy. -vetem oda. Felkapom a táskámat és kiviharzok az ajtón.

Egy szürke Ford vár rám az udvaron és szinte könyörög ,hogy vezessem. Nincs kifogástalan állapotban ,de ez nem zavar. Amióta meg van a jogsim csak egy mozgó négykerekes dobozra vágytam. Utálom a buszokat túlzsúfoltak és néha túl közeli ismeretségbe kerülhetünk másokkal. Bleee.
A zsebemben rezegni kezd a mobilom. Amikor sikerül kihalásznom a készüléket meglátom Alice fényképét. Ez a lány a legjobb barátnőm. Együtt megyünk fejjel a falnak, nagyon sok mindent köszönhetek neki, többnyire az átlagom felét.

-Szia csajszi. - dorombolja a telefonba.

-Szia Ali. Merre vagy??
-A suli előtt várlak ,mint mindig. Te merre vagy??
-Úton. -mondom.
-Ha ha ha. Remélem még nem felejtetted el az idevezető utat. -gúnyolódik, bele megyek a játékba.
-Hasznos eszköz a GPS. -vágok vissza.
-Hogy is van a mondás "Akinek nincs esze legyen GPS-e". -kacag bele a telefonba. Én pedig hasonló képen teszek. Hobby számba megy ,hogy szívjuk egymás vérét ,de ezt másoknak nem engedjük meg. Kiállunk egymásért.
-Ne mozdulj, fél perc és ott vagyok.
-Helyes. -és leteszi.
Vörös Cabriója mellett parkolok le közvetlenül a suli fala mellett szorosan.

Pillanatokon belül elkezdem a végzős évemet  és fogalmam sincs ,hogy mihez akarok kezdeni.

A jegyeim nem voltak a legjobbak tavaly ,de ezen még alakíthatok. Azonban parázok a rám váró érettségitől. Rettentően. De ezen még lesz időm aggódni bőven. 

Átölelem vanília illatú barátnőmet, mikor kiszállok a sulinál. Barna haja teljesen beborítja az arcomat. Mikor eltávolodok tőle végig mérem. Farmert és lila kardigánt visel. Élénk zöld szeme kíváncsian méreget, akár csak én őt.
-Hiányoztál. -motyogja. Nem bírom ki újra megölelem. A hangulatom rémes volt az elmúlt hónapokban ,de ő végig mellettem volt és hallgatta ahogy sírtam. Kedvességétől most is könnyek szöktek a szemembe.
-Nincs még egy ilyen remek barát, mint te. -szorítom meg.
-Gyere ,ideje bemenni. -kormányoz a bejárat felé.
Erősebb vagyok ,mint valaha gondoltam. Itt állok a suli kapujában és úgy érzem ,hogy megtudom csinálni.

Daemon

Az ébresztő óra elcseszte a napomat. Pedig már nyolcadszorra nyomtam ki. Lehet inkább beteget tettetek. Miért is ne??
Ekkor kopogást hallok.
-Hagyjál!! -dünnyögöm a hangnak válaszul a párnáim alól.
-Daemon. Elfogsz késni. -apám kemény hangját hallom.
-Nem érdekel.
-Szégyent hozol a nevedre! -morogja dühösen.
-Nem leszek a tökéletes gyereked, mikor fogod már fel?? -ledobom magamról a takarót és a szekrényhez megyek. Tekintetét még mindig a hátamban érzem.
-Mi van?? -fordulok felé.
-Este üzleti vacsora lesz. Ott kell lenned. -közli szárazon. Na az kivan csukva ,hogy nagy fejesekkel vacsorázzak. Jó pofizzon a halál.
-Kizárt.
-Nem kérdés volt. Vagy ez vagy felejtsd el a kulcsaidat. -a motorom a mindenem ezen a földön. Motorolajban gürizve, vért izzadva dolgoztam meg érte. Nem veheti el tőlem.
-Jelenj meg. -ezzel elmegy. Nagyot sóhajtok és beleöklözök a szekrénybe.

Sosem fogom megbocsájtani az apámnak. Anyámat folyamatosan csalta, az egyik kurváját aztán teher be is ejtette. Így lett egy féltestvérem. A minden lében kanál elkényeztetett Ashley hercegnő.
Anyámmal éltem amíg egy éve meg nem halt. Apám magához vett és most a ideköltöztetett az új családjához. Hál'istennek Ashley már bentlakásos suliban tanul ezért nem kell látnom.

Apám pedig vagy átnéz rajtam vagy lecsesz valami miatt. A barátnője szemében pedig szálka vagyok.

Az élet célommá vált ,hogy kilógjak ebből a környezetből. Három iskolából már kirúgattam magam, most jön a negyedik próba. Apa szerint részt kellene vennem a családi bizniszben. Ezért kell este vacsorázni mennem. Esélytelen.

Magamra kapok egy kék felsőt és egy farmert. A táskámba rejtek egy kis balhéhoz szükséges holmit és elindulok. Imádott motorom ott van ahol hagytam. A garázsban. Felkapom a sisakom és átvágok az udvaron. Próbálok nem figyelni arra ,hogy apa barátnője Rebecca a kertésszel flörtöl. Mindenkivel leáll akinek farka van. Micsoda egy remek, kiegyensúlyozott kapcsolat. Ha csak ilyenek léteznek maradok a pornónál.

A sebesség korlátozásra nem is gondolva hajtok végig a luxus negyeden. Már nagyon elegem van az itteni emberekből. Sosem illettem ide.
Az iskolától nem félek, mivel a nyáron összefutottam néhány sráccal akik oda járnak. A viselkedésükből azt szűrtem le ,hogy rájuk majd számíthatok, ha felvesznek a végzős osztályba. Nos, felvettek.
Egy vörös Cabrió mellett sikerült parkolóhelyet találnom. Leveszem a sisakot, ekkor tűnik fel Aaron. Laza bőr dzseki és farmer borítja. Szőkés barna haja miatt egy szörfösre emlékeztet.

Zsebre vágott kézzel egyenesen felém tart.
-Csá. - szól. És a kezét nyújtja.
-Hello. -köszöntöm. 
-Ismerősnek tűnsz. -mondja felhúzott szemöldökkel ,mintha éppen azon tanakodna ,hogy honnan ismerhet.
-Nagyon humoros Aaron. -nagyjából negyvenszer buliztam már vele a nyáron, de lehet ,hogy a rengeteg pia már felszámolta a maradék egy-agysejtét is.
-Csak viccelek D. -vigyorog ,mint egy idióta.  -Este év nyitó buli lesz Emettnél. Gyere el.
-Meglátom. -adom a lazát. Szívesebben lógnék vele ,mint apám üzlettársaival lehet ,hogy meg is teszem.
-Szuper.
Egymás mellett haladva megyünk be az unalom templomába. Csak éljem túl ezt a napot. Szükségem lenne egy nagy adag kávéra vagy egy jó kis balhéra.

Camille

Ennyire unalmas napom még nem igen volt. Matekon valósággal bealudtam. Alice szólt rám, hogy ne horkoljak. Negyedik óra végén fél kómásan igyekeztem elhagyni a termet amikor Heather nekem jött. A szőke ribi kiverte a kezemből a táskámat. Szándékosan csinálta ,láttam a szemében.

- Néha azért figyelhetnél. -rivall rám. Egy pillanatra elképzelem ahogy beletúrok az egyenes barna hajába és úgy megtépem ,hogy leszakad a póthaja. De nem szólok semmit csak nagyot sóhajtok.
- Szerinted anyukád mit szólna ehhez a viselkedéshez Camille?? Ja már nem szól semmit, hiszem meghalt.

Na jó. Az agyamat elfutotta a méreg. Megfordultam és teljes erőmből a falnak löktem. Feltett szándékom volt ,hogy ezután annyiban hagyom a dolgot és elhagyom a termet. De a csaj utánam jött és ellökött. Arcal estem a padlóra.
A háttérből hallottam a kiáltásokat:
-Cica harccccc.
-Gyerünk Cam adj neki!!!
Mikor felkeltem a szemeim valószínűleg szikrát szórtak. A testem minden izma megfeszült ,szinte könyörgött a levezetésért.
Nagy önuralomra volt szükségem, de megfordultam.
-Szállj le rólam Heather.
-Arra nem gondoltál ,hogy ha ott lettél volna megmenthetted volna legalább az öcsédet. -suttogja a fülembe ,hogy csak én hallhassam. Könnyek szöknek a szemembe. Nem egyszer jutott már az eszembe.
Letöröltem a könnyeket.
-Ennyire nem bírsz magaddal?? -vetem oda. Kihívóan felhúzza a szemöldökét.
-Ez felhívás keringőre?? -arca elszánt vigyorba torzul.
-Akkor táncoljunk. - robban ki belőlem és már nem érdekel semmi.

Daemon

Ez az iskola sem jobb ,mint a többi. Rémesen unalmas lenne itt Aaron nélkül. Igaz ,hogy láttam csinos csajokat ,de mindegyik elszálltnak tűnt, olyanokkal pedig nem kezdek. Egy rátermett csajt akarok.. De a választékot elnézve, lehet ,hogy a beképzeltekkel kell beérnem.

Végszóra egy barna és egy fekete hajú vadmacska esett ki az egyik terem ajtaján. Rendesen egymásba voltak gabalyodva. A fekete cica szája fel volt repedve, de rettentően dögösen festett. Beindulok a harcias lányoktól. Orvosi eset vagyok tudom, de rosszabb is lehetne. A barna lány sem volt csúnya ,de a fekete cica megfogott.

A verekedés közben egyre nagyobb tömeg gyűlt a csajok köré. Mindenki szurkolt valamelyiknek. Két nevet hallottam: Heather és Cami.
Amikor a fekete került alulra úgy éreztem segítenem kell neki. Átvágtam a tömegen és szét szedtem őket. Talpra ugrottak, én pedig közéjük álltam, a barna felé néztem. Aztán megpördültem. A fekete vadmacska ökle fogadott és állon vágott. Meg kell hagyni, van benne erő. Az állkapcsom zsibbadni kezdett, de nem törődtem vele. A következő ütésnél elkaptam csöppnyi öklét. Kiabálni kezdett velem. Rettentően dühösnek tűnt.

Segítség kérés gyanánt Aaront kerestem a tömegben. Meglátott és bólintott, majd eltűnt a tömegben. Perceken belül megszólalt a tűz jelző.
Szét széledtek az emberek ,mert megjelent a diri. A nő oda parádézott és végig mutatott rajtunk négyünkön.
-Azonnal kövessenek!!!! -kiabált ránk.

Remek már az első napon az igazgatóiban végzem. Új rekord.
Mindenki elmondta a saját verzióját a történtekről. Nem hatotta meg az ,hogy azt mondtam, hogy nem voltam benne. Mindannyian elzárást kaptunk holnap suli után.

-Ilyen magatartást nem tűrök el az iskolában. Hogy eszükbe jusson a házirend ,négy napon keresztül bennt maradnak délután. Az elzárást párokban fogjátok letölteni. Daemon Agenta a maga párja Camille Williams lesz. -mutatott a fekete cicára, aki a vérző száját tapogatta. -Heather maga Aaron Colins társaságában fogja tölteni a büntetést. -Heather szem forgatva nézett Aaronra.

-Most pedig kifelé. -intett a kezével a nő. Mind leléptünk. Aaron vállon veregetett.
-Hát haver üdv a gimiben. - arcán megint megjelent az az idióta vigyor. -Vigyázz a csajjal -mutat Camille felé. - nem ugat ,de harap.

Mintha meghallotta volna ,amit kétlek mert több méterre ment előttünk, hátra pillantott a válla felett és rám szegezte világos kék szemét. 

Adtam magamnak egy kis időt és tetőtől talpig végig mértem. Ilyen jó feneket még sosem láttam. Olyan képek villantak be, amiért a felnőtt film forgatók könyörögnének. Csak ő és én. 

A nadrágomat hirtelen túl kicsinek éreztem. Magamat is meglepve jöttem rá ,hogy alig várom  a holnapi elzárást amit ezzel a dögös macskával kell töltenem.